Anthropologiai Közlemények 55. (2014)
Eredeti közlemények - Hajdu, T. - Merczi, M. - Marcsik, A. - Bernert Zs. - Józsa, L. - Buczkó, K. - Kelemen, H. M. - Zárodi, P. - Lelovics, Zs. - Vandulek, Cs. - Biró, G. - Molnár, E.: Metasztatikus csontdaganatos esetek a római-kori Pannóniából
szolgáltatnak a morfológiai és a funkcionális evolúció, a táplálkozás, az életmód, valamint a különböző környezeti tényezők és a daganatos betegségek esetleges összefüggéseinek feltárásához. Az új diszciplína értékes információkkal gazdagítja a rosszindulatú daganatok eredetére vonatkozó ismereteinket. A modern diagnosztikai módszerek - pl. hisztológia, képalkotó eljárások, proteomikai analízis, stb. - alkalmazásával a paleoonkológia hozzájárulhat a tumorokkal kapcsolatos ismereteink gyarapításához (Schmidt-Schultz és Schultz 2004, Kuhn és mtsai 2007, Schultz és mtsai 2007, Bona és mtsai 2014). A tumorok előfordulási gyakoriságának tanulmányozása a különböző történeti időkből származó csontvázleletek körében rávilágíthat a környezeti faktorok szerepére a karcinogenezisben. A paleoonkológiai tanulmányok többsége esetismertetés (pl. Pálfi 1989, Wakely és mtsai 1995, Strouhal és mtsai 1996, Sefcáková és mtsai 2001, Marcsik és mtsai 2002, Wasterlain és mtsai 2011). Az átfogó, több történeti korra és földrajzi régióra is kiterjedő, paleoepidemiológiai rekonstrukcióra törekvő tanulmányok száma kisebb (pl. Ricci és mtsai 1995, Zink és mtsai 1999, Strouhal 2000, Nerlich és mtsai 2006). Magyarország területéről a paleopatológiai szakirodalmi adatok alapján 21 rosszindulatú csontdaganatos eset ismert. Az elsődleges csonttumorok száma kicsi, eddig mindössze négy oszteoszarkómás esetet diagnosztizáltak (Józsa és Fóthi 2003, Farkas és mtsai 2007, Tóth és mtsai 2008). Ez azonban nem meglepő, hiszen ez a típusú daganat a recens népesség körében is alacsony gyakorisággal fordul elő. Az elsődleges malignus csontdaganatokkal szemben a csontmetasztázisok előfordulása sokkal gyakoribb. A magyarországi történeti leletek köréből napjainkig 17 metasztatikus csontdaganatot közöltek (Bartucz 1966, Farkas és Marcsik 1979, Pap 1980/81, Marcsik és Vékony 1982, Pálfi 1989, Marcsik és mtsai 2002, Farkas és mtsai 2007, Molnár és mtsai 2009, 2011). Az áttétek típusát tekintve az osteolyticus típus dominanciája figyelhető meg a leírt eseteknél. Az érintett egyének elhalálozási életkoruk szerint többségükben a maturus, illetve a senium korcsoportba tartoztak. A myeloma multiplex ugyan nem csontdaganat, azonban nyomai egyértelműen megfigyelhetők a csontvázleleteken, így a paleopatológiai vizsgálat során ez a daganattípus is azonosítható. Myeloma multiplexre utaló elváltozásokról négy esetben olvashatunk a hazai szakirodalomban (Nemeskéri és Flarsányi 1959, Éry 1967/68, Pálfi 1989, Marcsik és mtsai 2002). Több mint ezer rákos beteg autopsziás vizsgálatán alapuló modern klinikai adatok alapján a betegek mintegy 10%-ánál tapasztalható csontáttét (Józsa és Fóthi 2002). Erre alapozva feltételezhető, hogy a primer rosszindulatú tumorban szenvedők aránya jóval nagyobb lehetett a megelőző történeti korokban annál, mint amit a csontvázleletek paleopatológiai vizsgálata alapján nyert adatok mutatnak. Tanulmányunk célja két metasztatikus csontdaganatos eset bemutatása a római kori Solva területéről (Esztergom Bánomi dűlő temető 262. és 284/A sírok embertani anyaga). Régészeti háttér Esztergom, a római kori Solva már a római uralom korai szakaszában a határvédelmi rendszer fontos láncszemét képezte. Katonai tábora Claudius uralkodásának idején (Kr.u. 40-54) a 156 m magas Várhegyen, egy stratégiailag kiemelt fontosságú helyen jött létre, ahonnan a Duna által biztosított vízi utat, a Várhegy alatt ősidőktől létező átkelőhelyet, és a Garam folyó torkolatát is ellenőrzés alatt lehetett tartani. A korai palánktábort a II.