Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1989 (96. kötet = Új folyam 34. kötet)

1989 / 6. sz. - A TUDOMÁNY TÖRTÉNETÉBŐL - KÓNYA SÁNDOR: Az akadémiai tagság összetételének változásai 1945-1949

Akadémia „Reformbizottsága" elé került.­ Nem remélvén ennek pozitív válaszát, a döntést meg sem várva, Szent-Györgyi Albert 1945 szeptemberében életre hívta a Ma­gyar Természettudományi Akadémiát. A Magyar Természettudományi Akadémia 1945. szeptember 6-án tartotta alakuló ülé­sét. A 39 belföldi tag mellett 10 külföldi tagot is választottak. A Természettudományi Akadémia célját abban fogalmazták meg, hogy az Akadémia egyrészt biztosítja a kuta­tók munkájának feltételeit, másrészt „tanácsadó és irányító fórum a természettudomány eredményeinek céltudatos és gazdaságos felhasználására. . . segítségére van a tudósnak műszerrel, vegyszerrel, segítő személyzettel, könyvvel, folyóirattal, intézetének és mű­helyének rendbehozásával és ezer ágas-bogas ügyének lebonyolításával. Azután rendelke­zésre áll az illetékes köröknek, tehát az államnak, az iparnak stb. a tudományos eredmé­nyek szakszerű közvetítésével. Vagyis, szervez és segít, utat mutat és irányít." A Termé­szettudományi Akadémia azt is elhatározta, hogy idegen nyelvű folyóiratot indít a mate­matika, fizika, kémia, fiziológia és biológia területén elért hazai eredmények publikálá­sára.­ Az új testület többsége tagja volt a Tudományos Akadémiának is (Egerváry Jenő, Fejér Lipót, Kerékjártó Béla, Riesz Frigyes a matematikusok közül, Bay Zoltán, Békésy György a fizikusok közül, Jendrassik György, Kotsis Iván, Papp Simon a műszaki tudo­mányok területéről, Buzágh Aladár, Erdey-Grúz Tibor, Gróh Gyula, Issekutz Béla, Náray Szabó István, Schulek Elemér, Varga József, Zemplén Géza a kémikusok közül, Beznák Aladár, Jávorka Sándor, Manninger Rezső, Miskolczy Dezső, Szent-Györgyi Albert a biológusok és az orvostudomány művelői közül). A tagok közül 17-en nem voltak tagjai az MTA-nak (Borbély Samu, Bruckner Győző, Csűrös Zoltán, Detre László, Ernst Jenő, Gombás Pál, Ivanovics György, Jancsó Miklós, Laki Kálmán, Mansfeld Géza, Rusznyák István, Sántha Kálmán, Straub F. Brúnó, Tárczy-Hornoch Antal, Tóth László, Törő Imre, és Wolsky Sándor). E 17 fő korátlaga 42 év, 14-en voltak 45 év alatt, legfiatalabb a 31 éves Straub F. Brúnó. Közülük többen kiemelkedő szerepet töltöttek be később a Tudományos Akadémia életében (pl. Ernst Jenő, Gombás Pál, Rusznyák István, Straub F. Brúnó, Törő Imre). A Természettudományi Akadémia elnöke Szent-Györgyi Albert, alelnöke Bay Zoltán, főtitkára Gombás Pál lett. Hónapokig tartó, olykor heves, indulatoktól sem mentes vita bontakozott ki a két Akadémia között. 1946 első felében a kormány képviselőjének, Keresztury Dezső vallás-és közoktatásügyi miniszternek a közreműködésével megegyezés született.­ Ennek elveit az 1946 júliusi összes­ülés fogadta el. Lényege az volt, hogy az MTA beválasztja a III. Osz­tályba a Természettudományi Akadémia valamennyi tagját, akik még nem tagjai az MTA-nak. Ezt követően a Természettudományi Akadémia megszűnik. Majd a III. Osztályt ketté választják, és a III. Osztály a matematikai, fizikai, kémiai és műszaki tudományok osztálya, míg a IV. Osztály a biológiai és orvosi tudományok osztálya lesz. Az 1946. július 24-i összes­ ülésen a tagválasztás a megállapodásnak megfelelően zaj­lott le. 28 új levelező tagot választottak, ebből kettőt (Pátzay Pált, Sik Sándort) az I. Osztályba, kettőt (Bibó Istvánt, Kerényi Károlyt) a II. Osztályba és 24-et a III. Osz­tályba (a Természettudományi Akadémia 17 tagját és rajtuk kívül még 7 főt, Bulla Bélát, Frigyesi Józsefet, Kotlán Sándort, Kuthy Sándort, Mendöl Tibort, Müller Sándort, és Schay Gézát). Az 1946 júliusi tagválasztás után az Akadémia belföldi tagjainak a száma 247 volt. Az I. Osztályhoz 59-en, a II. Osztályhoz 86-an, a III. Osztályhoz 56-an és a IV. Osztályhoz 46-an tartoztak. Ez a lépés javított a természettudományokat képviselők arányán (36%-ról 41%-ra emelkedett). Ennél is fontosabb volt az új osztály felállítása 6 150 év, 351-352. 6 CAVALLIER JÓZSEF: A Magyar Természettudományi Akadémia, Irodalom — Tudo­mány, 1945. 1. évf. 1. sz. 118 — 123. 7 150 év, 352-353. Magyar T­udomány 1989. 2. szám 170

Next