Budapesti Hírlap, 1895. április (15. évfolyam, 89-117. szám)
1895-04-01 / 89. szám
Budapest, 1895. XV. évfolyam 89. sz. Hétfő, április 1. Előfizetési árak: Egész évre 11 írt, félévre 7 írt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hónapra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és finnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Vill., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonparellte-számítással díjszabás szériát. Egyes szám ára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. A nagy Anglia, Budapest, márc. 31. Az angol parlament világra szóló hatalma és szilárd alkotmányossága változatlan maradt az események forgandóságában. Mindenütt Európában válságokkal küzd az alkotmány s a parlamentarizmus beteg és gyönge, veszélyeztetve van felülről vagy alulról, csak otthonában, Angliában él és uralkodik öt világrészen. Figyelni Anglia politikai életére mindig érdemes, mivel ott okos emberek nagy politikát csinálnak. Az imént értesültünk rövid telegramokból, hogy az angol alsóházat két kérdés foglalkoztatta. Az egyik Angolország decentralizációja a négy nemzetiségi, geográfiai és történeti országrész szerint, a másik pedig Anglia gyarmati politikája Franciaország ellenében. Mind a két dolog nagyon érdekes. Izland, a fegyverrel meghódított , kényszerrel bekebelezett nagy sziget, kelta, és katolikus lakosságával régi hagyomány szerint el akar szakadni, vagy legalább állami önállóságra törekszik. De csak mióta Gladstone a szabadság nevében a homerule pártjára állt s az ir választók segítségével a képviselőházban többséget szerzett magának, csak azóta nyert az írkérdés közjogi alakot s a forradalmi térről az alkudozások és kiegyezés mezejére terelődött át. Izland önállóságát nem tekintették többé lehetetlennek és kivihetetlennek, mégis Gladstone terve megbukott. Mert megalkudott ugyan az írekkel, de nem nyerte meg az angolokat s a főrendek visszavethették az ir kiegyezést, mivel a közvélemény is ellenezte. Most már Gladstone visszavonult a politikától s vele együtt a homerule is lekerült a napirendről s bár liberális kormány következett utána, ez nem folytatta az frakciót, mely Angliát sok éven keresztül a legmélyebben felizgatta. Azért a homerule barátjai még sem nyugodtak, hanem iparkodtak szövetségeseket keresni a skótokban és a walesiekben s némi visszhangra találtak is. S nehogy az angol unionisták és konzervatívok ismét oly erősen ellene szegüljenek, a terven is módosítottak s nem akarják az állami egységet, az uniót felbontani, hanem csak tartományi önkormányzatot követelnek provinciális törvényhozással. Ez a mérsékelt homerule afféle föderalizmus lenne, minő van Ausztriában vagy Németországban ; a brit parlament mellett, mely mint birodalmi gyűlés szerepelne, ír, skót, walesi és angol tartományi törvényhozások keletkeznének. Természetes, hogy a külön törvényeknek külön végrehajtás felelne meg, mint ahogy nálunk is a horvát autonómia külön horvát kormány nélkül nem képzelhető. Ezt az indítványt, a Darsielét az alsóház 25 szótöbbséggel elfogadta. De csak az alsóház s abban a liberális párt az írekkel, a kormány nem fogadta el a tervet, csak nem ellenezte, a saját pártjával szemben ellenezni nem akarta, hanem igen okosan és komolyan akképpen nyilatkozott az angol miniszter, hogy a kormány állást nem foglal az ily hirtelen fölvetett eszmével szemben, hanem hagyja a parlamentet vitatkozni, a pártok és a közvélemény nyilatkozzanak meg és fejtsék ki jobban, hogy az angol alkotmány e módosítását mint képzelik, az hogyan volna keresztülvihető s micsoda eredményei várhatók. Előre nem köti le magát a józan angol kormány, ráér határozott állást foglalni akkor, ha a tervet is tisztán látja és a közvéleményt is meghallgatta. Nálunk ellenkezőleg járnak el az államférfiak. Az angol miniszter a saját pártja és a ház többsége ellenében kifejezi kétségét az iránt, hogy a nép mindig helyeselni fogja-e, amit a parlament jónak lát. S ha a nép nem helyeselné az angol alkotmány egységének föderalisztikus átalakítását, a kormány nem akarja erőszakolni a nemzetet, sem a képviseletet nem helyezi a nép fölébe, hanem a szerint akar eljárni, ahogyan a népakarat e fontos kérdésben majd megnyilatkozik. Ilyen óvatos az angol, ilyen tárgyilagos és ilyen szabadságszerető s ez a tartózkodása a kormánynak nem gyöngeség, hanem határozottság. Megokolja őszintén, hogy kételyei vannak és aggodalmai, vájjon helyes-e négy parlament versenyének kitenni az egy mindenható parlamentet, melynek Anglia nagyságát, világhatalmát, szabadságát és száz esztendős belső békességét köszönheti. Nekünk Trevelyan angol miniszter államférfiassága imponál. Sir Grey külügyi államtitkár fellépése Franciaország ellen hasonló benyomást tesz nyugodt erejével. A franciák most indultak nagy muzsikaszóval Madagaszkár szigetét elfoglalni, régi vágyuk ez nekik. Az angolok, kik ide kereskednek s a havákat protestáns hitre téritették, nem szívesen látják az expedíciót, mely Dél-Afrikában akar nagy francia gyarmatot alapitatit, a hol idáig az angolok voltak urak. A franciák Nyugat-Afrikában is terjeszkednek s a Niger folyó mellett is az angol érdekekbe ütköznek, egy nagy birodalmat akarnak alapítani itt s a mi nekik más világrészeken nem sikerült, Afrikában szeretnék kipótolni s e világrészt francia gyarmattá tenni. Anglia nem állja útjukat sem Madagaszkárban, sem Szudánban, sem Algírban s a Szaharán keresztül, mert nem akar Franciaországgal összetűzni, hanem csinál magának külön afrikai birodalmat, tekintet nélkül Franciaországra s ezt adja válaszul a madagaszkári expedícióra. Kijelenti, hogy Egyiptom jogának alapján követeli az egész Nílus völgyét, Núbiát és a máhdi földjét le egész a nílusi tavakig, innét úgyis a brit Kelet-Afrika a berlini osztályban neki jutott a tengerig. Mindenesetre a Nílus völgye Afrika legbecsesebb része, ezt lefoglalja magának s egyszersmind Grey óvást tesz az ellen, hogy Franciaország a Kongó felől a Nílus területére nyomuljon. Ez óvását a parlamentben közhírré teszi, miután előbb jegyzékben Párisban tudatta. Ezzel azonban Anglia be nem éri, hamm délafrikai gyarmatait, melyeket a portugáloktól foglalt el s melyek a Fokföldtől a Zambesi folyam két partján, a Niassza és Tanganyika tavak nyugati partjain húzódnak fel, össze akarja kötni a Nílus völgyével. E végből a Kongó-állammal szerződött s egész nagy tartományokat kibérelt, e fogalommal fejezi ki az okkupációt. A németekkel és olaszokkal szövetségben a francia politikának útját állja s költséges háborúk nélkül többet hódit, mint Franciaország Behanzin dahomei király és a madagaszkári királyné dicsőséges legyőzésével. E mellett azonban a versenyző és féltékeny angolok nagy mérvben szaporítják haditengerészetüket gyarmataik és hazájuk védelmére, senki más, mint Franciaország ellen. Mai számunk 8 oldal. Budapest, márc. 31. Bismarck és Andrássy. A Bismarck-ünnep alkalmából a N. Fr. Pr. érdekes közlést hoz a hármas szövetség megkötésének okmánytárából. Egy csomó levél ez, melyet 1879 őszén Bismarck irt Andrássy Gyula grófnak, az akkori külügyminiszternek. Bismarck 1879. augusztus végén találkozott Gasteinban Andrássy Gyula gróffal. Andrássy ott folytatott beszélgetésük eredményéről jelentést tett a brucki táborban időző királynak s egyben bejelentette Bismarck bécsi látogatását. Pár nappal ezután a szövetség tervéről megindult a levélváltás a két államférfiú közt. Gasteinban 1879. szeptember 20-án kelt Bismarck következő levele: