Vörös Zászló, 1967. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1967-03-25 / 71. szám
VÖRÖS ZÁSZLÓ , „____________________________........................... 3 ÜNNEPI GYŰLÉS AZ 1907-ES PARASZTFELKELÉS 60. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL I 111 ill11111IiTM*irT1iirTTIIBTTVririBI u III — I——1111 — —I—M— Paul Niculescu - Mizil elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) felkeléssel kapcsolatos álláspontjuk a román értelmiség gazdag hazafias, haladó hagyományai történetének igen értékes lapjait alkotja. Olyan ragyogó tudósok és gondolkodók, mint Victor Babes, Petru Poni, Ion Cantacuzino, Spiru Haret, Nicolae Iorga, az írás olyan mesterei, mint Ion L. Caragiale, Mihail Sadoveanu, Gheorghe Cosbuc, szolidaritásukat fejezték ki a parasztság ügyével, megbélyegezték az uralkodó osztályok gaztetteit. Engedjék meg, hogy idézzem Xenopol történész előrelátó szavait: „MI EZEKBEN A FORRONGÁSOKBAN EGY ÚJ VILÁG KOVÁSZÁT LÁTJUK. A FEJLŐDÉS ÓRIÁSI LÉPÉSÉT LÁTJUK BENNÜK, AMELYNEK NYOMÁN EGY IGAZSÁGOSABB, IGAZIBB ÉS SZEBB VILÁG SARJAD KI — ÉS UGYANEZEN AZ ÚTON HALAD AZ A NAGY FORRONGÁS IS, AMELYNEK MOST SZERETETT HAZÁNK A SZÍNHELYE“. Az 1907-es felkelés, a parasztság igazságszomja ihlette meg Liviu Rebreanu és Cesar Petrescu drámai hangú írásait, Alecsandru Vlahuta, Octavian Goga, Tudor Arghezi megrázó verseit, Tonitza, Luchian, Octav Bancila lenyűgöző festményeit; ezek az alkotások örökre a nemzeti kultúra tárházához tartoznak, ismételten tanúbizonyságot szolgáltatva arról, hogy a nagy műalkotások értéke mondanivalójukból fakad, a nép törekvéseinek mesteri ábrázolásából, az alkotó azonosulásából a nép életével és törekvéseivel. Az 1907-es forradalmi eseményekkel rokonszenveztek és szolidaritást vállaltak az akkoriban idegen uralom alatt volt román vidékek lakosai is. A felkelés okairól az Adevarul erdélyi lap ezt írta: „NEM A PARASZTOK A HIBÁSAK... HANEM AZ URAK, AKIK MINDEN LELKIISMERETFURDALÁS NÉLKÜL KIFORGATJÁK ŐKET MINDENÜKBŐL MEGFOSZTJÁK ŐKET MUNKÁJUK EREDMÉNYEITŐL ÉS AKIKNÉL A PARASZTOK PANASZAI, FÁJDALMA ÉS SZENVEDÉSEI SÜKET FÜLEKRE TALÁLNAK". A Nagyváradi Napló pedig ezt írta: „CSAK A BÉRLŐ TRÖSZTÖK HALLATLANUL BŰNÖS CINIZMUSA ÉS A FÖLDBIRTOKOSOK VASKALAPOSSÁGA NEM VOLT HAJLANDÓ FIGYELEMBE VENNI, HOGY EZÚTTAL A VÉGSŐ ELKESEREDÉS KIÁLTÁSÁTÓL MÁR NEMCSAK A SZOCIALISTÁK VÁROSI ÜLÉSEI, HANEM A NYOMORÚSÁGOS FALUSI VISKÓK IS VISSZHANGZANAK Az 1907-es parasztfelkelésnek nagy nemzetközi visszhangja volt, s az akkori idők legnagyobb társadalmi megmozdulásai egyikének számított. A franciaországi, oroszországi, magyarországi, ausztriai, olaszországi,belgiumi, kínai, angliai, Egyesült Államok-beli, németországi és a világ sok más államabeli demokratikus közvélemény megbélyegezte a romániai kormánykörök bűncselekményét. Mély megértéssel és rokonszenvel nyilatkozott a román parasztság ügye mellett a nemzetközi szocialista mozgalom, a II. Internacionálé 1907. évi stuttgarti kongresszusa határozatot fogadott el, amely tiltakozását fejezi ki „AZZAL A NÉPIRTÓ POLITIKÁVAL SZEMBEN, AMELYET A ROMÁNIAI VÁROSI ÉS FALUSI DOLGOZÓ NÉP ELLEN INDÍTOTTAK". AZ 1907. ÉVI FELKELÉS, AMELY RENDKÍVÜL SZÉLES TÁRSADALMI ERŐKET VITT HARCBA, EGYIKE VOLT A LEGHEVESEBB OSZTÁLYCSATÁKNAK ROMÁNIA TÖRTÉNETÉBEN, ÉS HELYENKÉNT VALÓSÁGOS PARASZTHÁBORÚ JELLEGÉT ÖLTÖTTE. A FELKELÉS ISMÉT PÉLDÁTLAN ERŐVEL RÁMUTATOTT ARRA, HOGY MILYEN ÉGETŐ SZÜKSÉGESSÉG A MEZŐGAZDASÁGI FEUDÁLIS MARADVÁNYOK FELSZÁMOLÁSA, AZ AGRÁRKÉRDÉS MEGOLDÁSA. E LÁZADÁS ALKALMÁVAL NAGY ERŐVEL NYILVÁNULT MEG A NÉP TÁRSADALMI IGAZSÁGRA VALÓ TÖREKVÉSE, LANKADATLAN SZABADSÁGVÁGYA, ELHATÁROZÁSA. HOGY BÁRMILYEN ÁLDOZAT ÁRÁN MEGSZÜNTETI AZ ELAVULT TÁRSADALMI RENDET, MEGNYITJA AZ UTAT A TÁRSADALMI HALADÁS ELŐTT. Az 1907. tavaszi forradalmi események rendkívül erős befolyást gyakoroltak az ország későbbi fejlődésére. Az uralkodó osztályok, amelyek a felkelés idején érezték, amint megrendül lábuk alatt a föld, félelemmel „fedezték fel" a paraszt igazi elszánt és kemény arculatát, azét a parasztét, akit csak arra tartottak jónak, hogy rabként dolgozzék és megkorbácsolják az uradalmi ház lépcsőjénél, ha követelte jogait. A felkelés nyomása alatt törvényeket fogadtak el, amelyek a falusi osztályellentétek enyhítésére törekedve korlátozták a dézsmára alapított rendszer túlkapásait, és lehetővé tették a kapitalizmus kifejlődését a mezőgazdaságban. Ezek a törvények azonban nem érintették a földesúri tulajdon alapjait, továbbra is fenntartották azokat a fő tényezőket, amelyek gátolták az ország gyors fejlődését. Az 1907-es felkelést, óriási méretei és ereje, a parasztság tömeges hősiessége ellenére, letörték. A központi szervezés hiánya, a parasztok harcainak helyi, össze nem hangolt, legtöbbször spontán jellege lehetővé tette az uralkodó osztályok számára e harcok vérbefojtását. Ugyanakkor a proletariátus lassú fejlődése a kapitalizmus akkori fejlődési stádiumában, valamint azok a nehézségek, amelyekbe szocialista mozgalmunk ütközött a régi munkáspárt 1899-ben történt felbomlása folytán, meggátolták a parasztság és a munkásosztály harcának egyesítését, társadalmunk legfőbb forradalmi erőinek egyetlen frontban való tömörítését. Parasztságunk harcainak egész története azt mutatja, hogy a parasztság egymaga nem tudta felszabadítani magát a kizsákmányolás és elnyomás alól. A nép forradalmi harca szervezésének és vezetésének történelmi feladata a munkásosztályra hárult, amely a kommunista párt vezetésével méltónak bizonyult e magasztos feladatra. A román nép tapasztalata ismételten megerősíti azt a marxi-lenini tételt, amely szerint a proletariátus, felszabadítva önmagát, biztosítja az összes dolgozók az egész társadalom felszabadulását. A szocialista forradalom megvalósítása mélyreható, strukturális változásokat eredményezett az ország társadalmi-gazdasági életében. Egyszer s mindenkorra felszámoltuk a kizsákmányolást és az elnyomást, a társadalmi igazságtalanságot; ma a dolgozók azok, akik az ország felvirágoztatását célzó erőfeszítéseik, tevékenységük gyümölcseivel rendelkeznek. A szocialista építés művét a nemzetgazdaság szüntelenül felfelé ívelő nagyarányú fejlődése jellemzi. A párt által rendületlen következetességgel folytatott szocialista iparosítási politika eredményeként szüntelenül fejlődő és tökéletesedő erős ipari bázis jött létre országunkban. Új iparágakat teremtettünk, új kombinátokat és üzemeket emelünk, széles körűen bevezetjük az új technikát. A munkások, mérnökök és technikusok lelkesedéssel és alkotó lendülettel dolgoznak, a párt állhatatos erőfeszítéseket tesz az ipar modernizálásáért, a korszerű tudomány és technika vívmányainak széles körű alkalmazásáért. Ennek köszönhetően Románia az ipari termelés növekedési üteme tekintetében a világ első országai közé tartozik. Az iparosítási politika mélyrehatóan megváltoztatta az egész nép, az összes társadalmi kategóriák életkörülményeit, az ország összes tartományaiban fellendítette a gazdasági és kulturális életet; ez a politika az alapja a dolgozók anyagi és szellemi jóléte szüntelen növekedésének. A SZOCIALISTA ÉPÍTÉS ÉVEIBEN AZ ORSZÁG FEJLŐDÉSÉNEK EGÉSZ TAPASZTALATA AZT TANÚSÍTJA, HOGY AZ IPAROSÍTÁSI POLITIKA A FŐ TÉNYEZŐJE AZ ÖSSZES GAZDASÁGI ÁGAK DINAMIZMUSÁNAK, A MŰSZAKI HALADÁSNAK ÉS A NÉP JÓLÉTÉNEK, A NEMZETI FÜGGETLENSÉG ÉS SZUVERENITÁS ERŐSÖDÉSÉNEK. E politika eredményeként létrejött a szocialista mezőgazdaság, a gépesített nagyüzemi mezőgazdasági termelés erőteljes műszaki-anyagi bázisa. Egyre szélesebb körben terjed a tudományos és műszaki vívmányok alkalmazása a mezőgazdaságban. A szocialista rendszer nemcsak beteljesítette, hanem túl is szárnyalta az igazságra és a jobb életre irányuló törekvéseket, amelyekért a parasztság annyi véráldozatot hozott. A mezőgazdaság szövetkezetesítésének befejezése alapvető változásokat hozott a román faluban, megnyitotta az új, napfényes és virágzó élet hajnalát. Noha mindössze öt év telt el azóta, hogy a Nagy Nemzetgyűlés ünnepi ülésszaka 11.000 paraszt küldött részvételével — az 1907-es áldozatokat jelképező szám — szentesítette a szocializmus győzelmét falun, az új társadalmi-gazdasági viszonyok ereje hathatósan érvényre jutott és pozitív befolyást gyakorol a nemzetgazdaság fejlődésére. Rendkívül sokatmondó az a tény, hogy Románia mezőgazdasága biztosította az agrártermelés szüntelen növelését, s ilyen alapon, ezekben az években — beleértve a falusi termelési viszonyok átszervezésének éveit is, — kielégítette a lakosság élelmiszer-szükségletét, az ipar nyersanyagszükségletét, valamint egyes exportfeleslegeket is biztosított. A szocializmus strukturálisan megváltoztatta a parasztság szerepét és helyét a társadalomban , a parasztság, a munkásosztállyal együtt, ura lett a termelőeszközöknek, munkája eredményének, aktívan részt vesz az állam vezetésében. A TESTVÉRI EGYÜTTMŰKÖDÉSI ÉS KÖLCSÖNÖS SEGÉLYNYÚJTÁSI KAPCSOLATOK RÉVÉN EGYESÜLT SZÖVETKEZETI PARASZTSÁG ÚJ OSZTÁLYT ALKOT, AMELYNEK HOMOGENITÁSA ÉS AZ EGÉSZ NÉPPEL VALÓ ÉRDEKKÖZÖSSÉGE EGYIK LÉNYEGES TÉNYEZŐJE SZOCIALISTA NEMZETÜNK EGYSÉGÉNEK. A mezőgazdasági termelés növekedése, az egész nemzetgazdaság fejlődése alapján szövetkezeti parasztságunk egyre nagyobb mértékben élvezi a szocialista civilizáció jótéteményeit: évről évre növekedett a parasztság jövedelme és vásárlóereje, a falvakon nagy arányokat öltött a lakásépítés, terjed a villamosítás, javult az orvosi ellátás, egyre inkább bővül a parasztság kulturális látóköre. A szocializmus építésének éveiben kiemelkedő eredményeket értünk el a tudomány és a kultúra, az oktatás és a művészet széles körű felvirágoztatásában. A román nép egész története során még soha sem juttatta érvényre alkotó géniuszát oly nagy erővel, mint napjainkban. A szocialista építés művében elért sikerek a román nép erőfeszítéseinek eredményei, azé a népé, amely tudatában van annak, hogy saját magának, saját jólétéért dolgozik. Ezek az eredmények jogosan töltenek el büszkeséggel bennünket. De elvtársak, pártunknak, a párt vezetőségének tevékenységét, gondolkodási módját a magas fokú igényesség jellemzi a még megoldatlan problémák vizsgálatában, a hiányosságokkal szembeni kérlelhetetlenség, a széles perspektíva és az az állhatatosság, amellyel a nép figyelmét és erőfeszítéseit azokra a nagy, rendkívül felelősségű feladatokra irányítja, amelyektől az ország fejlődésének gyorsítása függ. Nem elégedhetünk meg egyetlen területen sem az elért eredményekkel, mindig előre kell tekintenünk, egyre magasabb célok felé. Ez a szelleme és a koncepciója annak a programnak, amelyet a párt IX. kongresszusa jelölt ki a termelőerők, a tudomány és a kultúra újabb fellendítésére, a nép életszínvonalának emelésére, az ország gyors és sokoldalú előrehaladására. Jelenleg egész népünk alapvető feladata, hogy a legjobb körülmények között teljesítse az ötéves terv célkitűzéseit. Biztosítva az iparosítási politika tántoríthatatlan folytatását, az alapvető iparágak fejlesztését, a párt hangsúlyosa, hogy olyan szakaszba jutottunk, amikor kitartó erőfeszítéseket kell tennünk az egész tevékenység MINŐSÉGI javítására, a legnagyobb figyelmet fordítva a gazdasági hatékonyság növelésének, a gazdaságvezetési formák és módszerek tökéletesítésének, a munkaszervezés javításának, a munkafegyelem erősítésének kérdéseire, a technikai gondolkodás legfejlettebb vívmányainak alkalmazására, a tudomány és az anyagi termelés egyre szorosabb összekapcsolására — mindezek döntő jelentőségű problémák Románia fejlett mezőgazdasággal rendelkező, korszerű ipari állammá való átalakításában. E programnak, a szocialista építés kiteljesítése egész folyamatának szerves része a mezőgazdaság fejlesztése. Az ország konkrét viszonyainak vizsgálatából kiindulva, pártunk vezetősége hangsúlyozta és állandóan hangsúlyozza, még sok a teendőnk ahhoz, hogy eljussunk a belterjes, sokoldalú mezőgazdaság színvonalára, hogy a munka társadalmi termelékenysége, szervezése és gazdasági hatékonysága tekintetében elérjük a fejlett országok mezőgazdaságának magas mutatóit. Tudatában vagyunk annak, hogy a falu szocialista átalakítása, a szövetkezetesítés csak a KEZDETE volt mezőgazdaságunk felemelési folyamatának. A szocialista viszonyok felsőbbrendűségének teljes hasznosítása alapján mozgósítanunk kell a mezőgazdaság rendelkezésére álló nagy tartalékokat a termelés gyarapítására, a hektárhozam növelésére, társadalmi munka megtakarítására, mert ez a feltétele annak, hogy a dolgozó nép javára létrehozzuk a mezőgazdasági élelmiszerek bőségét. A párt támogatva a parasztság erőfeszítéseit, olyan intézkedéseket dolgozott ki a mezőgazdaság korszerűsítésére, amelyek előirányozzák a gépesítés, a kémizálás, az öntözés és a talajjavítás kiterjesztését, a tudománn vívmányainak széles körű alkalmazását az anyagi kiadások és munkaráfordítás egyidejű csökkentésével, a termelőerők állandó és gyors fejlesztése, a növényi és állati termelés növelése, valamint annak érdekében, hogy a mezőgazdaság nagyobb mértékben járuljon hozzá a nemzeti jövedelemhez és a szocialista felhalmozáshoz. EZEKNEK AZ INTÉZKEDÉSEKNEK A MEGVALÓSÍTÁSA DÖNTŐEN BEFOLYÁSOLJA AZ EGÉSZ NEMZETGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉT, A SZOCIALISTA CIVILIZÁCIÓ EGYRE SZÉLESEBB KÖRŰ BEVEZETÉSÉT A FALVAK ÉLETÉBEN A SZOCIALISTA ROMÁNIA ÁLTALÁNOS FEJLŐDÉSÉRE. ELVTÁRSAK! A szocializmus győzelme országunkban, a haza szabadsága, függetlensége és felvirágzása a munkások és parasztok testvéri szövetségéből fakad, amely nélkül nem valósulhattak volna meg az óriási átalakulások országunkban. A Román Kommunista Párt történelmi jelentőségű érdeme, hogy biztosította e szövetség megteremtését és megszilárdítását a román népre sorsdöntő fontosságú időszakban, grandiózus társadalmi mozgalmak, az agrárreform forradalmi végrehajtását, Romániának a hitlerista Németország elleni felszabadító háborúban való részvételét célzó heves harc ríszében, az ország demokratizálásáért, a burzsoá földesúri reakció szétzúzásáért és a dolgozók hatalmának létrehozásáért vívott nagy osztálycsaták, a haza független, önálló fejlődéséért vívott harc közepette. Ezekben a nagy társadalmi összecsapásokban a munkásosztály, a forradalom vezető ereje, és a parasztság, a munkásosztály megbízható szövetségese, vállvetve együtt haladtak. A KIVÍVOTT NAGYSZERŰ GYŐZELMEK PEDIG MÉG NAGYOBB ERŐVEL KIDOMBORÍTOTTÁK A MUNKÁSOK ÉS A PARASZTOK SZÖVETSÉGÉNEK — A NÉP ÖSSZES TÖRTÉNELMI VÍVMÁNYAI, SZOCIALISTA TÁRSADALMUNK MEGDÖNTHETETLEN ALAPJÁNAK — FONTOSSÁGÁT. A szocialista építés jelenlegi időszakában a munkásosztály és a parasztság szövetsége új tartalmat kapott: a pártnak a IX. kongresszus után hozott intézkedései, a szövetkezeti szövetségek létrehozása új szakaszt nyitott a falu életében, kiteljesítette a parasztság egyesülési és szervezési folyamatát az egész országban, megteremtette a két baráti osztály egyre szélesebb körű együttműködésének kereteit, magasabb fokra emelte a munkás-paraszt szövetséget. E SZÖVETSÉGNEK, AZ ÖSSZES DOLGOZÓK TESTVÉRISÉGÉNEK SZÜNTELEN ERŐSÍTÉSE NEMZETISÉGRE VALÓ TEKINTET NÉLKÜL, AZ EGÉSZ NÉP SZOROS EGYSÉGE A PÁRT KÖRÜL. A PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA KÖRÜL BIZTOSÍTJA AZT, HOGY ÚJABB JELENTŐS SIKEREK SZÜLESSENEK A HAZA GAZDASÁGI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS FEJLESZTÉSÉBEN. HOGY TÁRSADALMUNK ELŐREHALADJON A SZOCIALIZMUS ÉS A KOMMUNIZMUS ÚTJÁN. ELVTÁRSAK ! A Román Kommunista Párt nagyra értékeli a forradalmi hagyományokat, mindazt, ami haladó hazánk történetében, nagyra értékeli a társadalmi és nemzeti felszabadítási harc, a szocializmusért vívott harc jelentős mozzanatait. Ápolnunk kell e hagyományokat, tisztelnünk kell elődeink törekvéseit és áldozatait, mert ezek évszázados alapján nyugszik mindaz, amit ezekben az években építettünk. E hagyományok ápolása arra tanít bennünket, hogy még jobban megbecsüljük a mai vívmányokat, és ugyanakkor jelentős nevelő tényezőként hat, elősegíti a tömegek és főleg az ifjúság szocialista öntudatának fejlesztését, kiapadhatatlan erőforrás ahhoz, hogy tovább vigyük, kiteljesítsük a szabadság és a haza fejlesztésére irányuló törekvéseket. E dicső hagyományok az egész nép számára lelkes ösztönzést jelentenek a fáradhatatlan és lendületes munkára, hogy szabad és független országunk egyre virágzóbbá váljék, hogy szakadatlanul előrehaladjon a szocialista civilizáció útján, hogy nemzetünk fokozza hozzájárulását a szocializmus világerőinek növekedéséhez, a béke, a népek közötti együttműködés és megértés ügyéhez. Felidézve az 1907-es felkelést, a párt, a kommunisták, az egész nép lerója kegyeletét a parasztságnak a kizsákmányolók és az elnyomók elleni harcban tanúsított hősiességéért, bátorságáért és áldozatkészségéért. Ez kifejezésre jut a felkelés egykori színhelyén emelt emlékművekben, a részvevők mellén ragyogó érdemrendekben és érdemérmekben, azokon az ünnepélyes gyűléseken, amelyeket e napokban országszerte tartanak. Semmi sem jelenthet nagyobb tiszteletet az 1907-es hősi forradalmi harcok iránt, mint pártunknak, a dolgozóknak, a nép összes alkotó erőinek az a szilárd elhatározása, hogy erőt nem kímélve sikerrel megvalósítják a párt IX. kongresszusán kijelölt feladatokat, hogy kiteljesítjük a szocializmus építésének nagyszerű művét. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a dolgozók, nemzetiségre való tekintet nélkül, szoros egységben, tántoríthatatlan bizalommal követve kipróbált vezetőjüket, a Román Kommunista Pártot, megteremtik szeretett hazánk, Románia Szocialista Köztársaság egyre ragyogóbb jövőjét ! (Folytatás az 1. oldalról) Az emlékgyűlés után műsoros előadásra került sor, amelyen közreműködött a Hadsereg Ének- és Táncegyüttese, a Ciocirlia és a Perinita együttes, az Opera- és Balettszínház egyes szólistái és énekkara, bukaresti színművészek és az I. L. Caragiale Színművészeti és Filmművészeti Intézet diákjainak egy csoportja. Az előadás felelevenítette a román parasztság hosszas harcát a földért, a társadalmi igazságért, a szabadságért, műsorát Nicolae Balcescu, Mihail Eminescu, B. P. Hasdeu, George Cosbuc, Nicolae Iorga, Liviu Rebreanu, Tudor Arghezi és egyes fiatal költők verseiből és más írásaiból állították össze. Bemutattak még részleteket B. P. Hasdeu Rázványi Vidra című drámai művéből és Gheorghe Dumitrescu Rascoala című operájából. Kórusművek, forradalmi dalok, népi táncok, népdalok, versek fejezték ki parasztságunk, az egész román nép új, boldog életét a győzelmes szocializmus éveiben. A rendkívül szemléletes díszletek között lezajlott műsort filmvetítés kísérte. A művészeknek és a nagysikerű előadás rendezőinek virágcsokrokat nyújtottak át a párt- és államvezetőség részéről. (Agerpres) A gyulakutai hőerőmű transzformátor parkja —1-----1-----1 PARTÉLET | Az önelégültség és a „langyos11 hangvétel ellen A nemrég megtartott plenáris ülésén a ludasi városi pártbizottság a pártoktatás menetét és a kulturális nevelőtevékenységet elemezte. A mindkét kérdést felölelő tájékoztatót Viorel Sicobean, a városi pártbizottság titkára terjesztette elő. Tehát a napirenden két rendkívül fontos probléma szerepelt, amelyek közül bármelyik külön is egy-egy tájékoztató témáját képezhette volna. De nem is ez a baj. A tömegkulturális nevelőmunkát csak felszínesen, általánosan elemezték. A tájékoztató elkészítésénél szem elől tévesztették, hogy azt a városi pártbizottság plenáris ülésén terjesztik elő, ami megkövetelte volna, hogy a problémákat a pártmunka szemszögéből elemezzék. Ehelyett azonban a tájékoztatót a kombattivitás, az alapos elemzés hiánya, a „langyos“ hangvétel, a hiányosságok megkerülése jellemezte. A műkedvelő csoportok tevékenységével foglalkozó rész mindössze a városi együttesek felsorolására szorítkozik. Található egy „adag“ bírálat is: „az előadások száma alacsony. Általában csak ünnepi alkalmakkor mutatnak be műsorokat“. Mit tettek e fogyatékosságok megszüntetéséért? Miként irányították a tömeg- és társadalmi szervezeteket, hogy felelősségérzettel foglalkozzanak a műkedvelő csoportok állandósításával? Mit tettek az előadások tartalmi, művészi színvonalának emeléséért, a repertoár gondos összeállításáért? Ezeket a kérdéseket mellőzték. Elfelejtettek beszélni a műkedvelők VIII. országos versenyének üzemek közötti szakaszáról. Itt például meg lehetett volna említeni, hogy egyes gazdag, tartalmas, jól sikerült előadások mellett, bemutattak alacsony színvonalú műsorokat is. A CFR, az ICIL, az URCC, a Kenderáztató és más egységek műkedvelő csoportjainak előadásai — amint ez várható is volt — ilyen okokból nem arattak közönségsikert. A továbbiakban a tájékoztató utal az olvasók és a rajoni, valamint a körzeti könyvtárakból kölcsönzött könyvek számára. Erről mindössze ennyit. A tájékoztató hatékony intézkedéseket kellett volna előirányozzon a könyvterjesztés és olvasás megjavítására. Vajon miért nem esett szó a klub könyvtáráról? A városi pártbizottság bárójának tudomása van arról, hogy ennek a könyvtárnak a gazdagítására a tavaly 20 000, míg 1965-ben több mint 10 000 lejt költöttek, így a kötetek száma több mint 8 000-re szaporodott. Az olvasók száma azonban a régi maradt: zéró. A könyveket most is a klub egyik helyiségében tartják raktáron. Egyetlen kérdést „oldottak“ meg velük: lefoglaltak egy termet. Miért nem nevezték néven a hiányosságokat? Vajon ez nem a fogyatékosságokkal való egyetértést jelenti? A tájékoztató éppen csak megemlíti az előadások útján végzett propaganda, a sajtóterjesztés terén és a rádiósítási állomás munkájában elért eredményeket. Itt találunk néhány „gramm“ önbírálatot is. „Ha városunkban a kulturális nevelőmunka még nincs a követelmények magaslatán, ez annak is tulajdonítható, hogy a városi pártbizottság, a pártalapszervezetek és a városi néptanács nem foglalkoztak kielégítően ezzel a kérdéssel“. A szocializmus éveiben Ludason egy szép klub épült, amely kiváló lehetőségeket nyújt a sokoldalú kulturális tevékenységre. Nem lett volna helyes a klub munkáját is elemezni? Okvetlenül igen, annál is inkább, mert az sincs kihasználva eléggé. A kulturális akciókat itt „találomra“ szervezik, s minőségük gyenge, tematikájuk szegényes. Ilyen volt a helyzet 1965 augusztusában is, amikor a városi pártbizottság bürója az igazgató tájékoztatója alapján elemezte a klub tevékenységét. Ebből a 148 gépelt soros tájékoztatóból viszont az tűnik ki, hogy minden óramű pontossággal történik. A hiányosságokról mindössze hat sorban beszélnek: „Az elért szép eredmények mellett, rá kell mutatnunk, hogy a vezető tanács tagjainak voltak hiányosságaik is, mert nem foglalkoztak kielégítően a gépírói, szabászati és más tanfolyamok népszerűsítésével. Egy másik hiba, hogy nem minden esetben tartották tiszteletben a havi munkatervek előirányzatait. Természetesen, ilyen körülmények között nehéz megtalálni a munka megjavításának lehetőségeit s a hiányosságok állandósulnak. Ez évben teljesen lemondtak a klub heti műsorának összeállításáról. Munkájukat találomra végzik. A klub tevékenysége főleg a szórakoztató játékokra, a közös rádió és televízió hallgatásra, illetve nézésre szorítkozik. Tehát olyasmikre, melyeknek szervezése nem okoz túlzott fejtörést Hiányoznak a termelést elősegítő akciók, a politikai tájékoztatók, a család erősítését, a születések számának növelését stb., támogató rendezvények. Hiányzik a klub éléről egy olyan igazgató, aki szenvedéllyel, lelkesedéssel végzi a kulturális nevelőmunkát, s ez tágra nyitotta a kapukat a formalizmus előtt. Érthetetlen, hogy miért nem elemezte a tájékoztató ezeket a kérdéseket. Ezzel kapcsolatban egy másik probléma is felvetődik: hogyan juthatott a plenáris elé egy ilyen, a hiányosságokat elkendőző tájékoztató? Érthető, hogy ez a tájékoztató nem ösztönözte a résztvevőket élénk vitára, hatékony javaslatok tételére, a hibák felszámolását biztosító intézkedések hozatalára. A plenáris ülés munkálatainak befejezésekor felszólalt Áron Mámbor, a rajoni pártbizottság titkára. A felszólaló igyekezett megőrizni a tájékoztató által kialakított „édeskés“ hangulatot. Ismételten hangsúlyozta a kulturális nevelőmunkában elért eredményeket, s amikor a hiányosságokról beszélt, „patikus mérleggel adagolta“ a bírálatot. Mindenütt meg kell érteni a bírálat és önbírálat ösztönzésének szükségességét az összes pártszervezetek munkájában. Nicolae Ceausescu elvtárs, az építők és tervezők tanácskozásán mondott beszédében rámutatott arra, hogy a hibákkal szembeni bíráló álláspont, az elkövetett hibák beismerése nagy erőt képvisel, segít a lemaradások behozásában, a haladás lényeges tényezője. Aurel LUPU