AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 6. évfolyam (1964)
1964 / 1-2. sz. - SÁNDOR PÁL: A XIX. századi parasztbirtok vizsgálatának történeti statisztikai forrásai-módszerei és újabb eredményei
SÁNDOR PÁL méreteit, de kritikus mérlegelés tárgyává kell tennünk az egész korszak agrárátalakulásának eddig megállapított nagy összefüggéseit is. Hiszen a jobbágyság úrbéren kívüli birtoklásának tényei ugyanúgy összefüggnek a majorsági gazdálkodás előrehaladásának, mint — ellentétes irányból — a parasztság földtől való elválasztásának, vagy előretekintőleg, a parasztság kapitalizmuskori felbomlásának problémáival, végső soron a „porosz út" létrejöttének és alakulásának konkrét hazai feltételeivel, fejlődésének körülményeivel. A nagy összefüggések valósághű megrajzolásához tehát az érintett kérdéskörök részletező elemzésén keresztül vezet az út, melynek középpontjában — a reformkori társadalomtörténet vonatkozásaira is kihatóan — a parasztság tényleges osztályszerkezetének megállapítása, az eddigi puszta jogi kategóriáknak a tényleges gazdasági-társadalmi helyzetnek jobban megfelelő új kategóriákkal való felcserélése, de legalábbis kiegészítése; szűkebb értelemben a reformkor, majd a forradalom kora tényleges paraszti földbirtoklásának felmérése áll. (Hasonló vizsgálatokat célszerű megindítani az uralkodó osztályok és rétegek vonalán is, különösen a heterogén elemeket összefoglaló egykori középnemesség és az elsősorban belőle kifejlődő dzsentri gazdasági-társadalmi és politikai összetételének meghatározása céljából.) Ennek az alapozó munkálatnak az első részét „A jobbágybirtok történeti-statisztikai vizsgálatához" c. dolgozatunkban végeztük el. Azóta újabb forrásokat kutattunk, illetve dolgoztunk fel, és az eredmények most lehetővé teszik, hogy — folytatván megkezdett munkálatainkat — ezekről is számot adjunk. I. A forrástípusok ismertetése Tanulmányunkat a különböző típusú források ismertetésével kezdjük. Az ezekből nyert adatok feldolgozása fog majd alapul szolgálni az elvi tanulságok levonásához. Önmagában azonban ez a munka is csak nyersanyagot, egy meghatározott területre koncentrált állapotrajzot ad, távol attól, hogy a forradalom kora agrárkérdésének tartalmát kimerítené. Mivel azonban még ez az alapvetés is hosszadalmas, új módszerek kidolgozását igénylő feladat, amelynek szélesebb kibontására egy egész munkaközösség lenne hivatott, ma még kénytelenek vagyunk ennél a szerényebb feladatkörnél időzni. Indításként a II. József-kori kataszteri felvételek birtokstatisztikai adatainak néhány helységre vonatkozó feldolgozásával és a dicalis összeírások, valamint az urbáriumok ugyanazon helységekre vonatkozó adatainak kritikus összevetésével kívántuk jelezni, hogy a XIX. század birtokviszonyaira vonatkozó korábbi ismereteink kiegészítésre szorulnak; hogy egészen új részletvizsgálatok hosszú sorával kell megkezdenünk az 1848-i agrárkérdés ismételt tanulmányozását. Eddigi mulasztásaink e téren annál is inkább sajnálatosak, mivel a feladat egyáltalán nem új, hiszen Mályusz Elemér: A helytörténeti kutatás feladatai című tanulmányában már 1924-ben felhívta a figyelmet többek között arra is, hogy a Mária Terézia-féle úrbérrendezés adatait „csak a kataszteri felvételekben rejlő rendkívül fontos és instruktív anyagnak a megszólaltatása teheti teljessé". Bármilyen jelentősek is az urbárium adatai az 1770-es évek úrbéri birtokviszonyainak felméréséhez, kezdeti munkálataink alapján mégis úgy véljük, hogy a valóságos (egykorú és későbbi) állapotok megismerése érdekében immár időszerűnek látszik a vizsgálatok súlypontját az urbáriumok- 1 Századok 1924. 546. 1.