Szabad Szó, 1967. január-március (24. évfolyam, 6804-6879. szám)

1967-03-25 / 6874. szám

1967 március 25 Paul Niculescu-Mizil elvtárs beszéde­ (Folytatás az első oldalról), könyveinek­­ hamuja, a bojárok­kal és a bérlőkkel való leszámolás beigazolta ezeket a szavakat. „Földet akarunk!“ — ez lett a pa­rasztság fő harci jelszava a fel­kelés folyamán. A felkelés nagy méreteit tük­rözi, hogy az február közepe tájt az észak-moldovai Flămînzi község­ben kitörve, községről községre, me­gyéről megyére gyorsan terjedt, előbb Moldovában, azután pedig még nagyobb erővel Munténiában és Olténiában, s országszerte óriási paraszttömegeket ölelt fel forgata­gában. Megtámadták a nagybirto­kokat, és egyes helyeken megkezd­ték a­ nagybirtokosok földjeinek szétosztását, a falvakról elűzték a burzsoá­ földesúri hatóságok kép­viselőit, számos esetben a felkelők soraiból neveztek ki bírókat. Fej­lettebb harci formákról tanúsko­dik az, hogy egyes megyékben a szomszédos községek előzetesen megállapodtak egyidejű akciókban, valamint az, hogy a parasztok megpróbáltak behatolni a városba. A parasztok tömegeinek nagy­arányú megmozdulása láttán az uralkodó­i osztályok, a monar­chiával az élen, kegyetlen ter­rorhullámot indítottak el. Az egész hadsereget mozgósították, az országot hadszíntérré változtatták. Számos falut, lakosaival együtt, el­töröltek a föld színéről a tüzérségi ütegek lövedékei, sok ezer pa­rasztot bebörtönöztek, kegyetlenül megkínoztak. A füstölgő falvak fe­lett, az egész ország felett a fájda­lom és a bánat fekete gyászfátyla lengett. Az 1907-es felkelés megtorlása —, amely egyike a nép ellen elköve­tett legvéresebb bűncselekmények­nek —, örökre könyörtelen vádirat marad a volt vezető osztályok és politikájuk ellen. Az 1907-ben el­esett több mint 11 000 paraszt em­léke évszázadokon át a paraszt­ság eltökéltségének és megfélemlít­­hetetlenségének szimbóluma l­esz a földért, szabadságért és méltó é­­letért vívott harcban. Elvtársak! A parasztság nagy felkelése erő­ket csoportosított, meghatározta a különböző társadalmi osztályok és rétegek álláspontját a paraszttö­megek törekvéseivel, Románia fej­lődésének problémáival kapcsolat­ban. A proletariátus volt az a társa­dalmi erő, amely élére állt a pa­rasztsággal szolidarizáló akcióknak. A közös ellenséggel szembeni harc­ban megnyilvánult testvériség, a­­mely a proletariátus­­ osztályösztö­­néből és forró szívéből, az összes kizsákmányoltak és elnyomottak érdekközösségének érlelődő tudatá­ból fakadt, kifejezést nyert abban a közvetlen támogatásban, amelyet a paşcani-i, buhuşi-i,­­ Prahova­­völgyi és más helységekben mun­­­­kások nyújtottak a felkelt parasz­toknak, a Bukarestben, Brăilán és más városokban rendezett nagy szolidaritási akciókban. Az 1907-es események során a leghaladóbb álláspontra a szocia­lista mozgalom élvonalbeli harcosai — Ștefan Gheorghiu, Ion C. Frimu, Mihail Gh. Bujor — helyezkedtek; felhívásokban, kiáltványokban, a sajtóban támogatták a parasztság ügyét, kifejezték a szocialisták szo­lidaritását, a parasztokkal való egységes akciókra szólították a munkásokat, a katonákat pedig ar­ra biztatták, hogy fraternizáljanak a felkelőkkel. A munkásoknak és a szocialista mozgalomnak a pa­rasztsággal való szolidaritása, az az egyre határozottabb követelés, hogy oldják meg a falu alapvető kérdését — földet a parasztoknak — volt az éveinkben létrejött munkás-paraszt szövetség csírája. A statárium bevezetése, a kivég­zések és a kényszermunkára szóló ítéletek ellenére számos katona megtagadta, hogy a felkelőkre lő­jön. Teleormanban, Vlaşcában ka­tonacsoportok egyesültek a parasz­tokkal és oldalukon harcoltak. Azoknak a tudós hazafiaknak a példáját követve, akijének a szíve mindenkor a népért dobogott, a román kultúra és tudomány jeles képviselői határozottsággal a pa­rasztság igazságos harcának olda­lára álltak; a felkeléssel kapcso­latos álláspontjuk a román értel­miség gazdag hazafias, haladó ha­gyományai történetének igen érté­kes lapjait alkotja. Olyan ragyogó tudósok és gondolkodók, mint Vic­tor Babeş, Petru Poni, Ion Canta­­cuzino, Spiru Haret, Nicolae Iorga, az írás olyan mesterei, mint Ion L. Caragiale, Mihail Sadoveanu, George Coşbury szolidaritásukat fejezték ki a parasztság ügyével, megbélyegezték az uralkodó osztá­lyok gaztetteit. Engedjék meg, hogy idézzem Xenopol történész előre­látó szavait: „Mi ezekben a for­rongásokban egy új világ kovászát látjuk. A fejlődés óriási lépését lát­juk bennük, amelynek nyomán egy igazságosabb, igazibb és szebb vi­lág sarjad ki — és ugyanezen az úton halad az a nagy forrongás is, amelynek most szeretett hazánk a színhelye“. Az 1907-es felkelés, a parasztság igazságszomja ihlette meg Liviu Rebreanu és Cezar Petrescu drá­mai hangú írásait, Alexandru Vla­­huţă, Octavian Goga, Tudor Ar­­ghezi megrázó verseit, Tonitza, Lu­­chian, Octav Băncilă lenyűgöző festményeit; ezek az alkotások örökre a n nemzeti kultúra tárházá­hoz tartoznak, ismételten tanúbi­zonyságot szolgáltatva arról, hogy a nagy műalkotások értéke mon­danivalójukból fakad, a nép törek­véseinek mesteri ábrázolásából, az alkotó azonosulásából a nép életé­vel és törekvéseivel. Az 1907-es forradalmi események­kel rokonszenveztek és szolidari­tást vállaltak az akkoriban ide­gen uralom alatt volt román vi­dékek lakosai is.­A felkelés okai­ról az Adevărul erdélyi lap ezt írta: „Nem a parasztok a hibásak... hanem az urak, akik minden lelki­­ismeretfurdalás nélkül kiforgatják őket mindenükből, megfosztják ő­­ket munkájuk eredményeitől és a­­kiknél a parasztok panaszai, fáj­dalma és szenvedései süket fülek­re találnak“. A Nagyváradi Napló pedig ezt írta: „Csak a bérlő trösz­tök hallatlanul bűnös cinizmusa és a földbirtokosok vaskalapossága nem volt hajlandó figyelembe ven­ni, hogy ezúttal a végső elkesere­dés kiáltásától már nemcsak a szo­cialisták városi ülései, hanem a nyomorúságos falusi viskók is visszhangzanak...“. Az 1907-es parasztfelkelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, s az­ akkori idők legnagyobb társa­dalmi megmozdulásai egyikének számított. A franciaországi, orosz­­országi, magyarországi, ausztriai, olaszországi, belgiumi, kínai, ang­liai, Egyesült Államokbeli, né­metországi és a világ sok más államabeli demokratikus közvéle­mény megbélyegezte a romániai kormánykörök bűncselekménnyét. Mély megértéssel és rokonszenvvel nyilatkozott a román parasztság ügye mellett a nemzetközi szo­cialista mozgalom, a II. Interna­­cionálé 1907. évi stuttgarti­­kon­gresszusa határozatot fogadott el, amely tiltakozását fejezi ki azzal­­a népirtó politikával szem­ben, amelyet a romániai városi és falusi dolgozó nép ellen indítottak. Az 1907. évi felkelés, amely rend­kívül széles társadalmi erőket vitt harcba, egyike volt a leghevesebb osztálycsatáknak Románia történe­tében, és helyenként valóságos parasztháború jellegét öltötte. A felkelés ismét, példátlan erővel rámutatott arra, hogy milyen ége­tő szükségesség a mezőgazdasági feudális maradványok felszámolá­sa, az agrárkérdés megoldása. E lázadás alkalmával nagy erővel nyilvánult meg a nép társadalmi igazságra való törekvése, lanka­datlan szabadságvágya, elhatározá­sa, hogy bármilyen áldozat árán megszünteti az elavult társadalmi rendet, megnyitja az utat a társa­dalmi haladás előtt. Az 1907-es tavaszi forradalmi események­­rendkívül erős be­folyást gyakoroltak az ország ké­sőbbi fejlődésére. Az uralkodó osztályok, amelyek a felkelés ide­jén érezték, amint megrendül lá­buk alatt a föld, félelemmel „fe­dezték fel“ a paraszt igazi, el­szánt és kemény arculatát, azét a parasztét, akit csak arra tartottak jónak, hogy rabként dolgozzék és megkorbácsolják az uradalmi ház lépcsőjénél, ha követelte jogait. A felkelés nyomása alatt törvényeket fogadtak el, amelyek a falusi osz­tályellentétek enyhítésére töreked­ve korlátozták a dézsmára alapí­tott rendszer túlkapásait és lehe­tővé tették a kapitalizmus kifejlő­dését a mezőgazdaságban. Ezek a törvények azonban nem érintették a földesúri tulajdon alapjait, to­vábbra is fenntartották azokat a fő tényezőket, amelyek gátolták az ország gyors fejlődését. Az 1907-es felkelést, óriási mé­retei és ereje, a parasztság töme­ges hősiessége ellenére, letörték. A központi szervezés hiánya, a pa­rasztok harcainak helyi, össze nem hangolt, legtöbbször spontán jellege lehetővé tette az uralkodó osztá­lyok számára e harcok vérbefoj­tá­sát. Ugyanakkor a proletariátus lassú fejlődése a kapitalizmus ak­kori fejlődési stádiumában, vala­mint azok a nehézségek, amelyek­be szocialista­, mozgalmunk ütkö­zött a régi munkáspárt 1899-ben történt felbomlása folytán, meg­gátolták a parasztság és a mun­kásosztály harcának egyesítését, társadalmunk legfőbb forradalmi erőinek egyetlen frontban való tömörítését. Parasztságunk harcainak egész története azt mutatja, hogy a pa­rasztság egymaga nem tudta fel­szabadítani magát a kizsákmányo­lás és elnyomás alól. A nép forra­dalmi harca szervezésének és veze­tésének történelmi feladata a mun­kásosztályra hárult, amely a kom­munista párt vezetésével méltó­nak bizonyult e magasztos feladat­ra. A román nép tapasztalata ismé­telten megerősíti azt a marxi-lenini tételt, amely szerint a proletariá­tus, felszabadítva önmagát, bizto­sítja az összes dolgozók, az egész társadalom felszabadulását. A szocialista forradalom meg­valósítása mélyreható strukturális változásokat eredményezett az or­szág társadalmi-gazdasági életében. Egyszer s mindenkorra felszámol­tuk a kizsákmányolást és az elnyo­mást, a társadalmi igazságtalansá­got; ma a dolgozók azok, akik az ország felvirágoztatását célzó erő­feszítéseik, tevékenységük gyümöl­cseivel rendelkeznek. A szocialista építés művét a nemzetgazdaság szüntelenül felfe­lé ívelő nagyarányú fejlődése jel­lemzi. A párt által rendületlen következetességgel folytatott szo­cialista iparosítási politika ered­ményeként szüntelenül fejlődő és tökéletesedő erős ipari bázis jött létre országunkban. Új iparágakat teremtettünk, új­ kombinátokat és üzemeket emelünk, széleskörűen bevezetjük az új technikát. A munkások, mérnökök és techniku­sok lelkesedéssel és alkotó lendü­lettel dolgoznak, a párt állhatatos erőfeszítéseket tesz az ipar mo­dernizálásáért, a korszerű tudo­mány és technika vívmányainak széleskörű alkalmazásáért. Ennek köszönhetően Románia az ipari termelés növekedési üteme tekin­tetében a világ első országai közé tartozik. Az iparosítási politika mélyre­hatóan megváltoztatta az egész nép, az összes­­ társadalmi kategó­riák életkörülményeit, az ország összes tartományaiban fellendítette a gazdasági és kulturális életet; ez a politika az alapja a dolgozók anyagi és szellemi jóléte szüntelen növekedésének. A szocialista épí­tés éveiben az ország fejlődésének egész tapasztalata azt tanúsítja, hogy az iparosítási politika a fő tényezője az összes gazdasági á­­gak dinamizmusának, a műszaki haladásnak és a nép jólétének, a nemzeti függetlenség és szuvereni­tás erősödésének. E politika eredményeként létre­jött a szocialista mezőgazdaság, a gépesített nagyüzemi mezőgazda­­sági termelés erőteljes műszaki­­anyagi bázisa. Egyre szélesebb kör­ben terjed a tudományos és mű­szaki vívmányok alkalmazása a mezőgazdaságban. A szocialista rendszer nemcsak beteljesítette, hanem túl is szárnyalta az igazságra és a jobb életre irányuló törekvéseket, a­­melyekért a parasztság annyi vér­áldozatot hozott. A mezőgazdaság szövetkezetesítésének befejezése a­­lapvető változásokat hozott a ro­mán faluban, megnyitotta az új, napfényes és virágzó élet hajnalát. Noha mindössze öt év telt el az­óta, hogy a Nagy Nemzetgyűlés ün­nepi ülésszaka 11 000 parasztkül­dött részvételével — az 1907-es áldozatokat jelképező szám — szentesítette a szocializmus győ­zelmét falun, az új társadalmi-gaz­dasági viszonyok ereje hathatósan érvényre jutott és pozitív befolyást gyakorol a nemzetgazdaság fejlő­désére. Rendkívül sokatmondó az a tény, hogy Románia mezőgazdasá­ga biztosította • az agrártermelés szüntelen növelését és — ezen az alapon — ezekben az években, be­leértve a falusi termelési viszo­nyok átszervezésének éveit is — ki­elégítette a lakosság élelmiszer­szükségletét, az ipar nyersanyag­­szükségletét, valamint egyes ex­portfeleslegeket is biztosított. A szocializmus strukturálisan megváltoztatta a parasztság szere­pét és helyét a társadalomban; a parasztság, a munkásosztállyal e­­gyütt ura lett a termelőeszközök­nek, munkája eredményének, ak­tívan részt vesz az állam vezetésé­ben. A testvéri együttműködési és kölcsönös segélynyújtási kapcsola­tok révén egyesült szövetkezeti pa­rasztság új osztályt alkot, amely­nek homogénitása és az egész néppel való érdekközössége egyik lényeges tényezője szocialista nem­zetünk egységének. A mezőgazdasági termelés nö­vekedése, az egész nemzetgazda­ság fejlődése alapján, szövetkezeti parasztságunk egyre nagyobb mér­tékben élvezi a szocialista civili­záció jótéteményeit; évről évre nö­vekedett a parasztság jövedelme és vásárlóereje, a falvakon nagy, ará­nyokat öltött a lakásépítés, terjed a villamosítás, javult az orvosi el­látás, egyre inkább bővül a pa­rasztság kulturális látóköre. A szocializmus építésének évei­ben kiemelkedő eredményeket ér­tünk el a tudomány és a kultúra, az oktatás és a művészet széleskö­rű felvirágoztatásában. A román nép egész története során még so­ha sem juttatta érvényre alkotó géniuszát oly nagy erővel, mint napjainkban. A szocialista építés művében el­ért sikerek a román nép erőfeszí­téseinek eredményei, azé a népé, amely tudatában van annak, hogy saját magának, saját jólétéért dolgozik. Ezek az eredmények jo­gosan töltenek el büszkeséggel bennünket. De, elvtársak, pártunk­nak, a párt vezetőségének tevé­kenységét, gondolkodási módját a magasfokú igényesség jellemzi a még megoldatlan problémák vizs­gálatában, a hiányosságokkal szem­beni kérlelhetetlenség, a széles perspektíva és az az állhatatos­ság, amellyel a nép figyelmét és erőfeszítéseit azokra a nagy, rend­kívüli felelősségű feladatokra irá­nyítja, amelyektől az ország fej­lődésének gyorsítása függ. Nem elégedhetünk meg egyetlen terü­leten sem az elért eredményekkel, mindig előre kell tekintenünk, egy­re magasabb célok felé. Ez a szel­leme és a koncepciója annak a programnak, amelyet a párt IX. kongresszusa jelölt ki a termelő­erők, a tudomány és a kultúra ú­­jabb fellendítésére, a nép élet­színvonalának emelésére, az ország gyors és sokoldalú előrehaladásá­ra. Jelenleg egész népünk alapvető feladata, hogy a legjobb körülmé­nyek között teljesítse az ötéves terv célkitűzéseit. Biztosítva az iparosítási politika tántoríthatatlan folytatását, az alapvető iparágak fejlesztését, a párt hangsúlyozza, hogy olyan szakaszba jutottunk, amikor kitartó erőfeszítéseket kell tennünk az egész tevékenység mi­nőségi javítására, a legnagyobb fi­gyelmet fordítva a gazdasági haté­konyság növelésének, a gazdaságve­zetési formák és módszerek tö­kéletesítésének, a munkaszervezés javításának, a munkafegyelem erő­sítésének kérdéseire, a technikai gondolkodás legfejlettebb vívmá­nyainak alkalmazására, a tudo­mány és az anyagi termelés egy­re szorosabb összekapcsolására — mindezek döntő jelentőségű prob­lémák Románia fejlett mezőgazda­sággal rendelkező korszerű ipari állammá való átalakítására. E programnak, a szocialista épí­tés kiteljesítése egész folyamatá­nak szerves része a mezőgazdaság fejlesztése. Az ország konkrét vi­szonyainak vizsgálatából kiindul­va, pártunk vezetősége hangsú­lyozta és állandóan hangsúlyoz­za: még sok a teendőnk­ ahhoz, hogy eljussunk a belterjes, sok­oldalú mezőgazdaság színvonalára, hogy a munka társadalmi terme­­­­lékenysége, szervezése és gazda­sági hatékonysága tekintetében el­érjük a fejlett országok mező­gazdaságának magas mutatóit. Tudatában vagyunk annak, hogy a falu szocialista átalakítása, a szövetkezetesítés csak a kezdete­­ volt mezőgazdaságunk felemelési folyamatának. A szocialista viszo­nyok felsőbbrendűségének teljes hasznosítása alapján mozgósítanunk kell a mezőgazdaság rendelkezésé­re álló nagy tartalékokat a terme­lés gyarapítására, a hektárhozam növelésére, társadalmi munka meg­takarítására, mert ez a feltétele an­nak, hogy a dolgozó nép javára létrehozzuk a mezőgazdasági élel­miszerek bőségét. A párt, támogatva a parasztság erőfeszítéseit, olyan intézkedéseket dolgozott ki a mezőgazdaság kor­szerűsítésére, amelyek előirányoz­zák a gépesítés, a kémizálás, az öntözés és a talajjavítás, kiterjesz­tését, a tudomány vívmányainak széleskörű alkalmazását az anyagi kiadások és munkaráfordítás egy­idejű csökkentésével,­ a termelőerők állandó és gyors fejlesztése, a nö­vényi és állati termelés növelése, valamint annak érdekében, hogy a mezőgazdaság nagyobb mérték­ben járuljon hozzá a nemzeti jö­vedelemhez és a szocialista fel­halmozáshoz. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása döntően befolyásolja az egész nemzetgazdaság fejlődé­sét, a szocialista civilizáció egyre szélesebb körű bevezetését a fal­vak életében, a szocialista Románia általános fejlődésére. Elvtársak! A szocializmus győzelme orszá­gunkban, a haza szabadsága, füg­getlensége és felvirágzása a mun­kások és parasztok testvéri szö­vetségéből fakad, amely nélkül nem valósulhattak volna meg az óriási átalakulások országunkban. A Román Kommunista Párt törté­nelmi jelentőségű érdeme, hogy biztosította e szövetség megterem­tését és megszilárdítását a román népre sorsdöntő fontosságú idő­szakban, grandiózus társadalmi mozgalmak, az agrárreform forra­dalmi végrehajtását, Romániának a hitlerista , Németország elleni fel­szabadító háborúban való részvéte­lét célzó heves harc tüdőben, az ország demokratizálásáért, a bur­zsoá­ földesúri reakció szétzúzásá­ért és a dolgozók hatalmának lét­rehozásáért vívott , nagy osztály­csaták, a haza független, önálló fejlődéséért vívott harc közepette. Ezekben a nagy társadalmi össze­csapásokban a munkásosztály, a forradalom vezető ereje és a pa­rasztság, a munkásosztály megbíz­ható szövetségese vállvetve együtt haladtak, a kivívott nagyszerű győzelmek pedig még nagyobb e­­rővel kidomborították a munká­sok és a parasztok szövetségének — a nép összes történelmi vívmá­nyai, szocialista társadalmunk megdönthetetlen alapjának — fon­tosságát. A szocialista építés jelenlegi idő­szakában a munkásosztály és a parasztság szövetsége új tartalmat kapott; a pártnak a IX. kongresz­­szus után hozott intézkedései, a szövetkezeti szövetségek létrehozá­sa új szakaszt nyitott a falu éle­tében, kitelj­esí­tette a parasztság egyesülési és szervezési folyamatát az egész országban, megteremtette a­ két baráti osztály egyre széle­sebb körű együttműködésének ke­reteit, magasabb fokra emelte a munkás-paraszt szövetséget. E szövetségnek, az összes dolgozók testvériségének szüntelen erősíté­se, nemzetiségre való tekintet nél­kül, az egész nép szoros egysége a párt körül, a párt Központi Bi­zottsága körül biztosítja azt, hogy újabb jelentős sikerek szülesse­nek a haza gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésében, hogy társadalmunk előrehaladjon a s£zo­cializmus és a kommunizmus út­ján. Elvtársak! A Román Kommunista Párt nagy­ra értékeli a forradalmi hagyomá­nyokat, mindazt, ami haladó ha­zánk történetében, nagyra értékeli a társadalmi és nemzeti felszaba­­dítási harc, a szocializmusért ví­vott harc jelentős mozzanatait. Ápolnunk kell e hagyományokat, tisztelnünk kell elődeink törekvé­seit és áldozatait, mert ezek évszá­zados alapjára támaszkodik mind­az amit ezekben az években építet­tünk. E hagyományok ápolása ar­ra tanít bennünket, hogy még job­ban megbecsüljük a mai vívmányo­kat, és ugyanakkor jelentős nevelő tényezőként hat, elősegíti a tö­megek és főleg, az ifjúság szocia­lista öntudatának fejlesztését, ki­apadhatatlan erőforrás ahhoz, hogy tovább vigyük, kiteljesítsük a sza­badság és a haza fejlesztésére irá­nyuló törekvéseket. E dicső hagyományok az egész nép számára lelkes ösztönzést je­lentenek a fáradhatatlan és lendü­letes munkára hogy szabad és független országunk egyre virág­zóbbá váljék, hogy szakadatlanul előrehaladjon a szocialista civili­záció útján, hogy nemzetünk fo­kozza hozzájárulását a szocializmus világerőinek növekedéséhez, a bé­ke, a népek közötti együttműködés és megértés ügyéhez. Felidézve az 1907-es felkelést, a párt, a kommunisták, az egész nép lerója kegyeletét a paraszt­ságnak a kizsákmányolók és az el­nyomók elleni harcban tanúsított hősiességéért, bátorságáért és ál­dozatkészségéért. Ez kifejezésre jut a felkelés egykori színhelyén e­­melt emlékművekben, a részvevők mellén ragyogó érdemrendekben és érdemérmekben, azokon az ünne­pélyes gyűléseken, amelyeket e na­pokban országszerte tartanak. Semmi sem jelenthet nagyobb, tiszteletet az 1907-es hősi forradal­mi harcok iránt, mint pártunknak, a dolgozóknak, a nép összes alkotó erőinek az a szilárd elhatározása, hogy erőt nem kímélve sikerrel megvalósítják a párt IX. kongresz­­szusán kijelölt feladatokat, hogy­anteljesítik a szocializmus építésé­nek nagyszerű művét. A munkás­­osztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozók, nemzetiségre való te­kintet nélkül, szoros egységben, tántoríthatatlan bizalommal követ­ve kipróbált vezetőjüket, a Román Kommunista Pártot, megteremtik szeretett hazánk, Románia Szocia­lista Köztársaság egyre ragyogóbb jövőjét! Ünnepi gyűlés a fővárosban az 1907-es parasztfelkelés 60. évfordulója alkalmából (Folytatás az első oldalról), előadásra került sor, amelyen közreműködött a Hadsereg Ének­es Táncegyüttese, a Ciocârlia és a Periniţa együttes, az Opera- és Balettszínház egyes szólistái és énekkara, bukaresti színművé­szek és az I. L. Caragiale Szín­művészeti és Filmművészeti In­tézet diákjainak egy csoportja. Az előadás felelevenítette a román parasztság lyisszas harcát a földért, a társadalmi igazságért, a szabadságért; műsorát Ni­colae Balcescu, Mihai Eminescu, B. P. Haşdeu, George Coşbuc, Nicolae Iorga, Liviu Rebreanu, Tudor Arghezi és egyes fiatal költők verseiből és más írásai­ból állították össze. Bemutattak még részleteket B. P. Haşdeu Rázván şi Vidra című drámai művéből és Gheorghe Dumitres­­cu Răscoala című operájából. Kórusművek, forradalmi dalok, népi táncok, népdalok, versek Fe­jezték ki parasztságunk, az egész román nép új, boldog életét a győzelmes szocializmus éveiben. A rendkívül szemléletes díszle­tek között lezajlott műsort film­vetítés kísérte. A művészeknek és a nagysikerű előadás rende­zőinek virágcsokrokat nyújtottak át a párt- és államvezetőség ré­széről. (Agerpres) S­ZABAD SZÓ A szerkesztőség postája - SCHMIDT ILONA — TE­MESVÁR. Levelét köszönettel vettük, mert egy fontos idény­jellegű kérdésre hívta fel a figyelmet. Mivel a tavaszi gyermekkonfekció terén mutat­kozó hiányok ügyében mások is fordultak hozzánk, hamaro­san —, mint egyébként ön is kérte — behatóbban foglalko­zunk a problémával. SCHWEIGER KATALIN. — TEMESVÁR. Kérvényét továb­bítottuk a néptanács illetékes osztályához, ahol elmondták, hogy az új nyugdíjtörvény ér­telmében az ön iratai megfe­lelnek a jelenlegi követelmé­nyeknek. A nyugdíjat tehát meg fogja kapni, csupán egy kis türelemre van szükség, amíg az eljárást lebonyolít­ják. Ugyanis a temesvári nép­tanácsnak több ezer, az önéhez hasonló kérvényt kell elintéz­nie ezekben a hetekben, hóna­pokban. LUKÁCS ANDRÁS — TE­MESVÁR. Nyugdíjügyi pana­szával felkerestük a városi néptanács népjóléti osztályát s meggyőződtünk róla, hogy ü­­gyének kivizsgálása folyamat­ban van. Az aktákat már ki­vették az irattárból, s ígéretet kaptunk rá, hogy amint az el­lenőrzés befejeződik, rögtön értesítenek az eredményről. Te­hát, amint megkapjuk a vizs­gálat eredményét, nyomban továbbítani fogjuk önnek. „13 LAKÓ“ — JELIGÉRE. Kérjük, közölje levélben a kér­déses ház pontos címét, vagy szíveskedjék felfáradni a szer­kesztőségbe az ügy tisztázása végett. NAGY ANDRÁS — TEMES­VÁRI Levelét megkaptuk. Az ön által felvetett közérdekű problémával kapcsolatban la­punk február 24-i számában közöltünk egy átfogó cikket. Kérjük, írjon tudósításokat is­kolájuk tevékenységéről. IVANICS JÓZSEF — TE­MESVÁR. levelében több olyan problémát vet fel, amelyek ér­deklik szerkesztőségünket és szándékunkban van foglalkoz­ni velük. Szerettük volna a­­zonban,­ ha egyik-másik kér­dést jobban konkretizálja. FARAGÓ ZSÓFIA — VÉG­VÁR. Nyugdíjügyi­ kérésével kapcsolatosan a napokban él-, beszélgettünk a Nyugdíjpénz­tár Detta rajoni fiókja bizott­ságának elnökével. Kérése jo­gos. A legalacsonyabb kategó­riába való beosztása tévedésből történt. A tévedést felülvizs­gálták és önt a legmagasabb kategóriába sorolták be. A nagyöszi termelőszövetkezetben korszerű üvegházat létesítettek. Az itt termesztett paradicsom és zöldségféle értékesítésével ebben az évben közel egymillió lejjel gyarapodik a tagság jövedelme

Next