Aetas, 2003 (18. évfolyam)
1. szám - FIGYELŐ - Hitler Európája (István Deák: Essays on Hitler’s Europe. University of Nebraska Press, Lincoln/London, 2001.) Vajda Mihály
a közönséges rendőrökből álló zászlóaljt, melynek a keleti fronton elkövetett rémtettei - Goldhagen igen alaposan elemzi őket, kétségtelenül komoly kutatómunkát végzett - Goldhagen szemében egyértelműen azt a könyvén végigvonuló, szinte minden oldalon megismételt, az ordinary szó kurziválásával hangsúlyossá tett általános tételt bizonyítják, hogy az elkövetők nem nácik voltak, hanem egészen közönséges németek. Már megvolt az általános, egy hipotézis, hogy ugyanis a németek évszázados antiszemita beidegződésük folytán szinte valamennyien igenis meg akarták ölni a zsidókat, ehhez kellett megkeresni azt az egyest (a kivételt), azt a tömeggyilkos csoportot, melynek esetében fel sem merülhetett, hogy válogatott nácikból állott volna, hiszen egyike volt a számos közönséges német rendőrzászlóaljnak. Goldhagen nem a rendőrzászlóalj rémtetteit akarta megírni, egy kivételes történetet, hanem a kivételes történet segítségével kívánta bizonyítani azt, amit a priori tudott, hogy ugyanis minden német antiszemita (volt?), s ha éppen úgy adódik, kedvvel öli (ölte?) a zsidókat. „A Goldhagen kontroverzió", melynek Deák István külön esszét is szentelt, ismételten felbukkan a kötetben, mert Goldhagen könyve eklatáns példája valaminek, amit Deák nagyon nem szeret: a közelmúlt történelmére vonatkozó legsúlyosabb kérdéseket illető, kételyeket nem ismerő, az ellentétes álláspontokat félresöprő magabiztos és egyértelmű állásfoglalásnak. Deák persze felsorolja mindazokat, közöttük számos jelentős német történészt és más értelmiségit, akik lelkesen fogadták Goldhagen könyvét, mind pedig azokat, akiknek igen súlyos ellenvetéseik vannak Goldhagen módszertanát illetően. S minden ellenszenve ellenére igyekszik kiemelni Goldhagen munkájának érdemeit is. Ami azonban Deákot igazán izgatja, az Goldhagen óriási sikerének titka, mindenek előtt az, hogy Goldhagen németországi nyilvános fellépései során a közönség, mit sem törődve a komoly szakmai vitákkal, mindig Goldhagen pártjára állott. Deák, az írásait jellemző visszafogottság szellemében alapjában nem próbál meg magyarázatot adni a jelenségre, inkább csak utal arra, amit a Süddeutsche Zeitung vetett fel, hogy ugyanis generációs konfliktusok játszhattak szerepet a dologban. Ez nagyon is valószínűnek tűnik, s még számos más tényező is szóba jöhet, én azonban szeretnék egy olyan lehetséges tényezőről beszélni, melyet Deák ebben az összefüggésben nem említ, jóllehet egy számára is igen fontos mozzanata a Hitler Európájával kapcsolatos kérdéseknek. "A minden német antiszemita, ergo potenciális zsidógyilkos' goldhageni tétele a genocídium elkövetőinek körét látszólag kiterjeszti ('nemcsak a meggyőződéses nácik - minden német', vagy másképpen fogalmazva: 'alapjában véve minden német meggyőződéses náci, s mint ilyen potenciális zsidógyilkos'), a valóságban azonban nagyon is leszűkíti. Kizárja ugyanis azt a figyelmen kívül semmiképpen sem hagyható meggondolást, hogy a 'nemcsak a meggyőződéses nácik' egyszerűen azt jelenti: szinte alig-alig akad olyan ember, aki adott körülmények között ne követhetné el a legszörnyűségesebb rémtetteket, vagy ha nagyon kiélezetten akarok fogalmazni: Vigyázat! ... valamennyien potenciális gyilkosok vagyunk. Goldhagen sikere a fiatal németek körében, megeshet, azzal (is) magyarázható, hogy nagyon is leszűkítette az elkövetők körét, nevezetesen azokra a németekre, akik tradicionálisan antiszemita nevelést kaptak. Ergo: a háború után felnövekedett generációknak nincsen többé félnivalójuk önmaguktól. De nemcsak Goldhagen módján lehet történeteket mesélni. Nechama Tec In the Lion's Den című könyve, melyről Deák külön esszét írt - In Disguise - a már említett Dániel atya történetét meséli el. A Galíciában született Oswald Rufeisen az újjászületett Lengyelországban lengyel elemi iskolába járt, s minthogy az osztályban ő volt az egyetlen zsidó, megtanulta a katolikus imákat. Azután mégis átíratták egy zsidó iskolába, ahol azonban nem jiddisül, hanem 6 Hitler's Willing Executioners. Ordinary German and the Holocaust Alfred A. Knopf kiadása, 1996. 7 New York, 1990.