Amerikai Magyar Népszava, 1958. június (57. évfolyam, 129-153. szám)

1958-06-23 / 147. szám

2-1. OLDAL Second class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio, A'uDiJjmea uaiiy, excepi Sundays and legal ttunuay» AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1716 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és KiadóMvSta) 803 SAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. ¥. Telefon: REgent 7-9370 Ücxizetesi árak — Subscription rates United States of America and Canada Migy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $ii.0# Negyed évre (quarter year) $6.00 ide a országokba (other countries) egy évre $25.01 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK alliance, G., 76B E. Summit Street Detroit, Mich.. 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport Conn.. 578 Botswick Ava. Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem! Pa., 703 E. 4tb Street New Brunswick, N. J., 403 LaWrte St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Chicago 18, 111., 8341 Prairie Av*. Trenton, N. J., 482 Riverside Ava. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 171 College St.. Toronto 2-B. Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-S775 TANULSÁG A MENEKÜLTEKNEK Nagy Im­re és tá­rsai kivégzése alkalmából lenne egynéhány megjegyzésünk új ameriikás magyaro­k ré­szére, akik a forradalom idején menekültek és akik számára Nagy Imre tragédiája még keserűbb csaló­dás, hiszen annak idején beléje vetették bizalmukat és ébtenhe­­látták a nemzeti aspirációk megtestesítőj­ét. Tudatában­ vagyunk, hogy a forradalom mene­kültjei közül soiknak csalódást okozott Amerika, nem töltötte be várakozásukat és gyakran kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy visszatérnek Magyarország­ra. Ehelyütt nem akarunk belebocsátkozni magyar testvéreink lelkiállapotának elemzésébe, mert közöm­bösnek tartjuk, hogy panaszuk, csalódásuk ésszerű és indokolt-e vagy sem. Mindössze arra akarunk rá­mutatni, hogy milyen sors vár azokra, akik a szov­jet hatalom kezébe kerülnek. Természetesen nem minden visszatért menekült magyar fontossága ha­sonló Nagy Imrééhez, de az elv azonos: Nagy Imré­nek is mentességet ígértek, akár csak a hazacsábított magyaroknak. Nem tudunk arról, hogy­ a hazatért menekültek közül bárkit is kivégeztek volna, de jó­­néhányan közülük eltűntek s javító vagy munkatá­­borok­ban töltik napjaikat. A többiek nem kaptá­k vissza régi állásaikat, lakásaikat s megbélyegzett, megriasztott emberenként élnek, keserűen átkozva a pillanatot, amikor szivükre és a csábításokra hall­gatva, visszatértek. Nagy Imréről, az emberről és politikusról már kifejtettük véleményünket e hasábokon tragikus ha­lála alkalmától. Elgázolta a történelem szekere, mint oly sok más politikust, akik azt hitték, hogy a kom­munizmus nyitva áll észszerű módosításokra és ösz­­sze lehet egyeztetni a nemzeti függetlenség elvével. Legyen ez figyelmeztető azoknak a magyaroknak, akiknek még illúzióik vannak arról, hogy milyen sors vár rájuk, ha megkockáztatják a visszatérését. HÁBORÚS KIHÍVÁS A szovjet célja a lebanoni invázióval, amelyet Nasser nevű bábja rendez, aféle próbaháború, mint amit annak idején Koreában rendeztek. Látni akarja a Kremlin, hogy ezúttal is meghát­­rál-e Amerika és szövetségesei. Dulles külügyminisz­ter már felelt a vörös puhatolózásra, Amerika garan­tálta a középkeleti országok függetlenségét. Ha Le­­­banont megrohanja az egyiptomi kishitler, Nasser, hogy mint Adolf, aki Ausztriát foglalta el, id­ekebe­­llezze a szomszéd országot, Amerika segíteni fogja Lebanon népét. Jelenleg terroristák folytatnak háborút a békés kis ország ellen. Nem múlik el nap bombamerényle­tek, rablások, gyújtogatások nélkül. A lebanoni parlament felhatalmazta Chaimoun köztársasági elnököt, hogy nemzetközi segítséget kérjen. Amerika egyelőre csak hadianyagot szállít a lebanoni hadseregnek, amely Szíria határán soroza­tos ütközeteket vívott a terrorista bandákkal. Ha Amerika hathatós segítséget nyújt, mielőtt még ké­sőn lenne és az orvtámadókat lehengerelik, ahelyett, hogy csak védekeznek ellenük, Nasser talán ráébred, hogy olyan tűzzel játszik, amely őt fogja megégetni. KRUSCSEV DILEMMÁJA A nyugati fővárosok érdeklődéssel figyelik Nikita Kruscsev kapálózását. A szovjet diktátor a saját ma­ga szőtte háló foglya lett. A sztálinisták fölülkere­kedésével egyre jobban szorul a nyaka körül a hurok. Egyelőre még védekezik és azzal próbálja igazolni ön­magát, hogy jobbra és balra vagdos. De akik ismerik a kommunista világot és a kulisszák mögötti harcot, tudják, hogy Nikita napjai megszámláltatók. Kruscsevnek abba tört bele a bicskája, hogy nem tudta Titót vissza­csalogatni a vörös, karámba. Szép szó, fenyegetés nem használt. Az oktalan kirohanás, a bojkott újrakezdése egy riadt diktátor kapkodásá­nak jelei. Miféle “politikai vonal” az, amely egyik héten mindent megbocsájt, sőt bocsánatot kér a kita­gadott “szakadártól”. Aztán “vissza a babaruhát” felkiáltással ismét árulónak szidják Titót. Ki hiszi el a f­elm­­elégített vádiakat, melyeket egy­­izben már vissza­szívtak azzal, hogy tévedtek? Krus­csev dilemmája a hatalmon maradni. De a trónus megingott alatta. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Egy pioneer halálára. Himler Márton Bár a jelenlegi amerikai amagyar sajtó munká­sai közül kevesen ismerték, öreg magyarok, régi amerikások sajnálattal veszik hírül, hogy a ma­gyar betű utolsónak köztünk ma­radt pioneerja, e­inberger Jenő elhunyt a napokban. Ő ringatta néhai Nyitray Emillel (bizony majdnem mindenki néhai már, akik kortársai voltak Weinber­­gernek) a legelső amerikai ma­gyar napilapnak, a Magyar Nem­zetőrnek a bölcsőjét, leginkább ők ketten nyúltak a zsebükbe, ha ki kellett a nyomdászt fizetni, mielőtt a lapot kiadta. Igaz, né­ha Burger József, Rosenfeld Náci, Debrovszky Gyula is kifizették a lap egy-egy számát, de akár­ki adta a pénzt, Weinbergernek kellett azt össze­hozni. Régen, mintegy hatvanöt éve került Amerikába Ungvárról, ahonnan rajta kívül Nyitrayt és Hor­váth Józsefet kapta Amerika magyar sajtója. Nyitray Emillel, az évtizedeken át híres magyar importőrrel állt össze, hogy magyar könyveket hozzanak az akkoriban hetenkint ezerszám érke­zett magyar bevándorlóknak, és néhány esztendő alatt hatalmas vállalattá fejlesztették a szerényen indult üzletet. Eleinte csak imakönyveket hozat­tak, de négy-öt év múlva már a szép- és kevésbé szépirodalom könyveit is tízezerszám terjesztet­ték, és az első háború előtt évi hét-nyolcszázezer magyar kalendáriumot hozattak az Óhazából. De a magyar kivándorlóknak más hazai portéká­ra is szükségük volt, és a naggyá fejlődött Emil Nyitray cégnél a bajuszpedrőt, delinkendőt, tök­­gyalut,a magyar kaszát és száz más magyar holmin kívül a selmeci pipát is megkapták. Az üzlet rohamos fejlődése képesítette a két magyart, hogy jövedelmük egy részét Magyar- Amerika megalapozására fordítsák. Idejében megérezték, hogy a magyar kivándor­lókból “bevándorlók” lesznek idővel, hogy polgáro­sodni kell az ide érkezett magyarnak, hogy köz­­intézményekre lesz szükségük. A newyorki Hous­ton Street híres Little Hungary-jában az akkori new-yorki rendőrbiztos, Teddy Roosevelt útmuta­tására megalapították a Republikánus Clubot, és bár annak a vezetését rábízták Braun Márkusra, Nyitray volt a “Sugar Daddy”, és a szervezés iga­zi munkáját Weinberger Jenő végezte. A huszas években az elhunyt pioneer west vir­giniai lakásán régi írásait, elhalványult leveleit ol­vasgattam, és bámulva látom, hogy a zsidó vallá­sú Weinberger hozatta ki Perényi Lászlót, New York első katolikus magyar papját, és a költséget Nyitray Emil előlegezte. Ugyancsak ők bírták rá New York református magyarságát, hogy az első református egyházat megalakítsák, és mindket­tőnek a neve az alapító tagok közt van. Az az egy­ház volt a mai hatalmas Református Egyesület csirája. Mikor Nyitray Emil szemeit lehunyta, hűséges barátja és munkatársa eltávozott onnan, ahol any­­nyit dolgozott a magyarságért. Pittsburg­hban alapított hasonló import-üzemet, amely azonban néhány év múlva megszűnt, amint­hogy a new-yorki Nyitray cég is megszűnt az első háborúval. A magyarok leszoktak a bajuszpedrőről, a ma­gyar asszonyoknak nem kellett többé a delvi ken­dő, magyar könyvekre sem volt már olyan nagy szükség, pótolták az olvasni valót a hatalmasan kifejlődött magyar újságok. Weinberger Jenő Clevelandsba ment, ahol vissza­tért első szerelméhez. Hosszú ideig dolgozott Fecsó Imre újságjánál, a Magyar Napilapnál, Fecsó azonban hadakozott Kohányi Tihamérral, és abba belebukott pár év alatt az újságja. Akkor látták ismerősei, hogy Weinberger Je­nőnek az amerikai közélebe nyúló gyökerei milyen messzire nyúltak már. A szabadkőműves páholy­ban rávette egyik amerikai tagtársát, Mr. Greent, a hatalmas Solvey vállalat egyik főtisztviselőjét, hogy adjon pénzt egy új magyar napilapra, és ny­olcvanezer dollárt hozott tőle, hogy megfelelően felszereljék Fédor Antal nyomdáját, ahol megin­dult Kemény György szerkesztésében az új újság. Detroit magyar kolóniája nem bírt el egy napi­lapot, a távoli magyar kolóniákat New York és Cleveland lapjai sokkal gyorsabban elérték, a det­roiti napilap rövid idő alatt befejezte pályáját, és azt mint hetenként kétszer megjelenő lapot azután Fodor Gyula tartotta nagy áldozatokkal életben, de Weinberger a napilap megszűntével örökre búcsút vett a magyar betűtől, sőt az egész amerikai magyar élettől. Felégetett könyvtárak Az Egyesült Államok 1947-ben kezdte el azt a kulturális munkáját, amelynek révén gyönyörű könyvtárakat állított fel egy csomó országban. Ezek a könyvtárak nagyon értékes szolgálatot te­hetnek a szabad nemzetek ügyének, aminek épen az a legerősebb bizonyítéka, hogy a felizgatott tö­megek dühe elsősorban ezek ellen fordul. 11 esz­tendő alatt nem kevesebb, mint 28 esetben inté­zett támadást a tömeg a könyvtárak ellen, össze­sen 15 országban. A két legutolsó eset a libanoni köztársaság két városában, Beirutban és Tripo­­liban történt. Tavaly ősszel Németországban és Ausztriában öt ilyen amerikai könyvtár-kulturközpontot volt alkalmam végignézni. Bécsben legtovább tartóz­kodtam és ott fordultam meg legötbbet ebben a könyvtárban, ami annál is inkább könnyű volt, mert ott van a város központjában, az operával szemben, a legforgalmasabb helyen, ahol minden­nap át kellett mennem. Mivel Bécsben is esett az eső bőven, valóságos áldás volt ez a hely, ahol kellemes időtöltés közben a levelezésem egy ré­szét is kényelmesen elintézhettem. Az öt könyvtár amit tanulmányozni alkalmam volt Hamburgban, Brémában, Münchenben, Bécs­ben és Salzburgban van. Legjobban a müncheni tetszett, bár a bécsi és hamburgi ennél sokkal na­gyobb. A brémai is rendkívül kedves és barátsá­gos. Hamburgban modern épületet emeltek a könyv­tárnak, jó messze a város központjától, az egye­temtől nem messze. Remek, modern épület, ren­geteg lap és folyóirattal, tartalmas könyvtárral, zen­e és előadó termekkel, kiállítási csarnokkal. Akármelyik modern amerikai nagyvárosba be­­illenék. Csöndes hely, távol minden utcai lármá­tól, ami ideálissá teszi a benne való tartózkodást. Legnagyobb fogyatékosságát azonban rögtön érezni kellett: túl messze van a nyüzsgő élettől ahoz, hogy igazán hathatós propaganda eszközzé lehessen. Sokáig tart odaérni, az ember már fá­radt, amikor odaér. Inkább azt a benyomást teszi az emberre, hogy olyan tanult emberek számára készült, akiknek amúgy sincsen szükségük demo­kratikus propagandára. Azt kell hinnem, hogy a hamburgi könyvtár nem túlságosan hathatós pro­paganda eszköz ebben az erősen szocialista város­ban, amely Nyugatnémetországnak a legnagyobb és legfontosabb városa, majdnem két millió la­kossal. A brémai könyvtár már sokkal jobb helyen van, az ősi város központjában, közvetlenül a várost uraló öreg templom szomszédságában. Sokkal kisebb, mint a hamburgi, de rendkívül barátságos, kedves berendezése, friss szépsége igen kellemes hatást tesz a látogatóra. Külön örültem neki, hogy a születéseim napját egy ilyen helyen tölthettem el. A müncheni könyvtár nagy, modern, kiváló szakértelemmel berendezve. Kissé távolabb van a központtól, csöndes helyen, ami propaganda ere­jét valószínűleg csökkenti, de aki bemegy, aligha­­ távozik csalódottan. A salzburgi könyvtár is kisebb. A város, bár nagyságra második városa Ausztriának, megle­hetősen álmosnak látszik, itt igazi élet csak az alatt az egy hónap alatt van, amikor a Mozart ün­nepségek tartanak, azután minden a régi meder­ben lassan folydogál tovább. Ebben a városban is sok intelligens ember van, de nem gondolom, hogy az­­egyszerűbb népet a könyvtár különösen érdekelné. A nép amellett szegény, a megélheté­sért kemény küzdelmet kell folytatnia. Amerikai könyvtárak látogatására aligha marad idő. A bécsi könyvtár tanulmányozása volt a legér­dekesebb. Itt aztán igazán elemében van a kultúr­­propaganda. Mint említettem, a könyvtár az opera­házzal szemben van, a város legforgalmasabb pontján. Ez a hely olyan forgalmas, hogy a há­ború­­után egy földalatti üzleti központot építetett az utcakeresztezés alá, igazi modern és fényes “shopping center”, a fényes üzletek tucatjával. Minden ezen a ponton fut össze a kétmilliós vá­rosban. A déli útoldalon modern irodaépületet emeltek, ennek az egyik sarkát, két emeleten, az amerikai könyvtár foglalja el. A hely központi jellege, a forgalom idetorlódása azt eredményezi, hogy a környék, az amerikai könyvtárral együtt, mindig zsúfolt. Van egy 25 ezer kötetből álló kölcsönkönyvtára, amely majd­nem kizárólag angol és amerikai írók németre for­dított műveiből áll. Alig lehet megmozdulni benne, annyi a nép, különösen amikor estefelé a forga­lom tetőpontját éri el. A könyvtár természetesen ingyenes, bárki, kártyája alapján, kölcsönözhet könyvet. Az olvasó­terem állandóan zsúfolt. A hely túlságosan központi volta itt mutatkozik károsan: sokan egyszerűen váróteremnek, melegedőnek használják és elveszik a helyet olyanoktól, akik olvasni mennek. Politikai propagandának nyomát sem láttam se­hol. A folyóiratok, újságok, könyvek minden eszmeáramlatot képviselnek, valószínűleg a kom­munizmus kivételével. A tömegek odaözönlésének egyik oka talán az is volt, hogy a könyvtár azon a helyen csak pár héttel előzőleg nyílt meg Meg vagyok azonban írta: VASVÁRY ÖDÖN győződve afelől,­ hogy az érdeklődés azóta, amit én ott j­ártam­, csak erősödött a bécsi nép részért A könyvtár olyan vonzóerő, amit felülmúlni aligl lehetne. Ugyancsak az opera téren, a másik oldalán,­z angoloknak is van egy olvasó­terme, valamint franciáknak is. Mindkettőt sokan látogatják,­­ egyik sem állhat meg az amerikai mellett deres­kezés, teljesség és hatásosság szempontjából. Vo­tam mindegyikben, de a végén mindig az ameriká­ban kötöttem ki. Akik pusztító szándékkal emelik fel a kézi­két ezek ellen az intézmények ellen, azokból csa­k visszafojtott barbárság tör elő. Minél több ilye galád támadás történik, annál jobban meg kel győződve lennünk afelől, hogy pontosan ez a kul­turális propaganda módszer az, amire a világnál nagy szüksége van. NAPFOLT ÉS RÁDIÓZÁS Ha a napfoltok jelentkeznek, ez tulajdonképen csak a nap erősebb működésének jele, amely a föld ionburkát, tehát az atmoszféra elektromossággal teli magas rétegeit befolyásolja. Minthogy a rádió­hullámok egészen ezekig a rétegekig hatolnak és itt megtörnek, természetesen összefüggés van a napfoltok és rádióhullámok között is. Hosszú esz­tendőknek éjjel végzett mérési munkálatai tény­leg bebizonyították, hogy a napfoltok periodiku­san erősebb fellépésekor a rádiókészülékek vevő­­képességének ereje csökken. Írta: HIMLER MÁRTI West Virginában, a Landgraf­f Coal Compar vállalt főkönyvelői állást, és nemcsak New­s­ban, Clevelandsban és Detroitban, de West­g­niában is sok öreg magyar gondol szeretettel­­ hunyt magyar pioneerra. Néhány év múlva gyermekeinek iskolázta visszaszólította a városba, ismét Detroitba k­­ött, auditor irodát nyitott a depresszió alá legnehezebb időkben, és munkáján kívül ides családjának, különösen éveken át invalidus jőnek szentelte. Ebben az időben már csak nem magyar barátjával tartott érintkezést, a sze­dett magyar élettől teljesen elvonult, és más gyárok csak akkor keresték fel, ha nagy an­yai befolyására hivatkozva, segítséget kértek Vezető tisztséget töltött be a szabadkőművi detroiti páholyában, szoros barátságt tartott a város előkelősége, bírók, polgármesterek, pó­kusok, üzletemberek készségesen álltak a szó fatára, ha bajban lévő magyarok számára kéri hitséget. Amit Weinberger maga soha nem tu­dott meg azoktól, akik csak a nevét ismerték, előtt bekopogtak az ajtaján ha bajban voltak. Nyolcvanhat éves korában távozott az élők­rából, amikor enyhébb éghajlatot keresve a Floridában élő fivéréhez akart költözni. A magyar betű mai munkásai közül e sorok­­án kívül talán csak Farkas Géza és Káldor I­ván ismerték, de a pioneer korszakban kortát nem voltunk. Mi már a Weinberger, Nyitray, I­ványi és Berkó által vágott utón indultunk. Ha azonban kevesen is vagyunk, akik vele n a betűt együtt szántottuk, sok-sok öreg nevyc magyar gondol halálhírével kapcsolatban f nosztalgiával a Little Hungary s a Café Boulev­ viharos napjaira, amikor a Second Avenuet az gol sajtó Gulyás Avenuenak nevezte. És sok öreg clevelandi magyar gondol még el­szer arra a korszakra, mikor a Buckeyeon magi templomok, magyar üzletek, magyar bankok ép­tek, és mikor az Amerikaszerte híres Wohl ászt társaság tagjai azon vitáztak, hogy Baracs­on vagy Weinberger Jenő volt-e szellemesebb, mit délben a kolónia bohém tagjai összejöttek, ha egymást vesézzék. A Little Hungary, a Cafe Be­levard és a Wohl asztal utolsó mohikánjától­­ csúzunk ezekben a sorokban. SÜTET JÓSLAT Dr. Alfred Gortner, aki a Minnesota egyetemei a mezőgazdasági vegytan tanára, szomorú jövő jósol az emberiségnek. Gortner azt állítja, hogy korunk nem a haladás, hanem a pazarlás korszaka Esztelen könnyelműséggel pazaroljuk azokat a fé­meket, amelyeken a fehér ember kultúrája fel­épült és amelyek csak korlátolt mennyiségben van­nak a földön. A szén és a petróleum, ezek a leg­fontosabb erőforrások tovább fognak tartani, mint a legfontosabb fémek, amelyeket az utódaink szá­mára használhatatlan formákba dolgozunk föl. A világ vaskészlete legfeljebb 250 évig lesz elég, mégis acélhajókat építünk belőle, amelyek néhány év múlva már csak céltáblák gyanánt lesznek fel­­használhatók. Tömérdek vas megy veszendőbe. Nagyon kevés a cin­, mégis belőle készítjük a sztaniolt a csokoládé és finom szivarok pakolására. Hamarosan el fognak fogyni a réz, ólom, króm, mangán s nikkel is. A kén sem fog tovább tartani 150 évnél. A fémek hiánya nagy zavarokat fog előidézni, új gépek számára nem lesz elég fém és az egyre növekedő szükségletek kielégítése lehetetlenné vá­lik. A napfényből elektromosságot termelő gépek, a tengerek árapályát és a vízeséseket felhasználó gépek nem tudnak majd elegendő elektromosságot termelni a mai kulturaivó fentartására. A vég­eredmény az lesz, hogy utódaink a föld hidegebb területeit el fogják hagyni és az egyenlítő kör­nyékén fognak megtelepedni, a meleg égöv alatt, ahol nem kell fűteni és a megélhetés is könnyebb. A forró égöv alatt összetorlódott emberiség igény­telen lesz, nem lesznek bonyolult szükségletei és nem lesznek gépei, utódaink vademberek lesznek. A forró égöv alatt azonban a fekete, barna és a sárga faj jobban fog virulni, mint a fehér faj, amely lassanként ki fog halni. Az emberiség élete egészen új irányt fog venni és rólunk úgy fognak megemlékezni, hogy mi voltunk azok, akik világ kincseit elpazarolták és aztán nem tudták pótolni.

Next