Budapesti Hírlap, 1938. március (58. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
Negyvennégy óra (B. I.) Szociális célok szolgálata jellemzi a legújabb magyar törvényalkotások tekintélyes részét. Ennek igazolására elég, ha két példára hivatkozunk. Alig néhány hónapja, hogy a parlament a szolgálati viszony egyes kérdéseit szabályozó törvényjavaslattal foglalkozott. Most pedig a gazdasági munkások öregségi ellátását megvalósító javaslat fekszik a képviselőház előtt. Mindkét javaslat azon a megfontoláson nyugszik, hogy nem elég a tömegek politikai igényeit kielégíteni, mert legalább olyan fontos anyagi életfeltételeik megjavítása. Ha az a két irányú, de végső célkitűzésében azonos vonalon haladó munka nincsen egyensúlyban, akkor nincs biztosítva a társadalom nyugalma és a nemzeti erők szükséges összefogása. A szolgálati viszony egyes kérdéseit szabályozó törvény, amely most van végrehajtás alatt, három ponton is komoly előnyöket nyújt a munkavállalóknak: bevezeti a fizetéses szabadságot, módot ad a legkisebb bérek megállapítására és korlátozza a munkaidőt. A fizetéses szabadságról szóló része a törvénynek már február 1-én életbelépett, így ebben az évben minden alkalmazottat, akinek legalább egy évi szolgálata van, megilleti a fizetéses szabadság minimuma: hat munkanap. Aki azonban a gyakorlatban eddig ennél nagyobb szabadságot élvezett, az változatlanul jogosult ennek a hosszabb szabadságnak igénybevételére. A fizetéses szabadság bevezetése a magántisztviselők elég széles körén kívül, elsősorban a kereskedelmi alkalmazottakat és a munkásokat hozza a múlthoz képest sokkal jobb helyzetbe. Ezeknél a kategóriáknál ugyanis eddig ismeretlen volt a fizetéses szabadság. A legkisebb munkabérek bevezetése, aminek célja a bérszínvonal méltánytalan lenyomásának megakadályozása, már 1935 óta folyamatban van. Számtalan iparágban érvényesülnek a minimális bérek és jótékony hatásukat a tárgyilagos ítélet méltányolja. A törvény módot ad most már ennek az akciónak a legszélesebb keretek közötti folytatására és a bérpolitika terén a kívánatos egészséges helyzet kialakítására. Március 1-e külön határnapot jelez a szolgálati viszonyt szabályozó törvény végrehajtásában. Most lép ugyanis életbe a tisztviselőknél a negyvennégy órás munkahét. A törvény úgy intézkedik, hogy a munkások és kereskedelmi alkalmazottak napi munkaideje nyolc óránál, vagyis heti negyvennyolc óránál, a tisztviselőké pedig heti negyvennégy óránál több nem lehet. Mint Bornemisza Géza miniszter a törvény benyújtója és végrehajtója egyik nyilatkozatában mondotta a munkaidő szabályozásával „kikapcsoljuk a verseny legvisszatetszőbb formáját.”A munkaidő korlátozása tehát nemcsak az alkalmazottak érdekeit, hanem a gazdasági életet is szolgálja. A negyvennégy órás munkahét bevezetése a tisztviselőknél, egyben a hétvégi szünet rendszeresítését is jelenti. Szombaton egy órakor ezentúl bankban és iparvállalatban, bányaüzemben és kereskedelmi vállalatban, szóval minden olyan vállalkozás irodájában, amely az ipar és bányatörvény hatálya alá esik, megszűnik a tisztviselők munkája. Hétfő reggelig élvezhetik a szabadságot, hogy felüdülve állhassanak ismét munkába. Kivétel a negyvennégy órás munkahét alól nincsen. A túlóráztatás is csak szűk keretek között és csak külön engedély alapján szabad. De ezenfelül a túlórázás külön is megfizetendő. A tisztviselő minden teljesített túlóra után az egy órára eső járandóságának huszonöt százalékát kapja. A munkaközi szünetet is biztosítja az új törvény és végrehajtási utasítása, amely kedden reggel életbe lép s amelyet rövidesen követni fog másik rendelet. Ebben a nyílt árusítási üzletekben és az azokhoz tartozó irodákban, meg raktárakban foglalkoztatott összes alkalmazottak munkaideje nyer szabályozást. Itt is érvényesülni fog az alapelv, hogy a munkaidő felső határa általában napi nyolc óra, a tisztviselőknél pedig egy héten nem lehet több negyvennégy óránál, ami alól csak a közérdek, valamit a gazdasági szükség által diktált kivételek engedélyezhetek. Aki ismeri az életet s közelebbről foglalkozott a magánalkalmazottak munkaviszonyával, csak az tudja teljes jelentőségében értékelni az új törvényt, amelynek végrehajtása során kedden reggel megvalósul a tisztviselők számára a negyvennégy órás munkahét. Szabadabb és emberibb életet jelent ez a középosztály nagy tömege számára. Megerősíti a családi élet kötelékeit, mert a dolgozó apa, most már hosszabb időt tölthet otthonában és nem agyondolgozva érkezik haza, hanem annyi ideig teljesített munka után, amelyet a test és szellem komolyabb fáradtság nélkül megbír. De új munkahelyeket és új munkaalkalmakat is teremt a megrövidített munkaidő az elhelyezkedést kereső fiatal nemzedék számára. A tisztviselők munkaidejével párhuzamosan folyik a munkások számára a nyolc órás munkaidő bevzetése. Már érvényben van az asztalos, grafikai, cipő, kárpitos, ruházati és textiliparban. A többiekben előkészítés és bevezetés alatt áll. Szociális törvényalkotásunk új és komoly eredményeként kell tehát minden belátó embernek elkönyvelnie a munkaidő korlátozását, a fizetéses szabadság intézményes bevezetését és a bérfizetés ellenőrzését, valamint a béruzsora kiküszöbölésére a rendszeresített bérmegállapítását. Ezekben az intézkedésekben a nagy reformkor szelleme és törekvése ölt testet. Azé a reformkoré, melynek egyik nemes alakja Bezerédy István a következőkre figyelmeztetett: „Csupán a politikai formák változása az emberiség haladását s az örök igazságot ki nem elégítheti. Segíteni kell a népnek lelki és anyagi bajain is. Ne gondoljuk, hogy a szegény embernek igényeit és reményeit bármily alkotmányos formákkal kielégíthetjük, ha annak anyagi jólétén segíteni nem tudunk.” Ezt a figyelmeztetést igyekszik a maga területén megvalósítani a munkaviszony egyes kérdéseit szabályozó néhány hónap előtt becikkelyezett törvényünk, melynek legújabb eredménye a kedden életbelépő, tisztviselői negyvennégy órás munkahét. De ezt a követelményt fogja hatályosan szolgálni rövidesen a gazdasági munkások öregségi ellátásáról szóló törvényjavaslat is, amely most foglalkoztatja a képviselőházat. Arm IO FILLÉR LVIII. évfolyam, 48. szám 1938. Kedd, március 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VIl. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM, TELEFONSZÁMi 1—444—00. Az angol-olasz tárgyalások a jövő héten kezdődnek A Times jelentése az egyre javuló római légkörről LONDON, febr. 28. Az angol sajtó reméli, hogy a jövő héten megindulnak Rómában a hivatalos angololasz megbeszélések. A Times jelenti Rómából: Mind kedvezőbb lesz a légkör a megbeszélések számára. Olaszország örömmel üdvözölte Lord Halifax külügyminiszterré történt kinevezését. A parlament mindkét házának legutóbbi vitája kitűnő benyomást keltett. Az olaszok őszintén hálásak, hogy sok kiváló angol személyiség igyekszik az olasz álláspontot megmagyarázni, sőt még ellenzéki vezérek is a kibékülés érdekében emeltek szót. Az olasz sajtó most kész elismerni, hogy a legtöbb angol kész a barátkozásra és hogy ennek észszerű alapjai adva vannak. Ez a megváltozott magatartás úgy felébresztette az Anglia iránti rokonszenvet, mint az üdítő eső a kiszáradt földet. Sokezer olasz, aki az abesszin háború óta angolellenes érzületű volt, most ismét a a megértés előharcosaként lép a nyilvánosság elé. Nem becsülik le a megegyezés nehézségeit, de megtörtént az első lépés a kölcsönös bizalom felébresztése felé. Interpellációk pergőtüze az alsóházban LONDON, febr. 28. Az alsóházban Chamberlain miniszterelnök ma első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzének A miniszterelnök a kérdések lényegére szorítkozó szűkszavú határozat válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt, a parlamenti viharokban is megőrizte jeges nyugalmát. White kérdésére kijelentette Chamberlain, hogy Franco kormánya az Abbas elsüllyesztése ügyében azt felelte, hogy a hajó, amelynek nemzetiségét nem lehetett megállapítani a támadás idején, gyanús volt, mert nem tartotta be a nyoni útvonalat. Ezt a választ — mondotta — nem tartjuk kielégítőnek és utasítottuk salamancai ügynökünket, közölte a salamancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetiségét megállapítani, mert a támadás idején a parttól 20 mérföldnyíre volt. Ettől függetlenül teljesen indokolatlan volt ez a támadás. Az angol hajók nem kötelesek a nyoni útvonalat betartani. Fenntartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Shinwell képviselő: Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Franconak? Chamberlain: Azt nem mondhatom. Az osztrák-német egyezmény Henderson: Milyen lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a legutóbbi osztrák-német egyezményre ? Chamberlain: Az egyezmény teljes hatását még nem állapíthatjuk meg. A fejleményeket gondos figyelemmel kísérjük. A legnagyobb érdeklődéssel vettük tudomásul Schuschnigg kancellár beszédét. Az osztrák kormány által a berchtesgadeni megbeszélések következtében tett intézkedések az angol kormány véleménye szerint nem sértik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria a saint-germaini szerződésben és az 1922-i genfi jegyzőkönyvben vállalt. (Tudniillik nem köt olyan egyezményeket, amelyek veszélyeztetik Ausztria függetlenségét.) Ennélfogva mindezideig, úgy látszik, hogy nincs szükség a fennforgó körülmények között az angol kormány bármilyen eljárására. Wedgwood Benn: Tudja-e a kormány, hogy Hegern dr. spanyol miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy olasz repülőgépek és tüzérség vett részt Teruel elfogásában és intéz-e kérdést ebben az ügyben az olasz kormányhoz? Chamberlain: Tudomásom van Negrin nyilatkozatáról Nézetem szerint a már Spanyolországban lévő fegyverek használata nem indokolná külön kérdések intézését az olasz kormányhoz. Egyébként az an- gol-olasz megbeszélések még nem indultak meg. Wedgwood Benn: Közömbös dolog-e, hogy az olaszok folytatják beavatkozásukat Spanyolországban a megbeszélések tartama alatt? Chamberlain: Ez más kérdés. A képviselő úr a már Spanyolországban lévő fegyverekről interpellált, nem pedig új szállítmányokról. Wedgwood Benn: Az utóbbiról kérek felvilágosítást. Speaker közbeszólt: Ez új kérdés volt.. Pilkington: Vájjon továbbra is az a kormány szándéka, hogy minden lehető módon az eredeti népszövetségi elgondolás megvalósításáért küzd? Chamberlain: Reméljük, hogy meg fogjuk érni, hogy a Népszövetség olyan alakban és taglétszámmal fog újjáalakulni, hogy képes lesz a hatalmát olyan célokra használni, amelyekre eredetileg szánták. Az angol kormány minden tőle telhetőt elkövet, hogy ezt lehetővé tegye. Leech: Mit ért a miniszterelnök újjáalakítás alatt? Chamberlain: A taglétszám növelését. Henderson: Tekintettel a volt külügyminiszter lemondásának körülményeire, ígéri-e a miniszterelnök, hogy a kormány nem dönt többé külpolitikai kérdésekben nem hivatalos értesülés alapján, ha a kormány azokat nem a külügyminiszterútján és felelősségére kapja. Camberlain: A képviselő úr téved. A kormány döntése nem az olasz nagykövet válaszán fordult meg. Henderson: A volt külügyminiszter az olasz kormány közlését a miniszterelnök útján ismerte meg, aki azt viszont ismeretlen személytől kapta. Chamberlain: A volt külügyminiszter és én is azt kértük, hogy hétfőn közöljék velünk a hivatalos választ. Nem hivatalos értesítést vasárnap kaptam s azt azonnal közöltem az egész kabinettel. Ez a válasz egyébként nem befolyásolta a döntést. Ellenkező esetben kértem volna, hogy az olasz nagykövet közölje a választ Rómában. Beltenger: Miért kérte a miniszterelnök a választ hétfőre? Chamberlain: Hogy időt adjak az olass?