A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 3. (Budapest, 1917)

Kún Vilmos: Az anafortai partraszállás

GXDeyrX5XDQ3<!DG3<DG3iCDG3<D AZ ANAFORTAI PARTRASZÁLLÁS QXSCPCSQXSQXSQíXSQXSQXS A török haderők fő­­parancsnoka a partra­szállás első hírére nyom­ban megindította az egész védelmi gépezetet. Táviratilag Anafortára rendelte a Gallipoli vá­rosnál, a Szároszi-öböl védelmére tartalékul ott álló 7-ik és 12-ik had­osztályt, a déli csoport­tól Vehib pasa minden aggodalmai dacára a 4-ik hadosztályt, végül a Kannengiesser - hadosz­tálynak tartalékban lévő két ezredét Kanli-Szirt mellől. Anaforta volt az a pont, mely központi fekvésénél fogva akár a Kadja - Djemen - Dagh, akár a védelmi vonal többi partjainak megerő­sítésére tartalékok összevonása céljából a leg­alkalmasabbnak látszott. Tudta azonkívül Li­mon Sanders pasa, érezte, hogy a legnagyobb küzdelem a Kódja Djemen-Daghnál fog kifej­lődni, azért annak a közelébe rendelte az összes rendelkezésre álló tartalékot, nem tö­rődve a délen e napon még meg-megújuló dühös angol támadásokkal a Szigin­dere mellett. Itt mutatta ki ismét erélyes és elszánt vezetését, melyet az ellenség semmiféle csele megingatni nem tudott. Ő bízott rendület­lenül abban, hogy ha az augusztus 6-iki angol rohamok visszavezettek, s az első ellen­séges lökem meghiúsult, 7-ikén is meg fog­ják állani derék ormányai a helyüket. Ezzel a szilárd hittel kockáztatta meg azt, hogy dacára a megismétlődő angol támadásoknak, elvont onnan egy egész hadosztályt. Az Anafortára indított tartalékoknak hosszú útjuk volt, úgy hogy még a legközelebbi csapatok, a Kanner­giesser-hadosztály két ez­­rede sem tudott odaérni, a támadók megelőz­ték. Kannengiesser két ezrede még csak fele úton járt, mikor a Szaszli­dere patak mentén előrenyomuló angol Kitchener-hadosztály már dühösen támadta a Drank-Betin-magaslatot, mely már-már elveszett. Kannengiesser ezredes nem habozott s dacára a parancsnak, mely őt Anafortára szólította, egész erejét bevetette a veszélyeztetett pontra. A gyors segítségnek köszönhető, hogy a fenyegetett magaslat, mely 58 a Kodja-Djemen-Dagh fontos előállása, a törö­kök birtokában maradt s az ellenség véres fejjel vissza vezetett. Kannengiesser ezredes mel­lén találva maga is megsebesült, de szeren­csére nem súlyosan, úgy hogy pár hét múlva ismét érte lelkesedő katonái közt lehetett. A délről segítségül közeledő 4-ik török hadosztálynak Djemil bej volt a parancsnoka, kinek alárendeltetett az egész Kannengiesser­­csoport is, úgy hogy Kanli-Szirt és a Kodja- Djemen-Dagh között majdnem két teljes had­osztály felett rendelkezett. Természetesen ez az első hosszabb vonalban volt szétosztva, s a Djank-Bahir és Kodja-Djemen-Dagh vé­delmére, melyet négy ellenséges — s hozzá még a töröknél erősebb — hadosztály táma­dott, mindössze másfél hadosztály ereje volt. Ezzel a kisebbségben lévő erővel hősiesen ellen­állott minden erőfeszítéssel, pedig az ellenséges támadó hullámok szakadatlanul követték egy­mást. Az állásba betörni sehol sem tudott az ellenség s végre is lélekzete fogytán, kénytelen volt a hegylejtő közepén beásni magát. Tovább előremenni egyszerűen lehetetlen volt, a vissza­vonulás a partig aránytalan veszteségekbe ke­rült volna. Másnap, augusztus 8-ikán, azonban a tá­madások újra megindultak. Az összes még rendelkezésre álló tartalékok, melyek másutt egyáltalában nélkülözhetők voltak, a Kodja- Djemen-Dagh ellen vitettek harcba. Az előző napon beásott angol-francia csapatok új erőre kaptak s fokozott erővel, fokozott dühvel Angol liszti lakóház a Szuvla-öbölnél. Angol lap után.

Next