Ars Hungarica, 1978 (6. évfolyam, 1-2. szám)

2. szám - András Edit: A Hét képzőmüvészeti kritikája 1890 és 1914 között

(10) Ilyen a "Magyar Géniusz" (1902-3), a "Figyelő" (1905), a "Szerda" (1906. okt. З.-nov. 14.), a "Jövendő" (1903-6). (PÓK L. : i.m. 285-303.) (11) Rövid hírekben tudósít A Hét művészeti díjak odaítéléséről, egy-egy művész külföldi útjáról, hirdetés jelleggel a műterem-látogatások időpontjáról. (Ez utóbbi esetben hangsúlyozva azt is, hogy az új próbálkozás a művész és közönség jobb kapcsolatát segíti elő.) A művészet társadalmi, ideológiai, szociológiai kérdéseit ritkán taglalják önálló, elméleti írások, sokkal inkább aktuális eseményekhez kapcsolódva kapnak hangot. Művésztragédiák szenzációhajhász beharangozásakor kitérnek a művészek társadalmi helyzetének elemzésére, kritikával illetik az állami megbízások nem művészeti szempon­tokat érvényesítő gyakorlatát, s egyúttal felhívják a figyelmet méltánytalanul háttérbe szorított vagy mellőzött művészekre. A reklámozás elsődleges célja mellett a művészet iránti érdeklődés, igény fel­keltése motiválja azokat a cikkeket, amelyek a művásárokról, új műnyomatok megjelenéséről adnak hírt. Ha a vizsgált folyóirat viszonylag nagy helyet biztosít is az ilyen jellegű hírtípusoknak a sokféle megfelelés kívánalmát szem előtt tartva, nem hagyja meg azokat szűk műfaji kereteik között, mivel gyakran esztétikai gondolatok közlésére, társadalmi, általános művészeti, műfaji elvárások, a művé­szeti közéletet érintő aktuális problémák megfogalmazására használja fel őket, éppen az igényesebb, a kor valódi problémáival számotvető kritikai írások hatásaként. (12) Mindenképp összefügg a kérdés a kritika funkcióinak megváltozásával és az ennek alapul szol­gáló társadalmi igény változásával. De mert ez az átalakulás csak fokozatosan, bonyolult mechanizmu­sokkal megy végbe, szükségszerű a műkritika "köztes" formában való megjelenése is. Szükségszerű ez a jelenség a sajtótörténet felől közelítve is, hisz annak az útnak még csak a kezdetén vagyunk, amely a különböző igényszinteknek megfelelő és különböző fajsúlyú sajtóorgánumok elkülönüléséhez, egyálta­lán a sajtó erőteljes specializálódása és differenciálódása felé vezet. Másrészt ez a kérdés magyarázatát a kritika természetes közegének, magának a művészetnek megváltozásában is lelheti, amennyiben a mű­­kritika még nem talál a társadalmi életbe új módon betagozódó művészet jelenségeinek vizsgálatára adekvát formát. (13) PULSZKY F. : Séta a művészház termeiben. A Hét 1889. dec. elején. 10-11. (14) i.m. 11. (15) TELEGDY L. : A Ligeti-kiállítás. A Hét. 1890. 8. sz. 129. (16) JUSTH ZS. : Stróbl műtermében. A Hét. 1890. 22. sz. 352. (17) L. (A betűjel egyértelműen nem oldható fel.): Téli­ tárlat I. A Hét. 1890. 48. sz. 353. (18) Uo. (19) PERNECZKY G. : I.m. 180. (20) Nyitray József (?): Újságíró, műkritikus. A Nemzet, Az Újság, a Budapesti Napló, a Világ és más lapok hasábjain jelennek meg írásai. A Hét-ben 1891 és 1907 között publikál 1911-ben kivándorolt Amerikába. A kutatás jelenlegi állásában pontosabb életrajzi adatai nem ismeretesek. (21) Martin (NYITRAY J.): Műtárlat. I. A Hét. 1891. 48. sz. 780. (22) NYITRAY J. : Műtárlat. III. A Hét. 1891. 51. sz. 827. (23) Uo. (24) NYITRAI: A magyar művészet filozófiája. A Hét. 1891. 42. sz. 676.

Next