Viharsarok, 1952. január-április (8. évfolyam, 1-100. szám)

1952-02-03 / 28. szám

4 1649 mázsa ellopott kukorica Sok dolgozó mindmáig nem ismeri kellően, hogy mit jelent a munkafegyelem megszilárdító, a munkafegyelem megszilár­­dítását még mindig csak olyan mellékes kérdésnek tekintik. Azért kezdik meg pontos időben a munkát, azért dolgozzák le mind a munkaidőt, nehogy kel­lemetlenséget okozzanak maguk­nak. E kellemetlenségeken kívül azonban a munkafegyelemnek komolyabb oldala is van. A mun­­kafegyelem a termelés előmozdí­­tója,­­ de hátramozdítója is le­het. És a termelés hátramozdí­­tása a sorozatos fegyelmezetlen­ségek révén sok esetben pótolha­­ta l­ánul súlyos következmények­­kel jár. Egy példa erre: A vá­sárhelyi gépállomáson Juhász Sándor traktorista az elmúlt év alatt mintegy 89 napot hiány­zott. Mit jelent ez a 80 nap a gép­­állomás, a termelés szempontjá­ból? Nyolcvan munkanap elegen,­de arra, hogy 328 kataszteri hold földet felszántsanak. A jó és alapos gépi munka a mező­gazdaságban a termésátlag növe­lésének egyik legfontosabb esz­köze Az elmúlt évi példák bizo­nyították be, hogy azokon a föl­­deken, ah­ol a talajmunkát gépi erővel végezték, jó pár mázsával több lett a terméseredmény, mint ahol csak iga vagy kézi erővel dolgoztak. A gépi munka átlaga az elmúlt évben 5 mázsa termés többletet jelentett kukoricából, búzából pedig egy mázsát. Tehát Juhász Sándor 80 napi mulasz­tása azt jelenti, hogy az elmúlt évben, 328 hold szántáson földön, mintegy 328 mázsa búzával és 1640 mázsa kukoricával lett ke­vesebb a termés. Ezzel Juhász Sándor a dolgozó népet, a hód­mezővásárhelyi „Táncsics"” terme­­lőszövetkezet tagságát és a szö­vetkezet környékén lévő egyéni­leg gazdálkodó dolgozó paraszto­kat károsította meg. Tőlük lopta el­ a kukoricát és a búzát... így gondoljunk tehát a mun­kafegyelemre; így mérjük fel a munkafegyelem megszilárdításá­nak fontosságát, és ilyen példák­­kal beszéljünk róla. Az, aki ma kezet emel a dolgozók vagyoná­ra, az a dolgozó nép ítéletével találja magát szemben. A mun­kafegyelem megszilárdítása egész dolgozó népünk kívánsága és kö­vetelése. Készülünk a Szovjet Film Ünnepére A MOKÉP hód­mezővásárhelyi saj­tófogadása alkal­mával bemutatta a filmpropagandis­­táknak és meghí­vottaknak „A nagy koncert"1 című filmet. Mi, művészek­ dolgozók, kétszeres örömmel és cso­dálattal szemléltük a film minden egyes kockáját, mert lát­juk, hogy munkánkhoz, ugyanúgy, mint a me­zőgazdasági, vagy ipari dolgozók­nak, mekkora segítséget nyújt a szovjet film. A Szovjetunióban már az 1920-as évek elején Lenin elvtárs útmuta­tása alapján és a párt segítségével Eizenstein és Pudovkin megterem­tették a szocialista-realista film­művészetet, ami ma is páratlan a világon. A szocialista-realista film évtizedek­ alatt legyőzhetetlenné vált. A szovjet film a Mában megmu­tatja a Holnapot és az alkotó em­­bert állítja hősként elénk, miközben hazaszeretetre, a munka megbecsü­lésére és a béke védelmére nevet. Ezért várják a magyar dolgozók is nagy örömmel a Szovjet Film Ün­nepe alkalmából bemutatásra kerülő új szovjet filmalkotásokat. Pala Mihály, a Vidéki Népszórakozt­ató V. dolgozója. k Február derekán kezdődik a Ma­gyar-Szovjet Barátság Hónapja ke­retében a Szovjet Film Ünnepe. A múltban is mint filmfelelős eredmé­nyes munkát végeztem, amelyért könyvjutalomban részesültem. A Szovjet Film Ünnepe alkalmából el­határoztam, hogy felvilágosítómun­kával többszáz dolgozót szervezek be a szovjet filmek látogatására. A Szovjet Film Ünnepe alkalmával bemutatásra kerülő szovjet filmek látogatására 500 dolgozót szerve­zek be. Csáki István filmfelelős Makó. Csomgrád megye községeiben már 23 keskenyfilm-mozi működik. Ezek lá­t­oga­t­o­tt­sága h­óna­p­r­ól-hónapr­a emelkedik. PITVAROSON decemberben kö­zel 2000.ren — a lakosság 87 szá­zaléka — nézték meg az előadáso­kat. A Szovjet Film Ünnepe alkal­mából versenyre hívta a megye va­lamennyi keakeriyf­i­l­m-moza­ját a lá­­togatottság növelése érdekében. ÚJSZENTIVÁN ku­l­túrát thomá­rtaik vezetősége megfogadta, hogy a Szovjet Film Ünnepe alatt legalább 1­500 dolgozó parasztot szervez a szovjet filmek látogatására. MÓRAH­ALMON decemberben 1920 látogatója volt a mozinak, 600-zal több, mint az előző hóna­pokban.___________________ NAGYLAKON decemberben­ két­ezer 500-ra emelkedett a­ nézőik száma. ALGYŐN a tavalyi jó tapaszta­latok felhasználásával minden je­gyet eljuttatnak a dolgozókhoz és biztosítják az állandó táblás háza­kat. KISZOMBORON a mosik üzem dolgozói széles agitációt folytatnak azok körében, akik­ még mindezideig távoltartották magukat a szovjet filmektől. HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN, me­gyénk székhelyén, komoly lemara­dás tapasztalható. A Mérleggyár és a Kötöttárugyár nem készül úgy a Szovjet Film Ünnepére, hogy ar­ról elmondhatnánk, méltók a nagy­üzemek megmozdulásaira. Külön előadásokat akarunk látni melyen a fent nevezett két nagyüzem dolgo­zói kivétel nélkül részt vesznek. SZENTESEN meglátni az egész városon, hogy ünnepre készülnek. A vasúti pályaudvartól egészen a város szívéig mindenütt látható, mekkora lelkesedéssel készül a Szovjet Film Ünnepére. Sc­­i -ff 8 A KESKENYFILM-SZINHÁ­­ZAKBAN a napokban tartották meg az első propagandista értekez­leteket, amelyeken a tömegszerveze­­tek komoly vállalásokat tettek. Tovább kell fokozni a propagan­dát, még mélyrehatóbb közönség­­szervezési munkával kell biztosíta­nunk azt, hogy az egész megye ün­nepévé tegyük a Magyar­ Szovjet Barátság Hónapján belül a Szovjet Film Ünnepét. M Indiában fokozódik az éhség Prága (TASZSZ). A Telepress Hírügynökség jelenti Indiából, hogy Madrasz államban fokozódik az­­ éhség. Bhadracsala körzet lakó­­sai levelekkel és gyökerekkel táp­lálkoznak. Az élelmiszeráruházak á­nhiány miatt bezártak. Hasonló­­ a he­­yzet más körzetekben is, ahol­ a szúr .árig következtében silány volt a termés. Az Amerikai Egye­sült Államok úgynevezett ,,élelmi­­szerajánd­é­ka" használhatatlan, mi­vel a küldött búzában rengeteg a féreg. "•». A tömörkényi DISZ-szervezet készül a járási kultúrversenyre Nem volt nehéz megtalálni az el­­múlt hetekben a tömörkényi DISZ- szervezet székházát. Vidám ének­hangok jelezték esténként, hogy az ifjúság örömmel készül a járási kultúrversenyre. De több idősebb elvtárs és elvtársnő is bekapcsoló­­dott a kultúrmunkába, ők is meg akarták a fiatalok mellett mutatni, hogy mit tudnak. Az énekkart Pus­kás Ferenc tanította nagy lelkiis­­merettel. Ő a tömörkényi kultúrcso­­port legrégibb tagja. Igen lelkiis­­meretes munkáit végeztek Tímár Já­­nos és Pölös Sándor elvtársak, de ott vannak a próbákon lelkiismere­tesen Ambrus László, Tábity Já­­nos, Sinkó László, Laczkó Erzsébet, Bertha Rózsi, Banka Eszter és még sokan mások, akik valamennyien azt akarják, hogy a régen, nagy­­hírnevű kultúrcsoport által nyert, de azóta elvesztett vándorzászlót visszaszerezzék. Az ifjúság több énekszámmal és láncszámmal, vala­­mint egy színdarabbal k­észül a ver­senyre. Egyik legkedvesebb mű­­sorszámunk a kanásztánc, de a többi műsorszámunkra is alaposan felké­szültünk. Ennek eredménye az a hangulat a kultúrcsoport tagjai kö­zött, hogy sikeresen fogunk szere­pelni, a járási, reméljük a megyei scultúrversenyen is. Bízunk benne, hogy az elvesztett vándorzászló rö­vid időn belül ismét a tömörkényi DISZ szervezet székházát díszíti. Kása Antal. Szabadságharcos hírek A Szegedi Kenderfonógyár sza­badságharcosai felajánlásokat tettek Rákosi elvtárs 60. születésnapjának tiszteletére. Tóth Sándor elvtárs vállalta, hogy negyedévi tervét 21 nappal, Juszt József pedig 5 nap­pal előbb befejezi. A szabadsághar­cos anyaghordó brigád tagjai vál­lalták, hogy az anyagot pontosa­n felhordják a feldogozó osztályokra, a murítafegyelmet megszilárdítják, az új dolgozókat segítik a munká­ban és betanítják őket. Savanya Ro­zália, Kovács Erzsébet és Vajda Anna szabadságharcos tagok egy­mást hívták ki versenyre. Szentesein a Szabadságharcos Szö­­vetség és a DISZ-b­izett­ság között nem volt meg a megfelelő kapcso­lat. Ezt a helytelen állapotot úgy küszöbölték ki, hogy közösen meg­beszélik a feladatokat,­­segítik egy­mást munkájukban. Az itt folyó kö­zös munka például szolgálhat a me­gye többi szabadságharcos és DISZ- szervezetének.★ A sövényházi gépállomás, a szen­tesi MÁV, a Hódmezővásárhelyi Köt­szövőgyár szabadságharcosainak sokat kell javítaniok munkájukon és igen helytelen volt, hogy vezetőik nem jelente­k meg a­z aktiva-értekez­­leten, ahol igen sok jó szempontot kaptak volna a többi jól dolgozó szervezettől. I. L. Caragiale harcos öröksége A baráti román nép ezekben a napokban ünnepli I. L. Caragiale­­nak, a román irodalom egyik legje­lentősebb képviselőjének 100. szü­letésnapi évfordulóját. Mától kezd­ve városok­ban és falvakban meg­rendezett Caragiale-héten bemutat­ják legjelentősebb színdarabjait, amelyekben a burzsoá-földesúri rendszert kíméletlenül ostorozza. Caragiale a földbirtokosság és a polgárság leleplezője volt, termé­szetes tehát az, hogy a polgári-föl­desúri rendszer agyonhallgat­ással, hamisítással, üldözéssel akarta ár­talmatlanná tenni. A sok üldözés sem törte meg Caragialet. Egyik kiemelkedő karcolatában, ,,A zöld románokban" mesterien leplezi le a polgári nacionalizmust, a soviniz­must, „Az elvesztett tlevél" című színművében leránt­ja a leplet a pol­gári földesúri rendszerről. Harcos örökséget hagyott a ro­mán népre Caragiale. Ezért a har­­cos örökségért üldözték őt a bur­­zsoá-földenúi rendszer haszonélve­zői s kényszerítették „önkéntes“ száműzetésbe. Ma­ a népi demokra­tikus rendszer visszaállította Cara­­gialet az őt megillető helyre?. Míg 1891-ben D. Sturza nagybirtokos javaslatára megtagadták Caragiale­­tól az Akadémia Nagydíját, ma Ca­ragiale — Eminescu és több más, a múltban mostohán kezelt román klasszikus mellett — post-mortem tagja az akadémiának. Csongrád megyé­ben nemcsak a váro­­si, hanem a f­alui dolgozók is mindjob­ban megszeretik a könyvet. Ezt a nép­­könyvtárosok azzal is elősegítik, hogy könyvankétokat, könyvismertetéseket szerveznek, amelye­ken budapesti írók is tartanak előadásokat. Legutóbb Balástyán Aba Iván író Dobozi Imre: ,,Turkeve" cí­­mű könyvéről tartott előadást. A nemzetiségi köz­ségekben a dolgozók saját anyanyelvükön olvashatnak. A pitva­rom szlovák nemzeti­­ségű dolgozóknak szá­mos szlovák nyelvű könyv áll rendelkezé­­­sükre. Dovalovszki Arvin népkönyvtáros gyakran otthonukban keresi fel egy-egy ,könyvvel a dolgozó­­kat. A nyáron sem szü­netelt az olvasás, mert aratáskor, csépléskor a népkönyvtáros kint a mezőn tartott felol­vasásokat, így érte el, hogy augusztusban is 152 olvasója volt a könyvtárnak, ami most a tél folyamán 18- ra emelkedett. A könyvek hatására Szőregen — ahol a DISZ-fiatalok Igisev: ,Bányászok" című könyvét olvasták el—­­legutóbb hárman je­­lentk­ezt­ek bányász­nak. Csórván a „Kiss Imre" termelőszövet­kezetbe Solohov: ,,Új barázdá­t szánt az eke‘‘ címés könyv hatására öten léptek be. A népkönyvtárosok is készülnek Rákosi elvtárs születésnap­jának megünneplésé­re. Makón a járási kultúrotthon könyv­tárvezetője vállalta, hogy március 9-én könyvkiállítással egybekötött könyvcm* kétet szervez és az ol­vasók számát 800-ról SOO-ra növeli. KÖNYVESPOLC Egyre növekszik a csongrádm­egyei községekben a könyvtárak olvasóinak száma A LVOVI KOLHOZPIACON Kristálytiszta téli reggel. Ébred a város. Lvov utcáit nyüzsgő embertömeg tölti meg. Az ősrégi uk­rán város kolhozpiacain megindul az élet. A csinos pavilonokban és a ponyvával fedett el­árusító helyek hosszú során festői halmokban tornyo­sulnak a mezőgazdasági termékek. Ezeken a kolhoz­­piacokon értékesítik az őstermelők, a kolhozparasz­tok termésfeleslegüket. Körüljárjuk a város egyik ilyen kolhozpiacát és elvegyülünk a vásárló tömegben. Különösen sok az ember a radehovi, pomorjáni és a novojaricsevszki kerület elárusítóheljei előtt, amelyek híresek első­rendű áruikról. Az egyik pavillonból PIROS ÁLMÁK ÉS ARANYLÓ KÖRTÉK mosolyognak felénk­, a másikban szinte hegyek emel­kednek a kriUönféle zöldségfélékből. A nagyarányú gépesítés és az élenjáró munkamódszerek alkalmazása eredményeképpen a kolhozok konyhakerti brigádjai gazdag termést értek el, s így a brigádok tagjai a család szükségleteit jóval meghaladó mennyiségű ter­méket kaptak munkaegységeik után. Az egyik fedett pavi­lonbom hófehér köpenybe öltözött kolhozparasztok tejet, borostyánsárga vajat, túrót, tejfölt, tejszínt árulnak. Ugyanitt háncsdobo­zokban nagy mennyiségű, tojást láthatunk. A baromfipiac egyik pavilion­jából vidám lárma és kotkodácsolás hallatszik. Itt hizlalt libákat és ka­rfákat, különféle fajtájú tyúkcokat árusítanak. Kap­hatunk itt tenyésztés céljára alkalmas fajcsirkéket és selyemszerű angóranyulakat is. Igen mozgalmas képet mutat az állatpiac is, ahol különösen nagy az érdeklődés a fajmalacok és a borjak iránt. Az előbbiek az Ivanov-Frankovszki ke­rület „Hruscsov" kolhozának sertéstenyésztő telepé­­ről kerültek ki, amelynek élén Fjodora Makszimovna Bezuglaja, a Szocialista Munk­a Hőse, az ismert ser­tésgondozó nő áll. A nagy tejhozamú tehenek borjait ír pásztornál ovi, novo majatini és gorodoki kerületek lalána tenyésztő telepein neveltek* _ Ragyogóan tiszták a húsárusító helyek cinkle­­mezzel borított asztalai. Bőséges a választék és ol­csók az árak. A szovjet hatalom előtt Lvov környé­kén fajállatot jófonnán nem tenyésztettek, a disznó- és bárányállomány pedig meglehetősen alacsony volt. A hús ma már hozzátartozik a mindennapi étkezés­hez; mindezt a Szovjetunió következetes tervgazdál­kodása és a tömegfogyasztási cikkek árának több­szöri leszállítása tette lehetővé.­­Szóba elegyedü­nk az egyik háziasszonnyal: Lu­cia Vásznak hívják, — férje festő és mázoló. .— Naponta itt vásárolom meg a szükséges élel­miszerétől — mondja. — Hús, tej, vaj, fehér kenyér és gyümölcs minden nap kerül az asztalunkra. Bi­­zony a szovjet hatalom előtt férjem nem tudott mun­kát kapni és gyakran még kenyérre sem tellett. Körsétánk során felkeressük azokat a pavillo­­nokat is, ahol különféle háztartási cikkeket, dísztár­­gyakat, szőnyegeket árulnak. Megtekintjük a piac te­rületén működő állami és szövetkezeti üzleteket, gyö­nyörködünk a finom gyapjú- és pamut szövetekben, a lágyan omló selymekben, s a szép, jó m­inőségű­ cipők­­ben. Árusítanak­­ itt rádiót, kerékpárt, motorkerék­párt és különböző hangszereket is. S egymás u­tán jönnek a kolhozparasztok, hogy GYÖNYÖRŰ HAZAI GYÁRTMÁNYÚ zongorákat pianinókat és bútorokat vásároljanak. A kolhozparasztok ma már kulturált, jómódú életet élnek. A legtöbb üzletben bevezették azt­ a rendszert, hogy a távolabb fekvő kolhozok tagjai elküldik meg­­rendelésüket és jelzik, hogy melyik n­ap jönnek az áruért. Amikor a­ városba érkeznek, már vár rájuk a megrendelésük­nek megfelelően, gondosan reválasz­­tott áru. A szocialista kereskedelem dolgozói minden képességüket latba vetik, hogy a lehető legjobban ki­szolgálják a kolhozparasztságot. A tvovi kolhozpiacon akárcsak az ország többi piacain napról-napra növekszik az áruforgalom. Ez a legragyogóbb bizonyítéka a szovjet dolgozók élet­­színvonala gyors emelkedésének. CV. Afanaszj&v. cikke nyomán) VASÁRNAP, 1952. FEBRUÁR S. A kolhozépítés kérdései A magyar parasztság számára felbecsülhetetlen segítséget jelen­­tetnek a kolhozépítés kérdéseivel foglalkozó szakkönyvek, amelyek megmutatják a mezőgazdaság jövő útját. Ilyen könyv „A kolhozépítés kérdései" is, amelyből megismer­kedhetünk a Szovjetuniónak a me­zőgazdaság szocialista átépítése te­rén elért eredményeivel, harcaival és tapasztalataival. Ez a cikkgyüj­­temény valóságos tankönyv mező­­gazdaságunk dolgozói számára. A cikkgyűjtemény első cikkei elméleti síkon tárgyalják a kolhozrendszer kiépítését. Leírják Lenin és Sztá­lin elméleti munkásságát a mező­­gazdasági kérdésekkel kapcsolat­ban. A szervezeti forma kérdései­­nél foglalkozik a könyv a mező­­gazdasági szövetkezések különböző formáival általában, különösen az artel-formával, mint a kolhoz-moz­­galom jelenlegi szakaszának fő formájával. Külön cikk szól rész­­letesen a gép és traktorállomások kiépítéséről és a kólhozrendszer megszilárdításában betöltött szere­pükről. Ismerteti a gép és traktor­­állomások fejlődését, szervezeti felépítését, jelentőségét az első traktor­osztagoktól napjainkig. A legérdekesebb cikkek egyikei az, amelyik a munkaegység szere­­­pét, a kolhozmunka díjazásának fejlődését ismerteti. Ehhez kapcso­lódik a következő cikk is, amely a kolhozokban a munka szocialista megszervezését és díjazását tár­gyalja. Komoly tanulmányozást ér­demelnek azok a cikkek, amelyek a kolhozok társas gazdaságának sok­oldalú fejlesztéséről, ,a szocialista mezőgazdaság elhelyezéséről vagy a sztálini természet átalakítás nagy terveiről szólnak. Két szempontból jelentős a ma­gyar parasztság számára ez a cikkgyűjtemény. Először is nagy értéket jelent, mert részletes gya­korlati útmutatást ad mezőgazdasá­gunk fejlesztésének jelenlegi szaka­szában azáltal, hogy megmutatja a kezdeti kolhozmozgalom fejlődé­sének feladatait, nehézségeit és vázolja az ipar és a mezőgazda­ság fejlesztésének szoros kapcsola­tát. Útmutatást ad ahhoz, hogy hogyan kell megszervezni a tsz..ek, valamint a gép és traktorállomá­­sok munkáját, a munka díjazását, a társas gazdaság fejlesztését. Másodszor pedig távlatot ad a dol­gozó parasztság számára azáltal, hogy megmutatja a gyakorlatban a kolhozok fejlődésének és gazda­godásának útját, megvilágítja szá­­munkra a kolhozparasztok miai kul­túráit, jómódú életét. A cikkekből feltárul az olvasó előtt »Sztálin elvtárs megállapításá­nak törvényszerű ereje, mely szerint „a falu szocialista átépítését csak a falusi burzsoázia, a kulákok el­leni engesztelhetetlen harcban lehet győzelemre vinni“. Ebben a harc­­ban válik fegyverré ez a könyv és hozzásegíti az olvasót a győzelem­­hez, a szocialista társadalom fel­építéséhez — hazánkban is. Csnnka Róma : A klerikális reakció az ellenforradalom győzelméért A klerikális reakció, a fehér ter­ror rendszerének egyik fő támasza­ volt. Csonka Rózsa könyve első­sorban a klerikális reakciónak 1919 —1924 között folytatott politikáját és népellenes tevékenységét ismer­teti igen értékes, hiteles adatok­, eredeti okmányok, levéltári anyagok a korabeli reakciós és klerikális sajtóközlemények alapján.

Next