AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 21. évfolyam (1979)
1979 / 1-2. sz. - TAKÁCS LAJOS: Az írtásszerződések jelentősége és szerepének változása
AZ IRTÁSSZERZŐDÉSEK SZEREPE , amelyeket telekföldnek szántak. A Heves megyei Nagyrédén 1766. május 21-én tartott tanúkihallgatáson például az 58 éves rédei Sipos Bertalan elmondta, hogy a kérdéses földet „fen álló Erdőből Varga István nagy költséggel maga háza után való földnek irtotta és mindenkoron mint magáét békességesen bírta és használta". De egy másik tanú, a 46 éves rédei Szabó János is elmondta, hogy az irtás helye „lábos erdő volt, mindaddig, valameddig sokszor irt Varga István ez előtt circiter 13.14. esztendővel maga háza után való szántóföldnek nagy költséggel, fáradságával ki nem irtotta". Más esetben pedig a folyamatosan művelt irtásszántókat sorolhatták időközben ház utáni földek közé. Az 1771. november 25-én a Pest megyei Túrán tartott tanúkihallgatás során vallotta pl. a 80 éves hévízgyöröki Kesztő Mihály : „Jól emlékszik a latens, hogy a Centrális földek Hévíziek által nagy Berekbül, Töviskekbül és galagonyákbul hajdan ki irtattak, de idő múltán, a nép elszaporodván, Kuruc Világ után Bíró Ádám Tisztartóságában a' Tanú emlékezetire ház hely után fölosztattak". Úgy tűnik, hogy az allodizáció erőteljes kibontakozása előtt ez volt az irtások leggyakoribb sorsa. Az irtásszerződések, amelyekben a földesúr bizonyos feltételek mellett engedélyt adott az erdőnek szántófölddé való alakítására, nagy tömegben a XVIII. század első évtizedétől kezdve jelentkeztek. Nem jelenti viszont ez azt, hogy korábban nem találkozhatunk velük. Szórványosan felbukkannak már az előző évszázadban is, azonban e koraiak többnyire valamilyen speciális céllal készültek. Az egyik legkorábbi ilyen szerződés, mely rendelkezésünkre áll, s amelyet Káldy Péter adott 1614. április 12-én Nagy Benedeknek, ezt elég világosan kifejezésre is juttatja. Érdemes ezért belőle részletesebben is idéznünk. „Én Káldy Péter Szekszárdi Apátur és Chiornai Prépost — olvashatjuk a szerződésben - adom emlékezetére mindeneknek, az kiknek illik és levelemnek rendiben, hogy én megh tekéntvén Nagy Benedeknek ifjúságátul fogva való jámbor szolgálatját, mellyet mind én hozzám s mind penigh az én előttem való Praedecessorimhoz, az Chiornai Praepost és Apáturakhoz minden időkben és hellyekben reá bízatott dolgokban hűségesen megh mutatott. Nem akarván azért én is háládatlannak látatni, adtam ezen fölljül megh nevezett Nagy Benedeknek egy darab irtás földet, (mellyet mégh az Atya, Nagy Benedek életében kezdett volt ki irtani) az kis Horpácsi, alsó Lédeczy határban, Sopron vármegyében ezen Chiojnai Praepostsághoz tartozandó faluban, az harasztra járó csorda út mellett - majd a szokásos szomszédság feltüntetésével határozza meg közelebbről —, mellynek mellette nap keletrül Somogyi Albert ugyan ezen kis Horpácsi avagi Lédeczi jobbágyom irtása vagyon, nap nyugatrul penigh az csorda út mellet való Too alias mondatik. Melly ezen darab irtás földet az én előttem Istenben el nyugot Kapornaki Mihaly Esztergami Lector, és Chiornai Praepost Uramis éltében ezen megh nevezett Nagy Benedeknek, Fiainak és utánnok kivetkezendő Successorinak örökben és firul fira adta. Kérvén azon az én utánnam következendő Chiornai Praepost Uramékat, hogy ő Kegyelmek is successivis etiam temporibus ezen Nagy Benedeknek az Chiornai Conventhez megh mutatott tökélletes szolgálatjait tekéntvén, őtet, Fiait és maradékit is az felljül meghírt darab irtás földeknek 6 HML. Közgy. i., 1766/270. 7 PML. Befejezett, polg. perek, 63/1771/37. "Sopr. k. Csornai praep. k., 55/IV/4.