Ars Hungarica, 1987 (15. évfolyam, 1-2. szám)
2. szám - Tanulmányok - H. Balázs Éva: Ki volt Rotenstein? Egy forrás azonosítása
134 Ars Hungarica 1987/1 nevezetességeket, vagy hogy legalább is nekem le kellett volna ezt az inventáriumot rövidítenem. A bírálat elől nehéz lenne kitérni és aki a természettudományokban nem leli örömét, az a megelőző, e vonatkozásban fontos utazást unalmas összegezésnek is tekintheti. De ki tehet mindenkinek eleget egy ilyen útigyűjteményben? Magyarország kincsei, ízlése kevéssé ismertek, és ha az ember az itt felhalmozott értékekről olvas, akkor bizony felmerül a fontos kérdés: a jelenlegi fényűzés 3—400 év múlva csekélynek, szánalmasnak fog tűnni, vagy éppen ellenkezőleg, annak csökkentésével lehet számolni? Ha összevetjük több civilizált ország jelenlegi helyzetét a 3-400 év előttivel, akkor az előző változat, egyébként az utóbbi várható.De ez a kérdés inkább más országokra alkalmazható és itt nincs hely arra, hogy ezzel a problémával bővebben foglalkozzunk.) Ki ne csodálná egyébként a nemes szerző úr kimerítő figyelmét, kiváló emlékezőtehetségét? Ez a természet adománya, ezt óhajtani lehet, de aligha lehet megszerezni. Megérdemli, hogy utánozzák, s más utazók példájául szolgáljon. R. úr általam ismert szerénysége íratja velem azt a kívánságot, hogy bárcsak sok beavatott utazó, aki származása és foglalkozása révén a művészetekhez és tudományokhoz nálánál közelebb kerülhetett, rendelkezne az ő pontos megfigyelési készségével, vagy legalább, amennyire ez lehetséges, erre képezné magát és megfigyeléseit leírná és közölné." Bernoulli e második közleményéből kiderül, akadtak tiltakozó megjegyzések a G.E. von R. útleírása kapcsán. Értelmiségi körökben nyilván nem a képek, a műkincsek, hanem a szertelen pompa, a lakomák leírása váltott ki ellenérzést. Már az első két, Bernoulli fogalmazta bevezetőből is kitűnt, hogy Rotenstein nem német utazó, hanem magyar nemes. Lehetne honosított magyar nemes, német neve és szövegének elegáns, pontos, a korban szokatlan grammatikai igényessége megengedné a német etnikumot. De nézzük a harmadik közleményt.6 Ezúttal teljes — előlegezzük — fiktív névkiírással közli a szerkesztő „des Herren Gottfried Edlen von Rotenstein írását" a Csallóközről és a Pozsony környékről.7 „E kellemes leírás nemes szerzője, aki földkerekségünknek egy érdekes pontját ismerteti, ha nem is neve, de stílusa alapján e gyűjtemény több dolgozata szerzőjeként mint nagyon figyelmes szemlélő vált ismertté. A IX. és X. kötetben minden olvasó számára vonzó híreket adott Magyarországról. Jelen írása, véleményem szerint semmiben sem marad az előbbiek mögött, bár nem olyan minden mértéken felül pompázatos kastélyokat mutat be, mint Eszterháza." A fentiek alapján a szerkesztő tulajdonképpen bejelenti, hogy a „Rotenstein" signo álnév. Álnéven írt tehát egy magyar nemes, aki a nyugati országrész bemutatását tűzte ki fő céljául. Három közleményét figyelmesen újraolvasva arra törekszünk, hogy igazi vezeték- és keresztnévvel, pontosan körvonalazott személy álljon előttünk. 1763-ban ment szülővárosából „Rotenstein" Nagyszombatra, Nyitrára. Felvidéki körútja során, melyet több szakaszban hajtott végre, megismerte Vácot éppúgy, mint Kassát. Valamikor a 70-es évek végén megjárta Pestet, Budát. Az áthelyezett egyetem már itt működött. A kissé kapkodó, nem súlypontozott első úti- és élménybeszámoló szemmel láthatóan Eszterházát tekinti fő témájának. 13 oldalnyi bevezetés után oda vezeti olvasóját és 31 oldalt szentel a kastély, a park, a pompás melléképületek, az itt átélt ünnepségek leírásának.” „Eszterházán öt nagy ünnepségen vettem részt. Az elsőt Rohan herceg, a francia követ tiszteletére adták, a másodikon Mária Terézia Miksa főherceget, a későbbi kölni érseket és két leányát, Mariannát és Erzsébetet hozta magával, a harmadikon Ferdinánd főherceg és felesége Modénai Beatrix tiszteletére rendeztek háromnapos bált." Rotenstein leírja Ferdinánd kissé testes, de vonzó küllemét, akinek fehér arcbőrét élénk pír díszíti, csakúgy mint bíbor ruháját az arany hímzés. Leírja, hogy Beatrix naponta más és más ékszert, gyémántos nyakéket viselt. „Feleségemmel reggelig táncoltunk, s anélkül, hogy aludni mentünk volna a parkban élveztük a kellemes hajnali levegő frissességét." Ennek az