Székelyföld, 2010 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2010-06-01 / 6. szám

Scripta Mundi méltó,39 morális integritás jellemzi.40 Mert ugyan „állati módon élnek”, és „a moralitásnak nyoma sincs ebben a világban”, de Trahanache „magánügyeiben becsületes”.41 Jobban hangzik, hogy Trahanache „félelmetes titok”, viszont környezete fölött áll.42 Viszont nem kétséges, azért „nem fogadja el a levél valódiságát, mert ha a levél valódi lenne, akkor lerombolná azt a fikciót, amelynek jegyében és egy kis univerzum fölött elnököl”.43 A kiváló író, Camil Petrescu - aki végigcsinálta a 20. század fordulatait, többé-kevésbé okosan igazodva a hatalmi változásokhoz - Trahanachét a román politikai világ legnagyobb rókái közé sorolta. „Valóban, a kedélyes, nyájas és naiv látszatok mögött Trahanache, aki olykor megjátssza az ostobát, egyike a legügyesebb politikusoknak, olyan megyei pártelnök, aki mindent lát, és az egész világot arra kényszeríti, hogy azt tegye, amit ő akar, anélkül, hogy a legkisebb erőszakoskodás látszatát keltené. És ez természetes, hogy így van, mert az éhes farkasok versenyében rendkívüli ravaszság nélkül nem lehetett volna egy oligarchikus szervezet főnöke. Elég ha csak azt nézzük, hogy miként tekeri ujjai közé Farfuridit és Brânzovenescut, miként elnököl, elég ha sejtjük azt a perfídiát, mellyel nem veszi észre a Zoe-Tipátescu kapcsolatot, miközben úgy vezeti Tipátescut, ahogy akarja.”44 Koráb­ban Caragiale szocialista barátja, Dobrogeanu-Gherea nem győzte han­goztatni, hogy Trahanache olyan ostoba, mint egy csizma.45 De a vita eldöntése érdekében figyeljük csak azt a szóváltást, amely akkor zajlott le, amikor Zoe mindenki előtt rá akarja venni férjét, hogy Caţavencu legyen a jelölt: „Trahanache: Végül is mi van, Fánk­a? Tipotescu: Ne engem kérdezz, Zaharia! Zoe (energikusan): Szót se többet, kell... Trahanache: Miért? 39 Eric D. Tape: Ion Luca Caragiale. New York, 1974. 30. 40 Dana Schuppert: L’image de la société roumaine dans l’oeuvre comique de Vasile Alecsandri et de Ion Luca Caragiale. Bonn, 1983. 141. 41 Anna Colombo: Vita e opere di Ion Luca Caragiale. Roma, 1934. 48-49. 42 Corneliu Ştefan: O scrisoare pierdută. Galaţi, 1997. 9. 43 Mircea Tomuş: Teatrul lui Caragiale dincolo de mimesis. Cluj-Napoca, 2002. 50. 44 Camil Petrescu: Realismul operei dramatice a lui Caragiale. Studii şi conferinţe cu prilejul centenarului I. L. Caragiale. Bucureşti, 1952. 29. 45 C. Dobrogeanu-Gherea: Studii critice. II. Bucureşti, 1956. 74., 147.

Next