Szabad Szó, 1967. január-március (24. évfolyam, 6804-6879. szám)
1967-03-25 / 6874. szám
1967 március 25 Paul Niculescu-Mizil elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról), könyveinek hamuja, a bojárokkal és a bérlőkkel való leszámolás beigazolta ezeket a szavakat. „Földet akarunk!“ — ez lett a parasztság fő harci jelszava a felkelés folyamán. A felkelés nagy méreteit tükrözi, hogy az február közepe tájt az észak-moldovai Flămînzi községben kitörve, községről községre, megyéről megyére gyorsan terjedt, előbb Moldovában, azután pedig még nagyobb erővel Munténiában és Olténiában, s országszerte óriási paraszttömegeket ölelt fel forgatagában. Megtámadták a nagybirtokokat, és egyes helyeken megkezdték a nagybirtokosok földjeinek szétosztását, a falvakról elűzték a burzsoá földesúri hatóságok képviselőit, számos esetben a felkelők soraiból neveztek ki bírókat. Fejlettebb harci formákról tanúskodik az, hogy egyes megyékben a szomszédos községek előzetesen megállapodtak egyidejű akciókban, valamint az, hogy a parasztok megpróbáltak behatolni a városba. A parasztok tömegeinek nagyarányú megmozdulása láttán az uralkodói osztályok, a monarchiával az élen, kegyetlen terrorhullámot indítottak el. Az egész hadsereget mozgósították, az országot hadszíntérré változtatták. Számos falut, lakosaival együtt, eltöröltek a föld színéről a tüzérségi ütegek lövedékei, sok ezer parasztot bebörtönöztek, kegyetlenül megkínoztak. A füstölgő falvak felett, az egész ország felett a fájdalom és a bánat fekete gyászfátyla lengett. Az 1907-es felkelés megtorlása —, amely egyike a nép ellen elkövetett legvéresebb bűncselekményeknek —, örökre könyörtelen vádirat marad a volt vezető osztályok és politikájuk ellen. Az 1907-ben elesett több mint 11 000 paraszt emléke évszázadokon át a parasztság eltökéltségének és megfélemlíthetetlenségének szimbóluma lesz a földért, szabadságért és méltó életért vívott harcban. Elvtársak! A parasztság nagy felkelése erőket csoportosított, meghatározta a különböző társadalmi osztályok és rétegek álláspontját a paraszttömegek törekvéseivel, Románia fejlődésének problémáival kapcsolatban. A proletariátus volt az a társadalmi erő, amely élére állt a parasztsággal szolidarizáló akcióknak. A közös ellenséggel szembeni harcban megnyilvánult testvériség, amely a proletariátus osztályösztönéből és forró szívéből, az összes kizsákmányoltak és elnyomottak érdekközösségének érlelődő tudatából fakadt, kifejezést nyert abban a közvetlen támogatásban, amelyet a paşcani-i, buhuşi-i, Prahovavölgyi és más helységekben munkások nyújtottak a felkelt parasztoknak, a Bukarestben, Brăilán és más városokban rendezett nagy szolidaritási akciókban. Az 1907-es események során a leghaladóbb álláspontra a szocialista mozgalom élvonalbeli harcosai — Ștefan Gheorghiu, Ion C. Frimu, Mihail Gh. Bujor — helyezkedtek; felhívásokban, kiáltványokban, a sajtóban támogatták a parasztság ügyét, kifejezték a szocialisták szolidaritását, a parasztokkal való egységes akciókra szólították a munkásokat, a katonákat pedig arra biztatták, hogy fraternizáljanak a felkelőkkel. A munkásoknak és a szocialista mozgalomnak a parasztsággal való szolidaritása, az az egyre határozottabb követelés, hogy oldják meg a falu alapvető kérdését — földet a parasztoknak — volt az éveinkben létrejött munkás-paraszt szövetség csírája. A statárium bevezetése, a kivégzések és a kényszermunkára szóló ítéletek ellenére számos katona megtagadta, hogy a felkelőkre lőjön. Teleormanban, Vlaşcában katonacsoportok egyesültek a parasztokkal és oldalukon harcoltak. Azoknak a tudós hazafiaknak a példáját követve, akijének a szíve mindenkor a népért dobogott, a román kultúra és tudomány jeles képviselői határozottsággal a parasztság igazságos harcának oldalára álltak; a felkeléssel kapcsolatos álláspontjuk a román értelmiség gazdag hazafias, haladó hagyományai történetének igen értékes lapjait alkotja. Olyan ragyogó tudósok és gondolkodók, mint Victor Babeş, Petru Poni, Ion Cantacuzino, Spiru Haret, Nicolae Iorga, az írás olyan mesterei, mint Ion L. Caragiale, Mihail Sadoveanu, George Coşbury szolidaritásukat fejezték ki a parasztság ügyével, megbélyegezték az uralkodó osztályok gaztetteit. Engedjék meg, hogy idézzem Xenopol történész előrelátó szavait: „Mi ezekben a forrongásokban egy új világ kovászát látjuk. A fejlődés óriási lépését látjuk bennük, amelynek nyomán egy igazságosabb, igazibb és szebb világ sarjad ki — és ugyanezen az úton halad az a nagy forrongás is, amelynek most szeretett hazánk a színhelye“. Az 1907-es felkelés, a parasztság igazságszomja ihlette meg Liviu Rebreanu és Cezar Petrescu drámai hangú írásait, Alexandru Vlahuţă, Octavian Goga, Tudor Arghezi megrázó verseit, Tonitza, Luchian, Octav Băncilă lenyűgöző festményeit; ezek az alkotások örökre a n nemzeti kultúra tárházához tartoznak, ismételten tanúbizonyságot szolgáltatva arról, hogy a nagy műalkotások értéke mondanivalójukból fakad, a nép törekvéseinek mesteri ábrázolásából, az alkotó azonosulásából a nép életével és törekvéseivel. Az 1907-es forradalmi eseményekkel rokonszenveztek és szolidaritást vállaltak az akkoriban idegen uralom alatt volt román vidékek lakosai is.A felkelés okairól az Adevărul erdélyi lap ezt írta: „Nem a parasztok a hibásak... hanem az urak, akik minden lelkiismeretfurdalás nélkül kiforgatják őket mindenükből, megfosztják őket munkájuk eredményeitől és akiknél a parasztok panaszai, fájdalma és szenvedései süket fülekre találnak“. A Nagyváradi Napló pedig ezt írta: „Csak a bérlő trösztök hallatlanul bűnös cinizmusa és a földbirtokosok vaskalapossága nem volt hajlandó figyelembe venni, hogy ezúttal a végső elkeseredés kiáltásától már nemcsak a szocialisták városi ülései, hanem a nyomorúságos falusi viskók is visszhangzanak...“. Az 1907-es parasztfelkelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, s az akkori idők legnagyobb társadalmi megmozdulásai egyikének számított. A franciaországi, oroszországi, magyarországi, ausztriai, olaszországi, belgiumi, kínai, angliai, Egyesült Államokbeli, németországi és a világ sok más államabeli demokratikus közvélemény megbélyegezte a romániai kormánykörök bűncselekménnyét. Mély megértéssel és rokonszenvvel nyilatkozott a román parasztság ügye mellett a nemzetközi szocialista mozgalom, a II. Internacionálé 1907. évi stuttgartikongresszusa határozatot fogadott el, amely tiltakozását fejezi ki azzala népirtó politikával szemben, amelyet a romániai városi és falusi dolgozó nép ellen indítottak. Az 1907. évi felkelés, amely rendkívül széles társadalmi erőket vitt harcba, egyike volt a leghevesebb osztálycsatáknak Románia történetében, és helyenként valóságos parasztháború jellegét öltötte. A felkelés ismét, példátlan erővel rámutatott arra, hogy milyen égető szükségesség a mezőgazdasági feudális maradványok felszámolása, az agrárkérdés megoldása. E lázadás alkalmával nagy erővel nyilvánult meg a nép társadalmi igazságra való törekvése, lankadatlan szabadságvágya, elhatározása, hogy bármilyen áldozat árán megszünteti az elavult társadalmi rendet, megnyitja az utat a társadalmi haladás előtt. Az 1907-es tavaszi forradalmi eseményekrendkívül erős befolyást gyakoroltak az ország későbbi fejlődésére. Az uralkodó osztályok, amelyek a felkelés idején érezték, amint megrendül lábuk alatt a föld, félelemmel „fedezték fel“ a paraszt igazi, elszánt és kemény arculatát, azét a parasztét, akit csak arra tartottak jónak, hogy rabként dolgozzék és megkorbácsolják az uradalmi ház lépcsőjénél, ha követelte jogait. A felkelés nyomása alatt törvényeket fogadtak el, amelyek a falusi osztályellentétek enyhítésére törekedve korlátozták a dézsmára alapított rendszer túlkapásait és lehetővé tették a kapitalizmus kifejlődését a mezőgazdaságban. Ezek a törvények azonban nem érintették a földesúri tulajdon alapjait, továbbra is fenntartották azokat a fő tényezőket, amelyek gátolták az ország gyors fejlődését. Az 1907-es felkelést, óriási méretei és ereje, a parasztság tömeges hősiessége ellenére, letörték. A központi szervezés hiánya, a parasztok harcainak helyi, össze nem hangolt, legtöbbször spontán jellege lehetővé tette az uralkodó osztályok számára e harcok vérbefojtását. Ugyanakkor a proletariátus lassú fejlődése a kapitalizmus akkori fejlődési stádiumában, valamint azok a nehézségek, amelyekbe szocialista, mozgalmunk ütközött a régi munkáspárt 1899-ben történt felbomlása folytán, meggátolták a parasztság és a munkásosztály harcának egyesítését, társadalmunk legfőbb forradalmi erőinek egyetlen frontban való tömörítését. Parasztságunk harcainak egész története azt mutatja, hogy a parasztság egymaga nem tudta felszabadítani magát a kizsákmányolás és elnyomás alól. A nép forradalmi harca szervezésének és vezetésének történelmi feladata a munkásosztályra hárult, amely a kommunista párt vezetésével méltónak bizonyult e magasztos feladatra. A román nép tapasztalata ismételten megerősíti azt a marxi-lenini tételt, amely szerint a proletariátus, felszabadítva önmagát, biztosítja az összes dolgozók, az egész társadalom felszabadulását. A szocialista forradalom megvalósítása mélyreható strukturális változásokat eredményezett az ország társadalmi-gazdasági életében. Egyszer s mindenkorra felszámoltuk a kizsákmányolást és az elnyomást, a társadalmi igazságtalanságot; ma a dolgozók azok, akik az ország felvirágoztatását célzó erőfeszítéseik, tevékenységük gyümölcseivel rendelkeznek. A szocialista építés művét a nemzetgazdaság szüntelenül felfelé ívelő nagyarányú fejlődése jellemzi. A párt által rendületlen következetességgel folytatott szocialista iparosítási politika eredményeként szüntelenül fejlődő és tökéletesedő erős ipari bázis jött létre országunkban. Új iparágakat teremtettünk, új kombinátokat és üzemeket emelünk, széleskörűen bevezetjük az új technikát. A munkások, mérnökök és technikusok lelkesedéssel és alkotó lendülettel dolgoznak, a párt állhatatos erőfeszítéseket tesz az ipar modernizálásáért, a korszerű tudomány és technika vívmányainak széleskörű alkalmazásáért. Ennek köszönhetően Románia az ipari termelés növekedési üteme tekintetében a világ első országai közé tartozik. Az iparosítási politika mélyrehatóan megváltoztatta az egész nép, az összes társadalmi kategóriák életkörülményeit, az ország összes tartományaiban fellendítette a gazdasági és kulturális életet; ez a politika az alapja a dolgozók anyagi és szellemi jóléte szüntelen növekedésének. A szocialista építés éveiben az ország fejlődésének egész tapasztalata azt tanúsítja, hogy az iparosítási politika a fő tényezője az összes gazdasági ágak dinamizmusának, a műszaki haladásnak és a nép jólétének, a nemzeti függetlenség és szuverenitás erősödésének. E politika eredményeként létrejött a szocialista mezőgazdaság, a gépesített nagyüzemi mezőgazdasági termelés erőteljes műszakianyagi bázisa. Egyre szélesebb körben terjed a tudományos és műszaki vívmányok alkalmazása a mezőgazdaságban. A szocialista rendszer nemcsak beteljesítette, hanem túl is szárnyalta az igazságra és a jobb életre irányuló törekvéseket, amelyekért a parasztság annyi véráldozatot hozott. A mezőgazdaság szövetkezetesítésének befejezése alapvető változásokat hozott a román faluban, megnyitotta az új, napfényes és virágzó élet hajnalát. Noha mindössze öt év telt el azóta, hogy a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésszaka 11 000 parasztküldött részvételével — az 1907-es áldozatokat jelképező szám — szentesítette a szocializmus győzelmét falun, az új társadalmi-gazdasági viszonyok ereje hathatósan érvényre jutott és pozitív befolyást gyakorol a nemzetgazdaság fejlődésére. Rendkívül sokatmondó az a tény, hogy Románia mezőgazdasága biztosította • az agrártermelés szüntelen növelését és — ezen az alapon — ezekben az években, beleértve a falusi termelési viszonyok átszervezésének éveit is — kielégítette a lakosság élelmiszerszükségletét, az ipar nyersanyagszükségletét, valamint egyes exportfeleslegeket is biztosított. A szocializmus strukturálisan megváltoztatta a parasztság szerepét és helyét a társadalomban; a parasztság, a munkásosztállyal együtt ura lett a termelőeszközöknek, munkája eredményének, aktívan részt vesz az állam vezetésében. A testvéri együttműködési és kölcsönös segélynyújtási kapcsolatok révén egyesült szövetkezeti parasztság új osztályt alkot, amelynek homogénitása és az egész néppel való érdekközössége egyik lényeges tényezője szocialista nemzetünk egységének. A mezőgazdasági termelés növekedése, az egész nemzetgazdaság fejlődése alapján, szövetkezeti parasztságunk egyre nagyobb mértékben élvezi a szocialista civilizáció jótéteményeit; évről évre növekedett a parasztság jövedelme és vásárlóereje, a falvakon nagy, arányokat öltött a lakásépítés, terjed a villamosítás, javult az orvosi ellátás, egyre inkább bővül a parasztság kulturális látóköre. A szocializmus építésének éveiben kiemelkedő eredményeket értünk el a tudomány és a kultúra, az oktatás és a művészet széleskörű felvirágoztatásában. A román nép egész története során még soha sem juttatta érvényre alkotó géniuszát oly nagy erővel, mint napjainkban. A szocialista építés művében elért sikerek a román nép erőfeszítéseinek eredményei, azé a népé, amely tudatában van annak, hogy saját magának, saját jólétéért dolgozik. Ezek az eredmények jogosan töltenek el büszkeséggel bennünket. De, elvtársak, pártunknak, a párt vezetőségének tevékenységét, gondolkodási módját a magasfokú igényesség jellemzi a még megoldatlan problémák vizsgálatában, a hiányosságokkal szembeni kérlelhetetlenség, a széles perspektíva és az az állhatatosság, amellyel a nép figyelmét és erőfeszítéseit azokra a nagy, rendkívüli felelősségű feladatokra irányítja, amelyektől az ország fejlődésének gyorsítása függ. Nem elégedhetünk meg egyetlen területen sem az elért eredményekkel, mindig előre kell tekintenünk, egyre magasabb célok felé. Ez a szelleme és a koncepciója annak a programnak, amelyet a párt IX. kongresszusa jelölt ki a termelőerők, a tudomány és a kultúra újabb fellendítésére, a nép életszínvonalának emelésére, az ország gyors és sokoldalú előrehaladására. Jelenleg egész népünk alapvető feladata, hogy a legjobb körülmények között teljesítse az ötéves terv célkitűzéseit. Biztosítva az iparosítási politika tántoríthatatlan folytatását, az alapvető iparágak fejlesztését, a párt hangsúlyozza, hogy olyan szakaszba jutottunk, amikor kitartó erőfeszítéseket kell tennünk az egész tevékenység minőségi javítására, a legnagyobb figyelmet fordítva a gazdasági hatékonyság növelésének, a gazdaságvezetési formák és módszerek tökéletesítésének, a munkaszervezés javításának, a munkafegyelem erősítésének kérdéseire, a technikai gondolkodás legfejlettebb vívmányainak alkalmazására, a tudomány és az anyagi termelés egyre szorosabb összekapcsolására — mindezek döntő jelentőségű problémák Románia fejlett mezőgazdasággal rendelkező korszerű ipari állammá való átalakítására. E programnak, a szocialista építés kiteljesítése egész folyamatának szerves része a mezőgazdaság fejlesztése. Az ország konkrét viszonyainak vizsgálatából kiindulva, pártunk vezetősége hangsúlyozta és állandóan hangsúlyozza: még sok a teendőnk ahhoz, hogy eljussunk a belterjes, sokoldalú mezőgazdaság színvonalára, hogy a munka társadalmi termelékenysége, szervezése és gazdasági hatékonysága tekintetében elérjük a fejlett országok mezőgazdaságának magas mutatóit. Tudatában vagyunk annak, hogy a falu szocialista átalakítása, a szövetkezetesítés csak a kezdete volt mezőgazdaságunk felemelési folyamatának. A szocialista viszonyok felsőbbrendűségének teljes hasznosítása alapján mozgósítanunk kell a mezőgazdaság rendelkezésére álló nagy tartalékokat a termelés gyarapítására, a hektárhozam növelésére, társadalmi munka megtakarítására, mert ez a feltétele annak, hogy a dolgozó nép javára létrehozzuk a mezőgazdasági élelmiszerek bőségét. A párt, támogatva a parasztság erőfeszítéseit, olyan intézkedéseket dolgozott ki a mezőgazdaság korszerűsítésére, amelyek előirányozzák a gépesítés, a kémizálás, az öntözés és a talajjavítás, kiterjesztését, a tudomány vívmányainak széleskörű alkalmazását az anyagi kiadások és munkaráfordítás egyidejű csökkentésével, a termelőerők állandó és gyors fejlesztése, a növényi és állati termelés növelése, valamint annak érdekében, hogy a mezőgazdaság nagyobb mértékben járuljon hozzá a nemzeti jövedelemhez és a szocialista felhalmozáshoz. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása döntően befolyásolja az egész nemzetgazdaság fejlődését, a szocialista civilizáció egyre szélesebb körű bevezetését a falvak életében, a szocialista Románia általános fejlődésére. Elvtársak! A szocializmus győzelme országunkban, a haza szabadsága, függetlensége és felvirágzása a munkások és parasztok testvéri szövetségéből fakad, amely nélkül nem valósulhattak volna meg az óriási átalakulások országunkban. A Román Kommunista Párt történelmi jelentőségű érdeme, hogy biztosította e szövetség megteremtését és megszilárdítását a román népre sorsdöntő fontosságú időszakban, grandiózus társadalmi mozgalmak, az agrárreform forradalmi végrehajtását, Romániának a hitlerista , Németország elleni felszabadító háborúban való részvételét célzó heves harc tüdőben, az ország demokratizálásáért, a burzsoá földesúri reakció szétzúzásáért és a dolgozók hatalmának létrehozásáért vívott , nagy osztálycsaták, a haza független, önálló fejlődéséért vívott harc közepette. Ezekben a nagy társadalmi összecsapásokban a munkásosztály, a forradalom vezető ereje és a parasztság, a munkásosztály megbízható szövetségese vállvetve együtt haladtak, a kivívott nagyszerű győzelmek pedig még nagyobb erővel kidomborították a munkások és a parasztok szövetségének — a nép összes történelmi vívmányai, szocialista társadalmunk megdönthetetlen alapjának — fontosságát. A szocialista építés jelenlegi időszakában a munkásosztály és a parasztság szövetsége új tartalmat kapott; a pártnak a IX. kongreszszus után hozott intézkedései, a szövetkezeti szövetségek létrehozása új szakaszt nyitott a falu életében, kiteljesítette a parasztság egyesülési és szervezési folyamatát az egész országban, megteremtette a két baráti osztály egyre szélesebb körű együttműködésének kereteit, magasabb fokra emelte a munkás-paraszt szövetséget. E szövetségnek, az összes dolgozók testvériségének szüntelen erősítése, nemzetiségre való tekintet nélkül, az egész nép szoros egysége a párt körül, a párt Központi Bizottsága körül biztosítja azt, hogy újabb jelentős sikerek szülessenek a haza gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésében, hogy társadalmunk előrehaladjon a s£zocializmus és a kommunizmus útján. Elvtársak! A Román Kommunista Párt nagyra értékeli a forradalmi hagyományokat, mindazt, ami haladó hazánk történetében, nagyra értékeli a társadalmi és nemzeti felszabadítási harc, a szocializmusért vívott harc jelentős mozzanatait. Ápolnunk kell e hagyományokat, tisztelnünk kell elődeink törekvéseit és áldozatait, mert ezek évszázados alapjára támaszkodik mindaz amit ezekben az években építettünk. E hagyományok ápolása arra tanít bennünket, hogy még jobban megbecsüljük a mai vívmányokat, és ugyanakkor jelentős nevelő tényezőként hat, elősegíti a tömegek és főleg, az ifjúság szocialista öntudatának fejlesztését, kiapadhatatlan erőforrás ahhoz, hogy tovább vigyük, kiteljesítsük a szabadság és a haza fejlesztésére irányuló törekvéseket. E dicső hagyományok az egész nép számára lelkes ösztönzést jelentenek a fáradhatatlan és lendületes munkára hogy szabad és független országunk egyre virágzóbbá váljék, hogy szakadatlanul előrehaladjon a szocialista civilizáció útján, hogy nemzetünk fokozza hozzájárulását a szocializmus világerőinek növekedéséhez, a béke, a népek közötti együttműködés és megértés ügyéhez. Felidézve az 1907-es felkelést, a párt, a kommunisták, az egész nép lerója kegyeletét a parasztságnak a kizsákmányolók és az elnyomók elleni harcban tanúsított hősiességéért, bátorságáért és áldozatkészségéért. Ez kifejezésre jut a felkelés egykori színhelyén emelt emlékművekben, a részvevők mellén ragyogó érdemrendekben és érdemérmekben, azokon az ünnepélyes gyűléseken, amelyeket e napokban országszerte tartanak. Semmi sem jelenthet nagyobb, tiszteletet az 1907-es hősi forradalmi harcok iránt, mint pártunknak, a dolgozóknak, a nép összes alkotó erőinek az a szilárd elhatározása, hogy erőt nem kímélve sikerrel megvalósítják a párt IX. kongreszszusán kijelölt feladatokat, hogyanteljesítik a szocializmus építésének nagyszerű művét. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül, szoros egységben, tántoríthatatlan bizalommal követve kipróbált vezetőjüket, a Román Kommunista Pártot, megteremtik szeretett hazánk, Románia Szocialista Köztársaság egyre ragyogóbb jövőjét! Ünnepi gyűlés a fővárosban az 1907-es parasztfelkelés 60. évfordulója alkalmából (Folytatás az első oldalról), előadásra került sor, amelyen közreműködött a Hadsereg Énekes Táncegyüttese, a Ciocârlia és a Periniţa együttes, az Opera- és Balettszínház egyes szólistái és énekkara, bukaresti színművészek és az I. L. Caragiale Színművészeti és Filmművészeti Intézet diákjainak egy csoportja. Az előadás felelevenítette a román parasztság lyisszas harcát a földért, a társadalmi igazságért, a szabadságért; műsorát Nicolae Balcescu, Mihai Eminescu, B. P. Haşdeu, George Coşbuc, Nicolae Iorga, Liviu Rebreanu, Tudor Arghezi és egyes fiatal költők verseiből és más írásaiból állították össze. Bemutattak még részleteket B. P. Haşdeu Rázván şi Vidra című drámai művéből és Gheorghe Dumitrescu Răscoala című operájából. Kórusművek, forradalmi dalok, népi táncok, népdalok, versek Fejezték ki parasztságunk, az egész román nép új, boldog életét a győzelmes szocializmus éveiben. A rendkívül szemléletes díszletek között lezajlott műsort filmvetítés kísérte. A művészeknek és a nagysikerű előadás rendezőinek virágcsokrokat nyújtottak át a párt- és államvezetőség részéről. (Agerpres) SZABAD SZÓ A szerkesztőség postája - SCHMIDT ILONA — TEMESVÁR. Levelét köszönettel vettük, mert egy fontos idényjellegű kérdésre hívta fel a figyelmet. Mivel a tavaszi gyermekkonfekció terén mutatkozó hiányok ügyében mások is fordultak hozzánk, hamarosan —, mint egyébként ön is kérte — behatóbban foglalkozunk a problémával. SCHWEIGER KATALIN. — TEMESVÁR. Kérvényét továbbítottuk a néptanács illetékes osztályához, ahol elmondták, hogy az új nyugdíjtörvény értelmében az ön iratai megfelelnek a jelenlegi követelményeknek. A nyugdíjat tehát meg fogja kapni, csupán egy kis türelemre van szükség, amíg az eljárást lebonyolítják. Ugyanis a temesvári néptanácsnak több ezer, az önéhez hasonló kérvényt kell elintéznie ezekben a hetekben, hónapokban. LUKÁCS ANDRÁS — TEMESVÁR. Nyugdíjügyi panaszával felkerestük a városi néptanács népjóléti osztályát s meggyőződtünk róla, hogy ügyének kivizsgálása folyamatban van. Az aktákat már kivették az irattárból, s ígéretet kaptunk rá, hogy amint az ellenőrzés befejeződik, rögtön értesítenek az eredményről. Tehát, amint megkapjuk a vizsgálat eredményét, nyomban továbbítani fogjuk önnek. „13 LAKÓ“ — JELIGÉRE. Kérjük, közölje levélben a kérdéses ház pontos címét, vagy szíveskedjék felfáradni a szerkesztőségbe az ügy tisztázása végett. NAGY ANDRÁS — TEMESVÁRI Levelét megkaptuk. Az ön által felvetett közérdekű problémával kapcsolatban lapunk február 24-i számában közöltünk egy átfogó cikket. Kérjük, írjon tudósításokat iskolájuk tevékenységéről. IVANICS JÓZSEF — TEMESVÁR. levelében több olyan problémát vet fel, amelyek érdeklik szerkesztőségünket és szándékunkban van foglalkozni velük. Szerettük volna azonban, ha egyik-másik kérdést jobban konkretizálja. FARAGÓ ZSÓFIA — VÉGVÁR. Nyugdíjügyi kérésével kapcsolatosan a napokban él-, beszélgettünk a Nyugdíjpénztár Detta rajoni fiókja bizottságának elnökével. Kérése jogos. A legalacsonyabb kategóriába való beosztása tévedésből történt. A tévedést felülvizsgálták és önt a legmagasabb kategóriába sorolták be. A nagyöszi termelőszövetkezetben korszerű üvegházat létesítettek. Az itt termesztett paradicsom és zöldségféle értékesítésével ebben az évben közel egymillió lejjel gyarapodik a tagság jövedelme