Amerikai Magyar Népszava, 1938. január (39. évfolyam, 1-31. szám)

1938-01-25 / 25. szám

ni v Founded in 1899 by GÉZA D. BERKŐ alapította 1890-ben Amerikai IBN­ Népszava wj**uoi*MMo#n»votcc> ^ the ptetír wwwwwaweewspwea Entered as Second Class Matter Post Office, New York Published daily including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. Main Office: 380 2nd Avenue, corner 22nd Street, New York, N. Y. Telephone: GUamercy 5-G780, 0781, 6782 Night, Sundays and Holidays: STuyvesant 9-8200 SUBSCRIPTION RATES United States of America, Canada, Mex­ico, South America, Cuba—one yr. $0.00, 5 mo. $3.00. Daily only. Foreign Countries and New York City one year $9.00, Hi months $4.50 Daily only. Budapest Editor Dr. ANDO Magyarországi szerkesztőség Budapest, I., Horthy Miklós út. 15/B BRANCH OFFICES: Astoria, N. Y. — 31-05 Grand Avenue Bethlehem, Pa. — 843 East 4th Street. Bridgeport, Conn. — 578 Bostwick Ave. Buffalo, N. Y. — 432 Dearborn Street Cleveland, Ohio — 11530 Buckeye Road Chicago, 111. — 3520 N. Marshfield Ave. Detroit, Mich. — 7932 W. Jefferson Ave. Los Angeles, Cal. — 724 S. Arizona Aye. ELŐFIZETÉSI ARAK: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Dél-Amerikában és Cubában. Egész évre $0.00. — félévre $3.00. — Kül­földre és New Yorkban egész évre $9.00. félévre $4.50. . KUN budapesti szerkesztő Office In. Hungary, Budapest, I., Ho­rthy Miklós út. 15/B FIÓK IRODÁK: Newark, N. J. —• 17 Williams Street, Maplewood, N. J. Perth Amboy, N. J. — 307 Maple Street Passaic, N. < J. — 157 Jefferson Street Philadelphia, Pa. — 537 Morse Street Pittsburgh, Pa. — 312 Johnston Avenue So. Milwaukee, Wise. 1105 N. Chicago A. So. Bend, Ind. — 1712 So. Kembel Street Trenton, N. J. — 906 So. Broad Street Az igazi ütőkártyák A VILÁGHÁBORÚ utáni békekötések történetét írja most a francia Riviérán David Lloyd George, Anglia háborús minisz­terelnöke. A 77 éves angol államférfi bizakodva néz a jövő elé, mert mint mondja “az igazi kártyák a demokratikus országok kezében vannak” és el kell jönnie annak az időnek, amikor a dik­tátorok el fogják veszíteni diplomák­ai játszmájukat. “Hitler és Mussolini urak pa­gálykiáltásai, hogy meg kell menteni a világot a kommunizmustól, hidegen hagynak” — je­lenti ki az angol liberális vezér, aki nem lát különbséget Mussolini fascizmusa, Hitler nazismusa és a Stalin-féle bolsevizmus között. “A szabadság éppen úgy be van börtönözve Olaszországban és Né­metországban, mint Oroszországban” — mondja. David Lloyd George felfogása a három izmusról — az egyet­len, igazi liberális felfogás. Az igazi ütőkártyák a nagy diplomáciai játszmában a demo­kratikus országok kezében vannak s Mussolini eddig nagyon gyen­ge kártyákkal a kezében bolondította a világ diplomáciáját, mond­ja David Lloyd George. Lloyd Gerge-nek igaza van abban, hogy Mussolini gyenge kártyákkal a kezében is megnyert diplomáciai csatákat. S igaza van abban is, hogy az igazi jó kártyák mégis csak az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kezében van­nak. De mit érnek azok az aduk, amelyek a játékos kezében ma­radnak? A jó kártyáknak csak akkor van értékük, ha a játékosok a jó kártyákat a maguk előnyére tudják kihasználni. Amíg a de­mokráciák csak a kezükben tartják a jó ütőkártyákat, de nem teszik azokat az asztalra, addig a diktátor urak sokkal rosszabb kártyáikkal is “aratni” fognak, ra minél rosszabb kártyákkal is nyernek, annál nagyobbnak könyvelik el híveit a dicsőségüket. S teljes joggal. Mert mennyivel nehezebb rossz kártyákkal nyerni, mint jókkal? David Lloyd George nyilatkozata —­ amit egy nevezetes csa­ládi évfordulója alkalmával tett — bizonyos mértékig kihívásnak vehető a nagy demokratikus országok kormányai számára. Az angol liberálisok ősz vezére arra hívja fel a demokratikus orszá­gokat, hogy mutassák már­­­ meg végre ütőkártyáikat. Mert David Lloyd George nem kételkedik abban, hogyha egyszer megmutat­ják ezeket az ü­tkártyákat, akkor a diktátor urak vesztesként fog­nak felkelni a diplomáciai játékasztaltól. Tanácskozások áradata HA TANÁCSKOZÁSOKKAL meg lehet teremteni a gazdasági jó­létet ezen a földön, akkor Amerika rövidesen olyan gazdag or­szága lesz a földnek, hogy eltörpülnek mellette a Kánaánról szóló legmerészebb röptű mesék is. Ha tanácskozásokkal pénzt lehet varázsolni az üres zsebekbe és dúsan jövedelmező­ állásokba lehet juttatni az összes munkanélkülieket, akkor megvalósul egyik gyorsan letűnt elnökünknek az az ígérete, hogy minden amerikai családnak két automobil áll majd a garázsában és nem minden vasárnap, hanem minden hétköznap is “lyuk fő majd a legszegé­nyebb ember fazekában is” és olyan “steakeket” eszünk, amilye­nek elolvadnak az ember szájában. Hozzászoktunk már ahhoz, hogy csonka lenne a mi szétszag­gatott életünk, ha valahol, valamilyen fontos kérdésben nem “folynának” tanácskozások. De a tanácskozásoknak az a borzal­masan bőséges zuhataga, az a szó és gondolat Niagara, amely már-már elsodrással fenyegeti az ország népét, példátlanul áll a mi korszakunkban, amely pedig arról nevezetes, hogy sokat beszél, keveset cselekszik és néha jól beszél, de ha cselekszik, akkor rend­szerint rosszul cselekszik. Tanácskozások folynak Amerika minden részében, de főkép­pen Washington városában, ahol most a New Deal kátyúba jutott szekerének lovait akarják hangos “gyű lakókkal” megindítani. Minden héten­ újabb és újabb berendelt tömegek koptatják a Fe­hér Ház kilincseit, napról-napra újabb “csoportokkal” tárgyal az elnök, a gazdasági és pénzügyi élet jelesei és okosai egymásután jelennek meg a szenátus bizottsága előtt és külön-kü­lön tárgyal­ Mr. Roper és Mrs. Perkins, a kereskedelemügy és a munkaügy nemes buzgalmú miniszterei. A tanácskozások mind azt állapítják meg, hogy igazán nincs szükségünk erre a feltámadt depresszió­ra, amely az új kereszt­­régben “recessio” nevet nyert, de bármilyen szintre festjük, ép­pen olyan vigasztalanul fekete, mint amilyen az­ 1929-es év szü­löttje volt. A mindennapi élet embere ha nem is érzi, mindenesetre meg­érzi azonban a különbséget. Amikor bevonult az amerikai politi­kai életbe a New Deal, amikor zászlót bontott Franklin Delano Roosevelt, meglepetésszerű gyorsasággal követték egymást az események és cselekedetek. Kevés beszéd és a kevés beszéd nyo­mán gyors cselekedetek láncolata jellemezte azt a harcot, amely­nek célja a depresszió minden hétfejű sárkányának letiprása volt. És pont most az ellenkező stratégiát folytatja ugyanaz a hadve­zér, enyhe változtatással, ugyanazzal a vezérkarral. Minden nyert és minden vesztett háború egyaránt tanulsá­gokat szállít a hadvezérnek. Lehet, hogy négy évi szakadatlan csatározás után, amelyben sűrűre adott és kapott sebeket a vezér, új tanulságot vont le magának Roosevelt, aki tisztában van azzal, hogy nem a jó pap az egyedüli, aki holtig tanul. Lehet, hogy most jobb és ravaszabb fogással kísérletezik. Lehet, hogy most nem arra dolgozik, hogy “decision”-el nyerje meg a “fightot”, ha­nem olyan “knock out”-al, hogy a depresszió akkor se tudjon újból talpra vánszorogni, amikor már tizet számlált felette a legfőbb főbiró — az amerikai nép. A legfőbb biró —az amerikai nép — józan türelemmel várja a kialakulást, nem harsogja, hogy unja már ezt a sok tanácsko­zást és feleslegesen hangzó beszédet, nem követel cselekedeteket­, nem követel azonnal intézkedéseket és orvoslásokat. Az amerikai nép “chance”-t akar adni a tanácskozásoknak, a kihallgató bírák­nak és az előcibált tanuknak, az önkéntes mentőknek és tűzoltók­nak. De minden türelem mellett sietniük kell, mert a földszint már lángokban áll és a sebesültek “mentők” után könyörögnek. BALTIMOREBAN lakik Miss Clara Carl, a város és az állam legidő­sebb tanítónője, aki elmúlt százéves. De az örök Éva nem tagadja meg magát, mikor megkérdezték, hogy hány esztendős, élt a nők örökadta jogával és nem akarta pontos szü­letési évét elárulni. A SORS NÉHA furcsa tragédiákat hoz az élet színpadára. Scottdalen közös megállapodással vált meg a 47 éves Nelson és a 17 éves Nellie Meese. Hátrahagyott leveleikből tűnt ki, hogy egymásba szerettek és ké­sőn tudták meg, hogy apa és leá­nya voltak. Meese születése óta nem látta gyermekét. Felnőtt leányként ta­lálkozott vele, egymásba szerettek és egybekeltek. De mikor megtudták a rettenetes valót, közös elhatáro­zással dobták el maguktól életüket. NÉMELY EMBER burokban szüle­tett. Hendersonban, Tex. B. Ar­nold Henderson egy 80 láb magas olajkútról zuhant le, de csak kisebb­­szerű karcolásokat szenvedett. NEWARKON, N. J. teljesen újsze­rű közlekedési kihágási ügy került a rendőrbíróság elé. Két gyalogjá­ró, John Samuels és Carmine Caru­so ütközött össze. Samuels kórházba került, mert szemén sérült meg, ő tette a feljelentést a gondatlanul jár­káló Caruso ellen. SALEMBEN, Mass, történt az aláb­bi épületes história. Két testi-lelki jóbarát közös megállapodással, több ízben, hosszabb-rövidebb időre fele­séget­ cseréltek. Az egyik asszony, Mrs. Edith E. Lee és férj, Calvin M. Watson válópert nyújtottak be és a válási tárgyaláson tűnt ki a barát­ságos megegyezés, melybe mind a négyen készséggel beleegyeztek. OSCAR R. BENAVIDES, Peru köz­­társasági elnöke pár tucat arany­halat rendelt és meghagyta, hogy a halacskákat repülőgépen szállítsák el hozzá. A halakat Miapuban tet­ték a repülőgépre és teljes épségben tették meg a 3416 mérföldes utat Lima városáig. A HUSZONHATÉVES Reba Foster, Pecos, Tex,­húsz éven át beteges­kedett, vakbélgyulladás tünetei vol­tak. Végre műtétre határozták el magukat a kezelő orvosok és a vak­béllel együtt egy beágyazott gom­bostűt távolítottak el, melyet Miss Foster kerek húsz évvel ezelőtt, gyerekkorában nyelt le, de melyről teljesen megfeledkezett. MAURY HUGHES, Dallas, Texas­ban lakó ügyvéd, ha nem ügyvé­­deskedett, fajtyúkok és fajkakasok tenyésztésével foglalkozott. Kakasai­nak disze és vezére a Beautificus névre hallgató fajkakas volt, mely — vagy talán aki — ma már való­­színűleg nem él és egy leveses kon­dorban fejezte be fiatal életét. Beautificust elrabolták és a vak­merő rabló 85 dollár váltságdíjat Lövésért, különben... Hughes későn vette észre a bajt, a kitűzött határidő lejárt és már nem menthette ki Beautificust a leveses kondérból. AZ ÉLET ÉS HALÁL adtak egymás­nak találkozót Adairsville, Ga. vá­roskában. Dr. Sidney Hutcheson egy szülésnél segédkezett, világra hozta az újszülöttet, de a következő pil­lanatban szívéhez kapott az 51 éves doktor és halva rogyott össze. Szív­roham ölte meg. AZ ÉLŐ EMBERFAJTÁK közül az eszkimó volt az egyetlen, melyről azt hitték, hogy teljesen mentes a rák­betegséggel szemben. Ez a tév­hit most megdőlt. Az Eastern Arc­tic Patrol hétszáz eszkimót vizsgált meg teljes alapossággal és az ex­pedíció orvosai megállapították, hogy közülök egyik rákbeteg volt. A RIDGEVILLEN, Del­­lake W. B. Trust 15 dolláros csekket várt egy new yorki cégtől, melynek karácso­nyi virágokat szállított. Ugyancsak meg volt lepve, mikor a csekket meg­kapta, mert az nem 15, hanem kilenc­millió és tizenöt dollárra szólt. Trull levélben értesítette a kül­dőt a kis tévedésről és csak azt kér­te, hogy hagyják meg nála a csek­ket “emlékül” — egy kicsit puk­kasztani szeretné vele “barátait”. DOHÁNYOSOK megnyugtatására szolgáljon a Cincinnati-i egyetem tudós tanárainak kijelentése, amely szerint a dohányfüst határozottan fokozza az intelligenciát. Fehér patkányokkal kísérleteztek és azt találták, hogy a dohányfüs­tös kalitkában tartott patkányok sokkal intelligensebbek, tanuléko­nyabbak és gyorsabbak voltak, mint azok, amelyeket nem részesítettek a nikotin jótékony hatásaiban. Budapesti posta Amerikába­ n J 1 1» Ti 1 , i • r 1 , , , ,, , , A svábok pompásan levizsgáztak A BONYHÁDI kerületben választás volt. Ez a kerület a ma­gyarellenes német izgatás főfészke. A kerület lakosságának több mint kétharmada német. Itt ütötték fel­ a magyarellenes csoportok központjukat. Ezért hát rendkívüli jelentőségű volt a bonyhádi választás. A magyarság és magyarbarát németség Klein Antalt léptette fel. Klein Antal a szomszédos kerület­kép­______________ viselője, de népszerű az egész megyében. Azért vált meg régi biztos kerületétől, hogy Kun­bonyhádon felvegye a harcot a magyarelle-VI« IUINI nes izgatókkal. Klein Antal kitűnő ember, « ■ békében negyvennyolcas volt, most kisgazdá­ra FlOor párti. Minden magyar párt őt támogatta, . ^ mert erőmérkőzés volt ez a magyarsághoz hű I T9 S 3 lakosság és a német izgatóktól megmételye­zett svábok közt. Hatalmas erőpróba volt. “ A német túlzók Goldschmidt Györgyöt léptették fel s nemcsak az összes magyarországi hitlerista sváb vezérek izgattak, uszítottak a kerületben, de sok magyarországi sváb diák is és egy tucat diák agitátor jött Németországból, jár­va titokban éjszakánkint a falvakat. Rengeteg újság, röpirat is érkezett Németországból. A választás kifogástalanul tiszta volt. Az egész magyar közvélemény aggódva leste az erőpróba ered­ményét, leste azonban a németországi közvélemény egy része is. Klein Antal 10.533 s Geldschmidt 2566 szavazatot kapott. A tolnamegyei svábok tehát fényesen levizsgáztak a magyar haza melletti ragaszkodás és hűség, továbbá józanság kérdésében.­­ Klein kortesen a kisgazdapárt két sváb, paraszti sorsú ország­gyűlési képviselője volt: Láng Lénárt és Riesz Ádám. Paul Muni betegeskedése és felépülése Budapesten Paul Muni, Amerika egyik legnagyobb filmszínésze, felesé­gével Budapestre jött, hogy európai szabadságútja során, pár jó napot töltsön a magyar fővárosban. A vasúton azonban meg­halt, úgy hogy megérkezve magas lázzal szállították egy pesti szanatóriumba. Öt napig feküdt ott influenzával s aztán teljesen meggyógyult. Rengeteg virágot, tokaji bort, barack pálinkát, befőttet küldtek a beteg művésznek azok, akik a filmről szeret­ték meg a valóban kiváló amerikai sztárt. Amerikából is igen sok érdeklődő kábel érkezett. Az amerikai National Broadcast­ing Company felkérésére pedig felgyógyulása után a budapesti stúdióból mondott beszédet rádión rövid hullámhosszon az ame­rikai közönséghez. Paul Muni a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a buda­pesti orvosokról és szanatóriumról. Betegágyából felkelve,, meg­nézte a magyar fővárost, megjelent színházakban, mulatóhelye­ken, éttermekben, s a közönség őt is, feleségét is meleg szeretet­tel fogadta. Nagyobb kirándulásokat nem­ tehetett, mert éppen e napokban dühöngött olyan hideg Budapesten, amilyen csak 1929-ben volt egy napig. Most azonban ez a rettenetes hideg kerek tíz napig dühöngött. Paul Muni meggyőződhetett, hogy az a hideg, amit Amerikában a szokott túlzással fagyhullámnak­ neveznek, kis öccse sem lehet annak, ami tíz napig Budapesten uralkodott. A háborús összeomlás óta kitűnően tanítják az idegen nyel­veket Magyarországon. Új módszerek könnyűvé, kellemessé te­szik a nyelvtanulást, nem úgy mint r­égebben, amikor a nehézkes, vaskalapos, ósdi tanítási módok meggyűlöltették, megutáltatták az iskolákban a nyelvtanulást. Amellett divatja is van a nyelv­­tanulásnak. Sok meglepett ember pótolta mulasztását s tanult meg deresedő fővel angolul, franciául, olaszul. Budapesten alig akad jobb kávéház, vendéglő, bolt, ahol egyszerű kiszolgálók, pincérek tűrhetően ne beszélnének két­­három, esetleg négy idegen nyelven. A legmagyarabb városok­ban is feltűnő sok az idegen nyelveket tudó fiatalember. Vala­mikor a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben sokan tanultak s tudtak nálunk idegen nyelveket. Azután az­ osztrák elnyomás idején lett a jelszó, hogy jó magyar ember nem tanul németül. Minthogy pedig németül nem tanul, egy szuszra bojkottálja a többi idegen nyelvet is. Az én diákkoromban egyes alföldi gimnáziumokban haza­­fiatlannak tartottuk, aki németül tanult s éppen azért akad ma is nem is egy olyan nagyobb alföldi község, ahol az én korombeli urak közül (jeles nemzedék volt ez) nem akad senki, aki a ma­gyaron kívül más nyelven egy kukkot is tudna. Ha pedig mégis tud egyik-másik véletlenül németül, az úgy összetöri-zúzza a szerencsétlen, senkinek nem vétő német szavakat, hogy minden ember haja az égnek mered, amikor meghallja. Nekem például egy öreg úr volt a német tanárom, aki zsi­­nóros magyar ruhában járt — télen viszont nagykendőt kötött mellére, hátára — s gyanús szemmel nézte azt a tanítványát, aki komolyan vette a német tanulást. Gyakran ezzel is fejezte be a német órát: — Gyalázatos, szemtelen nyelv ez. Eléggé elkeserít, hogy rákényszeritenek: éppen én tanítsam ezt az ördögfajzat nyelvet. El ne felejtsétek azonban fiuk, hogy minden rossz Bécsből tört ránk és hogy mégis huncut a német, hogy a fene enné meg a zúzáját, a máját, minden kis porcikáját. A tanítás teljes sikerű is volt: nem tudott az én osztálytár­saim közül egy sem ezen a pogány nyelven. Igaz, hogy a ma­gyaron kívü­l más nyelven sem. Á­bránd és valóság VALAHÁNYSZOR azt akarom mondani, hogy “sétáltam”, mindig eszembe jut egy öreg barátom mondása, aki azt hajtogatta, hogy “szegény ember nem sétál, a szegény ember csak járkál”. Az sétál, akinek sok pénze és­­semmi gondja nincsen és miután nálam ennek éppen az ellenkezője áll fenn, a­helyett, hogy azt írnám: “sétáltam” a Broadwayn, megmaradok a járkálás mellett, szóval járkáltam a Broadwayn. Járkáltam és a mindig változatos, mindig forgalmas utcán állandóan akad valami megfigyelésre méltó. A negyvenkettedik utca körül egy öregebb embert láttam, nagy csomag volt a kezében, hirtelen megállt, letette csomagját és figyel­mesen vizsgált valamit a járda felét elfog­laló vasrácsok alatt. Ezen a környéken számos ilyen vasrácsos járda van, mert a pincék és földszinti helyiségek egész a járda alá érnek. Az öreg ember a zsebébe nyúlt, kis bá­dogskatulyát vett elő, melyben valami feke­te, ragadós anyagból készült kocka volt hosszú zsinórra kötve. A zsinórt leengedte a vasrácsok közé a földre, azután óvatosan felhúzta és a fekete kockán ott csillogott egy tíz centes, mely valahogy valakinek zsebé­ből gurult oda. » Nem tudom mi lehet a foglalkozása ennek a javakorbeli embernek, de annyi bizonyos, hogy szemes, figyelmes, mert mindig a vas­rácsok felett jár, nem a kő járdán és járás közben szeme állandóan a pincék padlózatát kutatja. Úgy látom, hogy fel van készülve az elhullajtott vagy elgurult öt és tíz cen­tesek kihalászására, erre vallott a zseniális, mégis egyszerű halászó készülék is, mely ál­­landban zsebében van. EGÉSZ kis fiók Coney Islandot találtam az egyik penny arcadeban, a régi jó vásári panorámákra emlékeztető kikiáltók édesge­tik a bámészkodókat a tíz centes belépődíj lefizetésére, melynek ellenében szinte hihe­tetlen csodákat ígérgetnek. Ott volt­ Rajah, a kivénült, érdemekben megőszült hollywoodi oroszlán, mely dicső­séges filmkarrierjét itt fejezte be. Láthatók a híres tányérszájú afrikai nők és “Whozis” az embermajom, az összekötő kapocs az em­ber és majom között. Bevallom nagy kísértésnek voltam kitéve, szerettem volna ezt a sok felkínált és “ki­lencven” más csodát megtekinteni, de nem volt rá elég időm. De elhatároztam, hogy legközelebb rövidebbre szabom a járkálási időt és benézek ebbe a panrámába, már csak azért is, hogy megírhassam saját tapaszta­lataim alapján azt, amit­­ láttam. Okvetlen elmegyek, még ha baleknek is fognak tartani. Végre is a mai drága világban kilencven “csodáért” tíz centet fizetni igazán nem nagy áldozat. Már a tányérszáj­ú afrikai szépségek megtekintése is megéri a pénzt! FÖLDY KÁROLY Mind többen és többen tudnak Magyarországon idegen nyelveken A MAI NAP portréja BARBARA HUTTON után Ame­rika leggazdagabb örökösnője Doris Duke Cromwell, aki most újra Európába utazott. A leg­gyakoribb emberi szenvedély, a dohányzás juttatta milliókhoz Doris Duke apját, aki korán halt meg, amikor még egészen kicsiny gyermek volt a leánya. Doris Duke néhány évvel ez­előtt ment férjhez James Crom­­well-hez, aki maga is igen gaz­dag ember, s aki abban különbö­zik Amerika legtöbb gazdag em­berétől, hogy­­ megérti és he­lyesli a New Deal céljait. James Cromwell alapos tanul­mányozója, a gazdasági életnek és tanulmányairól könyveket is írt. Amikor A. Harry Moore-t New Jersey kormányzójának nevezték ki, erősen tartotta ma­gát az a hír, hogy Moore James Cromwell­, fogja kinevezni utód­jának ,a washingtoni szövetségi szenátusba. Kétségtelen, hogy nagy nye­resége lett volna a szövetségi szenátusnak olyan ember, aki nemcsak a nagy vagyonok jo­gait, hanem kötelességeit is bír­­ja, bár maga is a nagy vagyonú emberek osztályába tartozik. S egészen bizonyos, hogy Do­­rus Duke is beillett volna a washingtoni­ társaságokba, hi­szen, ő maga is nagy érdeklődést tanúsít a szociális problémák iránt s a múltkoriban­­például Mrs. Franklin D. Roosevelttel, az elnök feleségével járta be a west virginiai bányavidékeket. De New Jerseyben a pártgépe­zet John Milton szenátori kine­vezését diktálta és Doris Duke most Washington helyett­­ Európába utazott. A hűség jutalma EGY NAPON két esetben is megtörtént, hogy a férjet a feleség mentette meg a fogházbüntetéstől. Mind a két eset londoni rendőrbíróságok előtt játszódott le. William Arthur Altoft rakodómunkást a rendőrbíróság tizennégynapi fogházra ítél­te, mert megtámadta a munkanélkülieket se­­gélyző hivatal egyik tisztviselőjét. Éppen el akarták vezetni a cellájába, mikor a tár­gyalóterem egyik sarkából előlépett a fele­sége és megcsókolta. J. R. MacDonald rendőrbíró látta a jelene­tet. Magához intette az elítélt munkás fele­ségét. — Milyen fiú a férje? — kérdezte tőle. —­ Nagyon jó fiú — válaszolta az asszony. — Biztos vagyok benne, hogy soha nem fog többé ilyen dolgot cselekedni.­­— Megváltoztatom az ítéletet, — mondta a biró. — Őszintén megvallom, hogy nagyon meghatott a csókja. Egy font pénzbünte­tést szabok ki a fogház helyett. Mrs. Altoft megígérte, hogy ő maga fog gondoskodni a büntetési összegnek heti 2 shillinges részletekben való lefizetéséről. — Megmentette a férjét a fogháztól — jelentette a rendőrbíró. A másik eset vádlottját, James Henry Sullivant, azzal vádolták, hogy ellopott két láda karácsonyi puskát. A tárgyaláson ki­derült, hogy Sullivan büntetett előéletű, már négyszer ült fogházban lopás miatt. Szep­tember óta munkanélküli. A tárgyaláson megjelent Sullivan felesé­ge is. Odaállt a rendőrbiró elé és így szólt: — A férjem mindig jó és hűséges volt hozzám. — De már többször elitélték —­ mondta a rendőrbiró, Herbert Medcalfe. — Én miattam tette, amit tett — vála­szolta­ az asszony. A rendőrbiró a vádlott felé fordult: — Hathónapi fogházat érdemelne. de lá­tom, hogy hűséges fiatal felesége van s a büntetés őt is erősen sújtaná. Lehetőséget akarok adni magának a tisztességes életre, ígérje meg, hogy soha többé nem kerül a bí­róság elé. — Megígérem, uram, — mondta a vád­­llott. A rendőrbiró Sullivant felmentette. Az első esetnek érdekes utó­játéka is tá­madt. J. R. MacDonald rendőrbiróhoz két ismeretlen is beküldött egy-egy fontot Altoft rakodómunkás büntetésének kiegyenlítésére. Ezenkívül kapott egy névtelen levelet is, mely szemére hányta lágyszívűségét. Mind­erről a rendőrbiró emlékezett meg másnap a tárgyalások megkezdése előtt. — Sokan úgy gondolkoznak, hogy nagyon lágyszívű voltam, — mondta, — de meg volt a magam oka, hogy így cselekedjem és nem bántam meg. Ma reggel kaptam egy névte­len levelet, ami nem valami hízelgő. DORIS DUKE CROMWELL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA

Next