168óra, 2006. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
2006-06-15 / 24. szám
Levélhullás A TÖRTÉNELEM IGENIS MÁST MOND Az „ANZAC hadtest teljes elnevezése és annak fordítása” (Bokor László szóhasználata ) körüli vitában („A történelem mást mond”, Tóth Ákos hévízgyöröki olvasó levele, valamint Bokor László válasza, 23. szám) Tóth Ákosnak van igaza. Állításomat három tapasztalati minőségben teszem: 1. Miként a levélíró, magam is sokat foglalkoztam a második világháború történetével. 2. Mint egykori angol nyelvi újságíró, szerkesztő és tudósító. 3. Mint hajdani szemtanú, azaz az említett események egy részének résztvevője. Tóth Ákos tévesnek talál több állítást Bokor emlékri portjában (Guadalcanal, a zöld pokol, 20. szám). 1. Az ANZAC (ausztráliai—új-zálendi hadtest) elnevezésben a „kisegítő” szót és 2. Bokor felsorolását a hadierő tetteiről. Mindkettőben igaza van. Bokor idézi Ralph Morse angol haditudósítót, aki viszszaemlékezésében arról szól, hogy a második világháborúban az „ausztrál-új-zélandi hadtest”, ezek az „...ingükön ANZAC hímzést viselő fickók Bengázitól Normandián át Berchtesgadenig éppoly hősiesen küzdöttek, mint egykoron apáink Gallipolinál”. Tóth azt sem érti, miért köti össze Bokor a guadalcanali (csendes-óceáni) csatát és az ANZAC hadtestet. Bokor arra hivatkozik: cikke az ANZAC hadtest teljes elnevezésében és annak fordításában „Germanus Gyula verziójára hagyatkozott, amelyet a professzor 1941 Kairójában (a Közel-keleti Brit Haderő székvárosában) járva .Auxiliary” (sic!), azaz Kisegítőként írt le (lásd a Félhold fakó fényénél, Athenaeum 1958, 212. oldal). És hogy „ott állnak Nyugat-Európa szövetséges hősi temetőiben sírkeresztek és emlékművek” - tanújeléül az „ausztrál-újzélandi erők jelenlétének”. Ez szépen hangzik, de így nem igaz. „Az ingükön ANZAC hímzést viselő fickók” nem küzdöttek sem Bengáziban, sem Normandiában, sem Berchtes gadenben. Eligazításul idézem az Encyclopaedia Britannica vonatkozó szócikkét: „ANZAC, az Australian and New Zealand Army Corps (ausztráliai és új-zélandi hadtest) rövidítése. Az alakulat jelesül szolgált az első világháború idején. Legalább a balvégzetű gallipoli-félszigeti hadjárat során tanúsított hősi harcáról ismert, amikor megpróbálta a Dardanellákat elfoglalni Törökországtól. 1916-ban az ANZAC gyalogsági egységeit Franciaországba küldték, ahol részt vettek a háború legvéresebb akcióiban. A lovassági alakulatokat a Közel-Keletre küldték. Az ausztráliai és az új-zélandi haderők 1917-es szétválása után az ANZAC megszűnt. Ausztráliában és Új- Zélandban az ANZAC emlékünnepe (április 25., a gallipoli partraszállás napja) a hazafias érzelmek megnyilvánulásának fontos dátuma.” Tahát „ANZAC”-katonák nem harcoltak a második világháborúban. Ausztráliai és új-zélandi hadtestek különkülön azonban igen, méghozzá jelesen. Az észak-afrikai hadjárat befejezése után a fenyegető japán hadmozdulatok miatt az ausztrál haderőt visszavonták hazájába. Maradtak tehát ezután a háború további, európai szakaszára a kezdettől fogva különáló új-zélandi erők, amelyek igen derekasan küzdötték végig az olaszországi hadjáratot, többek között Monte Cassinónál is bevetették őket. Főparancsnokuk, az angliai születésű Freyberg tábornok „a Szövetségesek egyik különösen rendíthetetlen és körültekintő tábornoka” (The Word at War - „Háborúzik a világ” - Mark Arnold-Foster, Thames Me thuen, London 1981), Olasz országban a végső nagy előretörés során az egész katonai arcvonal főparancsnoka volt. Magam napokkal a háború kitörése előtt, frissen érettségizetten kerültem el Magyarországról. Az észak-afrikai hadjáratban a 8. brit hadseregben szolgáltam. Közismert volt az ausztrál katonák kitűnő harci szelleme, és az új-zélandiaké is. Az afrikai harcokat követően az 1943-as olaszországi partraszállástól kezdve a háború végéig szolgáltam. Az ausztrálok az „Aussie-k” - ró verekedők hírében álltak. (A németek is igencsak tartottak tőlük.) Afrikában, a Közel-Keleten mindenütt jelen voltak, Itáliában azonban (a fent említett körülmények folytán), ameddig a szem ellátott, nem volt belőlük egy szál se. Tehát az „ausztrál-új-zélandi erők jelenléte” (Bokor) megosztott volt: Afrikában mindkét erő hadrendben állt, Itáliában viszont már csak egyikük. A csendes-óceáni hadszíntéren persze hogy jelen voltak ausztrálok. „ANZAC-fickó” tehát a második világháborúban sehol nem harcolt, következésképpen semmilyen hősi temető sírkeresztjei, emlékművei alatt sem nyugszanak. Az idézett „emlékriportban” a cikkíró Ralph Morse haditudósító hajdani visszaemlékezéseit idézi. Nos, emlékezésben előfordulhat tárgyi tévedés. Tények némi összekeverése („szezon-fazon”). A haditudósító veszélyes foglalkozást az ideje, módja alig lehet a tények, körülmények ellenőrzésére, pontosítására. Ezt azonban R. Morse megtehette volna az események utáni évtizedekben. Hírügynökségi tudósítói múltam alapján állíthatom, hogy például az Associated Press semminemű pongyolaságot nem tűr meg: minden jelentősebb cselekménynél, de különösen fontos esemény jelentésénél tények, események, nevek, elnevezések tekintetében többszöri ellenőrzést követel meg és végez el központilag maga is - olykor egy-másfél oldalon keresztül faggatva a tudósítót, vitatkozva vele valamely körülmény hitelességét, pontosságát illetően. Továbbá több évtizedes angol fordítói tevékenységem során láttam én már tekintélyes szerzők műveiben is angol nyelvi, sőt adott esetben már ab ovo pongyola megfogalmazásában szerzett, általuk nem ellenőrzött értesüléseken alapuló tárgyi stb. tévedéseket, félreértéseket. Az „ANZAC”-kérdésben nincs szükség semmiféle „vezérkari trezor” megnyitására. Elegendő felütni egy angol lexikont, és információnk forrását ellenőrizni. Ez a véleménye egy „elfogulatlan jelen voltnak”. Tisztelettel: Farkas István fordító, ny. újságíró Budapest III. Az „auxiliray” szó példá ul „auxiliray services” = se gédcsapatok (például a hadtáp vagy trón, illetve mai, kibővített tevékenységét jelző szóhasználatában „logisztika”) jelentésű angol szó, s ellentétben a nyomtatásban szereplő cikkel, egy 1-lel íródik: „auxiliary.” 57