Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1987 (94. kötet = Új folyam 32. kötet)
1987 / 7-8. sz. - TUDOMÁNYOS ÉLET - PALLÓ GÁBOR: A tudomány és a technika fejlődése Közép-Európában 1918-1938 között
A tudomány és a technika fejlődése Közép-Európában 1918-1938 között A MTESZ Tudomány- és Technikatörténeti Bizottsága és az MTA Tudomány- és Technikatörténeti Komplex Bizottsága (több társrendező segítségével) immár évek óta rendezi sorozatát a térség tudományos, illetve technikai fejlődéséről. A mostani, március 16 — 20 között zajló nemzetközi konferencia harmadik tagja volt a sorozatnak, de talán nem utolsó. Az előző tanácskozások, melyek a múlt század közepétől a századfordulóig, majd a századfordulótól az első világháború végéig terjedő időszakkal foglalkoztak, sikeresek voltak, ám magukon viselték a szakmára jellemző szétszórtság számos zavaró jegyét. A mostani rendezvényen jobban illeszkedtek egymáshoz a témák, többen próbáltak nagyobb területet átfogni. Egyik szakterületen sem igyekeztek azonban az egész korszakot jellemezni, még a legfontosabb fejlemények tekintetében sem. A megnyitó ülésen ugyan Szabadváry Ferenc, a konferencia elnöke rámutatott arra a fontos szerepre, amelyet Közép-Európa a korszak technikai fejlődésében betöltött, arra, hogy Németországon kívül is számos élvonalbeli műszaki alkotás keletkezett a térségben, és a mai struktúra fő vonásai is ekkor alakultak ki. Nem vállalkozott azonban senki pl. a modern természettudományt meghatározó kvantummechanika és relativitáselmélet történetének fölvázolására, vagy például annak vizsgálatára, hogyan hatottak a technikára és a tudományra a döntő jelentőségű politikai fejlemények, mindenekelőtt a szovjet rendszer kiépülése és a nácizmus. Bármi is ennek az oka, az mindenesetre tény, hogy nem a korszak nagy tudomány- és technikatörténeti sarokpontjai körül folytak a viták, hanem a tőlük kicsit távolabbi, de befolyásuktól korántsem mentes területeken. Valamelyest átfogó előadásnak tekinthetjük talán a Párizsból érkezett, svéd származású Elisabeth Crawfordot, aki a centrum-periféria viszony szemszögéből tekintette át igen figyelemreméltó kutatási területét. A Nobel-díjakon keresztül vizsgálta a térség eredményességét, mégpedig nem csupán az odaítélt díjak alapján mérlegelve, hanem a jelöltek és jelölők személyén keresztül is. Megközelítésében ezúttal a tudományos perifériára összpontosított, a közép-európai térségből főként Ausztriára, Csehszlovákiára és Magyarországra. Ugyancsak általános megközelítést ígért Wolfgang Kunzer előadása, a matematika és a mérnöktudományok korabeli interakcióiról. Az alkalmazott matematika kifejlődéséről szólva végül is úgyszólván csak a németországi fejleményekről beszélt. Igaz, a holland és francia előtörténet után csakugyan itt erősödtek meg a gyökerek, kivált Göttingenben. A Harvard Egyetem professzora, E. Hiebert a magfizika és a magkémia ausztriai kutatásáról beszélt, főként az Institut für Radiumforschung és a bécsi egyetem elméleti fizika tanszékén létrejött eredményekről. Olyan személyiségek munkásságát említette, mint Stefan Meyer, Schrödinger, Lise Meitner vagy Pauli, Weiskopf. Az osztrák kutatások igen közel estek a német centrumhoz, nemcsak földrajzilag, hanem a nyelvi, intézményi és személyi kapcsolatokat illetően is. A Franciaországban élő J. Hurwic a varsói radiológiai laboratórium történetével foglalkozott, mely — a bécsitől eltérően — a Curie-ék által vezetett párizsi intézethez kapcsolódott. A német megszállás végül is felszámolta az ígéretes laboratóriumot. E sorok szerzője az egyik vezető náci fizikus, a Nobel-díjas Philipp Lenard magyarországi kapcsolatairól, Horst Kant (NDK) a legfontosabb német fizikai kutatóintézet, a Kaiser-Wilhelm Institut fejlődéséről, voltaképpen tényleges kiépüléséről, vezető tudósairól beszélt. Honfitársnője, A. Vogt bőséges adatokkal bizonyította, hogy a politikai különbségek ellenére milyen élénk volt a szovjet—német tudományos kapcsolat egészen a második világháborúig. A román L. Sofonea három társával (köztük Того Tibor) azt mutatta be, miként fogadta be hazájuk tudományossága a relativitáselmélet főbb gondolatait, illetőleg mivel járultak hozzá ennek továbbfejlesztéséhez. Ez utóbbi már az egyes területeket országonként áttekintő előadások közé tartozott, melyek átfogó és olykor egymással harmonizáló képet festettek néhány nagyobb szellemi áramlat elterjedéséről a térségben. Hallottunk az orvoslás korszakbeli történetéről Jugoszláviában (B. Belicza), a kémiai tudományról és technológiáról ugyanitt (I. Cupovic), a bulgáriai fizikai kémiai kezdeteiről (M. Igor), ugyanennek szociológiai vonatkozásairól (V. Misheva), a geológiai tudomány szovjetunióbeli (V. V. Tikhomirov) és magyarországi (Csath I., Csiky G., Dobos I.) eseményeiről, a darwinizmus jugoszláviai recepciójáról. (A felsorolás jelzésszerű, korántsem teljes.)