Az Ujság, 1913. március (11. évfolyam, 52-64. szám)

1913-03-05 / 55. szám

Szerda, 1913. márczius 5. AZ ÚJSÁG Törökország és a balkán államok. Konstantinápoly, márczius 4. Azt hiszik, hogy Giers orosz nagykövet a nagyvezérrel tegnapelőtt történt tanácskozásán közölte a bolgár kormány válaszát. Bulgária e hír szerint ragaszkodik a Londonban követelt határhoz. Ez a határ Midijától vagy a Malatra-foktól (mintegy negyven kilométernyire Iliadától délre) kezdődnék és Rodostónál végződnék. Hir szerint több hatalmasság a porta új javaslatát támogatja, mert a hatalmak általában ellenzik azt, hogy Bulgária a Márvány-tengerhez jus­son. A­mi a szövetségeseknek egy milliárd franknyi hadikárpótlását illeti, valószínűtlen­nek tartják, hogy a hatalmak támogatni fogják ezt a javaslatot. Szófia, márczius 4. A követek még mindig nem kaptak utasításokat arról, hogy Törökország közvetítő kérése dolgában hogyan viselkedjenek. Hir szerint Edward Grey kijelentette, hogy a török kormánynak a hatalmak mediácziójára nézve elő­terjesztett nyilatkozata­­nem elég­­­atározott és ezért nem nyújt alapot a béketárgyalás megkezdésére. Konstantinápoly, márczius 4. A békehírek nagyon koraiak. Igaz ugyan, hogy a mostani rend­kívül szigorú tél minden háborús akcziót lehetet­lenné tesz, de Törökország nyugodtan várhat, ellen­ben a bolgárok már egy hónap múlva kénytelenek lesznek a mezei munka után nézni, mert különben országukat éhínség fenyegeti s ekkor azután a törökök sokkal kedvezőbb feltételek mellett köt­hetnek majd békét. Szófia, márczius 4. A nagyhatalmak kép­viselői már megkapták utasításaikat, melyek­nek értelmében holnap délelőtt felajánlják a bolgár kormánynak közvetítésüket a béketárgya­­lásra és a mihamarabbi békekötést ajánlják. A békefeltételek: Páris, márczius 4. Hiteleseknek mondott értesülések szerint a balkán szövetségesek békefeltételei a következők : 1. Az ellenségeskedések megszüntetése nyomban a békeszerződés aláírásakor. 2. Törökország átengedi a szövetségesek­nek Drinápolyt, Szkutarit és Janinát. 3. A török határ nyugaton a Rodostótól Midiáig vezető vonal, a­melynek egyes pontjait külön török-bolgár katonai bizottság fogja megjelölni. 4. Gallipoli a szövetségé.­­ 5. Görögország megkapja az általa meg­szállott égei-tengeri szigeteket. 6. Törökország hadikárpótlást fizet a balkán szövetségnek. 7. A hadifoglyok kölcsönös kicserélése. 8. A balkán államok kötelezik magukat, hogy a hódított területeken elismerik a szultán képviselőit, a­kik a mohamedán alattvalók egyházi ügyeiben főhatóságot gyakorolnak. 9. Mindazok a szerződések, a­melyek a háború kitörése előtt fennállottak, ismét életbe lépnek. 10. Törökország elismeri Krétának az anyaországgal való egyesülését. Az albán kongresszus, Trieszt, márczius 4. Ghyka Albert herczeget a­kit mint albán trónkövetelőt többször emleget­tek, az albán kongresszuson való részvételre Triesztbe érkezett és egy újságíró előtt így nyiat­­kozott az albán kérdésről: — Nem mint albán trónkövetelő időzöm itt. Én nem töröm magam az albán trón után, sőt az új Albániában még csak képviselő sem akarok lenni. Az albán kérdés a maga döntő fázisához érkezett. Az ország függetlensége elhatározott dolog és az albán népen áll, hogy határait maga állapítsa meg. Csak egy Nagy-Albániáról lehet szó, mely az albán törzs minden vilajetjét, Kosszovót, Üsz­­küböt, Monasztirt, Janinát és Szkutarit magában foglalja. Félek, hogy Ausztria-Magyarország el­követi azt a hibát, hogy Prizrendet szerb kézen hagyja, Üszküb, a­melyre a szerbek szintén igényt tarta­nak, majdnem tisztára albán. Hogy mi ennek a kongresszusnak a helyéül Triesztet választottuk, az tiszta véletlen. Itt találkoztak a menekülők azokkal, a­kik útban voltak hazafelé és itt hatá­rozták el, hogy a kongresszust az osztrák-magyar monarchia védelme és a kölcsönös rokonérzés alap­ján összehívják. Ismétlem azonban, hogy a hatal­mak keveset fognak rajtunk segíteni tudni. Az albán népnek a saját erejéből kell lábraállani. Az új Albánia jövő államformája csak monarchisztikus lehet. A trónra sok jelöltet emlegettek már és az uralkodók kiválasztása nehéz dolog lesz. Azt azon­ban tudom, hogy az erre vonatkozó osztrák-ma­gyar és olasz megegyezés szerint ki van zárva, hogy osztrák, sz­met, vagy olasz herczeg kerüljön Albánia trónjára. Az uralkodó személyének kér­désébe különben még maga az albán nép is bele fog szólani. Nem engedhetjük meg soha, hogy orosz, szerb, bolgár, görög, dán, vagy norvég her­czeg legyen a királyunk. A választás tehát csupán az angol, svéd, vagy franczia dinasztiák tagjainak valamelyikére fog szorítkozni. Trieszt, márczius 4. Az albán kongresszus ma délelőtti ülését­­11 órakor nyitották meg. Christo Meksi, a valonai ideiglenes kormány itt időző tagja ecsetelte az albán nép mártíriumát és szenvedéseit, melyeknek ki volt téve, holott semleges maradt. Sábán bej valonai delegátus föl­­világosításokat kivon a valonai ideiglenes kor­mány tevékenységéről. Chirilo tanár ismerteti az albán nép történelmét az orosz-török háború óta. Jakowitz (Szkutari) köszönetét fejezi ki Ferencz József császár és királynak az albán nép irányában tanúsított rokonszenvéért. (Viharos helyeslés.) Kö­szönetet mond a hármas­ szövetségnek, mely az albán ügyet magáévá tette. Végül köszönetet mond a szkutarii hős harczosoknak. Ezután Tocci Terencio italo-albán a követ­kezőket fejti ki: A­mikor Triesztbe jött, azt hitte, hogy itt fegyveres ellentállást fognak szervezni az albánokon elkövetett kegyetlenségek megboszulá­­sára. Csalódott. Nagyon sokat beszélnek itten. Egy trieszti lap azt írta, hogy a kongresszus Ausztria auspic­iuma alatt ülésezik. Ez ellen tiltakozunk. Sem Ausztriának, sem Olaszországnak nem akarunk szolgálni. Csupán azt akarjuk, hogy Albánia albán maradjon az összes nagyhatalmak garancziája alatt. Hadd alakuljon itt egy komité, mely fegyveres ak­c­iót szervezzen az ellenségnek Albániából való ki­üldözésére. Gondolnunk kell arra, hogy a hatalmak­nak csak befejezett tények imponálnak. Szóló, ki itt igen izgatottan beszél, így szól: Felszabadítot­tuk magunkat a török uralom alól, nem akarunk barátaink uralma alá kerülni. Az elnök szólót e megjegyzéséért rendreuta­­sítja. " Az ülést erre berekesztik. Szilisztria, Bukarest, márczius 4. Maiorescu miniszter­­elnök a nagyhatalmak diplomácziai képviselői­nek memorandumot nyújtott át, a­mely tör­ténelmi alapon bizonyítja Romániának ősi jogát Szilisztriára. A fővárosban makacsul híresztelik, hogy a kormány elrendeli a mozgó­sítást, mert a nagyhatalmak viselkedéséből az tűnik ki, hogy Romániát el akarják ütni jogának érvényesítésétől. Bécs, márczius 4. (Saját tudósítónk távirata.) A nagyköveti reunió legutóbbi, tegnap este tartott ülésén a bolgár-román konfliktussal foglalkozott. Most már — mint a Neues Wiener Tagblatt jól informált oldalról értesül — megkérdezik a ha­talmak a bukaresti és a szófiai kormányt, hogy Bulgária és Románia mely városban véli czél­­szerűnek a bolgár-román tárgyalások folytatását. A harcrtér eseményei. Santi Quaranta megszállása. Athén, márczius 4. Az athéni távirati iroda jelenti Korfuból. Tegnap délelőtt 11 óra­kor egy görög hajóraj csatasorban elhagyta a kikötőt és észak felé ment. Több torpedózuró követte a hajókat. Két óra felé megkezdték Santi Quaranta bombázását. Telefonjelentések szerint a törökök nem viszonozták a tüzelést, hanem menekültek. Este 11 óra felé a görög torpedózurók visszatértek Korfuba. A görög csapatok megszállták Santi Quarantát, a török tüzérség megsemmisült. Athén, márczius 4. A sajtóiroda hivatalos­­an megerősíti a görög csapatoknak Santi Quarantánál való partraszállását és a város megszállását. Drinipoly, Konstantinápoly, márczius 4. A­mi Orosz­országnak azt a javaslatát illeti, hogy Drinápoly egész lakosságát engedjék kivonulni, illetékes kör­ lö rökben erre megjegyzik, hogy ez a javaslat keresz­­tülvihetetlen, mert nehéz volna mintegy százhúsz ezer főnyi embert kivonultatni a városból. Szkutari, Belgrád, márczius 4. (Saját tudósítónk táv­irata.) A szkutarit ostromló sereg szaporítására vonatkozó hírek illetékes szerb részről is megerő­sítést nyernek. Kormánykörökben kijelentik, hogy Szerbia érdeke követeli, hogy szövetségeseit a közös ellenség elleni harc­ban támogassa. A háború még nem lévén befejezve, az, hogy szerb csapatok küldetnek Szkutari elé, csak természetes és nem szorul politikai motívumokra. Belgrád, márczius 4. (Saját tudósítónk táv­irata.) A néhány nappal ezelőtt itt felmerült azt a hírt, hogy Bojovics tábornokot, az első hadsereg vezérkari főnökét a szkutarni szerb csapatok pa­rancsnokává nevezték ki, megerősítik. Az új parancsnok már elutazott Szkutariba. Elfogott bandavezérek. Szaloniki, márczius 4. Dunbalakov és Bojcsev bolgár bandavezéreket elfogták és Szerreszbe szál­lították. Különféle hírek a Balkánról. A konstantinápolyi összeesküvés. Konstantinápoly, márczius 4. A konstantiná­polyi katonai parancsnok Ali Sejket őrnagyot, a­ki még nem jelentkezett állomáshelyén, felszólí­totta, hogy negyvennyolc­ óra alatt jelentkezzék, különben töröltetni fogja a tiszti listából. Hir sze­rint Ali Sejket ellen alapos gyanú merült fel, hogy szintén részese az új­ törökök ellen irányuló összeesküvésnek. Konstantinápoly, márczius 4. Hivatalos kö­rökben kijelentik, hogy a legutóbb felfedezett összeesküvésnek nem kell nagy jelentőséget tulaj­donítani, mert jelentékenyebb ember egy sem vett részt benne. Wilson elnök beiktatása. — Távirati tudósítás. — Az Északamerikai Egyesült­ Államok al­kotmánya értelmében az újonan megválasztott elnök a megválasztását követő márczius hó­nap 4-ik napján foglalja el állását és ezen a napon esküszik fel az alkotmányra. Az ün­­nepies beiktatás ma volt Washingtonban a hagyományos czerimóniák közepette, melyek­nek lefolyása után Wilson elnök elmondta programmbeszédét. Az új elnök programmja az igazi demokratizmus hitvallása. Wilson el­itélte a kapitalizmus tobzódásait s védelmet ígért azoknak, a­kik a mai termelési rendszer kíméletlenségeitől annyit szenvednek. Körvo­­nalazta az Unió új gazdasági irányait s a ho­zandó törvények alapelveként azt a vezető eszmét jelölte meg, hogy minden törvény legfőbb czélja a társadalom belső jólétének fejlesztése és fentartása. A beiktatásról a következő táviratokat kaptuk : Washington, márczius 4. Az Egyesült­ Államok új elnökének installácziója a hagyományos nagy ünnepiességgel ment végbe. Az ünnepi menet a Fehér Háztól a Kapitó­­liumhoz vonult, végig a Pennsylvania Avenuen, mely a minisztériumi épületeket elválasztja a tör­vényhozó testületek palotáitól. Az ünnepies események tetőpontja a beik­tatási czerimónia volt, a­mely a hagyománynak megfelelően a Kapitólium terraszán folyt le. E történelmi nevezetességű helyen Wilson fedetlen fővel elmondotta hivatali esküjét, a­melyet a legfelsőbb bíró olvasott fel előtte. Ezután elmon­dotta programmbeszédét. Wilson elnök mindenekelőtt megvilágította a kormányváltozás jelentőségét a demokratikus párt szempontjából, majd így folytatta: Ha körülnézünk a közéletben, ott látjuk a jó mellett a rosszat, az egészséges és életképes mellett az el­­fajultat és a dekadenst. Ebből a szempontból kell tekintenünk közéletünket. Kötelességünk a bajo­kat gyógyítani és megszüntetni, de nem szabad ártanunk a jónak. Közéletünket megtisztítanunk

Next