Aetas, 2019 (34. évfolyam)
2019 / 1. szám - MŰHELY - Nagy Miklós: Szeged francia megszállása és az antant-intervenciós tervek
Szeged francia megszállása és az antant-intervenciós tervek Műhely hadban álló Németországot keletről megadásra kényszerítse. A párizsi vezérkar október 7-i instrukciója azonban másként rendelkezett. Jelentős mértékben csökkentették a Monarchia és Németország ellen felhasználható erők számát. A Keleti Hadsereg feléből új katonai egység, az úgynevezett Dunai Hadsereg elkülönítését rendelték el Berthelot tábornok parancsnoksága alatt. Ennek a feladatát abban határozták meg, hogy előkészítse Románia újbóli hadba lépését, és megalapozza az Oroszország elleni intervenciót. A déloroszországi intervenció a bolsevikellenes politikai cél mellett nagyobb francia gazdasági expanzió eszközéül is szolgált volna Közép- és Kelet-Európában. A nagyszabású elképzelésekben Közép- és Kelet-Európa déli részének francia befolyás alá helyezését tervezték, számítva katonai jelenlétükre. A térségben állomásozó szövetséges haderők zömét azonban nem francia csapatok képezték, az itteni 43-45 hadosztálynyi erőből csak 8 volt francia, s ezek sem teljes hadilétszámban. Az olaszországi fronton 1918. október 24-én megindított antant offenzíva eredményeként a Monarchia hadserege teljesen felbomlott. A Monarchia képviselőivel november 3-án Padovában aláírt fegyverszünet általános előírásait automatikusan - magyar hozzájárulás nélkül - Magyarországra is érvényesnek tekintették. Formailag érvényes fegyverszünet birtokában kezdett tehát a Károlyi-kormány tárgyalásokat Belgrádban. Károlyi Mihályt alapvetően az az indíték vezette ebben, hogy elkerülje egyes magyar területek kishatalmi megszállását, és biztosítsa a felkészülést a békekonferenciára. Ugyanakkor azt is figyelembe kellett venni, hogy az ország katonailag védtelen volt. Ilyen körülmények között, ha Magyarország továbbra is hadviselő félnek minősül, számítania kell mind a szerb, mind a román hadsereg önkényes területfoglalásaira. A november 13-án aláírt belgrádi katonai egyezmény a Beszterce, Maros, Szabadka, Baja, Pécs, Dráva mentén kialakítandó demarkációs vonalat jelöli meg. A konvenció 3. pontja lehetővé tette a stratégiai szempontból fontos területek antant megszállását. A padovai fegyverszünet szövegéből vette át az egyezmény a következő pontot: „A kiürített osztrák-magyar területeket ideiglenesen a helyi szervek adminisztrálják a megszálló szövetséges csapatok ellenőrzése alatt”. A francia kormányzat számára a stratégiai fontosságú pontok elfoglalása nemcsak katonai, hanem politikai szempontból is fontos volt. A Monarchia volt területeinek megszállása a Németország elleni esetleges katonai fellépéstől függetlenül is elsősorban a francia befolyás megalapozását szolgálta. Ebből a szempontból különös jelentőséggel bírt Erdély, ahol a várható román bevonulás miatt magyar-román konfliktusokra, illetve a Bánát, ahol románszerb rivalizálásra lehetett számítani. A belgrádi tárgyalások eredményének tekinthető Franchet d’Espérey-nek az az ígérete, hogy a stratégiai pontokat egyedül francia csapatok szállják meg, és a francia hadsereg segítséget nyújt ezen területek szénellátásában. A magyar kormánynak ugyanakkor biztosították, hogy maga állítsa össze ezeknek a pontoknak a z Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918-1920. Budapest, 1983. 33. 6 Románia 1916 augusztusában az antant szövetséghez csatlakozva lépett háborúba azzal az ígérettel, hogy hadba lépése esetén megszerezheti Erdélyt, Máramarost, a Partiumot, a Tiszántúlt a Debrecen-Szeged vonalig, illetve a Bánságot. A katonai vereségét követően 1918 májusában megkötött bukaresti béke azonban nem tette lehetővé ezen területek megszerzését. Az antant Románia szovjetellenes intervencióba való bevonása érdekében kívánta azt újra szövetségesévé tenni, fenntartva korábbi területi ígéreteit. Románia november 10-től újra hadviselő féllé vált. 7 Ormos: Padovától Trianonig, 51. 8 Ormos: Padovától Trianonig, 63. 8 Ormos: Padovától Trianonig, 67.