Pesti Napló, 1903. augusztus (54. évfolyam, 208-237. szám)
1903-08-01 / 208. szám
/ A néma nagyúr. Budapest, július 31. (én.) A nagy fölfordulásban a politika embereit egyetlenegy érzés fogta el, és elfogta őket elemi erővel: megmenteni azt, amit f Okvetetlenül meg kell óvni a veszekedett zűrzavartól, amit meg kell védeni nem is a ragály ellen, hanem az inficláltságnak puszta gyanúja ellen is. Meg kell menteni a parlament becsületét, meg kell szabadítani a magyar kormányzatot a mételytől, szét kell oszlatni azt a rettenetes homályt, amelyet a magyar politikára az erkölcstelenség lézengő ritterjei vetettek. A képviselőházban öszszegyűltek ma szinte esdve tekintettek arra az emberre, akit a magyar nemzethez mindig mostoha sors az ország kormányának élére állított, és lesték ajakáról a fölháborodott tiltakozást az ellen a gyanú ellen, hogy ő a magyar politika küzdelmeibe belevitte a leghitványabb fegyvert. Hanem a miniszterelnöknek nem volt egyetlen tiltakozó szava sem. Ez a zavaros tekintetű, zavaros szándékú államférfiú, akiről hirtelen támadt ünneplői azt híresztelik, hogy még a lehelete ismerő erő, s hogy még az álma is csupa energikus tudatosság: ma beállt szánalmas formalistának, aki minden körülmény kő- I gBMva,1' 11111...... " .özört betartja a formaságokat, s aki ezért a Ház előtt nem mondhatja el azt, aminek a kiderítésére a parlament vizsgáló bizottságot küldött ki. A nemzet megdermedve hallja a borzadalmas vádat, hogy a kormányzat árulást szervez a nemzet ellen, hogy pénzzel, árulásra csábító pénzzel kerülgeti a nemzeti ellentállás kifejezőst, hogy a népképviseletet eladó portékává aljasítja, —a kományelnök pedig nyugodtan ül órák bosszant a nemzet képviselői körében, a parlamentben, és nem üzeni e képviselők útján a nemzetnek, hogy: én pedig Isten és ember előtt tiltakozom a vád ellen, mert ez a vád minden ízében gyalázatosan hazug. A miniszterelnök, aki csak a minap nyugodtan taposott a népképviselet jogaiban és szabadságát védő formaságokban, most, mint valami csökönyös bürokrata, a formaságok szentsége mögé bújt, csakhogy ne kelljen a Ház előtt nyilatkoznia. Dehogy is a Ház előtt, hanem az ország és a világ előtt. A nagy világ előtt, amelylyel kultúrközösséget vállalt a magyar nemzet, s amely most azt a hírt kapta a magyar földről, hogy ezen a földön kiburjánzott a politikai erkölcstelenség, s hogy e gaznak spóráit a kormányzati hitványság hintette szét. Hát nem érezte gróf Khuen-Héderváry azt, hogy e hit — Ha nekem valaki azt mondta volna, hogy Bicken Teréz hamisan fog énekelni s hozzá oly infámisan hamisul... félhanggal... mint valami közönséges operett-primadonna... Bicken Teréz megigazította kalapját, leeresztette a fátyolt s gyorsan távozott. Negyedóra múlva ott volt a színházi orvosnál, egy országos hírű gégespecialistánál, ki nagy technikai segédlettel, villamos gégetükörrel vizsgálta meg az értékes kis szerkezetet, a csodás művészi hatások rejtett műhelyét, a nagy primadonna gégéjét. Édeskésen udvarias volt, de egy kerek mondatot sem tudott megszerkeszteni. — Persze, hm, nem mintha a gégefal... de egyébként... igen... a hangszálak azonban ... mindenesetre lehetséges... A negyedórás vizsgálat után Teréz izgatottan tudakolta: — Nos, tanár úr? — Bizony, nem tudom, — válaszolta a tanár zavarodottan. — Mit nem tud? — Van valami fiziológiai elváltozás, de egyelőre csak némi lokális zavar... A primadonna egyenesen tette fel a kérdést: — Azt mondja meg, kérem, énekelhetek-e ma este? A tanár úr nem mert határozottan nyilatkozni. Bármilyen tökéletes műszerekkel dolgozott is, nem ismerte fel a bajt. — Csókolom kezeit, ami a fellépést illeti, az nagyon szubjektív dolog... Ha ön úgy véli, mert a baj, ismétlem, még oly burkolt, egy álképlet... A primadonna unni kezdte a dolgot. Felállt s rendbeszedte toalettjét. — Köszönöm, fel fogok lépni, nyomába neki azt a másikat kell világgá küldeni, hogy a magyar miniszterelnök pedig a fölháborodás lábától égve, fölállt a parlamentben és tiltakozott a becstelenséggel való megvádoltatás ellen ? Nyugalom-e az a gépiességet szimulálás, amelyet ma gróf Khuen-Héderváry tanúsított? És van-e joga kormányférfinak az ilyen nyugodalmas nembánomsághoz, amikor az ország a rémülettől megdermedve tudakolja, hogy mi köze a kormányzatnak ahhoz a politikai hitványsághoz, amelyet a kormányzat érdekében elkövettek ? Szabad-e bamba formalizmust játszani a miniszterelnöknek, amikor a nemzeti lelkiismeret megnyugtatásért cseng ? Azok, akik ma ezt a patologikus tünetszámba menő flegmát megtapsolták, jórészt helyeseltek, éljeneztek valamikor báró Bánffy Dezsőnek is, Széll Kálmánnak is. Képzeljék el csak ezt a két embert a Khuen-Héderváry helyzetébe , el tudják-e képzelni azt is, hogy akár emez, akár amaz tudott volna-e, mert volna-e formaságok mögé bújva csak egyetlenegy óra hosszat is hallgatni, amikor a magyar nemzet azt a megnyugtatást kívánja a kormányzat fejétől, hogy: nem igaz, a kormányzat nem mételyezi meg a nemzetet és nem öli meg méreggel az ellentálló erejét? Az öreg karmester még félórával az előadás előtt is rimánkodott, hogy ne lépjen fel. De Teréz, szokása ellenére, makacs volt. Bízott szerencsecsillagában, mely oly ragyogó művészi pályát jelölt meg számára. Tizennégy év óta énekel s fél Európa csodálta torkának tüneményes könnyűségét, hangjának erejét s a legfinomabb árnyékolásokra képes hajlékonyságát. Mióta a konzervatóriumból kikerült, járása-kelése egy-egy diadalútt volt. Egyszerűen trillakirálynőnek nevezték. Százszor is megírták, hogy a magas kvintje páratlan, csupa fény, szín és erő. Már tíz év óta teljes önkénynyel diktálta a szerződéseket. Szuverén volt az ének birodalmában. Karmesterek, kritikusok megilletődve beszéltek zenei intelligenciájáról. S most minderről lemondjon, mert a gége egy kissé karcol. Nem és ezerszer nem. Az a vén karmester túloz. Lehet, hogy hamisan énekelt a zongoránál, hogy hangja kissé esett, de talán nem is egy félhanggal... Majd a színpadon elválik. Elénekelte Luciát. A közönség tapsolt. A fuvolaária után a taps elég viharosan hangzott ... De mintha mégsem olyan lett volna, mint máskor. A tapsviharnak nem volt dekrescenciója. Nagyot és hirtelen esett. A primadonna szemei nyugtalanul jártak körül. Mit mondanak a partnerek? A tenorista beszélt vele a kulisszák között, de nemi mondta el az obugát bókokat. Észrevette, hogy a rendező kétszer is elment mellette, anélkül, hogy valamit szólt volna. Máskor mindig kezet csókol neki a nagyária után... A kóristánék is mintha elhúzódnának tőle. Pedig ő mindig kedves, udvarias volt velük. Tudta, hogy a segédszemélyzet, melynek nincs oka irigykedni, imádja őt... És most egyik sem ELŐFIZETÉSI ÁIAK: Egész évre _ 28 kor. — Félévre____14 , — Negyedévre _ 7 , — Egy héra... — 2 . 40 Egyes szám______ 8 Vidéken». _ _ _ _ XO 54-dik évfolyam. 208. szám Apró hirdetések árai Egy szó 4 fillér, vastagabk betűvel 8 fillér. Hirdetések nonpareilre számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. II Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatalr 11, Andrássy-út 27. Szombat, augusztus 1. Száműzetés, Irta: Zöldi Márton. (Utánnyomás tilos, n — De Teréz, az egész iszonyúan hamis volt! Ezeket a szavakat az öreg színházi karmester mondotta Bicken Teréznek, az ünnepelt operai primadonnának. A hóditó szépségű, magas, barna leány zavartan hagyta abba az éneklést. Ajkába harapott, s lesütötte szemeit. A karmester felállt, s csak ujjaival böködte a zongora billentyűit. Aztán idegesen magyarázta: — Nem hallja, ez h, ön két énekelt. Egész félhang különbség... ez borzasztó! A primadonna nem válaszolt, csak a torkát köszörülte halkan. A karmester csodálkozva nézett reá: — Az Istenért, mi történt önnel? — kérdezte. — Még sohasem énekelt hamisan. — Igen, — mondotta a primadonna — már tegnap óta úgy harcol itt valami. Azt hiszem, a gégém... A karmester megrángatta a vállát. — Ja, édes lelkem, a fuvolaáriát nem lehet fátyolozott hanggal énekelni. Minden koloratúrának olyan tisztának kell lennie, mint a gyöngynek. Legjobb, ha lemondja az előadást ... — Gondolja? — Világos. Nem a színház érdekében beszélek, hanem az ön érdekében. Olyan művésznőnek, mint ön, nem szabad kudarcot kockáztatni. Még ezer forint fellépti díjért sem. Azzal gyorsan félredobta a zongorakivonatot és becsapta a zongorát. A fogai között mormogott. Mai számunk 26 oldal.