Amerikai Magyar Népszava, 1958. június (57. évfolyam, 129-153. szám)
1958-06-23 / 147. szám
2-1. OLDAL Second class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio, A'uDiJjmea uaiiy, excepi Sundays and legal ttunuay» AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1716 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és KiadóMvSta) 803 SAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. ¥. Telefon: REgent 7-9370 Ücxizetesi árak — Subscription rates United States of America and Canada Migy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $ii.0# Negyed évre (quarter year) $6.00 ide a országokba (other countries) egy évre $25.01 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK alliance, G., 76B E. Summit Street Detroit, Mich.. 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport Conn.. 578 Botswick Ava. Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem! Pa., 703 E. 4tb Street New Brunswick, N. J., 403 LaWrte St. Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Chicago 18, 111., 8341 Prairie Av*. Trenton, N. J., 482 Riverside Ava. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 171 College St.. Toronto 2-B. Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-S775 TANULSÁG A MENEKÜLTEKNEK Nagy Imre és társai kivégzése alkalmából lenne egynéhány megjegyzésünk új ameriikás magyarok részére, akik a forradalom idején menekültek és akik számára Nagy Imre tragédiája még keserűbb csalódás, hiszen annak idején beléje vetették bizalmukat és ébtenhelátták a nemzeti aspirációk megtestesítőjét. Tudatában vagyunk, hogy a forradalom menekültjei közül soiknak csalódást okozott Amerika, nem töltötte be várakozásukat és gyakran kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy visszatérnek Magyarországra. Ehelyütt nem akarunk belebocsátkozni magyar testvéreink lelkiállapotának elemzésébe, mert közömbösnek tartjuk, hogy panaszuk, csalódásuk ésszerű és indokolt-e vagy sem. Mindössze arra akarunk rámutatni, hogy milyen sors vár azokra, akik a szovjet hatalom kezébe kerülnek. Természetesen nem minden visszatért menekült magyar fontossága hasonló Nagy Imrééhez, de az elv azonos: Nagy Imrének is mentességet ígértek, akár csak a hazacsábított magyaroknak. Nem tudunk arról, hogy a hazatért menekültek közül bárkit is kivégeztek volna, de jónéhányan közülük eltűntek s javító vagy munkatáborokban töltik napjaikat. A többiek nem kapták vissza régi állásaikat, lakásaikat s megbélyegzett, megriasztott emberenként élnek, keserűen átkozva a pillanatot, amikor szivükre és a csábításokra hallgatva, visszatértek. Nagy Imréről, az emberről és politikusról már kifejtettük véleményünket e hasábokon tragikus halála alkalmától. Elgázolta a történelem szekere, mint oly sok más politikust, akik azt hitték, hogy a kommunizmus nyitva áll észszerű módosításokra és öszsze lehet egyeztetni a nemzeti függetlenség elvével. Legyen ez figyelmeztető azoknak a magyaroknak, akiknek még illúzióik vannak arról, hogy milyen sors vár rájuk, ha megkockáztatják a visszatérését. HÁBORÚS KIHÍVÁS A szovjet célja a lebanoni invázióval, amelyet Nasser nevű bábja rendez, aféle próbaháború, mint amit annak idején Koreában rendeztek. Látni akarja a Kremlin, hogy ezúttal is meghátrál-e Amerika és szövetségesei. Dulles külügyminiszter már felelt a vörös puhatolózásra, Amerika garantálta a középkeleti országok függetlenségét. Ha Lebanont megrohanja az egyiptomi kishitler, Nasser, hogy mint Adolf, aki Ausztriát foglalta el, idekebellezze a szomszéd országot, Amerika segíteni fogja Lebanon népét. Jelenleg terroristák folytatnak háborút a békés kis ország ellen. Nem múlik el nap bombamerényletek, rablások, gyújtogatások nélkül. A lebanoni parlament felhatalmazta Chaimoun köztársasági elnököt, hogy nemzetközi segítséget kérjen. Amerika egyelőre csak hadianyagot szállít a lebanoni hadseregnek, amely Szíria határán sorozatos ütközeteket vívott a terrorista bandákkal. Ha Amerika hathatós segítséget nyújt, mielőtt még későn lenne és az orvtámadókat lehengerelik, ahelyett, hogy csak védekeznek ellenük, Nasser talán ráébred, hogy olyan tűzzel játszik, amely őt fogja megégetni. KRUSCSEV DILEMMÁJA A nyugati fővárosok érdeklődéssel figyelik Nikita Kruscsev kapálózását. A szovjet diktátor a saját maga szőtte háló foglya lett. A sztálinisták fölülkerekedésével egyre jobban szorul a nyaka körül a hurok. Egyelőre még védekezik és azzal próbálja igazolni önmagát, hogy jobbra és balra vagdos. De akik ismerik a kommunista világot és a kulisszák mögötti harcot, tudják, hogy Nikita napjai megszámláltatók. Kruscsevnek abba tört bele a bicskája, hogy nem tudta Titót visszacsalogatni a vörös, karámba. Szép szó, fenyegetés nem használt. Az oktalan kirohanás, a bojkott újrakezdése egy riadt diktátor kapkodásának jelei. Miféle “politikai vonal” az, amely egyik héten mindent megbocsájt, sőt bocsánatot kér a kitagadott “szakadártól”. Aztán “vissza a babaruhát” felkiáltással ismét árulónak szidják Titót. Ki hiszi el a felmelégített vádiakat, melyeket egyizben már visszaszívtak azzal, hogy tévedtek? Kruscsev dilemmája a hatalmon maradni. De a trónus megingott alatta. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Egy pioneer halálára. Himler Márton Bár a jelenlegi amerikai amagyar sajtó munkásai közül kevesen ismerték, öreg magyarok, régi amerikások sajnálattal veszik hírül, hogy a magyar betű utolsónak köztünk maradt pioneerja, einberger Jenő elhunyt a napokban. Ő ringatta néhai Nyitray Emillel (bizony majdnem mindenki néhai már, akik kortársai voltak Weinbergernek) a legelső amerikai magyar napilapnak, a Magyar Nemzetőrnek a bölcsőjét, leginkább ők ketten nyúltak a zsebükbe, ha ki kellett a nyomdászt fizetni, mielőtt a lapot kiadta. Igaz, néha Burger József, Rosenfeld Náci, Debrovszky Gyula is kifizették a lap egy-egy számát, de akárki adta a pénzt, Weinbergernek kellett azt összehozni. Régen, mintegy hatvanöt éve került Amerikába Ungvárról, ahonnan rajta kívül Nyitrayt és Horváth Józsefet kapta Amerika magyar sajtója. Nyitray Emillel, az évtizedeken át híres magyar importőrrel állt össze, hogy magyar könyveket hozzanak az akkoriban hetenkint ezerszám érkezett magyar bevándorlóknak, és néhány esztendő alatt hatalmas vállalattá fejlesztették a szerényen indult üzletet. Eleinte csak imakönyveket hozattak, de négy-öt év múlva már a szép- és kevésbé szépirodalom könyveit is tízezerszám terjesztették, és az első háború előtt évi hét-nyolcszázezer magyar kalendáriumot hozattak az Óhazából. De a magyar kivándorlóknak más hazai portékára is szükségük volt, és a naggyá fejlődött Emil Nyitray cégnél a bajuszpedrőt, delinkendőt, tökgyalut,a magyar kaszát és száz más magyar holmin kívül a selmeci pipát is megkapták. Az üzlet rohamos fejlődése képesítette a két magyart, hogy jövedelmük egy részét Magyar- Amerika megalapozására fordítsák. Idejében megérezték, hogy a magyar kivándorlókból “bevándorlók” lesznek idővel, hogy polgárosodni kell az ide érkezett magyarnak, hogy közintézményekre lesz szükségük. A newyorki Houston Street híres Little Hungary-jában az akkori new-yorki rendőrbiztos, Teddy Roosevelt útmutatására megalapították a Republikánus Clubot, és bár annak a vezetését rábízták Braun Márkusra, Nyitray volt a “Sugar Daddy”, és a szervezés igazi munkáját Weinberger Jenő végezte. A huszas években az elhunyt pioneer west virginiai lakásán régi írásait, elhalványult leveleit olvasgattam, és bámulva látom, hogy a zsidó vallású Weinberger hozatta ki Perényi Lászlót, New York első katolikus magyar papját, és a költséget Nyitray Emil előlegezte. Ugyancsak ők bírták rá New York református magyarságát, hogy az első református egyházat megalakítsák, és mindkettőnek a neve az alapító tagok közt van. Az az egyház volt a mai hatalmas Református Egyesület csirája. Mikor Nyitray Emil szemeit lehunyta, hűséges barátja és munkatársa eltávozott onnan, ahol anynyit dolgozott a magyarságért. Pittsburghban alapított hasonló import-üzemet, amely azonban néhány év múlva megszűnt, aminthogy a new-yorki Nyitray cég is megszűnt az első háborúval. A magyarok leszoktak a bajuszpedrőről, a magyar asszonyoknak nem kellett többé a delvi kendő, magyar könyvekre sem volt már olyan nagy szükség, pótolták az olvasni valót a hatalmasan kifejlődött magyar újságok. Weinberger Jenő Clevelandsba ment, ahol visszatért első szerelméhez. Hosszú ideig dolgozott Fecsó Imre újságjánál, a Magyar Napilapnál, Fecsó azonban hadakozott Kohányi Tihamérral, és abba belebukott pár év alatt az újságja. Akkor látták ismerősei, hogy Weinberger Jenőnek az amerikai közélebe nyúló gyökerei milyen messzire nyúltak már. A szabadkőműves páholyban rávette egyik amerikai tagtársát, Mr. Greent, a hatalmas Solvey vállalat egyik főtisztviselőjét, hogy adjon pénzt egy új magyar napilapra, és nyolcvanezer dollárt hozott tőle, hogy megfelelően felszereljék Fédor Antal nyomdáját, ahol megindult Kemény György szerkesztésében az új újság. Detroit magyar kolóniája nem bírt el egy napilapot, a távoli magyar kolóniákat New York és Cleveland lapjai sokkal gyorsabban elérték, a detroiti napilap rövid idő alatt befejezte pályáját, és azt mint hetenként kétszer megjelenő lapot azután Fodor Gyula tartotta nagy áldozatokkal életben, de Weinberger a napilap megszűntével örökre búcsút vett a magyar betűtől, sőt az egész amerikai magyar élettől. Felégetett könyvtárak Az Egyesült Államok 1947-ben kezdte el azt a kulturális munkáját, amelynek révén gyönyörű könyvtárakat állított fel egy csomó országban. Ezek a könyvtárak nagyon értékes szolgálatot tehetnek a szabad nemzetek ügyének, aminek épen az a legerősebb bizonyítéka, hogy a felizgatott tömegek dühe elsősorban ezek ellen fordul. 11 esztendő alatt nem kevesebb, mint 28 esetben intézett támadást a tömeg a könyvtárak ellen, összesen 15 országban. A két legutolsó eset a libanoni köztársaság két városában, Beirutban és Tripoliban történt. Tavaly ősszel Németországban és Ausztriában öt ilyen amerikai könyvtár-kulturközpontot volt alkalmam végignézni. Bécsben legtovább tartózkodtam és ott fordultam meg legötbbet ebben a könyvtárban, ami annál is inkább könnyű volt, mert ott van a város központjában, az operával szemben, a legforgalmasabb helyen, ahol mindennap át kellett mennem. Mivel Bécsben is esett az eső bőven, valóságos áldás volt ez a hely, ahol kellemes időtöltés közben a levelezésem egy részét is kényelmesen elintézhettem. Az öt könyvtár amit tanulmányozni alkalmam volt Hamburgban, Brémában, Münchenben, Bécsben és Salzburgban van. Legjobban a müncheni tetszett, bár a bécsi és hamburgi ennél sokkal nagyobb. A brémai is rendkívül kedves és barátságos. Hamburgban modern épületet emeltek a könyvtárnak, jó messze a város központjától, az egyetemtől nem messze. Remek, modern épület, rengeteg lap és folyóirattal, tartalmas könyvtárral, zene és előadó termekkel, kiállítási csarnokkal. Akármelyik modern amerikai nagyvárosba beillenék. Csöndes hely, távol minden utcai lármától, ami ideálissá teszi a benne való tartózkodást. Legnagyobb fogyatékosságát azonban rögtön érezni kellett: túl messze van a nyüzsgő élettől ahoz, hogy igazán hathatós propaganda eszközzé lehessen. Sokáig tart odaérni, az ember már fáradt, amikor odaér. Inkább azt a benyomást teszi az emberre, hogy olyan tanult emberek számára készült, akiknek amúgy sincsen szükségük demokratikus propagandára. Azt kell hinnem, hogy a hamburgi könyvtár nem túlságosan hathatós propaganda eszköz ebben az erősen szocialista városban, amely Nyugatnémetországnak a legnagyobb és legfontosabb városa, majdnem két millió lakossal. A brémai könyvtár már sokkal jobb helyen van, az ősi város központjában, közvetlenül a várost uraló öreg templom szomszédságában. Sokkal kisebb, mint a hamburgi, de rendkívül barátságos, kedves berendezése, friss szépsége igen kellemes hatást tesz a látogatóra. Külön örültem neki, hogy a születéseim napját egy ilyen helyen tölthettem el. A müncheni könyvtár nagy, modern, kiváló szakértelemmel berendezve. Kissé távolabb van a központtól, csöndes helyen, ami propaganda erejét valószínűleg csökkenti, de aki bemegy, aligha távozik csalódottan. A salzburgi könyvtár is kisebb. A város, bár nagyságra második városa Ausztriának, meglehetősen álmosnak látszik, itt igazi élet csak az alatt az egy hónap alatt van, amikor a Mozart ünnepségek tartanak, azután minden a régi mederben lassan folydogál tovább. Ebben a városban is sok intelligens ember van, de nem gondolom, hogy azegyszerűbb népet a könyvtár különösen érdekelné. A nép amellett szegény, a megélhetésért kemény küzdelmet kell folytatnia. Amerikai könyvtárak látogatására aligha marad idő. A bécsi könyvtár tanulmányozása volt a legérdekesebb. Itt aztán igazán elemében van a kultúrpropaganda. Mint említettem, a könyvtár az operaházzal szemben van, a város legforgalmasabb pontján. Ez a hely olyan forgalmas, hogy a háborúután egy földalatti üzleti központot építetett az utcakeresztezés alá, igazi modern és fényes “shopping center”, a fényes üzletek tucatjával. Minden ezen a ponton fut össze a kétmilliós városban. A déli útoldalon modern irodaépületet emeltek, ennek az egyik sarkát, két emeleten, az amerikai könyvtár foglalja el. A hely központi jellege, a forgalom idetorlódása azt eredményezi, hogy a környék, az amerikai könyvtárral együtt, mindig zsúfolt. Van egy 25 ezer kötetből álló kölcsönkönyvtára, amely majdnem kizárólag angol és amerikai írók németre fordított műveiből áll. Alig lehet megmozdulni benne, annyi a nép, különösen amikor estefelé a forgalom tetőpontját éri el. A könyvtár természetesen ingyenes, bárki, kártyája alapján, kölcsönözhet könyvet. Az olvasóterem állandóan zsúfolt. A hely túlságosan központi volta itt mutatkozik károsan: sokan egyszerűen váróteremnek, melegedőnek használják és elveszik a helyet olyanoktól, akik olvasni mennek. Politikai propagandának nyomát sem láttam sehol. A folyóiratok, újságok, könyvek minden eszmeáramlatot képviselnek, valószínűleg a kommunizmus kivételével. A tömegek odaözönlésének egyik oka talán az is volt, hogy a könyvtár azon a helyen csak pár héttel előzőleg nyílt meg Meg vagyok azonban írta: VASVÁRY ÖDÖN győződve afelől, hogy az érdeklődés azóta, amit én ott jártam, csak erősödött a bécsi nép részért A könyvtár olyan vonzóerő, amit felülmúlni aligl lehetne. Ugyancsak az opera téren, a másik oldalán,z angoloknak is van egy olvasóterme, valamint franciáknak is. Mindkettőt sokan látogatják, egyik sem állhat meg az amerikai mellett dereskezés, teljesség és hatásosság szempontjából. Votam mindegyikben, de a végén mindig az amerikában kötöttem ki. Akik pusztító szándékkal emelik fel a kézikét ezek ellen az intézmények ellen, azokból csak visszafojtott barbárság tör elő. Minél több ilye galád támadás történik, annál jobban meg kel győződve lennünk afelől, hogy pontosan ez a kulturális propaganda módszer az, amire a világnál nagy szüksége van. NAPFOLT ÉS RÁDIÓZÁS Ha a napfoltok jelentkeznek, ez tulajdonképen csak a nap erősebb működésének jele, amely a föld ionburkát, tehát az atmoszféra elektromossággal teli magas rétegeit befolyásolja. Minthogy a rádióhullámok egészen ezekig a rétegekig hatolnak és itt megtörnek, természetesen összefüggés van a napfoltok és rádióhullámok között is. Hosszú esztendőknek éjjel végzett mérési munkálatai tényleg bebizonyították, hogy a napfoltok periodikusan erősebb fellépésekor a rádiókészülékek vevőképességének ereje csökken. Írta: HIMLER MÁRTI West Virginában, a Landgraff Coal Compar vállalt főkönyvelői állást, és nemcsak Newsban, Clevelandsban és Detroitban, de Westgniában is sok öreg magyar gondol szeretettel hunyt magyar pioneerra. Néhány év múlva gyermekeinek iskolázta visszaszólította a városba, ismét Detroitba kött, auditor irodát nyitott a depresszió alá legnehezebb időkben, és munkáján kívül ides családjának, különösen éveken át invalidus jőnek szentelte. Ebben az időben már csak nem magyar barátjával tartott érintkezést, a szedett magyar élettől teljesen elvonult, és más gyárok csak akkor keresték fel, ha nagy anyai befolyására hivatkozva, segítséget kértek Vezető tisztséget töltött be a szabadkőművi detroiti páholyában, szoros barátságt tartott a város előkelősége, bírók, polgármesterek, pókusok, üzletemberek készségesen álltak a szó fatára, ha bajban lévő magyarok számára kéri hitséget. Amit Weinberger maga soha nem tudott meg azoktól, akik csak a nevét ismerték, előtt bekopogtak az ajtaján ha bajban voltak. Nyolcvanhat éves korában távozott az élőkrából, amikor enyhébb éghajlatot keresve a Floridában élő fivéréhez akart költözni. A magyar betű mai munkásai közül e sorokán kívül talán csak Farkas Géza és Káldor Iván ismerték, de a pioneer korszakban kortát nem voltunk. Mi már a Weinberger, Nyitray, Iványi és Berkó által vágott utón indultunk. Ha azonban kevesen is vagyunk, akik vele n a betűt együtt szántottuk, sok-sok öreg nevyc magyar gondol halálhírével kapcsolatban f nosztalgiával a Little Hungary s a Café Boulev viharos napjaira, amikor a Second Avenuet az gol sajtó Gulyás Avenuenak nevezte. És sok öreg clevelandi magyar gondol még elszer arra a korszakra, mikor a Buckeyeon magi templomok, magyar üzletek, magyar bankok éptek, és mikor az Amerikaszerte híres Wohl ászt társaság tagjai azon vitáztak, hogy Baracson vagy Weinberger Jenő volt-e szellemesebb, mit délben a kolónia bohém tagjai összejöttek, ha egymást vesézzék. A Little Hungary, a Cafe Belevard és a Wohl asztal utolsó mohikánjától csúzunk ezekben a sorokban. SÜTET JÓSLAT Dr. Alfred Gortner, aki a Minnesota egyetemei a mezőgazdasági vegytan tanára, szomorú jövő jósol az emberiségnek. Gortner azt állítja, hogy korunk nem a haladás, hanem a pazarlás korszaka Esztelen könnyelműséggel pazaroljuk azokat a fémeket, amelyeken a fehér ember kultúrája felépült és amelyek csak korlátolt mennyiségben vannak a földön. A szén és a petróleum, ezek a legfontosabb erőforrások tovább fognak tartani, mint a legfontosabb fémek, amelyeket az utódaink számára használhatatlan formákba dolgozunk föl. A világ vaskészlete legfeljebb 250 évig lesz elég, mégis acélhajókat építünk belőle, amelyek néhány év múlva már csak céltáblák gyanánt lesznek felhasználhatók. Tömérdek vas megy veszendőbe. Nagyon kevés a cin, mégis belőle készítjük a sztaniolt a csokoládé és finom szivarok pakolására. Hamarosan el fognak fogyni a réz, ólom, króm, mangán s nikkel is. A kén sem fog tovább tartani 150 évnél. A fémek hiánya nagy zavarokat fog előidézni, új gépek számára nem lesz elég fém és az egyre növekedő szükségletek kielégítése lehetetlenné válik. A napfényből elektromosságot termelő gépek, a tengerek árapályát és a vízeséseket felhasználó gépek nem tudnak majd elegendő elektromosságot termelni a mai kulturaivó fentartására. A végeredmény az lesz, hogy utódaink a föld hidegebb területeit el fogják hagyni és az egyenlítő környékén fognak megtelepedni, a meleg égöv alatt, ahol nem kell fűteni és a megélhetés is könnyebb. A forró égöv alatt összetorlódott emberiség igénytelen lesz, nem lesznek bonyolult szükségletei és nem lesznek gépei, utódaink vademberek lesznek. A forró égöv alatt azonban a fekete, barna és a sárga faj jobban fog virulni, mint a fehér faj, amely lassanként ki fog halni. Az emberiség élete egészen új irányt fog venni és rólunk úgy fognak megemlékezni, hogy mi voltunk azok, akik világ kincseit elpazarolták és aztán nem tudták pótolni.