Temesvári Új Szó, 1990. július-szeptember (2. évfolyam, 137-201. szám)
1990-08-30 / 179. szám
Votrm! Temesvári ÚJ SZÓ A szocreál építkezések korifeusainak, a városrendezés analfabétáinak bizony szinte lehetetlen volt elmagyarázni azt, hogy a közvetlen célszerűségen túl, az önmagáért valónak tűnő épületdíszek figyelemre méltó tényezői annak, amit ma az élet minőségének nevezünk. Az építészeti gondolat tisztasága jegyében még a Bauhaus is — a szecesszió természetes ellenhatásaként — a díszítések könyörtelen ellensége volt. Az oly gyakran erőtlen szavak helyett bizonyítja ez a felvétel (is) a fölöleges nélkülözhetetlenségét. (Rácz F. Kornél felvétele) A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nyilatkozata (Folytatás az első oldalról) diverziónak kettős célja van Az első a nemzeti kisebbségek, főként a magyarság megfélemlítése, a második a közvélemény figyelmének elterelése, az ország valódi, súlyos problémáiról. Tekintettel az országban hónapok óta felhalmozódott feszültségekre, ez a diverzió nagyveszélyt rejt magában, ugyanis olyan etnikumközi válság kirobbanásával fenyeget, amely az országot katasztrofális helyzetbe sodorhatja. A közvéleménynek tisztában kell lennie azzal, hogy ezt a veszélyt tudatosan próbálják előidézni azok az erők, amelyek lényegében a hatalom erőszakos gyakorlásának, a diktatúrának a hívei és véget akarnak vetni a demokratikus intézmények működésének. 3. Az elmúlt hónapok során a kormány több ízben elmulasztotta teljesíteni kötelességét, megvédeni a közrendet, elhárítani bizonyos felforgató, az ország helyzetét destabilizálni próbáló erők akcióit, beleértve azokat is, amelyek etnikumközi konfliktusokat robbantottak ki Éppen ezért fel kívánjuk hívni a kormány figyelmét arra hogy nagy felelősség nehezedik rá ezekben a napokban, és mind az ország belső békéjét és a román demokrácia sorsát, mind pedig Románia külföldi tekintélyét illetően óriási kockázatot vállal, ha nem méri fel valós helyzetét és nem teljesíti kötelességét. Azzal a felhívással fordulunk a romániai magyarsághoz, viselkedjék ezekben a napokban is higgadt és józan komolysággal, fogadja el és értse meg román honfitársainknak a bécsi diktátummal kapcsolatos békés megemlékezéseit, ám semmilyen körülmények közöt ne válaszoljon provokációkra, ne engedje, hogy egyesek konfliktust robbantsanak ki az Erdélyben élő népek között Felkérjük ugyanakkor román honfitársainkat, ne tévesszék össze a szomorú évfordulóról való megemlékezést a magyarellenességgel, utasítsanak vissza minden olyan próbálkozást, amelynek célja gyűlöletet szítani a két nép között. Vegyünk példát azokról a román és magyar fiatalokról, akik néhány nappal ezelőtt kiadott közös közleményükben a két nép közötti megbékélésre, bizalomra, közeledésre hívtak fel! Higgyünk nekik hiszen ők, a fiatalok a jövő letéteményesei — különösen, ha ilyen eszmények nevében munkálkodnak eljövetelén ION MIHAI PACEPA VÖRÖS HORIZONTOK Egy kommunista kémfőnök visszaemlékezései 1.67. AmikorBeauşescu a hivatalába ért, Manea jelentette hogy V. I Orozsgyenyko szovjet nagykövet vár kihallgatásra — Hagyjon nekem tíz percet, azután vezessék be — rendelkezett Beauşescu. Azután kiadta az utasítást Opreának és nekem, hogy haladéktalanul alakítsunk egy ártalmatlannak tűnő nyugati céget amely hadifelszerelések kereskedelmével foglalkozzék. A „tulajdonosa“ egy más nyugati állampolgárságot szerzett ügynökünk legyen, az ott dolgozók pedig szintén nyugati okmányokkal rendelkező titkosügynökök legyenek. Az új cégnek Romániában gyártott nyugati fegyverek harmadik világbeli eladásával kell foglalkoznia. Miután Oprea távozott, a pincér egy csésze gyógyteát hozott be. Ceauşescu kiadta az utasítást, hogy Marcu tábornok azonnali találkozót kérjen izraeli kapcsolatától, Yezhak Yesahanutól . A Centurion harckocsi megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy Yesahanu hajlandó NATO titkokkal is kiegészíteni dollárjait, csakhogy több zsidót kapjon Marcu fejtse ki világosan neki, hogy nem fogadhat többé ünnepélyesen egyetlen zsidót sem, amíg meg nem kapjuk a Centurion tervrajzait. Azután Marcu alkalmazza ugyanezt a titkát Bonnban „Eduárd“ esetében. Amikor kiléptem Ceauşescu dolgozószobájából és elindultam Elenához, Drozsgyenyko éppen Maneával társalgott bebocsátásra várakozva. Szokás szerint azért kereste fel Ceauşescut külföldi útja után, hogy részletes jelentést kapjon annak eredményeiről Brezsnyev számára. Ceauşescu csak igen ritkán kerüli meg a szovjet nagykövetet és küld különmegbízottat egyenesen Moszkvába Tárgyalás Elenával Amikor beléptem Elena a dolgozószobájába az ablaknál állt. — Ne nézd csak, ki van itt! — szólalt meg legkedvesebb hangján Már alig várta, hogy néhány izgalmas hírt halljon. — Mondja csak el nekem, mit csináltak az én legdrágább barátaim, amíg mi Amerikában voltunk? Gondolom a miniszterelnök az egész időt Snagovban töltötte? — Igen, elvtársnő. — Coman pedig teniszezett a tábornokaival, igaz? — Ezen Ion Comant értette. — Igen elvtársnő. — Pană pedig pecázni ment. — Pontosan így történt. — A szarháziak! — jett ki gyűlölködve Elena. — Hát akkor vessünk csak egy pillantást a messieurs-kre. Adja ide nekem Mánescut. Kezdi már nagyon fennhordani az orrát Végigolvasta a Mánescu dolgozószobájába beszerelt mikrofonok magnófelvételeinek valamennyi átiratát. — Fenét sem ér! Adja ide azokat amelyek a snagovi villájában készültek. Tudni akarom, miket beszélt a Hordóra. — A „Hordó“ Mánescu titkárnője volt tíz évig, amíg el nem vette feleségül. Amióta Mánescu három éve miniszterelnök lett, felesége jó pár kilót fölszedett. Elena ezen a napon türelmes volt. Rengeteget kérdezett, üveges szemmel olvasta Violeta legutóbbi szerelmi kalandját, szidta Pană feleségét a hűségéért, gúnyolta Ursuét parasztos viselkedéséért és ontotta a szokásos megjegyzéseit „azokról az idiótákról.“ — Mikorra tervezik londoni látogatásunkat? — kérdezte végül. Odament a páncélszekrényhez és bezárta az egész köteg kazettát amelyet átvett tőlem. A következő napokban majd azzal üti el az idejét, hogy a dolgozószobája mögötti helyiségben meghallgatja a sexuális kalandokat, a pornográf társalgásokat és a politikai vicceket. — Június tizenharmadikán kezdődik. — Hogy lehet valaki ilyen idióta? — Az angolok választották a dátumot — védekeztem. — Miket tervez itt nekem, drágám? (FOLYTATJUK) ION LUCA CARAGIALE: A „törzsökös románok" (részlet) Mint minden román, én is arra törekedtem, hogy minél több egyesületnek legyek a tagja. Eddig például nyolc egyesületbe léptem be; ma, hála kitűnő barátom, Marius Chicoş rostogan, a hírneves pedagógus rábeszélésének, a kilencediknek is tagja vagyok. Ezt az utóbbit, a kilencediket tartom a leghasznosabbnak; megalakulása nagy, sürgető nemzeti igénynek felel meg. Az olvasótüstént meggyőződhet arról, hogy az új egyesület valóban égetően kellett nekünk. De hadd beszéljen az új egyesület szükségességéneklegharcosabb hirdetője... „Mi, törzsükös románok a nemzeti haladás alábbi helyes alapfeltételeiből indulunk ki: A maga nemzetét csakis az szeretheti igazán, aki gyűlöl minden más nemzetet. Bármely nemzetnek nem ellenségei a saját hibái, ellenségei csakis a más nemzetek erényei. Ezért fölösleges azon törnie a fejét, hogy miképpen küszöbölhetné ki hibáit és gyarapíthatná erényeit; ennél sokkal hasznosabb tennivalói vannak: számon kell tartania a más nemzetek hibáit, és becsmérelnie, de még 1990. augusztus 30. inkább tagadnia erényeit. Ezért minden nemzetnek örökösen rettegnie kell a többitől, mert egyik nemzet létét csakis a másik nemzet gyalázata biztosítja. Innen tehát a legszélsőségesebb nemzeti, kizárólagosság parancsoló szükségessége. Az a férfi, aki más nemzetből való asszonytól nemzi gyermekeit, és viszont, szörnyetegeket melenget keblén, akik felerészben az őrületig szeretik azt a nemzetet amely adta őket, felerészben pedig elkeseredetten gyűlölik. Őseink istene óvjon meg minden román férfit és nőt attól, hogy ilyen szörnyszülötteket hozzon a világra!“ 1901. Félelem és szorongás ellen Aki csak egy kicsit is érzékeny a körülöttünk és bennünk zajló eseményekre és foylamatokra az szinte menthetetlenül a félelem és/vagy szorongás pókhálójának megfoghatatlan szálaiba gabalyodik. A tömegkommunikációs eszközök (televízió, rádió, sajtó) híradásai, kommentárjai nemhogy segítenek, hanem inkább erősítik ezt a gyakran bénító hatású érzést. Vajon miért és mitől félünk sőt sokan szorongunk az nem vitás?! A félelem elsődleges funkciója biológiai jellegű. Ahogy a fájdalom, ugyanúgy a félelem is figyelmezteti, mozgósítja felkészíti a szervezetet valamilyen veszélyhelyzetben való helytállásra A félelemnek mindig valamilyen konkrét, kézzelfogható tárgya,' van: meghatározott dolgoktól személyektől' lehetőségektől stb félünk. Amint a képzelt vagy valós veszélyhelyzet kiváltó oka eltűnik (vagy mi azt hisszük) a félelemérzet is felszívódik A hirtelen ránktörő félelem" végletes állapot, ijedtség, mely intenzív és spontán reakció (válasz valamilyen közvetlennek, de főleg elkerülhetetlennek érzett veszélyre. Elsősorban alkati adottság, szokás és nevelés dolga hogy ijedtünkben bénulunk vagy reflexszerűen a veszélyhelyzet azonnali elhárítására teszünk (sikeres vagy sikertelen) kísérletet. Jobb félni mint megijedni — tartja a szólás. Többnyire így igaz, mert a félelem bizonyos határok között elővigyázatossá tesz, míg az ijedtség erre nem hagy időt Az erős félelemérzet állandósulása és tárgyvesztése jelenti a szorongást. A szorongó ember valamely valóságos vagy csak elképzelt veszélyre reagál, anélkül, hogy a veszélyt magát reális öszszefüggéseiben fogná fel. Szorongás forrása lehet a tudatlanság, az önbizalom hiánya, a válságos élethelyzetek megoldhatatlanságának érzése, az elszigeteltség, a teljes kilátástalanságot sugalló közhangulat és még sok minden más. A veszély valóságos nagyságával arányos, természetes félelemmel szemben, e szorongás egyértelműen gátló, esélygyengítő hatása közismert: gondolkodás- és főleg cselekvésképtelenné teszi áldozatát. Az állandósult szorongás öngerjesztő lelki folyamat melynek szélsőséges következményei az önsorsrontó életvezetésben, a testi és szellemi állapot leromlásában elhúzódó depresszióban, esetleg a teljes önfeláldozásban mutatkoznak meg. A szorongó ember a kiábrándultság, a bizalmatlanság és kiszámíthatatlan FOGÓDZÓ ság érzetét árasztja Ezért többnyire elszigetelődik (őt kerülik el vagy éppen ő lesz emberkerülő) és így könnyen esik átmeneti, de szélsőséges külső és belső hangulatok áldozatiul Nem véletlen, hogy minden diktatúra, színétől, jelszavaitól stb függetlenül éppen az állandósult félelem légkörének tudatos gerjesztésével tartja fenn magát. Eszköze a közvetlen, erőszakos megfélemlítésen túl a teljes kiszolgáltatottság érzésének állandósítása, mindenfajta önfelszabadító és önmegvalósító cselekvés lehetőségének ellenőrzött korlátozása. E korlátok áthágása akár csak gondolatban is, bűntudatot - vele együtt szorongást vált ki az amúgy is már mindentől és mindenkitől (még önmagától is) félő megnyomorított ■mberben Kibírhatóvá legalábis úgy időre csak az tesz e természetellenes helyzetet, hogy alkalmazkodunk hozzá: elnyomjuk legbensőbb érzéseinket, a beláthatatlan jövőbe utaljuk vágyaink teljesülését kétszínűvé válunk, hazudunk másoknak és magunknak, életünk, minden percében elnapoljuk a szüségesnek érzett lázadást, miközben aléltan várjuk, hogy valami vagy valaki majd megszabadít bennünket a gonosztól. Lassan észre sem veszszük, hogy a gonosz már bennünk van, vérünkké vált. Ezért van az, hogy ha mégis eljön a felszabadulás napja sokan nem tudunk mit kezdeni magunkkal és az új viszonyokkal, amelyek, mivel zavarosak, átláthatatlanok és elemi erejűek, ismét csak szorongást keltenek. Vannak (sajnos elegen) akik már a régi rosszat kívánják vissza mert ahhoz legalább hozzászoktak, hozzáidomultak, míg az új helyzet teljesen felforgatja őket. Ha ez a hangulat válik tömegessé akkor bizony oda a szabóság és az önmegvalósítás mindenhetősége! Össze kell szednünk magunkat. Rá kell döbbennünk végre ismét arra az elemi igazságra, hogy e földön csak egyéletünk van, de az elidegeníthetetlenül a mi jussunk! Felelősséggel tartozunk érte, mert tartalma és minősége rajtunk is múlik." Tisztán kell lássuk magunkat és helyzetünket De, hogy tisztán láthassunk, vissza kell szereznünk elvesztett hitünket magunkban és a hozzánk hasonlókban (Mennyivel könnyebb azoknak, akik sosem váltak hitehagyókká, s bár ha féltek is, sohasem szorongtak?) Ki kell törnünk kényszerű elszigeteltségünkből, vállalnunk kell magunkat és társainkat, Tőkés püspök találó szavaival: le kell bontanunk az egymástól elválasztó, egymással szembeállító hazugságok falait... Ha ez sikerül, akkor az átmeneti idők tagadhatatlan veszély már nem lesznek legyőzhetetlenek, mert tapasztalni fogjuk, hogy sokkal többen vagyunk akik ugyanazt akarjuk, mint azok, akik fenyegetnek bennünket .Ha van erőnk és bátorságunk kitörni régi önmagunkból, akkor megszűnik a szorongás s vele a bűntudat bénító érzése. Ha már nem szorongunk világosabban láthatjuk valós félelmeink tárgyait. Ha pedig tisztán látjuk mitől és kiktől kell félnünk, akkor a cselekvés (akármennyire is szűk) útja szabaddá lesz. Bálintfi Ottó