Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)
1924-04-24 / 88. szám
2 Köz 13 D Ny. Irredenta vád egy impresszárió ellen. (Labinszky Tifcor apja feljelentette Fodor Oaskárt.) Oradea-Maré—Nagyváradról jelentik: Egy koncesszió körül viszálykodásból kifolyólag, amely az Erdélyijén vendég túrázó Ltrbinszkyak és impresszáriójuk fodorOszkár volt székesfehérvári színigazgató között tört ki, csúnya botrány pattant ki tegnap Nagyváradon, Babinszkyékat ugyanis Fodor Oszkár hozta le Erdélybe egy szerződés alapján, amely a napokban járt le. A krétaszintetetter engedélye szintén Fodor nevére szólőtt és a beváló jövedelmező körutat a Labinszky apja most már a saját vállalkozásában meg akarta ismételni. Valóssinűteg attól tartva, hogy Fodor Oszkár, akivel már a turnézás közepe táján szembekerültek, akadályokat fog gördíteni a további vendégjátékok elé, a Drbinszky-család feje szenvedelmes lépésre ragadtatta magát: a nagyváradi salgurancia feljelentette Fodor Oszkárt, akit azzal vádol, hogy négyhetenként jelentéseket küldözgetett a budapesti kalmezminisztériumnak. A vád alapján Fodor Oszkárt, aki nagyváradi születésű ugyan, de magyar állampolgár, a szigír ranca előzetes őrizetbe vette, majd hosszas kihallgatások után feltételesen szabadon bocsátotta. Lubinszky már Wlármarosszigeten is kísérletezett hasonló eszközökkel, azonban azzal, hogy a kellemetlenségtől tartó Fodor Oszkár átadta neki a koncesszióját, elállott a továbbiaktól. Érdekes, hogy Fodor Oszkáron kívül, aki szerepet meg, most igyekszik tisztázni a szigor arca előtt, múló kellemetlenség© volt egy másik Fodor Oszkárnak is. Fodor Oszkár jónevü budapesti közgazdasági ujságírónak, aki családját jött le Nagyváradra meglátogatni s a tegnap délutáni gyorsnal vissza akart utazni a magyar fővárosba. A püspöki szíjgaranca azonban őszelé vesztve őt a színigazgató Fodor Oszkárral, feltartóztatta az újságírót és visszahozta Nagyváradra. A tehetséges Kubinszky-gyerekeket Erdély és Bánát közönsége a legnagyobb örömmel üdvözölte s a kenyér harcában sem tett volna szabad az üzleti egyenetlenséget erre az útra terelni. 1M4ll W 881 foll 5.VTE 5M^WMaS.i5£SCtaSffi3!^HgCTJag K. 1924 április 24. Bicsérdy Béla , életművészi és _.Mester.* (120 lejért már minden mester lehet) Bicsérdy Béla, aki egyszemélyben életművész és ..Mester“ Fogarason lakik és most körlevélben szólít fel mindenkit aki pályázik az életmüvészi és mesteri címre, hogy vegye meg gyorsan 120 lejért (postán utánvéttel) az ő könyvét. Az ő könyve egyébként harminc év munkájába került és ez alatt az idő alatt bölcs picsérdynteik sikerült behatolni az életörvények titkaiba. A nagy mű 240 ok dalra terjed, „Életművészet könyve" a címe és a következő csábító fejezetek csábítják a sötétben tévelygőket, ,IA Mestergondolati bérének laté", ezenkívül „Mindenségi Mesterek", még vasi ezenkívül ,A szilva és a 162 éves ember", de a csábítás ezzel még nem merül ki, van ilyen fejezet is „Az imádság jelentősége és még valami a böjtről" és a minden fejezetek fejezete az „Összhangtalan szervezetek halál félelme, az életelemek gyógyereje, a földerűk hatalma." Ezerművész Bicsérdy azt írja a körlevélben, hogy vagyonának feláldozásamellett alondoni, párisi éis berlini legnagyobb könyvtárakban tíz és fél évi kutatása alatt szerzett tudását a saját felfedezéseinek nagy számával egysziledéki és gyógyíthatatlannak hitt betegségeket játszi könnyedséggel gyógyított ki. Aki ezt a könyvet elolvassa, feltéve, ha 120 lejért előbb’ megveszi (postán után vittel) az okvetlen meggyógyul, ha még olyan beteg is, vagy ha éppen kedve szottyan, 162 évig is elélhet, senki sem gátolja ebben. Mindenre van gyógyszer ebben a megfizethetetlen könyvben, megszűnnek az össz szenvedések, fájdalmak, lelkiek és testiek egyaránt, mert miként a fogarasi bölcs a körlevélben írja: JAz ucca seprőktől fölfelé mindnyájan gondolkodás nélkül fogyasztják el, amit az életfolyamatok ismerete nélkül cselekvő szakácsaik részükre készítenek". Most már aztán mindenki tudja, hogy mitől hal meg: nem a tüdővész, tífusz, kolera, nem a véletlen baleset, de még csak nem is háború küldi a másvilágra az embert és a végelgyengülés sem végez a 90 esztendős aggastyánnal. Dehogy. A szakács a gyilkos, mert nem ismeri az életfolyamatot. De Bicsérdy, a Mester és Etető művésznem tartja magában a titkot: mindenkinek elárulja az 8 ■nagy tudományát, csak" éppen tegyen postára 120 lejt Tehát ifjak és vének, betegek és egészségesek, ha nem akarják, hogy „életfolyamatot nem ismerő szakácsok“ halomra üljék őket, ne sajnálják ezt a csekélységet, ezt a rongyos 120-at, rendeljék meg minél többen a könyvet, hogy Béla, a nagy, miinél több ilyen maradandó munkával lepje meg ezt a szegény szenvedő emberiséget. Mert ezt a szegény szenvedő emberiséget senki meg nem gyógyíthatja, csak éppen a legeredhet a Bicsérdy Béla Fogarasról, aki egy, személyben Életművész és Mester is, (k.súj Elmarad Bratianu külföldi útja Bucurestiből jelentik. Bratianu Jones miniszterelnök konstantinápolyi útja végleg elmarad, mert felesége orvosi tanácsra néhány napig kénytelen az ágyat őrizni.A Traian császár nevű gőzös javítási munkálatai is hozzájárulnak a konstantinápolyi utazás elmaradásához. A miniszterelnök tegnap este értesítette minisztertársait, akik a tervek szerint elkísérték volna Konstantinápolyba, hogy az utazás végleg elmarad. AS 5 Az Ó-kor zenéjéről. '(Forrásmunkák:Riemann; Mu sikgeschichte; Japanische Musik. Ambros Muslkgeschichte. Irta : Dr. Ungár Imre. Az ősikor népszerű misztikuma, a történelem által tárgyilagosan földerített csodás világ, egyik legkevésbbé ismert és nagy részben csak következtetés útján összeállított része az ókori zene. Megnehezíti a zenei ősalak kimutatását elsősorban a kifejező írásmód hiánya, ugyanis amikor az események kronológiai sorrendje már megbízható feljegyzések szilárd alapján nyugszik, a zene megismerése csak közvetett úton: a meglévő rajzok és szövegek zenéről szóló megemlékezései útján történhetik. — Mindenesetre volt az ősembernek is valamelyes muzsikája, mire az első támpont és a fejlődés első foka maga az emberi rang. — Ez a legtermészetesebb rangszer, a legelső eszköz a zene kifejezésének bármennyire monocar, semmitmondó és rövidléleket üvölt is, mégis éneknek neezhető. A skála mai 12 hangos félhangközös rendje még teljére ismeretlen. Ezt mai napig is fönnmaradt kelta és kínai népdalok a maguk jellegzetes egyszerűségében teljesen igazolják. Csak 5 hangot ismertek és ez hosszú évszázadokon keresztül elegendő volt minden zenei forma kifejezésére. Az 5-ös skálát régi kínai leírások mutatják. Tsai-Ju nagy kinai gondolkodó Krisztus előtt 1500 ban bár 7 lépéses, illetve han g©s skálát vezet be be oly módon, hogy az egyes hangok quint (ötöd) lépésnyire vannak egymástól. Tehát megmarad az ötös beosztás anélkül, hogy a mai kis hangközű hanglétrát megközelítené. Ez a téli hanglépés nélküli zene azonban nemcsak kínai sajátság, egyformám megtalálható úgy a jaipánok és egyiptomi alak, mint később a görögök és rómaiak zenekultúrájában, anélkül, hogy e népek fejlődése egymásra különösebb hatással tett vola. A kimai és japán zene határozatlan hangnemű inkább mollszerű lágy csengése, kevés változatossága, nemcsak a néplélek sajátos kifejezője, hanem eredménye egyúttal a félhang távolság nem ismerésének és a csak 5 hangból álló skálának. Hangszereik is a kevés hangnak megfelelően primitívek. ..Kin“, „Wrggong“, „Sono Koto“ és a „Kino-Koto“ valamennyien kisebb nagyobb citera és hárfa szerű Intros hangszerek. Sokkal alacsonyabb nívójúak az elég jelentős szerepet betöltő és általában a Keleten nagy elterjedtségnek örvendő ütőhangszerek; a dobnak számtalan válfaja. Figyelemre méltó már a kis fantáziával az orgona ősapjának nevezhető kínai ,Shin‘ vagy „Scho“, mely egy szimpla légszekrényből és a rajta elhelyezett bambusznád sípokból áll és fúvós által ad hangot. Bár többhangú, mégsem közelíti meg egy mai egyszerű fúvós hangszert, mert ha mindent síp más, más hangot is adott, összesen 5 egész hangja lehetett, nem lévén több a skálában. Az egyiptomi alak zenéjéről sajnos, jóformán semmit sem tudunk, csak azt a keveset, mit perspektíva nélküli rajzokból következtetve látunk. Ezek szerint fuvola és hárfaszerű — mely utóbbi ha a rajz mérvadónak vehető, embernagyságú — hangszereket ismertek. Ha hitelt adhatunk azon mondának, mely szerint a legelső görög zeneiró, illetve, elméletileg zenével foglalkozó tudós Pythagoras. Egyiptomban tüntett muzsikát, akkor feltehető, hogy a görög és ezáltal egész mari zenénk szülőföldje Egyiptom. Az első görög hangszer a hites vagy gitai. Mint kisebb húros hangszer leginkább verses énekek kísérő zenéjét adta, míg a nagyobb Aulos erős hangszer lévén, önállóan szerepelt. Az első ilyen énekelt dalfélék az egyszerű himmusszok voltak, leginkább Apollo isten dicséretei. Ha Homeros személyisége vitás és homályos is, de az eposzok meghatározott ritmusú versmértékükkel megvannak, úgyszintén azon már hiteles följegyzések, melyek szerint az epikus költemények nagy része énekelve gitár felmérettel tett előadva. És pedig rövid lélekzetű kis egyszerű melódiák a vers hosszához képest akár, vég nélkül ismételten. Valószínű, hogy nagyobb „változatosság“ kedvéért az első és utolsó veraszakasznak külön dallama volt jelezve ezzel a kezdet és a véget. Bár a költemények hexameter, beosztása első pillanatra komplikáltnak látszik zenésítésre, mégis ha a fél lábas szakaszt két háromlábasra osztjuk, könnyű 3/4-es ritmust kaphatunk, így felfogva szimpla lefiosztású lesz. a nehézkes hexa-