Abauj-Kassai Közlöny, 1912. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1912-08-01 / 173. szám
f - 70. évfolyam. »» kl«4italvat»l Harang-u.9 Telefon 150 alacítási díj ggállapodi» ;= »»«Hint. = aSSJELEMK m. érakor 1912.173. sz*ám. Hbauj-POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Kassa, Csütörtök augusztus 1. Előfizetési feltételek: pillán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20 — Félévre K 10 Negyedévre K . — Egy hóra K . — Egyes szám ára 4 fillér A helyzet tiszta konstrukcióia. Jól figyeljünk, mert úgy látszik kibontakozóban a csomó, melyet Tiszáék »erős keze« a nyár elején összebogozott. Az anglomanikusok ugyan szeretnék megakadályozni ezt a kibontakozó munkát, de az ország békére való vágyakozása már sokkal erősebb, semhogy mandátumfosztással és a képviselői bebörtönöztetések mániákus tervével ne tudna szembeszállni. Bizonyos, hogy azok a hangok, amelyek a kormánypárti vidéki sajtóban itt-ott felhangzanak az erőszak további tervei ellen, jelensége annak, hogy a munkapárt egy részében erősebben felülkerekedett a megfontoltak csoportja, a jelszóval hogy »eddig és nem tovább!« Apponyi vasárnapi cikkében azt írja, hogy »az a nagy hang, az a támadó impetus, mely a két elnöki nyilatkozatban megszólal, nem annyira nekünk ellenzéknek szól, mint a saját pártjuknak; nem minket akar terrorizálni, hanem amazokat, nem az a cél, hogy mi észre térjünk, hanem inkább az, hogy azok (tudniillik a munkapártiak) észre ne térjenek.« Igen, ez a helyzet tiszta konstrukciója. A munkapárt tolódik a kisebbség álláspontja felé és nem megfordítva. Tolódik, nehogy egy eszeveszett politika teljesen a falnak vihesse. Ezért a helyzetből kivezető utat valahol a középen kell keresnünk, ahol az egymást megértő nemzeti lelkiismeretek feltalálhatják egymást. Mert hogy akár balról, akár jobbról való szélen ez a találkozás nem képezhetné a biztos és békés fejlődést, azt már a múlt is igazolta, a jövő pedig még keservesebben igazolhatná. »Elfogadható békeajánlatok mérlegelésére, a jogrend helyreállítása alapján igenis kapható vagyok« — írja Apponyi és az ilyen utón létrehozható békét konkretizálja a Magyar Hírlap egyik legutóbbi cikkében Buday Barna volt képviselő, Andrássyék politikájának egyik leghívebb interpretátora a következőkben: »Törvényes biztosítékot kell szereznünk, hogy a többség többé hasonló önkényes eljárást ne alkalmazhasson. Törvénybe kell iktatni a házszabályokat és szigorú következményekkel sújtani azokat a dignitáriusokat, akik törvényes jogkörüket túllépik. Jól van: az obstrukciót fékezzük, de védekezzünk egyúttal a hatalmi túlkapások ellen is, mert ezek sokszorosan veszedelmesebbek.« »Azonban az új házszabálytörvénynek becsületesen kell felosztania a parlamenti jogokat többség és kisebbség között. Erre a feladatra a Tiszáék új házszabálya úgy születésénél, mint céljánál fogva méltatlan, mert nem egyéb az, mint koszúvágy által összetákolt kötélhurok. Nyilvánvaló tehát, hogy a béke sorsa azon fordul: lehet-e még egyáltalán beszélnünk megoldási módozatokról, avagy a kormány taktikája megint csak az, ami júniusban volt: minden békemódozat rossz, mert nekem csak a harc jó. Az ellenzék ugyan ezt a kormánynak terveibe és kedvébe vágó harcot rosszabbnak tartja egy jó békénél, de kénytelen-kelletlen is vállalná a harcot és megvívná azt a legteljesebb eréllyel és kitartással csak azért, hogy minden békéből, aminek elvégre egyszer csak be kell következni, az országra minél több fel háramolhasson. Csak a megadás, a lemondás jelentené a nemzet katasztrófáját. Mert amire Hadik János gróf, főrendiházi megnyilatkozásában előrelátóan figyelmeztette a nemzetet, ez a megadás, az erőszak politikájába való belenyugvás, azt jelentené, hogy az osztrákok egészen abszolút uraknak tekinthetnék magukat felettünk. A laibachi tartományfőnök, az osztrák kormány egyik exponense, ugyancsak sietett ezt az intelmet igazolni, de azt hisszük, hogy az őszi események majd abban is igazat fognak adni Hadiknak, hogy a nemzet okossága, ereje és hite megtalálja a jó utat, amelyen az osztrákok elnyomó és kizsebelő tendenciáját parírozhatják. Ez az út a középút politikájának az útja, melyen a király és nemzet találkozhatik, hogy a szélsőségek veszedelmeitől megmentsék az ország felhős jövőjét. Nem tudjuk mennyire igazak Andrássy pártalakításáról szóló hírek és kombinációk. Idő előtti volna Andrássy nyilatkozata előtt ezekhez hozzászólanunk. De azt tarthatják, hogy ha ez a pártalakítás alkalmas volna egy új és tisztító erjedési folyamat megindítására, akkor a nemzet iránt tartozó kötelessége Andrássynak, hogy az ország nyugodt és a nemzet becsületes politikai jövője biztosítására alkalmas régi pártját feltámassza halottaiból. Mert addig, amíg akár így, vagy amúgy az erőszak által Ausztriának kiszolgáltatott parlamentarizmusunk érinthetetlen erejét, amíg nem adunk új életet a hitnek, hogy ez a parlament idegen érdekeknek ki nem szolgáltatható, addig a választójog kérdéséhez még csak hozzányúlnunk sem szabad. Milyen kuriózus Isten csodája volna ugyanis egy olyan választójogi reform, amely egy pőrére vetkőztetett és az útszélre kiszolgáltatott parlament mandatáriusait támasztja alá a kiszélesített népjogok papirfiguráival? . .. Budapest-Wien és vissza. __ Két levél- írta: Dr. Párniczky Ede. II. Kassa, julius 31. Az üzleti ügyek lelkiismeretes és pontos elvégzése után itt ép úgy, mint bárhol a világon, szórakozást keres a város népe. A Ronacher új műsort hirdet és telt házak előtt játszik. Az előadás egyes számai nem nagyon különböznek bármely jobb orfeum programmjától, csak egy jelentéktelennek látszó momentum nyújtott valami eredetit a megszokott mutatványok között. Egy egyfelvonásos zenés bohózatot adtak elő premier-képpen és ennek végeztével, a sürü tapsok között, egyszerre csak három úr jelent meg a színpadon a szereplőktől körülvéve, az egyik frakkban, a másik kettő szmokingban és szorgalmasan hajlongtak, bár kissé erőtlenül. — A szerzők — hallatszott a közönség köréből.l Erre megszólalt az utitársam: — Ilyet még nem láttunk odahaza. És most csak azt szeretném tudni, hogy vajjon magasabb kulturfok-e az, mikor már az orfeumban is kitapsolják a szerzőket és azok meg is jelennek, vagy minálunk a »Balkánon« bírnak-e jobb ízléssel az emberek, hogy ilyet nem tesznek ? — De talán ez a sláger is lekerül hozzánk a jövő szezonban — tette hozzá később ironikusan. A Theater an der Wien-ben azonban elsőrangú művészi élvezetben van része a közönségnek. Lehár »Évát-ja van műsoron a bemutató előadás óta, telt házak mellett, megérdemelt nagy sikerrel. Günther Mizsi, Kartousch, Treumann és Tautenhayn finoman, kedvesen, valami derűs bájjal játszanak. Könnyű elképzelni, hogy egy ilyen jó librettóvel és zenével megteremtett operette diadalmasan vonul végig az egész világon, mert hamar meghódítja és pompásan elszórakoztatja a közönséget. Csakhogy, persze, ilyen jó színészek is kellenek a sikerhez és ily díszesen szép kiállítás, mint a Theater an der Wienben. Erre vonatkozólag mondotta valaki az előadás után: — Képzeljen csak el például valamely új magyar színésznőt a Kartousch szerepében. Olyasvalami volna ez, mintha egy kedves, finom és szellemes francia kokott átvedlene egy duhaj, rakoncátlan és kissé ittas magyar kokottá, aki az asztal tetején táncol és a második felvonásban bizonyosan a falhoz vágja a pezsgős poharat. Ekképen ellenszenves, míg ahogyan az előbb láttuk, bájos. Kulisszatréfák és helyi viccek — rendesen a színészek improvizálásai — itt ismeretlenek. A zene