Az Est, 1924. május (15. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-07 / 85. szám

Előfizetési árak: Egy hónapra, * • 40.000 K Három, hónapra : 120.000 1£ Kútfőmön a fenti árai: kétszerese Egyes szám ára 2000 K I­ed­di számára 3000 K Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. korona Politikai napilap FŐSZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Szerkesztőség: IIll. kerület, Rákóczi út 54* túladó hivatal: VII., Erzsébet körút 18'*~20.sas* Fiókekiadó hivatalok: IV., Váci u­cca 12., V­ilmos császár út 14. és VII., Rákóczi út 54. ■Szerkeszt­őség Bécsbent I., Kohlmarkt 7. A hazugság erős sző, nem szívesen írja le a jóízlésből faragott tóik De ha mingy­árt rokokó­ márkinők ró­­zsaleh­elletéből öntötték is vol­na azt a tollat, mitévő­ legyen, am­ikor az utóbbi esztendők po­litikájához ér a hegye? Amikor annak megállapításáról van szó, miképpen gazdálkodtak egy Sze­­rencsétlen ország megmaradt erkölcsi és gazdasági­­javaivá­, mit műveltek azzal a hatalom­mal, amelyet a véletlen kezük­re játszott s amelynél abszolú­tabb hatalommal még keleti satrapák semm éltek semmi! Le­het-e ott tévedésről, félreértés­ről, baklövésről, vagy más ehet: hasonló emberi gyarlóságról szó, ahol tudatosan, szánt-szándék­kal és előre megfontoltan azt mondották­ a fehérről, hogy fe­kete s a feketéről, hogy fehér?! . . . Nem lehet. Itt öt év óta tu­datosan, szánt-szándékkal és előre megfontoltan űzik azt a politikát, amely az országot gazdaságilag kiterítette és er­kölcsileg megbontotta. Nem nyelvbolliás vagy elszólás volt tehát. ..amikor mázsás­ valótlan­ságokat k­enge­rí­tettek rá a lel­­kekre, hogy ne eszméljenek és a szemekre, hogy ne lássanak, hanem nyugodtan megfontolt és összeadott hazugság és e ha­zugság fonalából szőtt politika. E hazugság madarai még éhesebben vijogtak a polgári lapok meg nem jelenésének ide­je alatt s ellentmondás nélkül károgták a hazáról, keresztény­ségről és fajvédelemről szóló frázisaikat. Az összehívott nem­zetgyűlés pár órás ülésén pedig mintha valamennyi zsilipjüket felhúzták volna, az igazsággal és a valósággal ellenkező állí­tások zuhatagát bocsátották rá az országra. S a zuhatag tova­­hömpölygött anélkül, hogy az ellenzék csak kisujját emelte volna fel, mondván — ez nem így van! . . . Hát ez az a poli­tika, amely az országot odáig nyomta le, hogy a munka és a kenyér ritka madárrá vált, a gyárak elnémulnak, a boltok kriptára emlékeztetnek és az irodák asztalait por lepi be; s ez a politika lesz az, — ha idejé­ben torkon nem ragadják és nem végeznek vele —­ amely a hajdan viruló magyar életből csendes temetőt fog ácsolni. Beszélgetés Hüszren bej­jel, Törökország új budapesti követével Törökországban megszűnt a haladók és maradiak küzdelme­­i török fiatalság programja: munka és pacifizmus — "Az Est tudósítóidtól — A Hungária egyik második emeleti Szalonjának fehéren lakkozott ajtaja energikus és ■ mégis puha lendülettől 'felcsapódik, a küszöbön­ eséleszállú, karcsú férfi alakja jelenik m­eg, «kin úgy fessül a pompásan szabott szürke ruha, mintha uniformis venis, — az­után az ajtó csendesen bejárat, s fo­lyosón egy csengő berreg és Hüszrer bej, a török köztársaság mstryszerszá­­jii követő, szem­ben ül velem. Az új török követ megvesztegető külsejű férfi. Olajbarna arcából nyu­godt szem néz a világba, szépen met­szett szája fölött parányi fekete ba­jusz, a válla széles, dereka karcsú, egész megjelenése lovastisztre emlé­keztet és szájából balkán, gyorsas, pá­­rizsias akcentussal ömlik a francia szé. A szoba rózsaszínvirágos sárga ta­pétájáról élesen válik el- Huszrev bej barna feje, a nyitott erkélyajtón ke­resztül villamosok zúgása hallatszik, a megáradt Duna zöldesszürke hullámai furcsa reftekezet vetnek mindenre és szemben a Duna jobbpartján csúnya, barna füstfelleg kanyarodik fel vala­honnan a házak közül. — Magyarország és Törökor­szág baráti viszonya — mondja Hüszrev bej — a szívekben már úgyis régen él és a vér, a szár­mazás összetartozóságán alapul. Éppen ezért számomra is külö­nös öröm volt, amikor az a meg­tisztelő feladat jutott rám, hogy a fiatal török köztársaságot ép­pen a magyar kormány előtt képviseljem. Azt hiszem, hogy az önök törökországi követe, T­ah­y úr, lent nálunk és én itt baráti egyetértéssel fogunk tudni dol­gozni a minket elválasztó távol­ság ellenére azon, hogy­ a­ két testvérnemzetet minél közelebb hozzuk egymáshoz. — Milyen téren képzeli el ezt a kö­zeledést Excellenciád ! «— Azt, hiszem, hogy Törökország különösen egyes kulturális és agrárkérdések­ben szorul támogatásra. Elvitathatatlan, hogy nálunk nagy és meleg szimpátia kapott lábra még azokban a körökben is, amelyek bizonyos fokú ellen­ségeskedéssel viseltettek kormá­nyunkkal szemben, mióta annak kulúrproc/rcv­ia nyilvánosságéha­­ jutott. Törökország a civ­ilizáció­­ útján hatalmas lépésekkel haladt­­ előre és egészen bizonyos, hogy j . ezt csak annnak köszönhetjük, hogy kormányunk energikus kéz­zel nyúlt bele az ügyekbe és min­den kérdést a dolgok gyökerénél kezdett megoldani. A reform, amit végeztünk, kategorikus ,és radikális volt. Ez magában fog­lalja azt is, hogy nagyon sok kar­■­éfót kellett kivívásáért" folytat­­, amik, azonban a következmények ■ nekünk adtak igazat és ma már a török köztársaság Kemeillel és fined fcasálál az élén, hatalm­a­­san fejlődik abban az irányban, amit vezetői számára kijelöltek. — Mancs-e Törökországban nagymérü­­lsi meghanonlás a régi rendszer hívei és az új világ között ! — Bátran áhíthaton, hogy a­ török ma már nincs. Az egész ország belátta a régi­­rendszer tarthatatlanságát és mint egy ember állott rövid idő elteltével mellénk. Az a harc, amely a­­ régi, Törökország életerejét any­­nyira aláásta, meggyengítette és szétdarabolta,­­ az ó-törökök és ifjú-törökök, a maradiak és haladók küz­delme, teljesen kiküszöbölő­ „ dött. '­. — Fővárosunk fejlődik, az ország fejlődik’, az élet fejlő­dik; Törökország a tett or­­szágútján van. A kormány az én véleményem szerint mindent megtett, amit kellett és mindent megtett, amit lehetett. Komoly, céltudatos, törekvő és főleg dol­gozó­­ kormány ez, amely abban különbözik — előnyére! — min­den más rendszertől, amely eddig Törökország ügyeit ve­zette, hogy nem másokat küld dolgozni és maga kényelmesen otthon marad, hanem — mint a jó katona — ez a vezényszava: utánam! Elöljár a jó példával és az ország boldogulása érdeké­ben éjet-napot eggyé tesz. — A lab­ik ifjúság belenyugodott-e az életkörülmények teljes megváltozá­sába ! « — Minden török fiatalember boldogan vetette magát bele az élet és munka áradatába, amely egyszerre szabadult rá az or­szágra és az ifjúságunk a mun­ka vágyával van tele. Érzésében haladni vágyó, akaratában pacifista a török fiatalság. Általánosan él mindenkiben az a tudat, az a vágy, hogy megmara­dunk határaink közett, barátai ,lessünk szomszédainknak és min­­­­denki azon a helyen, ahol áll, katonai fegyelemmel fogja foly­tatni az alkotó munkát. Dolgo­z­ni, dolgozni, dolgozni! Nálunk, szerencsére ez nem frázis, hanem tény. Minden izom megfeszül, minden kar munkában áll, min­den agyvelő gondolkozik, hala­dunk. — Ennek a megváltozott ifjúságnak növeléséről hogyan gondoskodik Tö­rökország ? Az egész iskolai rendszer megváltozott, a politika válto­zásával együtt. A túlzott és kap­rofan túlhajtott teológiai okta­tást kellő mértékre szállítottuk le és modern alapokra fektettük az oktatást. Eddig bizonyos dol­gokban elsőrangú szakképzettsé­get adtak iskoláink, a nagy, szé­les rétegek számára azonban nem­ voltak hozzáférhetők és főleg nem voltak­ hasznavehetők. Ma már ott tartunk, hogy iskoláink­ban mindazt megtanulhatja, a török ifjú, amire modern korban élő modern nemzet fiának szük­sége van és a Kemal basa programjának nagyon jelentős pontja az ok­tatás további fejlesztése. — Milyen Kanal basa helyzete az új Törökország vezetésében ! — Mielőtt róla szólok, előre kell bocsátanom, hogy buratja vagyok, aki a mozga­lom legelején vele egy pilla­natban állottam talpra. A mi mozgalmunk kezdete tu­lajdonképpen az volt, hogy ami­kor az erzerumi és sziraszi kon­gresszusok­ban összeült a par­lament Sztambulban, az angolok feloszlatták és a képviselők egy részét Máltába internálták. A képviselők másik része — köztük én is — a hegyek közé menekül­tünk és onnan kezdtük meg Ke­nia­­basa vezérlete alatt a nem­zet harcot. Most, hogy a győ­zelmet kivívtuk, ő a természetes és elismert vezér. — A legszélesebb rétegek egy­formán szeretik és e nagy intel­ligenciájával, súlyos egyénisé­gével és európai tájékozottságá­val kellő mederbe tereli ezeket a szimpátiákat. Már a külseje is olyan, hogy jelentéktelen ember nem lehet. Arányos termetű, a szeme acélkék és energikus, min­dig elegáns, de a legrosszabb rongy is csodálatosan jól mutat rajta. Katonai ügyekben maga a kérlelhetetlen, megtörhetetlen energia, baráti körben a kedves­ség és a jó modor. — Milyennek látja Excellenciád Ma­­gyarország helyzetét a jelen pillanat­,­ban ? — Őszintén azt kell monda­nom, hogy nagyon súlyosnak, mert semilyen módon nem lehet Zürichi megnyitás 0.0065

Next