Herkules, 1899. január-november (16. évfolyam, 1-21. szám)
1899-01-19 / 1. szám
Az elnöki munkásságnak egyéb legnehezebb és épen nem szórakoztató része az anyagi ügyeknek vezetése. Nálunk az egyleti és főleg sportegyleti bevételek a legnehezebben folynak be. Itt az elnöki hivatalos szigor sokszor megboszulja magát és igazán körültekintő ügyességre van szükség, hogy az egylet a pénzét is megkapja és tagjait se veszítse el. Tudunk egyletet, hol a tagok azért maradnak az egyletben, mert még tartozásuk van, melynek behajtásánál az egylet kímélettel jár el. Az elnöknek az egyleti művezetésbe is kellő befolyással kell bírnia, hogy a tagok óhajuknak megfelelő tanításban részesüljenek. Az egyleti művezetők sohasem haragszanak meg, ha elnöki szakértelem támogatja őket munkásságukban. Legyen az elnök az egylet hivatalnokainak is vezetője, munkatársa. Ha egyleteinknek elnökei szép hivatásukat komolyan fogják fel, úgy az egyleti élet, mely sok téren máris virágzó, hamarosan szép eredményekre nyújt kilátást és nyomába lépünk a nagy nemzeteknek. De az elnöki munkásságnak igazán szép eredménye csak úgy lehet, ha a tagok szeretettel látják elnöküket és munkásságában nem gátolják, hanem támogatják. Önművelődés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben. *) Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. Mullo: „Az ifju ember dicsősége testének erejében áll.“ Salamon: Testi nevelés. 1. Nyilvánvaló tény, oly bizonyos, mint bármely mathematikai bizonyosság, hogy bárminek, a mi csak létezik, alapjának kell lenni, a melyen áll; gyökerének, a melyről sarjadzik ; sarkának, a melyen fordul; valamely olyan részének, a mely bármilyen alárendelt legyen is magában véve, a teljes egészhez viszonyítva, mégis nélkülözhetetlen összekötő pontnak tekintendő, amelytől az egésznek a létezése függ. Házat nem lehet alap, aláépítés nélkül emelni, melynek függetlenül magában véve nincsen értéke és a mely, mikor a legnagyobb tökéletességgel elkészül, rendesen nem látható, mert a sötétben szeret elrejtőzni. Nos hát, tökéletesen ilyenforma viszony áll fenn az ember gondolkozó tehetsége és teste, értelmi tevékenysége és testi egészsége között; és így, ha ez az analógia jó , teljesen világos, hogy semmi sincs, amire az ifjúnak jobban kellene ügyelnie, mint húsa és vére egészséges állapotára. S mindezek daczára jól ismert tény, hogy a tanulók általában egészségük gondozásával vagy, ami ezzel egyre megy, húsok és vérük értelmes ápolásával szoktak legutoljára s komolyan törődni, s minél szorgalmasabb az a tanuló, annál könynyebben vétkezik ezen tekintetben, s annál nagyobb könnyelműséggel űzi magát, mint egy fékezetlen vasúti vonat, a vészes meredély szélére, nem nézvén szét maga körül, hogy hol áll. Bölcs dolog tehát a tanulói pályára azzal a bizonyos meggyőződéssel indulni el, amit minden tapasztalat támogat, hogy az új foglalkozások általában és különösen a komoly és tartós szellemi munkával egybekötött sok ülés megszokása többékevésbbé egészségtelen, s az olyan, természetileg gyönge szervezeteknél, melyek csak annál inkább szeretnek könyveikbe bemélyedni , egyenesen a szellemi tehetségek gyöngítésére és a testi szervezet aláásására vezető dolog. Egy öreg, tanuló embertől jövő ezen intő szavak után gondolja meg mindenki, hogy saját fejére fog szállani a vére, ha szilárdul el nem határozza, hogy épen annyi gondot fog fordítani egészsége megőrzésére, mint egy jó munkás szerszámainak élesen, vagy egy jó katona puskaporának szárazon tartására. Mindazonáltal néhány pontban leírom az idevágó legfontosabb gyakorlati utasításokat, melyekre e téren engemet a gyakorlat tanított meg.* * * 2. A test minden tagjának, valamint a világegyetemben tényleg minden létezési tevékenységnek növekedése és erőteljes állapota a gyakorlástól függ. Minden élet tevékenykedik, vagy munkálkodik ; abszolút nyugalom csak a sírban található, s egy ember tevékenységének mértéke egyszersmind az ő munkaerejének is mértéke Egészséges ember az, aki testének minden képességét és tevékenységét harmonikus munkarendben tudja tartani, s aki egészséges, az, ha életerejének magas fokán áll, erős is egyszersmind. Valaki lehet egészséges anélkül, hogy erős lenne, de minden egészség többé-kevésbbé az erő, s minden betegség a gyöngeség felé irányul. A természet világában már mindenki láthatja, hogy a dolgok pusztán növekedés útján nőnek nagyra; ezen növekedés nem más, mint az élet, vagy tényező erő folytonos és szokott gyakorlása és mindaz — mondjuk , az erős szelek, vagy a fagy, ami ezen erőnek működését akadályozza vagy fogyasztja, akadályozza és gátolja egyszersmind az illető természeti tárgy növekedését és fejlődését is. Ne feledje el tehát a tanuló, hogy a széken ülés, az ivópadra hajlás, vagy valamely könyvbe való mély elmerülés aligha lehet jó módja annak, hogy teste növekedjék. Csak gyakorlás által hozható a vér mozgásba és az izmok szabad játékba , és ha ezen gyakorlatot elmulasztjuk, a természet nem engedi magát kigúnyoltatni. Minden ifjú tanuló határozza el ezentúl magában, hogy napoként legalább két órát szabad levegőn fog mozogni. Í la nem teszi ezt meg: hideg lábai, a testi szervezete benső részeinek kerekeire lerakodó sár, s a gyomor- és agybántalmak különböző alakjai nem fognak késni kellő időben tudatni vele, hogy vétkezett a természet ellen és ha nem változtat életmódjában, épen mint egy rossz fiú, ő is bizonyára büntetésben fog részesülni. Igen, mert a természet nem úgy, mint némely enyheszívű emberi tanító mesterek, sohasem túl kegyelmes az emberekkel való bánásmódjában. De hát miért is kellene egy tanulónak ahhoz a lusta és egészségtelen üléshez hozzá szoknia ? Az ember állva épen úgy gondolkozhatik, mint ülve, gyakran kissé még jobban is és a mi napjainkban az olvasást illeti, mikor a legsúlyosabb könyvek olcsó áron a legkönnyebb alakokban is kiadatnak : nincs arra már semmi szükség, hogy valaki meggörbítse hátát és összeszoritsa mellét csak azért, mert véletlenül könyv van a *) A »Erőt. Egyh. és Isk. Lap“-ból vesszük át e jeles czikksorozatnak ügyünkre vonatkozó részét. Szerk.