Pesti Napló, 1876. március (27. évfolyam, 50-75. szám)
1876-03-01 / 50. szám
50. szftm,__________________ LaEerkeHBtéai iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, martius 1.1876. _______________27. évi folyami Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 írt — kr. Abbiti kiadás postai különküdéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, 1/2 legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre . ......................................24 frt. Fél évre............................................12 frt. Negyed évre................................. 6 frt. Egy hónapra........................... . 2 frt. Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló* kiadó hivatalába (Barátok-tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló* szerk. s kiadó hivatala. Budapest, február 29. Megnehezült az idők járása felettünk. Pusztító vizár borítja az ország nagy vidékeit, ezreknek és ezreknek utolsó vagyonát teszi semmivé a rombolásában kérlelhetlen elem. S a jelen sanyarúságát, a jövő aggodalmait kiegészítendők, megjelennek előttünk a múlt év utolsó negyedének pénztári kimutatásai, s lehetővé teszik, hogy főkörvonalaikban felismerhessük szintoly kevéssé vigasztaló egész képét a múlt év állampénztári eredményeinek is. Nem célunk elemezni e kezelési kimutatásokat, melyekkel lapunk csak imént úgyis részletesen foglalkozott. Az éremnek, melyről hazánk pénzügyi helyzetét leolvashatjuk, van azonban hátlapja is. A velünk államjogi kapcsolatban s az anyagi kérdések ezer szála által összefűzötten élő Ausztriának tünteti ez fel pénzügyi helyzetét. S talán soha sem volt időszerűbb erre is vetnünk egy pillantást, mint épen most, a múlt évi pénztári eredmények kimutatását követő egyik napon s az Ausztriával folytatandó kereskedelem-politikai tárgyalások előestéjén. Előttünk áll egy hiteles —a bécsi állami főszámvevőszék által készített — összehasonlító kimutatása Ausztria állampénztári eredményeinek 1868-tól bezárólag 1874-ig. Egy nagyjelentőségű tényt olvashatunk ki e számokból: azt, hogy hova emelkedett Ausztria anyagi tekintetben csaknem kizárólag Magyarország kitartó küzdelmei által megszerzett alkotmányosságának első hét éve alatt. 45 millió deficittel zárta le Magyarország az új alkotmányos úera hetedik évének mérlegét, s az államháztartás rendezése körül reductiók s adóemelések által kifejtett komoly buzgalma daczára is egy évvel később, 1875. végén még mindig 34 milliónyi tényleges deficittel áll szemközt. Ausztria az alkotmány első hét éve alatt nem ismerte tulajdonképen hírét sem az adóemelésnek s deficiteknek. Az elsőre nem volt szüksége, az utóbbiak nem állhattak elő, miután állami bevételei a közadók minden neménél évenkint, s igen jelentékeny arányokban »természetszerűleg« fokozódtak. A hét év közül csak a — reánk nézve legérdekesbb elsőnek s utolsónak számtételeithasonlítva össze, kitűnik, hogy az egyenes adók Ausztriában 1868-ban 74 milliót tettek, 1874-ben pedig 92 millióra, vagyis több, mint 24 százalékkal emelkedtek. Nálunk, hol az egyenes adók képezik az adóteher legsúlyosabban érezhető zömét, hol annak fokozására adóemelés is alkalmaztatott, az egyenes adók 1874 végével még sem mentek többre 68 milliónál. Még kedvezőbb emelkedési viszony mutatkozik Ausztriában közjövedelmeinek legfőbb forrásánál, a közvetett adóknál. 1868-ban ezek 164 millió bevételt hoztak az államkincstárba. S 1874 ben ezzel szemközt 209 millió bevétel, azaz 27V2°/o-nyi emelkedés áll. Ausztria directs indirect adói tehát 1868 tól 1874-ig 238 millióról 301 milllióra, vagyis több, mint 260 százalékkal emelkedtek. Ha az egyes adónemeket hasonlítjuk össze, úgy találjuk, hogy az egyenes adók közt legcsekélyebb az emelkedés a földadónál (1868-ban 35, 1874-ben 36 millió), ahol adóemelés nélkül az nagyobb mérvben a dolog természeténél fogva nem állhat elő. Az egyenes adók többi nemei már nagyobb emelkedést mutatnak. A házadó 1868-ban 17 millió volt, 1874-ben 22 millióra emelkedett. A kereseti adót ugyanazon időszak 8 millióról 91/2 millióra fokozta. Legnagyobb arányú emelkedéssel a jövedelmi adónál találkozunk, mely 1868-ban 13 millióra ment, 1874-ben pedig nem kevesebb volt 22/1 milliónál. Kiváló figyelmet érdemelnek az egyes közvetett adónemek, melyeknek 1874-diki eredményeit — főleg a küszöbön álló alkudozásokkal szemben — érdekes a hazánkbeliekkel is összehasonlítanunk. Nem is merjük felállítni e párhuzamot a söradónál, mely nálunk megnevezhetlenül csekély összeget jövedelmez, míg Ausztriában már 1868-ban 17, 1874-ben pedig 24 millióval gazdagította az államkincstárt. Abban sem találunk valami örvendetes jelenséget, hogy a lottó-jövedék — ha már fennáll — Ausztriában 1868-ban 13, 1874-ben 20 milliót hozott be, míg nálunk 1874 ben alig érte fel jövedelme a négy milliót. Fokozatos növekedésével találkozunk nálunk is a bélyeg-, jogilletékek és dijak jövedelmének, de ezen emelkedés csekélység Ausztriáéval szemben. Az 1874-ki eredmény nálunk 21 és fél millió volt, míg Ausztria e czimeken 1868-ban 30 millióra menő, 1874 ben 50 milliónál nem kevesebbre emelkedett bevételre tett szert. Legszomorúbb a magunk szempontjából a dohányjövedék összehasonlítása. Ausztriának a dohányjövedék 1868-ban 45 milliót jövedelmezett, s még ezen állambevételi ágnál is jelentékeny, 58 millióig menő emelkedéssel találkozunk 1874-ben. Nálunk a dohányjövedék bevételei ez utóbbi évben nem mentek többre 25 milliónál, s a múlt év folytán évnegyedenként csökkentek, úgy hogy a legutóbb közzétett kimutatások szerint a múlt évben a magyar államkincstárnak tényleg 1 és fél millióval apadtak a dohányjövedékből húzott jövedelmei. De nem folytatjuk tovább a számok összehasonlítását. Láthatja az eddigiekből is mindenki, hogy az alkotmányosság eddig lefolyt évei Ausztriának sokkal több anyagi hasznot hoztak, mint nekünk ; megítélheti a felhozottakból is minden elfogulatlan olvasó, mennyire helytelen, igazságtalan, s még a rideg önérdek szempontjából is mily indokolatlan a merev negatívnak azon álláspontja, melyet Ausztria a megoldásra váró anyagi kérdések terén irányunkban elfoglal. Vegye fontolóra a meginduló tárgyalásoknál e számokat az osztrák kormány, de vegyék fontolóra Bécsbe menő minisztereink is Gondolják meg, hogy az anyagi erőink teljes kiszivattyúzásával járó gyarmati viszonyt, melyben Ausztria a közvetett adók, a kereskedelmi és hitelügyi függés által eddig tartott, Magyarország tovább már nem bízhatja meg. Legyenek kitartóak, legyenek erősek a nemzet életérdekeinek védelmében, s foglalják el s tartsák meg ingadozás nélkül azon álláspontot, melynek igazságát, s kölcsönös méltányosságát a számok kérlelhetlen logikájának tűzpróbája kimutatta. Az orsz. szabadelvű párt szerdán, március 1-jén, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy : a váltó törvényjavaslat. A „Pesti Napló“ tárczája. Az én Kips barátom. _Egy fúvósa utazása saját házában. — (Franczia forrásból.) V. Közlemény. Az én Kips barátom lecsavarja botjának gombját, melynek nagysága különben is feltűnt előttem, s a bot belsejéből három rézlábat von elő, melyek ezek szerint vannak készítve s e három rézlábat egy kis fatalpra erősiti meg, mely kicsiny górcsőnek szolgált alapul. Az ekként összeállított kis alkotmány három lába a földbe fúródott, s az azon nyugvó górcsövet kényelmesen lehetett a rézlábak engedékeny izei segítségével a megvizsgálandó tárgyhoz közelebb vagy távolabb vinni. Ennek a kis eszköznek segítségével meg lehet a legkisebb tárgyat vizsgálni, mégpedig anélkül, hogy azt helyéről el kellene mozdítani. Úgy látszik, Kiss uram nagyon sokat ad arra, hogy az általa vizsgált lényeket ne háborgassa bárminemű érintéssel. A világ minden kincséért nem nyúlt volna csak egyetlen egy gombához is. Csakhamar a fehér pontocskák egyikének közelébe vitte a górcsövet s felszólított, hogy figyelmesen nézzem meg a gombát. A górcső térés látkörében fehér, kissé pelyhes ködféle rajzot láttam. — Hogyan, — kiáltottam fel, ez az, mi .. ? — Igen, felelt nyugodtan Kips. Csakhogy ennek a gombának még nincsenek kifejlődve azon szervei, melyek segélyével elsülhetne. Ez a Caspobolus zsenge korában. Rögtön keresek öregebbet is. Egy másik fehér pontra irányza a górcsövet. Ennek a gombának ágai csillagszerűleg terjeszkedtek szét testének felső részén. Alsó része még gömbölyű volt. A harmadik gomba, melyet Kips barátom mutatott, már teljesen kifejlett csillagot mutatott. Öt ága nyúlik kifelé, melyeknek végei némileg lefelé vannak görbülve. A csillag közepét hamvas gömb képezi, hasonló ahhoz, mely előbb kezembe hullott. — íme, mondá Kips barátom, egy majdnem egészen érett bombamozsár. A növény, mint láthatod, most virágzik. Ez a kis hamvas gömböcske képezi azt a rejtekhelyet, mely a gombák magvait őrzi. Várj csak egy kissé. Talán fogok egy teljesen érettet találni. Akkor azután azt is meg fogod látni, hogy miként sül el. Rövid keresés után egy másik fehér pontra irányzó a górcsöv előtt már a csillagszerű kiágazások egészen befelé voltak hajolva, s arányos homorú ívet képeztek a föld felé. A hamvas gömböcske a kiágazások alatt volt látható, teljesen szabadon. Figyelemmel néztem a górcsövön keresztül a szép növényt. Egyszerre valami fénylő test közeledik a növény felé. Kips barátom tellkése volt. Egy pillanat műve volt. A csillagszerű kiágazások összehuzódtak; a növény közepe mélyen behatolt s azután gyorsan felemelkedett, a bomba elsült. A gomba még mindig szabályosabban állott, gömbölyű ágaira támaszkodva, de lelke kirepült. A hamvas gömböcske üres volt. — Lásd kis barátom, mondá Kips, ebből áll e növénynek egyetlen mozdulata. Azért nő, azért erősödik, azért lesz érette, hogy ezzel a legelső és legutolsó megmozdulással kiadja lelkét s megtermékenyítsen másokat. E czélra szolgál egész ideg- és izomrendszere ....... E szavakra fellázadt egész eddigi tudományom. Izmok, idegek, a gombákban, melyek pinczében tenyésznek! Hiszen ez tiszta lehetetlenség! — Oh, oh, látom, hogy Horace bácsinak méltó tanítványa vagy: Lehetetlenség. De halljuk csak, miként magyarázod ezt meg, fiatal természettudós! — Azt hiszem, feleltem én, — hogy ez tisztán a nedvesség által előidézett tünemény. — És te azt hiszed, hogy ez a nedvesség által esetleg előidézett tünemény mindig oly pontosan öszszeesik a magvak érettségével ? Azt feleltem reá, hogy miért nem ? Meg kell azonban vallanom,hogy egy kissé meg voltam zavarva. — Utóvégre, válaszolt az én Kips barátom, szükségtelen vitatkoznunk e kérdés fölött. Barangolásaink közben más példákkal is meg fogom mutatni, mily mozgékonysággal és érzékenységgel bírnak a növények. De az idő múlik. Siessünk. Visszamentünk a folyosóba, elhaladtunk ismét a kút mellett. A főbejárat egyik oldalán az én Kips barátom megállt egy nagy sötét ajtó előtt. — Láttuk, mondá, mit rejtenek a pinczék. Hanem itt valami különös dolgot fogunk találni. Ez a kínzó terem. — Kínzó terem ? Mit akar ön ezzel mondani ? — Igen, kínzó terem. Rögtön megnézzük. Kinyitotta a nagy ajtót s mi beléptünk. A pincze alja ki volt kövezve, kellemes melegség terjedt szét benne. A falak fehérre meszelve. Lámpánk furcsa tárgyak körrajzait tünteté elénk. Kips a négyszögű táblával elzárt ablakhoz ment, s azt kinyitá; a nap az ablak vasrácsain át megvilágitá e helyiséget, mely mindenféle eszközzel volt telve. Számos üvegharang volt asztalokon elhelyezve ; rézzel ellátott faeszközöket láttunk. Mellettük, vagy rajtuk görebek és lombikok voltak hosszú üvegcsövekkel együtt elhelyezve, melyek mindenféle kanyarulatokban fonták át a természettani eszközöket. Finom vízsugár folyt ki vékony görebekből, csendes hullámmozgást idézve elő a nagyobb üvegvíztartókban. De ez a műhely nemcsak kísérleti szertár, hanem valóságos földalatti füvészkert. A szoba kevésbé megvilágított részében, a földön széles deszkavirágágy volt elhelyezve, melyből néhány növény emelkedett fölfelé. Még nem tudtam azokat felismerni. — Lásd, itt vannak az én szerencsétlen barátaim. Ide száműzte őket nagybátyád. Közeledtünk a növényágyhoz. Körülbelül húsz növény volt abban elhelyezve, melyek színtelenül, bádgyadtan iparkodtak az ablakig felkúszni. Fonnyadt leveleik fáradtan simultak száraikhoz. — Nézd, mily kínosan emelkednek ki a földből e növények. És mégis elérni törekszenek az ablakot, mint szomjútozzák a napot és a szabadságot! Ez nagybátyádnak műterme. Hogy nagybátyámnak a pinczében ily kísérleti terme legyen, azt még csak álmodni sem mertem volna. — Nagybátyád, folytatá az én Kips barátom, könyörület nélkül bezárja az ablaktáblát, valahányszor elhagyja e szobát. Azt hiszi, hogy tudománya okvetlenül megkívánja, hogy kínozza és gyötörje e szegény növényeket. Te a kísérleti eszközökre nézesz? Várj csak, egy kissé ápolnom kell az én betegeimet. A gyógyszert kell előbb megkeresnem. — Hogyan, ön gyógyszert ad e beteg növényeknek ? — Igen; a nélkül, hogy teljesen meggyógyíthatnám őket, némileg enyhítem fájdalmukat. Ezzel létrát támasztott a falnak s azon felment egy, a falba vájt szekrénykéhez. Onnan öntöző kannát vett ki, azt megtöltötte ugyancsak a szekrénykében volt üveg zöld tartalmával. — E növények, mondá, sápkórban szenvednek. A betegség legutolsó szakában van, midőn időleges vizkór fejlődik ki. Fent a kertben mutatni fogok neked több virágot, melyek öröklött vizkórban szenvednek. De azok nem igen szenvednek. — Ön mindig szenvedésről beszél. De mi mutatja azt önnek, hogy e növények szenvednek ? Öregemnek zöld szemei élénken villogtak felém. Megértettem, hogy nem szabad folytatnom kérdésemet. Az öreg megtölté a kannát vízzel, beönté abba a zöldes folyadékot s egyenkint gondosan megöntözé a növényeket. — És miféle gyógyszer ez ? kérdem. — Nagyon bigizott vaskenecs, — volt a felelet. — Csak nem akarja ön ezen orvossággal a növényeknek zöld színét visszavarázsolni ? — Nem. A világosságra nélkülözhetetlen szükségük van e növényeknek, hogy teljes pompájukban kifejlődhessenek. Ezen orvosság visszaadja természetes rugékonyságukat. Hogy zöld színüket is viszszakaphassák, arra szükséges volna őket a levegőre vinni és gonddal ápolni. Ez, fájdalom, nem lehetséges. Amint bevégezte az öntözést, egy más üvegcsét vont elő, abba ecsetet mártott s azzal gondosan megkenegette a növények egyes részeit. Mily gonddal és gyengédséggel orvosolja virágait ! Mily óvatosan bánik a beteg levelekkel, melyekről azt hiszi, hogy fájnak. Megkérdeztem tőle, mi czélja van az ecsetelésnek ? — Hajolj közelebb e növényekhez. Látod el barna és sárga foltokat ? Itt tanyáznak ama vámpyrok, melyekről előbb magyarázgattam egyet-mást neked. — Tehát e növényeken is teremnek gombák ? — Igen. E kegyetlen parasiták ide is felrakodnak. E foltok mind megannyi U r e d o, mely egész búzaföldeket pusztít el. A földmivesek a gabona rozsdájának hívják. Nézd, e barna vonalakban az úgynevezett üszög rakodott le, mely megrothasztja a kalászt. E félelmes ellenség rárakódik a növényekre s kiszívja azokból azt a kevés nedvet is, mely bennök még megmaradt. Ezért pusztítom el ez elősdieket könyörület nélkül. — A legnagyobb nehézség az volt, miként pusztítsam el e félelmes jószágokat a nélkül, hogy ártsak magának a növénynek. Nem voltam képes oly vegyszert találni, mely megsemmisíthetné az egyiket a másik nélkül. Végre elhatároztam magamat, hogy megakadályozom e gombákat abban, hogy a levegőből eledelt szívhassanak magukba. Valahányszor tehát újabbak mutatkoznak, befödöm a megtámadott helyeket vastag gummi oldattal, mely e hitvány élősdieket megfojtja. Valóban, nem tudtam, mit gondoljak! Az én öreg barátom talán meg van egy kissé zavarodva ? Vagy talán meghatott az ő gyengéd gondoskodása ezen érzéketlen lények iránt? Annyi kétségtelen, hogy azon vettem észre magamat, hogy érdeklődni kezdtem az iránt, amit az én öreg barátom műveit. Az öreg eltette orvosságos üvegeit és a kannát helyekre. — Most, hogy a legsürgősebb dolgot elvégeztük, mondá, megmutatom neked azt az ezerféle combinatiót, melylyel nagybátyád kínozta e szerencsétlen növényeket a nélkül, hogy azzal menthetné magát, hogy csak egy lépéssel is előbbre vitte a tudományt. És mindenekelőtt szükséges azt megtudnod,hogy mily czélra rendezte be nagybátyád e kínzótermet. Noha, mint magad mondod, sohasem tanultad a növénytant a szabad természetben, mégis bizonyára feltűnt előtted egy igen sajátságos dolog : az, hogy a fák és a növények ágai felfelé, míg ellenkezőleg azok gyökerei lefelé nőttek. Hogyan ? te ezt észre vetted ? Ez igen szép tőled. Kitűnően tudod megfigyelni a Budapest, február 29. (Deák Ferencz emlékszobra) tárgyában Tisza Kálmán miniszterelnök egy nagyobb értekezletet hívott össze ma d. u. 5 órára az Akadémia kis termébe. A meghívottak közül többen megjelenésükben gátolva voltak,mindazonáltal szép számmal gyűlt össze az értekezlet. Részt vettek abban: Tisza Kálmán miniszterelnök, Széll Kálmán, Perczel Béla, Trefort, Szende, Péchy miniszterek, Ghyczy Kálmán, Bittó István, Szlávy József, Gorove, Szapáry Gyula gróf, Kerkapoly, Ipolyi Arnold püspök, gróf Károlyi György, gróf Mikes János, b. Majthényi László, gr. Szapáry Antal, Csengery Antal, Somssich Pál, gróf Pátfy Manó, Pulszky Ferencz, Ráth Károly főpolgármester, báró Podmaniczky Frigyes, Jókai, Falk, Wahrmann, Várady Gábor, Tisza László, Móritz Pál, Kármán Lajos, K. Kaas Ivor, Dimitrievics Miklós, Missies János, Éber Nándor. Tisza Kálmán miniszterelnök ama kijelentéssel nyitja meg az értekezletet, hogy a törvény a kormányt bízván meg a Deák-szobor felállításáról gondoskodni, ő ez értekezletet a minisztertanács határozatából hívta össze. Czélja egy Deák szobor bizottság alakítása, melybe tagokul ajánlja a jelenlévőket s azokat, kik az értekezlet által ajánltatni fognak. Kéri egyúttal a bizottságot megalakítani, elnököt és jegyzőt választani. Elnökökül ajánlja a két ház elnökeit, Mailáth Györgyöt és Ghyczy Kálmánt. (Elfogadtatik.) Ghyczy Kálmán, Mailáth távollétében elfoglalja az elnöki széket, s felszólítja az értekezletet jegyző választására és a szoborbizottság tagjainak ajánlására. Jegyzékül közfelkiáltással Falk Miksa és Jókai Mór urak választatnak. Többen u. m. Trefort, Gorove, Pulszky, Wahrmann, Ráth Károly, Tisza és Csengery külömböző tagokat ajánlván a bizottságba felvétetni, a Deák emlékbizottság a következőleg alakul meg: Elnökök Mailáth György országbíró, és Ghyczy Kálmán az alsóház elnöke ; jegyzők Fáik Miksa és Jókai Mór. Tagok : Valamennyi miniszterek. Budapest főpolgármestere : Ráth Károly. A m. t. akadémia elnöksége : gr. Lónyay Menyhért és Csengery Antal. A fővárosi közmunkatanács alelnöke: b. Podmaniczky Frigyes. Az országos képzőművészeti tanács elnöke: gr. Waldstein János. Az országos műemléki bizottság elnöke: Pulszky Ferencz. Az országos képzőművészeti tárrsulat elnöke : Ráth György. Az országos gazdasági egyesület elnökei: Lónyay Gábor és Korizmics László. A horvát bán: Mazuranics Iván. A horvát országgyűlés elnöke : Kresztics. A fiumei kormányzó: gr. Szapáry Géza. A főrendiház tagjai közül: Haynald Lajos kalocsai érsek, Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök, gr. Károlyi György főudvarmester, gr. Mikes János, b. Lipthay Béla, gr. Festetich György koronaőr, b. Vay Miklós, Tomcsányi József békési főispán, Szőgyényi Marich László főkamarás, b. Majthényi László honti főispán, gr. Szapáry Antal, gr. Erdődy Sándor főlovászmester, gr. Pejachevics László, gr. Mikó Imre, b. Bánffy Albert, b. Jósika Lajos, b. Sina Simon, Smaics Bertalan. A képviselőházból: Gorove István, Tisza Lajos, gr. Szapáry Gyula, Móritz Pál, Bittó István, Somssich Pál, gr. Péchy Manó, Tisza László, Várady Gábor, Ürményi Miksa, Csernátony Lajos, Éber Nándor, Jókai Mór, Fáik Miksa, Wahrmann Mór, Dimitievics Milos, Kármán Lajos, Missies János, Szlávy József, Kerkapoly Károly, Szontagh Pál (somogyi), b. Kaas Ivor, Bokross Elek, Zsedényi Eduárd, Horváth Mihály, Horváth Lajos, Kovács László, Deésy Sándor. A fővárosból: Vecsey Sándor, b. Kochmeister Frigyes, Rebly Adolf, Havas Ignácz, Széher Mihály, Neuwelt Ármin, Reich Ignácz, Hegedűs Lajos. Megalakulván akként a bizottság, Tisza Kálmán miniszterelnök nyilatkozik a teendőkre nézve. Azt hiszi, hogy a felszólításnak Deák Ferencz emlékszobrára adakozások gyűjtésére a bizottságtól kell kiindulni, de a kormány által kell hivatalosan szétküldetnie. E felhívás szerkesztése egy szűkebb bizottságra bizassék, mely azt rövid alakban fogalmazza úgy, hogy a nemzet néposztályainak valamennyi rétegéhez szóljon, hogy a legszélesebb körben elterjesztethessék, s a legkisebb adományok is felgyüjtessenek. Ez adományok a központi állampénztárban külön könyvben fognának kezeltetni. Végre indítványozza, hogy a nagy bizottságból egy kisebb végrehajtó bizottság választassák. B. Majthényi László adakozások gyűjtésére a törvényhatóságokat és a főispánokat véli felhívandóknak. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy minden miniszter a saját közegeit fogja a gyűjtéssel megbízni, elsősorban természetesen a belügyminiszter a törvényhatóságokat a főispánok és polgármesterek útján. A gyűjtőíveket lehető nagy számban kívánja köröztetni. A felhívás azonfelül a sajtónak is meg fog küldetni, melynek gyűjtései szintén köszönettel elfogadtatnak. Elnök végzésképen kimondja: 1. hogy a felhívás a bizottság nevében fog az ország közönségéhez intéztetni s hivatalosan a kormány által fog szétküldetni; 2. hogy az adakozások a központi állampénztárban fognak kezeltetni; 3. hogy már a legközelebbi ülésben egy végrehajtó bizottság fog választatni ; 4. hogy a felhívás szerkesztésére egy öt tagú bizottság küldetik ki, mely áll a két elnökből, a két jegyzőből és Csengery Antalból. Ezen bizottság a felhívást a legközelebbi ülésben elő fogja terjeszteni. E határozatok kimondatván az ülés eloszlott. (A miniszterek bécsi utazásának napját az árvíz pusztításairól érkező hírek folytán még mindig nem lehetett megállapítani. Az elutazás a hét vége előtt alig történhetik. Bedekovics horvát miniszter Bécsben bevárja a miniszterelnököt, hogy jelenlétében tegye le az esküt ő Felsége kezébe. (A képv. ház jogügyi bizottsága) mai ülésében folytatta a záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A bizottság eddigi üléseiben a 14-ik §-ig haladt, s ma a Hodossy-féle — lapunkban annak idején közölve volt — szövegezés további §§-ait fogadta el minden lényeges módosítás mellőzésével. A »Pesti Napló« gyűjtése az árvízkárosultak javára. Febr. 29-iki esti lapunkban kimutattunk.................... 1233 ft, 3 kr, 5 db ar. 2 e. frost. Dr. Reich Ármin újabb gyűjtése: Heidelberg Mór 15 frt, Schlesinger Ignácz 5 frt, Wasserman Jónás 5 frt, Fleischer Mór 1 frt, Bruszt I. 1 frt . . = 27 frt. Arany János (felét Budapestnek, felét pedig a vidéknek 20 . Zoltán Elek és neje 20 frt, Zoltán József 5 frt, Zoltán Ernő 5 frt, Zoltán Laczi 5 frt, (a vidékiek javára) 1 35 » Tóth Istvánná.................... 2 » Tőke Jánosné.................... 1 » Antunovics Máté .... 5 » Kádár Mihály.................... 1 » Bella Ferencz.................... 1 » Véghlesi uradalmi tisztek . 12 » Ernyey Ferencz ügyvéd . . 5 » Márkus Sándor .... 5 » Márkus Fülöp Ida ... . 15 frank E. R............................................25 » Sebők Imre......................... 5 » Schyrra Ilonka.................... 5 » Összesen begyült: 1382 frt, 3 kr, 5 db ar. 15 franc, 2 ezüst frtos. Az osztrák vasúti javaslatok. — febr. 29. Ugyanazon osztrák miniszter, ki a magyar kormánynyal folyamatban levő alkuban legelöl áll, vereséget szenvedett a reichsrath képviselőházában. A vasúti ügyek Ausztriában a kereskedelmi miniszter tárczájához tartoznak. A Nördling szerzősége mellett keletkezett vasúti javaslatok egy része ép e napokban volt a reichsrath képviselőházában és ennek vasúti bizottságában discussió alatt. És Chlumeczky kereskedelmi miniszter, meg Preuis pénzügyminiszter erőlködése daczára néhány vasúti terv, hol a házban, hol a bizottságban jókora többséggel elvettetett. Ha az egyes javaslatokat elszigetelten tekintjük, melyek a reichsrat helyeslését meg nem nyerhették, akkor állíthatni, hogy ama szavazatokban nem rejlik semmi politikai jelentőség. De azon egyes előterjesztések összefüggő tagjait képezik egy egész vasúti tervnek, amely, ha belőle egy lényeges elem kiszakíttatik, hatásában nagyban meggyengül. Mert mi célt akar az osztrák kormány a vasúti rendezéssel elérni ? Legfőkép azt, hogy a már meglevő, beteg vasúti vállalatok lábra állításával helyrehozza ezen intézetek hitelét, emelje a vasúti papírok értékét és így közvetve is új vasúti építésekre ösztönözzön. Szóval közgazdasági hatást óhajt az osztrák kormány a vasúti bajok fanatiója által elérni. E c célzatában máris érzékenyen meg lett bénítva az osztrák kereskedelmi miniszter programmja. Egy-egy államköltségen vagy kamatsegély mellett építendő vasúttól megtagadta a reichsrath helybenhagyását; egy meglevő vasútnak támogatását a kincstár tőkebeli hozzájárulásával elvetette, két-három