Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)
1981 / 4. sz. - INTERJÚ - KÁDAS KÁLMÁN - PATAKI FERENC - ALMÁSI MIKLÓS - VÁMOS TIBOR - BIRMAN ERZSÉBET - KOZMA FERENC - MEZEY BARNA - KULCSÁR KÁLMÁN - MAROSÁN GYÖRGY, IFJ.: Innováció - sokszemközt
INTERJÚ INNOVÁCIÓ — SOKSZEMKÖZT Nemcsak az embereknek, néha a szavaknak is lehet karrierjük. Gondoljunk csak a kibernetika, vagy a kreativitás fogalmainak társadalmi „felemelkedésére". A tudományos kategóriák felfelé ívelő életpályáját az értelmezések és a félreértelmezések összekuszálódó vitái kísérik. Van, hogy egy-egy felkapott kifejezés indokolatlanul háttérbe szorítja fogalomtársait és egyeduralomra tör. Végül azonban minden arra érdemes fogalom beilleszkedik a tudományos megismerés kategória-rendszerébe. Az innováció napjaink egyik divatos kifejezése. Sokszor minden alap nélkül kezdi helyettesíteni az alkotás, az újítás vagy a korszerűsítés fogalmát. Ennek ellenére szükségszerűen került a pszichológiai, a szociológiai, a közgazdaságtani és a politológiai elemzések középpontjába. Az innováció napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődés kulcskérdése. Sokszínű és szerteágazó kapcsolatait tükrözik az alábbi interjúk, amelyek különböző oldalról és eltérő szempontokból közelítik meg az innováció problémáját. Kádas Kálmán a műszaki tudományok doktora, ny. egyetemi tanár Mi az innováció és miért nő a jelentősége napjainkban ! Az innováció egy kreatív gondolat tárgyiasulásaként megjelenő, általában nagy hatékonyságú új termék, új technológia vagy új szervezési eljárás, amelyet a társadalmi gyakorlat „befogad". Az innováció fogalmát nem fedi pontosan az újítás szó. A valóságban inkább megújhodásnak kellene fordítani. Ez utóbbi fogalom hívebben adja vissza az innovációnak azt a jelentését, amely az újratermelési folyamat szoros kapcsolatban levő elemeinek összehangolt korszerűsítését fejezi ki. A gazdasági és műszaki fejlődés mai szintjén ugyanis egy új termék bevezetése szükségszerűen maga után vonja a technológia és a szervezettség megújítását is. Ehhez viszont a termelő munkás szakképzettségének és munkakultúrájának korszerűsítése, a kutatási-fejlesztési és marketing tevékenységek, valamint a vezetési módszerek és a szervezeti struktúra folyamatos fejlesztése is elengedhetetlen. Fogadni kell tudni az új technikát ! A jelenlegi világgazdaságot az energiahordozók és nyersanyagok árainak emelkedése és a Föld sok részén a piacok szűkülése jellemzi. Ez a helyzet tartósnak ígérkezik. A legtöbb ország a költségvetés és a nemzetközi fizetési mérleg egyensúly hiányával küszködik. A problémák megoldását mindenki az export fokozásától reméli. Ehhez a korábbiaknál versenyképesebb termékekkel és értékesítési feltételekkel kell megjelenni a világpiacon. A legtöbb nyersanyagban szegény ország számára a versenyképességet az biztosíthatja, ha a termékeik meghatározott mértékű újdonságot képviselnek. A jelenlegi világgazdasági értékrend ugyanis a világpiacon megjelenő valódi újdonságot extraprofittal jutalmazza. Ezért hibás az a szemlélet, ha a fejlődésünket csak önmagunkhoz mérjük, ha innovációinkat kizárólag korábbi termékeinkhez viszonyítjuk. Termékeinknek a nemzetközi versenyben kell előkelő helyezést elérniük. Másokhoz — a versenytársakhoz — viszonyítva kell tehát minőségben és árban helytállni, és még újdonság-értékkel is rendelkezni.