Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1976 (83. kötet = Új folyam 21. kötet)

1976 / 4-5. sz. - AZ AKADÉMIA CXXXVI. KÖZGYŰLÉSE ELÉ - GEREVICH LÁSZLÓ: "A legszükségesebb teendő az ásatások eredményeinek a legrövidebb időn belüli közzététele"

Ebből a szempontból a távlati tudományos tervezés rendje kétségtelenül hozott némi javulást. De talán túlságosan kevéssé vette igénybe eddig egyrészt, az érintett kutatóhelyek közötti közvetlen együttműködés sokrétűbb és rugalmasabb lehetőségeit, másrészt a kutatóhelyek és a „felhasználók" közötti szervesebb kapcsolatok formáit. Viszont máris érzékelhetően nőtt a tudományos bürokrácia és a nyomában járó túl­méretezett statisztika. Mindezeknek a kérdéseknek módszeres vizsgálata, valamint számos egyéb szóba jöhető probléma megoldása azt igényelné, hogy maga az intézményesített tudomány hazánkban is alapos (szociológiai, pszichológiai, rendszertani stb.) elemzés tárgya legyen. E tekintetben a többi szocialista országhoz képest is alig-alig indokolható elmaradással kell számolnunk. Miért gondoljuk, hogy pl. egy textilgyárban a fonónők kiválasztása, betanítása és beválása, valamint kapcsolataik és közösségeik kutatása — egyébként helyesen — megérdemel egy pszichológiai-szociológiai laboratóriumot, de a magyar tudomány kiterjedt intézményrendszere meglehet effajta kutatások és elemzések nélkül ? Egy nem nagy országban a tudományos hatékonyság és ésszerűség kérdései feltehe­tően némileg más dimenziókban mozognak, mint a legnagyobbakban. Hadd utaljak csupán olyan kérdésekre, mint a kutatóhálózat optimális szerkezete, a kutatás és a felsőoktatás kapcsolata, az alapkutatások és az adaptációs-információs funkciók egészséges aránya, a kutatóhelyek belső és külső értékelési rendje és az oly sokat — bár jórészt hatástalanul — emlegetett dinamikus mozgás a tudományból a gyakorlatba és viszont. Így pl. a pszichológiában a bizonytalan és elmosódott értékelési és hatékonysági kritériumok következtében nemritkán előfordul, hogy egy-egy kutató értékelésében az válik a legfontosabbá, hogy milyen sikeres gyakorlati tevékenységet folytat. Ezzel szemben a klinikumban, a nevelési és pályaválasztási tanácsadásban, az üzemben dolgozó pszichológus esetében főként nem az tétetik mérlegre, hogy hány beteg gyógyult meg, milyen sikeresek voltak korrekciós beavatkozásai vagy gyakorlati javaslatai, hanem hogy hány közleménye jelent meg. Félreértés ne essék: a kutatás min­denki szuverén joga és lehetősége; jó gyakorlati munkát is csak tudományos igénnyel és alapvetéssel lehet végezni. De mégiscsak ajánlatos, hogy a teljesítmény- és értékelési kritériumok ne kuszálódjanak össze. Vizsgálatra és elemzésre kínálkozó kérdés bőséggel akad. Ezért remélhető, hogy a hazai tudomány­kutatás a jövőben mind nagyobb szerephez jut majd ezek megoldásában. Gerevich László Régészeti Intézet „A legszükségesebb teendő az ásatások eredményeinek a legrövidebb időn belüli közzététele" A modern régészeti kutatásnak egészen új módszereket és segédeszközöket kell igény­be­ vennie. A magyar régészet sem járhat más úton ahhoz, hogy a dialektikus történeti szemlélet számára teljesen új módszerrel nyert bizonyító anyagot tárjon fel. Ezen előfeltételek megteremtése alapján kell majd kitűznünk a jövő kutatási témáit, melyeknek főleg az anyagi kultúra történetéből vett alaptémáknak kell lenniük. Még­egyszer nyomatékosan ismétlem, hogy a Magyarországon annyira szükségessé vált és nem véletlenül elhanyagolt kultúrtörténetet csak az anyagi kultúra, a régészeti kuta­tások konkrét anyagának objektív földolgozása után lehet megírni. Ezzel elértünk a harmadik és talán legfontosabb, az előzőeket magukba foglaló követelményekhez.

Next