Vörös Zászló, 1975. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-16 / 192. szám
A haza felszabadulása a román filmesek műveiben A román filmesek munkaprogramjában mindig megtisztelő helyet foglalt el és foglal el továbbra is az olyan filmek megalkotása, amelyek valósághűen és meggyőzően mutatják be a kommunisták harcát az ország ■fasiszta iga alóli felszabadításáért. Románia igazi állami függetlenségének kivívásáért és a dolgozó tömegek hatalmának megteremtéséért. A jelenség magától értetődő, hiszen a filmesek — akárcsak országunkban az összes művészek — becsületbeli kötelességüknek tartják, hogy megörökítsék a műveikben népünknek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott évszázados harcát, leróják kegyeletüket a nemzet legjobb fiainak emléke előtt, akik szerényen és névtelenül a legnagyobb áldozatot hozták a haza oltárán. Ehhez az elsőrendű és elhatározó indokhoz adódik a filmművészetben annyira nélkülözhetetlen drámaiság, amelyet olyan erőteljessé fokoz a két világ képviselői közötti összecsapás, és amely rendkívül sokféle, összetett, erőteljes embertípusok, kiélezett helyzetek bemutatásának változatos módját kínálja, tehát lehetőséget nyújt arra, hogy nevelő s egyben magas művészi színvonalú, harcos, elkötelezett művészetünk követelményeinek maradéktalanul megfelelő filmeket alkossanak. E célkitűzés nagymértékben megvalósul — mondom, hogy nagymértékben, mert ezen a téren mindig akad javítani való — s bizonyítékul elmondhatjuk, hogy az e témának szentelt művek filmművészetünk legjobb alkotásai közé tartoznak és igazi sikernek örvendtek. Az említett témájú filmekről szólva — csupán a legjobbakról, az igazi művészi sikert jelentő művekről — nemcsak azt mondhatjuk el, hogy nagy számban vannak, hanem azt a sokat mondó tényt is, hogy megalkotásukban részt vesz a legtöbb rendezőnk és közülük is a legjobbak. E filmek legtöbbje a pártnak az illegalitásban és a fegyveres felkelés előkészítéséért vívott harcából meríti tárgyát. Közülük érdemes megemlíteni az olyan kimagasló alkotásokat, mint: „Vasárnap este 6 órakor", „Fehér per", „Sorompó", „Köd", vagy az újabbak* közül „A dal" és „Magellán visszatérése". Más alkotások* — sajnos kis számban az 1944. augusztus 23-i eseményt örökítik meg. Gondolok itt elsősorban a „Tölgy — rendkívül sürgős“ és az „Estély" című filmekre. Jelentős számú alkotás — közülük csak a legújabbakat és a legjobbakat említem — közvetlenül a hatalom átvétele utáni időszakról és Romániának* az antihitlerista háborúban való részvételéről szól,, mint például: „A város kék kapuja" és az „Itt nem tör át senki“ vagy „A Duna hullámai" című régebbi, keletű film. Végül az alkotásoknak egy másik, igen színvonalas csoportja, mint például „Az ostrom“ és „A világ teremtése", a munkásosztálynak a hatalom megszilárdításáért, a burzsoáziának, a reakciós politikusoknak és a nagytőke képviselőinek az ország politikai és gazdasági életéből való fokozatos eltávolításáért vívott harcáról szól. Ilyenformán körvonalazódik — hála filmeseink munkájának — a haza felszabadítása előkészítésének, megvalósításának és kiteljesítésének nagy hőskölteménye. E filmek legjobbjainak az a fő erényük, hogy szigorúan tiszteletben tartva a történelmi valóságot, kiemelve a lényeget a nagy összecsapások és társadalmi átalakulások korszakának összetett és sokszor ellentmondásos valóságából, rámutatnak a kommunisták és a széles néptömegek közötti megbonthatatlan kapcsolatra, hangsúlyozzák azt a rendkívül fontos és sokatmondó gondolatot, hogy a kommunistákat az állampolgárok nagy többsége támogatta, hogy tulajdonképpen az összes becsületes emberek, igazi hazafiak hozzájárultak* a haza felszabadításáért vívott harchoz, és hogy ez a harc —, amelynek az élén a kommunisták* álltak — nemzeti ügy volt. El kell mondani azt is, hogy ezek a filmek új típusú hősöket, igazi emberi példaképeket — a viselkedés, az élet- és gondolkodásmód példaképeit mutatták be a fiatal nézőknek. Meggyőződésünk — a téma gyakorlatilag kimeríthetetlen —, hogy a jövőben újabb és újabb, egyre színvonalasabb és tisztább alkotások egészítik ki az eddigieket, s formálják mind teljesebbé a jövő nemzedékek előtt népünk története e fontos eseményének képét. ZENO FODOR Az alkotó műhelyében Az augusztusi napfényben úszó szobában családias melegség fogad. A falakat a művésznő képei díszítik. A csendéletek, a sárga, vörös, narancssárga virágok, őszirózsák, bazsarózsák, az élet derűjét, a művésznő hangulatát, legbensőbb érzéseit sugározzák. Szotyori Anna művésznő minden idegszálával marosvásárhelyi, itt született, egyetemi évei után itt fejtette és fejti ki termékeny alkotói munkáját. Tagja annak a marosvásárhelyi alkotói közösségnek, melynek munkássága hazánkban és külföldön is ismeretes. A művészetről, alkotásról, lüktető életünkről beszélgetünk. És nyilván első kérdésünk az elindulással kapcsolatos. — Mikor kötelezte el magát a képzőművészettel? — Mindig szerettem rajzolni. A főiskolán is a grafikát választottam. Úgy éreztem és érzem, hogy a grafika segítségével, azon keresztül tudom érzéseimet, mondanivalómat a legjobban kifejezni. Nagyon szerettem és szeretem a mi tájaink népművészetét. Mindig vonzottak a műkedvelő művészcsoportok versenyei, fesztiváljai. Felkerestem a Leányvásárt, Cseresznyevásárt, igyekeztem lerajzolni a színes népviseletbe öltözött legényeket, lányokat. De különös szeretettel rajzolom városom lüktető életét is. Üzemekbe látogattam el. Igyekszem napjaink emberét megrajzolni, azt az embert, aki szorgalmas, odaadó munkával építi szép hazánkat, új életünket. Kedvenc témám városom élete, szépsége, mozgalmassága, a házak csipkés tetőzete, hófedte nyugodtsága, virágos környezete, forgalmas utcája. •— A művésznő neve egyaránt ismert rajzairól és festményeiről. Melyik a kedvenc műfaja? — A grafikát szeretem, ez az én kedvenc műfajom. Festeni egy-egy grafika befejezése után szoktam. Számomra a festészet kedves időtöltés, kikapcsolódás, új erőgyűjtés. Szeretem a virágokat, szívesen festek csendéletet. Szépek és díszítik a lakást. — Mit jelent ön számára a képzőművészet? — Az egész életemet. Leghőbb vágyam, hogy eszmeileg gazdag grafikát alkossak, olyan műveket hozzak létre, amelyekben kifejezzem lüktető életünket, az új típusú embert, a maga vágyaival, gondolataival. Mindez természetesen idő kérdése, de erős elhatározásom, hogy vágyamat megvalósítom és nagyobb grafikai sorozatokban fejezem ki érzéseimet, gondolataimat, mondanivalómat. Úgy érzem, így kell cselekednem, mint művésznek, állampolgárnak, így járulhatok hozzá a nagy mű, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséhez. A rajz az én fegyverem a nagy építőmunkában. — Művészetében milyen helyet foglal el a nő, mint téma? — Mint bármelyik képzőművész tevékenységében. Nyilván szívesen festek, rajzolok nőket, munkájukkal kapcsolatos témákat. — Egyéni kiállításra készül... — Igen, még e hónap végén megrendezem egyéni akvarellkiállításomat, amely szerény tisztelgés hazánk felszabadulásának XXXI. évfordulója előtt. Lényegében ez a második egyéni kiállításom, az elsőn grafikáimból mutattam be. Egyébként elmondhatom, hogy a főiskola elvégzése óta — 1957 — mindig részt veszek a megyei kiállításokon, s országos kiállításokon is szerepeltem. — Milyen tervek foglalkoztatják? — Szeretnék egy nagyobb grafikai kiállítást rendezni Vásárhelyen. Örvendenék, ha Vásárhelyen is létrehoznák a képzőművészek közös alkotóműhelyét. Mert így biztosítani lehetne a grafikusok sokoldalú tevékenységét s kiállítások szervezésével a közönségnek is nagyobb lehetősége nyitna a grafika technikák megismerésére. DÉZSI ÖDÖN OLGA APOSTOL — Beszélgetés SZOTYORI ANNÁVAL a művészetről, lüktető életünkről — Augusztus 23 tiszteletére Előttem a régeni Művelődési Ház ünnepköszöntő munkaterve. Piros és fekete vonallal húzták alá benne azokat a rendezvényeket, amelyeket a közeli napokban tartanak meg a város üzemeiben, intézményeiben, vállalataiban. A rendezvények — politikai-kulturális —, száma nem kevés, hozzávetőlegesen legalább hatvan. Valamennyinek a szervezéséért a művelődési ház, intézmények, vállalatok, tömegszervezetek együttesen felelnek. A terv előre jelzi, hogy augusztusban, a felszabadulás évfordulója tiszteletére ebben a városban megélénkül az ismeretterjesztő és kulturális tevékenység. A nagy ünnep nagy elhatározásra késztette a művelődési házat és a város tömegszervezeteit: 130 tagú folklóregyüttest alakítanak. Az elhatározást tett követte. Pátru Dumitru és Ioan Buta tanárok elkészítették az együttes repertoárját. A Népi Alkotásokat és a Tömegmozgalmat Irányító Megyei Központ segítségével témás táncok beiktatásával színezik a gazdag műsort. Az együttesben közreműködnek a város legjobb műkedvelői — táncosok, dalosok, zenészek. Műsoruk a felszabadulásért folytatott harcot, az új élet építésében elért sikereket, az ezek felett érzett büszkeséget, az együttélő nemzetiségek testvériségét, barátságát juttatja kifejezésre. Szép lesz a műsor, s ha kivitelezésében még akadnak is nehézségek, ahogy a régenseket ismerjük meggyőződésünk, hogy az akadályokat legyőzik, az együttest létrehozzák és éltetni fogják. Az ünnepköszöntő műsor elkészítésével párhuzamosan minden vállalatban, üzemben szimpoziont, kerekasztal-beszélgetést, vitát, aki tud, az nyer versenyt szerveznek az 1944 augusztusi fegyveres felkelés történelmi jelentőségéről. Előadások hangzanak el 1944: Románia fasiszta uralom alóli felszabadulásának éve; Románia Szocialista Köztársaság — a román nép és az együttélő nemzetiségek közös hazája; Románia Szocialista Köztársaság felvirágzása, fejlődése, a pártvezette dolgozó nép munkájának eredménye címmel. A szimpozionok, kerekasztal-beszélgetések témái közül említjük meg: A 31 szabad esztendő eredményei; Az RKP XI. Kongreszszusán kitűzött feladatok, nagyszerű távlatok a haza felvirágzásában; Románia Szocialista Köztársaság, az európai biztonság és együttműködés aktív tényezője. A városi könyvtár, a múzeum, a szakszervezetek, a KISZ-bizottság és a többi intézmények is érdekes rendezvénysorozatot iktattak a munkatervükbe. Az ünnepköszöntő előadások minden bizonnyal hozzájárulnak a dolgozók politikai, kulturális ismereteinek gazdagításához, a város művelődési életének fellendítéséhez, újabb, még szebb célkitűzések megvalósításához. Székely János A LEGSZEBB Szép vagy hazám. Megnéztelek, Mint képeskönyvet néz az ember, Fülembe harsogott a tenger, Szemembe fújtak a szelek. Tetszett a villogó kerek, A vízre csörgő égi festék .. A fenyvesekre hulló esték S a csillag-ittas éjjelek. És mégsem tájad varázsa, De szabad néped alkotása Vésődött legjobban belém. A békés üzemek valódi Üveg-csodái, fény-hajói Az éj tündöklő tengerén. VÖRÖS ZÁSZLÓ 3. OLDAL Ioan Slavici ötven évvel ezelőtt, 1925. augusztus 17-én hunyt el Ioan Slavici, a román kritikai realizmus egyik legjelentősebb képviselője. Sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki. Irt színdarabokat (összesen öt színdarab maradt tőle), regényeket, de legjelentősebbek elbeszélései. 1881- ben jelent meg első kötete, az Elbeszélések a nép életéből. Ez a kötet már magában foglalja legkiemelkedőbb írásait, a Tanda atya, Apó öröme, Vakarcs, Jószerencse malma és más elbeszéléseket. Kortársa volt Alecsandrinak, Maiorescunak, Eminescunak, Caragialenak, Coșbucnak, Creangának, Sadoveanunak, a román irodalom nagy csillagainak. Az író saját bevallása szerint rendkívül értékes segítséget kapott írói pályája kezdetén Eminescutól, a költő csiszolgatta első kéziratait is. Eminescuval és Caragialeval együtt dolgozott a „Timpul" szerkesztőségében, majd 1894-ben Caragialeval és Coșbuckal megalapította a „Vatta“ című folyóiratot, amely a kizsákmányolt parasztságot pártoló erőteljes társadalmi irányzatával tűnt ki. Ez a lap közölte Slavici legjelentősebb művét, az Anya lánya (Mara) című regényt. Ebben tette közzé Coșbuc is a Földet adj! (Női vrem pámint) és a Doina (Doina) című ismert költeményeit. Élete utolsó éveiben három életrajzi kötetet írt. Ezek: Börtönéveim, A világ, amelyben éltem, Emlékek. Ioan Slavici következetesen harcolt a román nyelv eredeti szépségének megőrzéséért, a realista és népi szellem meghonosításáért. Irodalmi munkásságát elsősorban a paraszti élet felé fordulás jellemzi. Elbeszéléseinek jelentős részét a falu élete ihlette, bennük a parasztság felemelkedésének kérdéseit boncolgatta, abból az időszakból, amikor a kapitalizmus egyre nagyobb teret hódított a falun is. A jószerencse malma, A falu szája, A kincs és számos más írása, elbeszélése mind a parasztság égető problémáit vetette fel. Slavici novelláinak végső kicsengése érzékelteti, hogy milyen rombolóan hathat a pénz az emberek jellemére, társadalmi kapcsolataira. Slavici szerette népét, de nagy tisztelettel, mélységes megbecsüléssel viseltetett minden nemzetiségű ember iránt. E nagy ember szeretetét édesanyjától örökölte, aki mindig embertársai iránti tiszteletre, szeretetre nevelte. Ő oltotta az író szívébe a magyarok, németek és más nemzetiségűek iránti megbecsülést. Tőle tanulta Slavici azt, hogy... ..Ifa utadban románnal találkozol, mondd neki buna ziua . .. a magyarnak kívánj jó napot, a németnek pedig mondd azt, hogy Guten Tag, és az ő dolguk az, hogy miként válaszolnak“. És az író élete végéig e tanítás szellemében dolgozott, cselekedett. Több mint ötven éven át munkálkodott a román irodalom ngarán, munkássága nagy és átfogó: száznál több novellát, elbeszélést, mesét, hét regényt, öt színdarabot, három életrajzi kötetet, sok-sok tanulmányt, monográfiát stb., alkotott. Életében elismerték, majd bebörtönözték, hogy aztán újból felemeljék, méltassák. De bármiként is vélekedtek róla, ő kitartóan munkálkodott az irodalom mezején és alkotásai a nagy kortársakéival együtt a román irodalom legszebb kincsei közé tartoznak. Napjainkban Slavici műveit százezres példányban terjesztik és olvassák iskolások, felnőttek, románok, magyarok, németek. FOGARASI JÁNOS