Vörös Zászló, 1967. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1967-03-25 / 71. szám

VÖRÖS ZÁSZLÓ , „____________________________...........................­ 3 ­ ÜNNEPI GYŰLÉS AZ 1907-ES PARASZTFELKELÉS 60. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL I 111 ill11111IiTM*irT1iirTTIIBTTVririBI u III — I——1111 — —I—M— Paul Niculescu - Mizil elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) felkeléssel kapcsolatos álláspont­juk a román értelmiség gazdag hazafias, haladó hagyományai történetének igen értékes lapjait alkotja. Olyan ragyogó tudósok és gondolkodók, mint Victor Ba­bes, Petru Poni, Ion Cantacuzi­­no, Spiru Haret, Nicolae Iorga, az írás olyan mesterei, mint Ion L. Caragiale, Mihail Sadoveanu, Gheorghe Cosbuc, szolidaritásu­kat fejezték ki a parasztság ü­­gyével, megbélyegezték az ural­kodó osztályok gaztetteit. En­gedjék meg, hogy idézzem Xeno­­pol történész előrelátó szavait: „MI EZEKBEN A FORRONGÁ­­SOKBAN EGY ÚJ VILÁG KO­VÁSZÁT LÁTJUK. A FEJLŐ­DÉS ÓRIÁSI LÉPÉSÉT LÁT­JUK BENNÜK, AMELYNEK NYOMÁN EGY IGAZSÁGO­SABB, IGAZIBB ÉS SZEBB VI­LÁG SARJAD KI — ÉS U­­GYANEZEN AZ ÚTON HALAD AZ A NAGY FORRONGÁS IS, AMELYNEK MOST SZERETETT HAZÁNK A SZÍNHELYE“. Az 1907-es felkelés, a paraszt­ság igazságszomja ihlette meg Li­­viu Rebreanu és Cesar Petrescu drámai hangú írásait, Alecsandru Vlahuta, Octavian Goga, Tudor Arghezi megrázó verseit, Tonit­­za, Luchian, Octav Bancila le­nyűgöző festményeit; ezek az al­kotások örökre a nemzeti kultú­ra tárházához tartoznak, ismé­telten tanúbizonyságot szolgáltat­va arról, hogy a nagy műalko­tások értéke mondanivalójukból fakad, a nép törekvéseinek mes­teri ábrázolásából, az alkotó azo­nosulásából a nép életével és tö­rekvéseivel. Az 1907-es forradalmi esemé­nyekkel rokonszenveztek és szo­lidaritást vállaltak az akkoriban idegen uralom alatt volt román vidékek lakosai is. A felkelés o­­kairól az Adevarul erdélyi lap ezt írta: „NEM A PARASZ­TOK A HIBÁSAK... HA­NEM AZ URAK, AKIK MINDEN LELKIISMERETFUR­­DALÁS NÉLKÜL KIFOR­GATJÁK ŐKET MINDENÜK­BŐL MEGFOSZTJÁK Ő­­KET MUNKÁJUK EREDMÉ­NYEITŐL ÉS AKIKNÉL A PA­RASZTOK PANASZAI, FÁJ­DALMA ÉS SZENVEDÉSEI SÜ­KET FÜLEKRE TALÁLNAK". A Nagyváradi Napló pedig ezt írta: „CSAK A BÉRLŐ TRÖSZ­TÖK HALLATLANUL BŰNÖS CINIZMUSA ÉS A FÖLDBIRTO­KOSOK VASKALAPOSSÁGA NEM VOLT HAJLANDÓ FI­GYELEMBE VENNI, HOGY EZ­ÚTTAL A VÉGSŐ ELKESERE­DÉS KIÁLTÁSÁTÓL MÁR NEM­CSAK A SZOCIALISTÁK VÁ­ROSI ÜLÉSEI, HANEM A NYO­­MORÚSÁGOS FALUSI VISKÓK IS VISSZHANGZANAK Az 1907-es parasztfelkelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, s az akkori idők legna­gyobb társadalmi megmozdulá­sai egyikének számított. A fran­ciaországi, oroszországi, magyar­­országi, ausztriai, olaszországi,­­belgiumi, kínai, angliai, Egye­sült Államok-beli, németországi és a világ sok más államabeli demokratikus közvélemény meg­bélyegezte a romániai kormány­körök bűncselekményét. Mély megértéssel és rokonszenvel nyi­latkozott a román parasztság ü­­gye mellett a nemzetközi szocia­lista mozgalom, a II. Interna­­cionálé 1907. évi stuttgarti kon­gresszusa határozatot fogadott el, amely tiltakozását fejezi ki „AZ­ZAL A NÉPIRTÓ POLITIKÁVAL SZEMBEN, AMELYET A RO­MÁNIAI VÁROSI ÉS FALUSI DOLGOZÓ NÉP ELLEN INDÍ­TOTTAK". AZ 1907. ÉVI FELKELÉS, A­­MELY RENDKÍVÜL SZÉLES TÁRSADALMI ERŐKET VITT HARCBA, EGYIKE VOLT A LEGHEVESEBB OSZTÁLYCSA­TÁKNAK ROMÁNIA TÖRTÉ­NETÉBEN, ÉS HELYENKÉNT VALÓSÁGOS PARASZTHÁBO­­RÚ JELLEGÉT ÖLTÖTTE. A FELKELÉS ISMÉT PÉLDÁT­LAN ERŐVEL RÁMUTATOTT ARRA, HOGY MILYEN ÉGE­TŐ SZÜKSÉGESSÉG A MEZŐ­­GAZDASÁGI FEUDÁLIS MA­RADVÁNYOK FELSZÁMOLÁ­SA, AZ AGRÁRKÉRDÉS MEG­OLDÁSA. E LÁZADÁS ALKAL­MÁVAL NAGY ERŐVEL NYIL­VÁNULT MEG A NÉP TÁRSA­DALMI IGAZSÁGRA VALÓ TÖREKVÉSE, LANKADATLAN SZABADSÁGVÁGYA, ELHATÁ­ROZÁSA. HOGY BÁRMILYEN ÁLDOZAT ÁRÁN MEGSZÜN­TETI AZ ELAVULT TÁRSA­DALMI RENDET, MEGNYITJA AZ UTAT A TÁRSADALMI HALADÁS ELŐTT. Az 1907. tavaszi forradalmi e­­semények rendkívül erős befo­lyást gyakoroltak az ország ké­sőbbi fejlődésére. Az uralkodó osztályok, amelyek a felkelés ide­jén érezték, amint megrendül lá­buk alatt a föld, félelemmel „fe­dezték fel" a paraszt igazi elszánt és kemény arculatát, azét a parasz­tét, akit csak arra tartottak jó­nak, hogy rabként dolgozzék és megkorbácsolják az uradalmi ház lépcsőjénél, ha követelte jogait. A felkelés nyomása­­ alatt törvé­nyeket fogadtak el, amelyek a falusi osztályellentétek enyhíté­sére törekedve korlátozták a dézsmára alapított rendszer túl­kapásait, és lehetővé tették a ka­pitalizmus kifejlődését a mező­­gazdaságban. Ezek a törvények azonban nem érintették a földes­úri tulajdon alapjait, továbbra is fenntartották azokat a fő té­nyezőket, amelyek gátolták az ország gyors fejlődését. Az 1907-es felkelést, óriási mé­retei és ereje, a parasztság tö­meges hősiessége ellenére, letör­ték. A központi szervezés hiá­nya, a parasztok harcainak helyi, össze nem hangolt, legtöbbször spontán jellege lehetővé tette az uralkodó osztályok számára e harcok vérbefojtását. Ugyanak­kor a proletariátus lassú fejlő­dése a kapitalizmus akkori fej­lődési stádiumában, valamint a­­zok a nehézségek, amelyekbe szocialista mozgalmunk ütközött a régi munkáspárt 1899-ben tör­­­tént felbomlása folytán, meggá­tolták a parasztság és a munkás­­osztály harcának egyesítését, tár­sadalmunk legfőbb forradalmi erőinek egyetlen frontban való tömörítését. Parasztságunk harcainak egész története azt mutatja, hogy a parasztság egymaga nem tudta felszabadítani magát a kizsák­mányolás és elnyomás alól. A nép forradalmi harca szervezésének és vezetésének történelmi felada­ta a munkásosztályra hárult, amely a kommunista párt veze­tésével méltónak bizonyult e ma­gasztos feladatra. A román nép tapasztalata ismételten megerő­síti azt a marxi-lenini tételt, a­­mely szerint a proletariátus, fel­szabadítva önmagát, biztosítja az összes dolgozók az egész társa­dalom felszabadulását. A szocialista forradalom meg­­valósítása mélyreható, struktu­rális változásokat eredményezett az ország társadalmi-gazdasági életében. Egyszer s mindenkorra felszámoltuk a kizsákmányolást és az elnyomást, a társadalmi igazságtalanságot; ma a dolgo­zók azok, akik az ország felvirá­goztatását célzó erőfeszítéseik, tevékenységük gyümölcseivel rendelkeznek. A szocialista építés művét a nemzetgazdaság szüntelenül fel­felé ívelő nagyarányú fejlődése jellemzi. A párt által rendület­len következetességgel folytatott szocialista iparosítási politika e­­redményeként szüntelenül fejlő­dő és tökéletesedő erős ipari bá­zis jött létre országunkban. Új iparágakat teremtettünk, új kom­binátokat és üzemeket emelünk, széles körűen bevezetjük az új technikát. A munkások, mérnö­kök és technikusok lelkesedéssel és alkotó lendülettel dolgoznak, a párt állhatatos erőfeszítéseket tesz az ipar modernizálásáért, a korszerű tudomány és technika vívmányainak széles körű alkal­mazásáért. Ennek köszönhetően Románia az ipari termelés növe­kedési üteme tekintetében a vi­lág első országai közé tartozik. Az iparosítási politika mélyre­hatóan megváltoztatta az egész nép, az összes társadalmi kate­góriák életkörülményeit, az or­szág összes tartományaiban fel­lendítette a gazdasági és kultu­rális életet; ez a politika az a­­lapja a dolgozók anyagi és szel­lemi jóléte szüntelen növekedé­sének. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÉVEIBEN AZ ORSZÁG FEJLŐ­DÉSÉNEK EGÉSZ TAPASZTA­LATA AZT TANÚSÍTJA, HOGY AZ IPAROSÍTÁSI POLITIKA A FŐ TÉNYEZŐJE AZ ÖSSZES GAZDASÁGI ÁGAK DINAMIZ­MUSÁNAK, A MŰSZAKI HA­LADÁSNAK ÉS A NÉP JÓLÉ­TÉNEK, A NEMZETI FÜGGET­LENSÉG ÉS SZUVERENITÁS ERŐSÖDÉSÉNEK. E politika eredményeként lét­rejött a szocialista mezőgazdaság, a gépesített nagyüzemi mezőgaz­dasági termelés erőteljes műsza­ki-anyagi bázisa. Egyre széle­sebb körben terjed a tudományos és műszaki vívmányok alkalma­zása a mezőgazdaságban. A szocialista rendszer nemcsak beteljesítette, hanem túl is szár­nyalta az igazságra és a jobb életre irányuló törekvéseket, a­­melyekért a parasztság annyi véráldozatot hozott. A mezőgaz­daság szövetkezetesítésének be­fejezése alapvető változásokat hozott a román faluban, meg­nyitotta az új, napfényes és vi­rágzó élet hajnalát. Noha mind­össze öt év telt el azóta, hogy a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülés­szaka 11.000 paraszt küldött rész­vételével — az 1907-es áldozato­kat jelképező szám — szentesí­tette a szocializmus győzelmét falun, az új társadalmi-gazdasági viszonyok ereje hathatósan ér­vényre jutott és pozitív befo­lyást gyakorol a nemzetgazdaság fejlődésére. Rendkívül sokat­mondó az a tény, hogy Románia mezőgazdasága biztosította az ag­rártermelés szüntelen növelését, s ilyen alapon, ezekben az é­­vekben — beleértve a falusi termelési viszonyok átszervezésé­nek éveit is, — kielégítette a la­kosság élelmiszer-szükségletét, az ipar nyersanyagszükségletét, va­lamint egyes exportfeleslegeket is biztosított. A szocializmus strukturálisan megváltoztatta a parasztság sze­repét és helyét a társadalomban , a parasztság, a munkásosztállyal együtt, ura lett a termelőeszkö­zöknek, munkája eredményének, aktívan részt vesz az állam ve­zetésében. A TESTVÉRI E­­GYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖL­CSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI KAPCSOLATOK RÉVÉN EGYE­SÜLT SZÖVETKEZETI PA­RASZTSÁG ÚJ OSZTÁLYT AL­KOT, AMELYNEK HOMOGENI­TÁSA ÉS AZ EGÉSZ NÉPPEL VALÓ ÉRDEKKÖZÖSSÉGE E­­GYIK LÉNYEGES TÉNYEZŐJE SZOCIALISTA NEMZETÜNK EGYSÉGÉNEK. A mezőgazdasági termelés nö­­vekedése, az egész nemzetgazda­ság fejlődése alapján szövetkeze­ti parasztságunk egyre nagyobb mértékben élvezi a szocialista ci­vilizáció jótéteményeit: évről év­re növekedett a parasztság jöve­delme és vásárlóereje, a falva­kon nagy arányokat öltött a la­kásépítés, terjed a villamosítás, javult az orvosi ellátás, egyre inkább bővül a parasztság kul­turális látóköre. A szocializmus építésének é­­veiben kiemelkedő eredménye­ket értünk el a tudomány és a kultúra, az oktatás és a művé­szet széles körű felvirágoztatá­sában. A román nép egész tör­ténete során még soha sem jut­tatta érvényre alkotó géniuszát oly nagy erővel, mint napjaink­ban. A szocialista építés művében elért sikerek a román nép erő­feszítéseinek eredményei, azé a népé, amely tudatában van an­nak, hogy saját magának, saját jólétéért dolgozik. Ezek az ered­mények jogosan töltenek el büsz­keséggel bennünket. De­ elvtár­sak, pártunknak, a párt vezető­ségének tevékenységét, gondol­kodási módját a magas fokú igé­nyesség jellemzi a még megol­datlan problémák vizsgálatában, a hiányosságokkal szembeni kér­­lelhetetlenség, a széles perspektíva és az az állhatatosság, amellyel a nép figyelmét és erőfeszítéseit azokra a nagy, rendkívül felelős­ségű feladatokra irányítja, ame­lyektől az ország fejlődésének gyorsítása függ. Nem elégedhe­tünk meg egyetlen területen sem az elért eredményekkel, mindig előre kell tekintenünk, egyre magasabb célok felé. Ez a szel­leme és a koncepciója annak a programnak, amelyet a párt IX. kongresszusa jelölt ki a termelő­erők, a tudomány és a kultúra újabb fellendítésére, a nép élet­­színvonalának emelésére, az or­szág gyors és sokoldalú előreha­ladására. Jelenleg egész népünk alap­vető feladata, hogy a legjobb körülmények között teljesítse az ötéves terv célkitűzéseit. Bizto­sítva az iparosítási politika tán­toríthatatlan folytatását, az alap­vető iparágak fejlesztését, a párt hangsúlyosa, hogy olyan sza­kaszba jutottunk, amikor kitar­tó erőfeszítéseket kell tennünk az egész tevékenység MINŐSÉGI javítására, a legnagyobb figyel­met fordítva a gazdasági haté­konyság növelésének, a gazda­ságvezetési formák és módsze­rek tökéletesítésének, a munka­­szervezés javításának, a munka­­fegyelem erősítésének kérdéseire, a technikai gondolkodás legfej­lettebb vívmányainak alkalmazá­sára, a tudomány és az anyagi termelés egyre szorosabb össze­kapcsolására — mindezek döntő jelentőségű problémák Románia fejlett mezőgazdasággal rendelke­ző, korszerű ipari állammá való átalakításában. E programnak, a szocialista é­­pítés kiteljesítése egész folyama­tának szerves része a mezőgaz­daság fejlesztése. Az ország kon­krét viszonyainak vizsgálatából kiindulva, pártunk vezetősége hangsúlyozta és állandóan hang­súlyozza, még sok a teendőnk ahhoz, hogy eljussunk a belter­jes, sokoldalú mezőgazdaság szín­vonalára, hogy a munka társa­dalmi termelékenysége, szervezé­se és gazdasági hatékonysága tekintetében elérjük a fejlett or­szágok mezőgazdaságának magas mutatóit. Tudatában vagyunk annak, hogy a falu szocialista átalakí­tása, a szövetkezetesítés csak a KEZDETE volt mezőgazdaságunk felemelési folyamatának. A szo­cialista viszonyok felsőbbrendű­ségének teljes hasznosítása alap­ján mozgósítanunk kell a me­zőgazdaság rendelkezésére álló nagy tartalékokat a termelés gyarapítására, a hektárhozam növelésére, társadalmi munka megtakarítására, mert ez a felté­tele annak, hogy a dolgozó nép javára létrehozzuk a mezőgaz­dasági élelmiszerek bőségét. A párt támogatva a parasztság erőfeszítéseit, olyan intézkedése­ket dolgozott ki a mezőgaz­daság korszerűsítésére, amelyek előirányozzák a gépesítés, a ké­­mizálás, az öntözés és a talaj­­javítás kiterjesztését, a tudo­­mánn­ vívmányainak széles körű alkalmazását az anyagi kiadások és munkaráfordítás egyidejű csökkentésével, a termelőerők ál­landó és gyors fejlesztése, a nö­vényi és állati termelés növelése, valamint annak érdekében, hogy a mezőgazdaság nagyobb mér­tékben járuljon hozzá a nem­zeti jövedelemhez és a szocialista­ felhalmozáshoz. EZEKNEK AZ INTÉZKEDÉ­SEKNEK A MEGVALÓSÍTÁSA DÖNTŐEN BEFOLYÁSOLJA AZ EGÉSZ NEMZETGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉT, A SZOCIALISTA CIVILIZÁCIÓ EGYRE SZÉLE­SEBB KÖRŰ BEVEZETÉSÉT A FALVAK ÉLETÉBEN A SZO­CIALISTA ROMÁNIA ÁLTALÁ­NOS FEJLŐDÉSÉRE. ELVTÁRSAK! A szocializmus győzelme or­szágunkban, a haza szabadsága, függetlensége és felvirágzása a munkások és parasztok testvéri szövetségéből fakad, amely nél­kül nem valósulhattak volna meg az óriási átalakulások országunk­ban. A Román Kommunista Párt történelmi jelentőségű érdeme, hogy biztosította e szövetség megteremtését és megszilárdítá­sát a román népre sorsdöntő fontosságú időszakban, grandió­zus társadalmi mozgalmak, az agrárreform forradalmi végre­hajtását, Romániának a hitleris­ta Németország elleni felszabadí­tó háborúban való részvételét célzó heves harc ríszében, az or­szág demokratizálásáért, a bur­­zsoá­ földesúri reakció szétzúzá­sáért és a dolgozók hatalmának létrehozásáért vívott nagy osz­tálycsaták, a haza független, ön­álló fejlődéséért vívott harc kö­zepette. Ezekben a nagy társa­dalmi összecsapásokban a mun­kásosztály, a forradalom vezető ereje, és a parasztság, a mun­kásosztály megbízható szövetsé­gese, vállvetve együtt haladtak. A KIVÍVOTT NAGYSZERŰ GYŐZELMEK PEDIG MÉG NA­GYOBB ERŐVEL KIDOMBORÍ­TOTTÁK A MUNKÁSOK ÉS A PARASZTOK SZÖVETSÉGÉ­NEK — A NÉP ÖSSZES TÖR­TÉNELMI VÍVMÁNYAI, SZO­CIALISTA TÁRSADALMUNK MEGDÖNTHETETLEN ALAP­JÁNAK — FONTOSSÁGÁT. A szocialista építés jelenlegi időszakában a munkásosztály és a parasztság szövetsége új tar­talmat kapott: a pártnak a IX. kongresszus után hozott intézke­dései, a szövetkezeti szövetségek létrehozása új szakaszt nyitott a falu életében, kitelj­esí­tette a pa­rasztság egyesülési és szervezési folyamatát az egész országban, megteremtette a két baráti osz­tály egyre szélesebb körű együtt­működésének kereteit, magasabb fokra emelte a munkás-paraszt szövetséget. E SZÖVETSÉGNEK, AZ ÖSSZES DOLGOZÓK TEST­VÉRISÉGÉNEK SZÜNTELEN E­­RŐSÍTÉSE NEMZETISÉGRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL, AZ EGÉSZ NÉP SZOROS EGYSÉ­GE A PÁRT KÖRÜL. A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA KÖ­RÜL BIZTOSÍTJA AZT, HOGY ÚJABB JELENTŐS SIKEREK SZÜLESSENEK A HAZA GAZ­DASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FEJLESZTÉSÉ­BEN. HOGY TÁRSADALMUNK ELŐREHALADJON A SZOCIA­LIZMUS ÉS A KOMMUNIZMUS ÚTJÁN. ELVTÁRSAK ! A Román Kommunista Párt nagyra értékeli a forradalmi ha­gyományokat, mindazt, ami ha­ladó hazánk történetében, nagy­ra értékeli a társadalmi és nem­zeti felszabadítási harc, a szo­cializmusért vívott harc jelentős mozzanatait. Ápolnunk kell e hagyományokat, tisztelnünk kell elődeink törekvéseit és áldozatait, mert ezek évszázados alapján nyugszik mindaz, amit ezek­ben az években építettünk. E ha­gyományok ápolása arra ta­nít bennünket, hogy még job­ban megbecsüljük a mai vívmá­nyokat, és ugyanakkor jelentős nevelő tényezőként hat, elősegí­ti a tömegek és főleg az ifjúság szocialista öntudatának fejlesz­tését, kiapadhatatlan erőforrás ahhoz, hogy tovább vigyük, ki­teljesítsük a szabadság és a ha­za fejlesztésére irányuló törek­véseket. E dicső hagyományok az egész nép számára lelkes ösztönzést je­lentenek a fáradhatatlan és len­dületes munkára, hogy szabad és független országunk egyre vi­rágzóbbá váljék, hogy szakadat­lanul előrehaladjon a szocialista civilizáció útján, hogy nemzetünk fokozza hozzájárulását a szocia­lizmus világerőinek növekedésé­hez, a béke, a népek közötti együttműködés és megértés ügyéhez. Felidézve az 1907-es felkelést, a párt, a kommunisták, az egész nép lerója kegyeletét a paraszt­ságnak a kizsákmányolók és az elnyomók elleni harcban tanú­sított hősiességéért, bátorságáért és áldozatkészségéért. Ez kifeje­zésre jut a felkelés egykori színhelyén emelt emlékművek­ben, a részvevők mellén ragyogó érdemrendekben és érdemérmek­ben, azokon az ünnepélyes gyű­léseken, amelyeket e napokban országszerte tartanak. Semmi sem jelenthet nagyobb tiszteletet az 1907-es hősi forra­dalmi harcok iránt, mint pár­tunknak, a dolgozóknak, a nép összes alkotó erőinek az a szi­lárd elhatározása, hogy erőt nem kímélve sikerrel megvalósítják a párt IX. kongresszusán kijelölt feladatokat, hogy kiteljesítjük a szocializmus építésének nagysze­rű művét. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dol­gozók, nemzetiségre való tekin­tet nélkül, szoros egységben, tán­toríthatatlan bizalommal követve kipróbált vezetőjüket, a Román Kommunista Pártot, megterem­tik szeretett hazánk, Románia Szocialista Köztársaság egyre ra­gyogóbb jövőjét ! (Folytatás az 1. oldalról) Az emlékgyűlés után műso­ros előadásra került sor, ame­lyen közreműködött a Hadse­reg Ének- és Táncegyüttese, a Ciocirlia és a Perinita együt­tes, az Opera- és Balettszín­ház egyes szólistái és énekka­ra, bukaresti színművészek és az I. L. Caragiale Színművé­szeti és Filmművészeti Intézet diákjainak egy csoportja. Az előadás felelevenítette a román parasztság hosszas har­cát a földért, a társadalmi igaz­ságért, a szabadságért, műsorát Nicolae Balcescu, Mihail Emi­­nescu, B. P. Hasdeu, George Cosbuc, Nicolae Iorga, Liviu Rebreanu, Tudor Arghezi és egyes fiatal költők verseiből és más írásaiból állították össze. Bemutattak még részleteket B. P. Hasdeu Rázván­yi Vidra című drámai művéből és Ghe­orghe Dumitrescu Rascoala cí­mű operájából. Kórusművek, forradalmi da­lok, népi táncok, népdalok, versek fejezték ki parasztsá­gunk, az egész román nép új, boldog életét a győzelmes szo­cializmus éveiben. A rendkívül szemléletes díszletek között lezajlott mű­sort filmvetítés kísérte. A művészeknek és a­ nagysikerű előadás rendezőinek virág­csokrokat nyújtottak át a párt- és államvezetőség részé­ről. (Agerpres) A gyulakutai hőerőmű transzformátor parkja —1-----1-----1 PARTÉLET | Az önelégültség és a „langyos11 hangvétel ellen A nemrég megtartott plenáris ülésén a ludasi városi pártbizott­ság a pártoktatás menetét és a kulturális nevelőtevékenységet elemezte. A mindkét kérdést fel­ölelő tájékoztatót Viorel Sico­­bean, a városi pártbizottság tit­kára terjesztette elő. Tehát a na­pirenden két rendkívül fontos probléma szerepelt, amelyek kö­zül bármelyik külön is egy-egy tájékoztató témáját képezhette volna. De nem is ez a baj. A tömegkulturális nevelőmun­kát csak felszínesen, általánosan elemezték. A tájékoztató elkészí­tésénél szem elől tévesztették, hogy azt a városi pártbizottság plenáris ülésén terjesztik elő, a­­mi megkövetelte volna, hogy a problémákat a pártmunka szem­szögéből elemezzék. Ehelyett a­­zonban a tájékoztatót a kombat­­tivitás, az alapos­ elemzés hiánya, a „langyos“ hangvétel, a hiányos­ságok megkerülése jellemezte. A műkedvelő csoportok tevé­kenységével foglalkozó rész mind­össze a városi együttesek felso­rolására szorítkozik. Található egy „adag“ bírálat is: „az elő­adások száma alacsony. Általá­ban csak ünnepi alkalmakkor mutatnak be műsorokat“. Mit tettek e fogyatékosságok meg­szüntetéséért? Miként irányítot­ták a tömeg- és társadalmi szer­vezeteket, hogy felelősségérzettel foglalkozzanak a műkedvelő cso­portok állandósításával? Mit tet­tek az előadások tartalmi, művé­szi színvonalának emeléséért, a repertoár gondos összeállításáért? Ezeket a kérdéseket mellőzték. Elfelejtettek beszélni a műkedve­lők VIII. országos versenyének üzemek közötti szakaszáról. Itt például meg lehetett volna emlí­teni, hogy egyes gazdag, tartal­mas, jól sikerült előadások mel­lett, bemutattak alacsony színvo­nalú műsorokat is. A CFR, az ICIL, az URCC, a Kenderáztató és más egységek műkedvelő cso­portjainak előadásai — amint ez várható is volt — ilyen okokból nem arattak közönségsikert. A továbbiakban a tájékoztató utal az olvasók és a rajoni, vala­mint a körzeti könyvtárakból köl­csönzött könyvek számára. Erről mindössze ennyit. A tájékoztató hatékony intézkedéseket kellett volna előirányozzon a könyvter­jesztés és olvasás megjavítására. Vajon miért nem esett szó a klub könyvtáráról? A városi pártbi­zottság bárójának tudomása van arról, hogy ennek a könyvtárnak a gazdagítására a tavaly 20 000, míg 1965-ben több mint 10 000 lejt költöttek, így a kötetek szá­ma több mint 8 000-re szaporo­dott. Az olvasók száma azonban a régi maradt: zéró. A könyve­ket most is a klub egyik helyi­ségében tartják raktáron. Egyet­len kérdést „oldottak“ meg ve­lük: lefoglaltak egy termet. Miért nem nevezték néven a hiányossá­gokat? Vajon ez nem a fogyaté­kosságokkal való egyetértést je­lenti? A tájékoztató éppen csak meg­említi­­ az előadások útján végzett propaganda, a sajtóterjesztés te­rén és a rádiósítási állomás mun­kájában elért eredményeket. Itt találunk néhány „gramm“ önbí­­rálatot is. „Ha városunkban a kulturális nevelőmunka még nincs a követelmények magasla­tán, ez annak is tulajdonítható, hogy a városi pártbizottság, a pártalapszervezetek és a városi néptanács nem foglalkoztak ki­elégítően ezzel a kérdéssel“. A szocializmus éveiben Luda­son egy szép klub épült, amely kiváló lehetőségeket nyújt a sok­oldalú kulturális tevékenységre. Nem lett volna helyes a klub munkáját is elemezni? Okvetle­nül igen, annál is inkább, mert az sincs kihasználva eléggé. A kulturális akciókat itt „találom­ra“ szervezik, s minőségük gyen­ge, tematikájuk szegényes. Ilyen volt a helyzet 1965 augusztusá­ban is, amikor a városi pártbi­zottság bürója az igazgató tájé­koztatója alapján elemezte a klub tevékenységét. Ebből a 148 gépelt soros tájékoztatóból viszont az tűnik ki, hogy minden óramű pontossággal történik. A hiányos­ságokról mindössze hat sorban beszélnek: „Az elért szép ered­mények mellett, rá kell mutat­nunk, hogy a vezető tanács tag­jainak voltak hiányosságaik is, mert nem foglalkoztak kielégítő­en a gépírói, szabászati és más tanfolyamok népszerűsítésével. Egy másik hiba, hogy nem min­den esetben tartották tiszteletben a havi munkatervek előirányza­tait­. Természetesen, ilyen körül­mények között nehéz megtalálni a munka megjavításának lehető­ségeit s a hiányosságok állandó­sulnak. Ez évben teljesen lemondtak a klub heti műsorának összeállítá­sáról. Munkájukat találomra vég­zik. A klub tevékenysége főleg a szórakoztató játékokra, a közös rádió és televízió hallgatásra, il­letve nézésre szorítkozik. Tehát olyasmikre, melyeknek szervezé­se nem okoz túlzott fejtörést Hiányoznak a termelést elősegítő akciók, a politikai tájékoztatók, a család erősítését, a születések szá­mának növelését stb., támogató rendezvények. Hiányzik a klub éléről egy olyan igazgató, aki szenvedéllyel, lelkesedéssel végzi a kulturális nevelőmunkát, s ez tágra nyitotta a kapukat a for­malizmus előtt. Érthetetlen, hogy miért nem elemezte a tájékozta­tó ezeket a kérdéseket. Ezzel kapcsolatban egy másik problé­ma is felvetődik: hogyan jutha­tott a plenáris elé egy ilyen, a hiányosságokat elkendőző tájé­koztató? Érthető, hogy ez a tá­jékoztató nem ösztönözte a részt­vevőket élénk vitára, hatékony javaslatok tételére, a hibák fel­számolását biztosító intézkedések hozatalára. A plenáris ülés munkálatainak befejezésekor felszólalt Áron Má­mbor, a rajoni pártbizottság tit­kára. A felszólaló igyekezett meg­őrizni a tájékoztató által kialakí­tott „édeskés“ hangulatot. Ismé­telten hangsúlyozta a kulturális nevelőmunkában elért eredmé­nyeket, s amikor a hiányosságok­ról beszélt, „patikus mérleggel a­­dagolta“ a bírálatot. Mindenütt meg kell érteni a bírálat és önbírálat ösztönzésé­nek szükségességét az összes párt­­szervezetek munkájában. Nicolae Ceausescu elvtárs, az építők és tervezők tanácskozásán mondott beszédében rámutatott arra, hogy a hibákkal szembeni bíráló állás­pont, az elkövetett hibák beisme­rése nagy erőt képvisel, segít a lemaradások behozásában, a ha­ladás lényeges tényezője. Aurel LUPU

Next