Magyar Tudomány, 1991 (98. kötet = Új folyam 36. kötet)

1991 / 1. sz. - KÖNYVSZEMLE - GUNDA BÉLA: Liszka József: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában (1918-1938) [ismertetés]

Liszka József: MAGYAR NÉPRAJZI KUTATÁS SZLOVÁKIÁBAN (1918—1938) Csehszlovákiában a magyar tudomá­nyos élet 1945 után igen nehezen bontako­zott ki. Ezt nemcsak az akkori idők jól ismert, bénító politikai eseményei okozták, ítésze volt benne annak is, hogy a masaryki köztársaság idején sem volt olyan magyar kutatógárda Szlovákiában, amely az iro­dalomtörténet, a történelem, a nyelvtudo­mány, a néprajz területén a maradandó, előresugárzó igényesség szellemében dol­gozhatott volna. Az ún. Masaryk-akadé­mia — mint a szerző írja — „kisebbségi harcok áldozata lett". Lelkes ifjúsági falujáró és -kutató tervek, múzeumi szer­veződések történtek ugyan, de ezek csak szociális élményt, szűkkörű honismereti törekvéseket jelentettek. Itt-ott feltűnik a népművészeti érdeklődés. De az a néhány tanár csak magának rajzol, szokásokat, munkamódokat jegyez le, amelyeket az­után népszerűsítő cikkekben publikál. Semmi nyoma nincs annak, hogy a szlová­kiai magyar értelmiség egyes tagjai, az egyetemi hallgatók valamiféle kapcsolatot kerestek volna a pozsonyi, prágai néprajzi intézményekkel, cseh és szlovák egyetemi katedrákkal, szakemberekkel (Václavik A., Stránská D., Chotek K. és mások). A magyarországi kapcsolat, Bátky Zs., Györffy I., Solymossy S. érdeklődése és segítsége is csak alkalmi. Az ifjúsági moz­galomban nagy jelentőségű Sarlósok köré­ben sem terebélyesedett ki olyan szociográ­fiai, etnográfiai, népnyelvi kutatás, amely nyomába szegődhetett volna a szepességi szászok könyveket író, folyóiratokat szer­kesztő kutatóinak, akik be tudtak kapcso­lódni a német tudományos élet vérkeringé­sébe (1. például a késmárki Institut für Heimatforschung működését). Ugyanak­kor a Magyarországon élő szepességi szász származású tanárok is elmélyült kutató­munkát folytattak szülőföldjükön: Gréb J. aszódi gimnáziumi tanár akadémiai szintű munkákat tett le az asztalra. Néhány magyar kutató törekvése in­kább küzdelem volt, és Dudich László (Lekér), Thain János (Érsekújvár), Tichy Kálmán (Rimaszombat) tevékenysége is csak igen szűk kép figyelmét keltette fel. Amilyen lelkesen léptek a falukutatás terü­letére a regös cserkészekből lett Sarlósok, éppen olyan reménytelenül, néhány nyo­mot hátrahagyva el is távoztak onnan. Pedig Balogh Edgár felhívásai a Vetés c. röpiratban, cikkei az Ethnographiában, Morvay Gyula gazdaságnéprajzi megfigye­lései az elmélyült tudományos tevékenység lehetőségét takarták. A Sarlósok néprajzi megtorpanásának Fábry Zoltán sokat idé­zett cikke (Etnográfiai szocializmus, Ko­runk 1929) is okozója lehetett; gátat vetett a szlovákiai fiatal magyar értelmiség min­den egészséges hungarológiai gondolkodá­sának. Mindez jórészt kiderül Liszka József könyvéből. A mozgékony, kitűnően tájé­kozott szerző figyelmeztet arra, hogy Somorja, Komárom, Rimaszombat, Ipoly­ság, Érsekújvár és más települések múzeu­maiban milyen jellegű néprajzi gyűjte­ményt őrizhettek, amelyek a maguk szek­rényekbe zárt mozdulatlanságával is figyel­meztető jelei voltak az Északi-Kárpátok alatt meghúzódó magyar népi hagyomá­nyoknak. Örülünk annak, hogy Thain János és Tichy Kálmán munkálkodása mégis csak nyújtott valamit a népművészet számára. Ma is meglevő becses rajzaiknak talán egyszer akad kiadója is. Khin Antal tevékenysége több, mint morzsa; ő nem­csak a csallóközi halászat kutatója, hanem számtalan népszokás megfigyelője és fel­jegyzője is. Sajnáljuk, hogy Liszka József a szlová­kiai magyar néprajzi kutatás történetét az 1938-as esztendővel lezárta. Érsekújvárott — már a magyar határokon belül — kez­dett felderengeni egy tudományos intéz­mény körvonala. Több kiadványuk is nap­világot látott. Értékes néprajzi tevékeny­ség indult meg a középiskolákban, amely elsősorban Bakos Józsefnek köszönhető. Együtt dolgozunk ... és Nagy magyar értékeink védelmében . . . c. kiadványaik ma már könyvészeti ritkaságok. Éppenúgy, mint Bakos József Mátyusföldi gyermek­játékok c. munkája, amelyet később (1963) az MTA adott ki. Manga János palócföldi kutatásai is csak 1938 után bontakoznak ki. A régi Sarlósok egyike-másika (pl. Or­ekó István ) ekkor kezdi publikálni korábbi gyűjtéseit. Mindezek azonban megtörnek az újabb politikai változások gátján. Hasznos lett volna azok munkás­ságával is foglalkozni, akik 1938 után a megalakult szlovák állam területén marad­tak. Ekkor fordul a pozsonyi Toldy Kör figyelme a néprajz felé, megindul a Honis­mereti Könyvtár, s egy-egy rövidebb mun­kában ismerteti Arany A. László (a nyelv­tudomány kitűnő teoretikusa) a szlovákiai néprajzi csoportokat, Gyürky Ákos a Zobor vidékét. Olvashattam — Arany A. László révén — Zagiba Ferencnek egy úttörő kéziratát a magyar népdalokról. Magyar Tudomány 1991. 1. szám

Next