Budapesti Hírlap, 1901. január (21. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után ?a 16 napon is. Előfizetési ára?:: Egész ette 20 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 ül. Egyes szám ára helyben 0 fil., vidéken 10 fll. Telefon: szerk. 54—63, kiadók. 55—95, igazg. 65—63. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. ' I Budapest, 1901. XX. évfolyam 1. sz. Kedd, január 1. Szerkesztőség] és kiadóhivatal: Vill. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Elöfitetás- és hirdetés-földrít!: Ijrane Ili: József-kurut 5. n. a. «Maliit. III.r.5 hirdetfisok ára: .Erry szó 4 111., vastafiftl)!! listfivel 8 111. Hirdetések nonpereilla számlással, díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Mai számunk 24 oldal. 14 Üdvöz légy uj század! Budapest, dec. 31. Az óra éjfélt ütött s egy század meghalt. A történelem sírjába temettük : Napóleont, Miklós cárt, Vilmos császárt, Mazzinit, Kossuthot, Gambettát, Metternichet, Palmerstont, Bismarckot , Goethét, Petőfit, Hugo Viktort, Fultont, Stephensont, Kenant, IX. Piuszt, XIII. Leónak pedig a Szent Kaput bezárni adatott. A múlt időket semmi többé vissza nem hozhatja. A magyar nemzet maga halottaiból föltámadott, szabadságáért harcolt, kinpadra vitetett, Isten megmentette, hazáját visszaszerezte, államot épített magának, belépett a műveit nemzetek sorába. A jeleseknek, kik ezt megcselekedték,érdemeit emlékek örökítsék örökre. Búcsúzva az időtől, rebeg hálát szivünk a mindenható Istennek. Mert csudálatos az emberiség élete ezen a földön. Az idő végtelenjében egy esztendő közfogása semmi és száz év is csak egy perc. És az emberi nem története mindössze hatezer esztendő és Krisztus születése óta csak tizenkilenc század múlt el. Mégis a gúlák építésétől a Szuezi-csatorna megnyitásáig mekkora változás az emberi fejlődésben! Minden század egy korszak és minden korszakban uj eszmék születnek és uj nagy emberek, kik a népek sorsát intézik és a civilizáció haladását vezetik. A huszadik század eszméit keressük. Az állam vagy a társadalom elve lesz-e az uralkodó ? ez a nagy kérdés. A nemzetek békéje, barátsága, szövetsége, vagy a fajok versengése, gyűlölködése, háborúsága ? Önzés és tagadás, avagy szeretet és vallás lesz-e a lelkekben ? Katonák leszünk-e mindnyájan, vagy szabadok? Nyomorultak,vagy gazdagok ? Boldogok-e, vagy boldogtalanok ? Múltünk ad önbizalmat és reményt, hogy el nem veszünk s előbbre haladunk. Látjuk a küzdelmes jövőt, a magyart körülvéve ellenségektől. Gyengeségünket érezzük, kevesen vagyunk, intézményeink fogyatékosak, hanyatló erkölcsöset vár ránk nagy föladat. De nem esünk kétségbe, nemzetünk ősi. erény© a huszadik század veszélyeit le fogja küzdeni s munkáit teljesíti. Ezzel tartozunk apáinknak és fiainknak. A korszellemmel együtt haladva, lássunk hozzá közügyeink rendezéséhez, hivatásunk teljesítéséhez. Kötelességét tegye meg minden ember, minden magyar legyen jó hazafi, minden honpolgár legyen jó magyar. Mutassuk meg a világnak, hogy mire képes egy kis nép, ha politikai lélek él benne s nagy rátörő szellem, mely eredetiségében is elsőségre törekszik kortársai között. Magyarország sorsa fölött még ez évben és ez uj században nem kockák vettetnek el, hanem szabad akaratunktól függ jövőnk és az isteni Gondviselés őrködik fölöttünk. Ausztráliai államszövetség, Budapest, dec. 31. (Cs. K.) A huszadik század kezdetével formát nyer egy alakulás, a mely a lefolyt év eseményei között foglal helyet s amelynek mindenesetre monumentális fontosságáról fogalmat alkotni egyelőre alig lehet. Ez esemény az ausztráliai nemzet megalakulása. Majdnem egyévtizede, hogy New-Sputl- Wales ausztriaiés kólönk- főordítóiban, Sydney-ben üléseztek New-Zealaid kivételével valamennyi ausztráliai kolónia parlamentjeinek kiküldöttei és tanácskoztak szövetség alakításáról. Az akkori határozatok teszik alapját a Commonwealth of Australia Constitution Act-nak vagyis az ausztráliai államszövetség alkotmányáról szóló törvénynek, amelyet elfogadtak Victoria, New-South- Wales, Queensland, South-Australia, Western-Australia és Tasmania kolóniák s amelyet 1900 tavaszán elfogadott az angol parlament is. Az új alkotmány szerint a kapocs az ausztráliai államszövetség s Anglia között a korona, amelyet a fő kormányzó — governor-general — képvisel, valamint a Privy Council — titkos takács, — amelynek, mint legfelsőbb bíróságnak, megmarad némi hatásköre. A parlament szenátusból és képviselők házából áll. A szenátus áll az eddigi ausztráliai gyarmatok — ezentúl államok — hat-hat képviselőjéből, akiket lajstromos szavazással hat esztendőre választanak. A képviselőketválasztókerületenként három esztendőre választják. A parlament jogosítványai az alkotmányban taxatíve vannak fölsorolva, minden ott föl nem sorolt ügyben az egyes államok törvényhozásai illetékesek. Az angol kormány javaslatára kinevezett főkormányzó jogában áll a törvényeket szentesíteni,szentesítésük előtt változtatásukat javaslatba hozni, szentesítésüket, megtagadni vagy pedig a királynő szentesítése, azaz tényleg az angol kormány elbírálása alá terjeszteni. Érdekes, hogy amerikai példa után nem a jelenleg létező fővárosok közül választották a parlament, a szövetségi kormány s a fő kormányzó székhelyét, hanem azt határozták, hogy az új főváros New-South-Wales államban Sydney-től száz mérföldnél nem kisebb távolságban fog feküdni. Ideiglenes fővárosnak pedig Melbourne-t, Victoria államnak fővárosát jelölték ki. Azóta versenyeznek a kvalifikációnak megfelelő városok, hogy egészséges, szép és alkalmas fekvésüket mennél jobban kimutassák. Valószínű azonban, hogy egészen új főváros építését fogják elhatározni . Az új főkormányzó, Hopetown lord karácsony előtt már Sydneybe érkezett, intézkedett az új ausztráliai kabinet megalakítása iránt, a szövetséges parlament összehívása küszöbön van, m oly hatalmasnak bizonyul a konföderáció eszméje, hogy New Zealand, az utolsó ausztráliai kolónia, amely eddig távol tartotta magát a mozgalomtól, éppen most érkezett hírek szerint a szövetséghez csatlakozni készül. Ausztrália tehát, hogy egy angol forrás szavaival éljünk, elérte nagykorúságát és mint nemzet saját maga kívánja intézni sorsát. Ez az alakulás azonban, távol attól, hogy az angol birodalom hatalmának és fényének kereskedését jelentené, inkább elégtétele és diadala az angol politikának s az angol államférfiaknak ! Az ausztráliai kolóniák ugyanis eddig is — habár maguk között való kapcsolat nélkül — csak nagyon lazán függtek össze az anyaországgal. Egy-egy kormányzó minden gyarmat élén képviselte ugyan a koronát. S az angol alkotmányban kevésbbé jártas a gyarmati alkotmányok egyszerű elolvasása után azt hihette, hogy az állami hatalom a gyarmatokban is lényegileg tulajdonképen a korona kezében van. Hiszen a parlamentarizmus lényegéről, arról, hogy a miniszterek a parlamentáris többségből veendők, a miniszterek felelősségéről s arról, hogy a gyakorlatban a korona minden ténye csakis a minisztérium útján történhetik, sem az angol alkotmány, sem bármely angol gyarmat külön alkotmánya meg nem emlékszik. Mindez nem törvényen, hanem szokásjogon alapszik. Tényleg az ausztráliai gyarmatok minden belső ügyükben, beleértve a vámrendszert, jóformán teljesen függetlenek voltak. A most életbelépő új rendnek jelentősége Angliára nézve abban áll, hogy az nemzet alakulása nem, mnd hajdan Amerikában, Anglia ellenére.