Az Illatszerész, 1924 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1924-05-07 / 9. szám

IV. évfolyam. BUDAPEST, 1924. MáKUS 7. 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : MEGJELENIK HAVONTA KÉTSZER ELŐFIZETÉSI ÁR: 1 évre 96000,1/3 évre 50000,1/4 évre 26000 K KÜLFÖLDRE JOQO/O-KAL DRÁGÁBB. AZ ILLATSZER-, PIPERE-, KOZMETIKAI CIKK-, SZAPPAN-, DROG-, NÜRINBERGI, DÍSZMŰÁRU-, FINOM ACÉL-, GUMMIÁRU-, KÖTSZER-, KEFEÁRU- ÉS HÁZTARTÁSICIKK-SZAKMA KÖZLÖNYE A MAGYAR ILLATSZER- ÉS HÁZTARTÁSICIKK KERESKEDŐK ORSZ. EGYES, HIVATALOS LAPJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-ÚT 70 TELEFON: JÓZSEF 60—60 HIVATALOS ÓRÁK DÉLUTÁN 4—6-IG. DR.VIDACS GYULA Hirdetések ára belföldi hirdetők részére milliméter soronként a hirdetések között 2400 K, szövegoldalon 3000 K, továbbá a mindenkori nyomdai pótlék. Külföldi hirdetők részére 3000, illetőleg 3750 K. A parfömházaló. Miért kell a szabad behozatalig kontingens? Kosztelitz Kálmán a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesületének társelnöke. A Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesületében megtettem azt az indítványt, hogy az egyesület küldöttségileg kérjen pénzügyminisztert, hogy külföldi illatszerekből és kozmetikai cikkekből bizonyos kontingenst engedélyezzen az egyesületnek, amelyet az egyesület osztana széjjel az illatszerészek között úgy, hogy minden egyes kereskedőnek jusson belőle. Ezt az indítványomat mély meggondolás és tisztán a szakma érdeke vezette, hiába minősíti azt a gyárak szaklapja meggondolatlannak és elítélendőnek. Az ő vagyis inkább a háta mögött álló 1—2 gyáros szempontjából talán az, ha nem a kereskedők összeségének szempontjából, amely fájdalmasan látja napról-napra, hogy üzlete visszafejlődik, a külföldi cikkek pedig a legális kereskedelem megkerülésével hogyan, hogyan nem mégis a fogyasztóhoz jutnak. Évek sora óta küzdünk a kötött forgalom ellen és a kereskedők küldöttségének adott miniszterelnöki válaszból merítünk reménységet a további küzdelemhez. Ebből a válaszból ugyanis megtudtuk, hogy az autonóm vámtarifa letárgyalása után megszűnik az eddigi kötött kereskedelem. Ez a kijelentés igazi megelégedettséget váltott ki nemcsak a detail kereskedőkből, hanem a komoly gyáriparból is, mert ezzel lehetőség nyílik a régi összeköttetések felvételére, nem így azonban az újabb keletű gyárak sorából, melyek ma is állandóan a leghangosabb ellenzői a szabadkereskedelemnek és pusztán kicsinyes egyéni érdektől vezetve hallatják állandóan tiltakozó hangjukat a behozatal ellen. A teljes zárkózottságunk hozta magával, hogy ma már minden külföldről érkező utas teljes kozmetikai és parfüm szükségletének felszerelésével érkezik vissza, teheti ezt annál is inkább, mert felbontott állapotban lévő árut nem tekintenek vámárunak és azt az utas engedély nélkül is behozhatja. Az ilyen formában behozott áru mennyisége ma már olyan nagy, hogy a wieni kereskedők forgalmának 60%-át teszi ki. Hogy mekkora veszteséget jelent ez a magyar illatszerkereskedelemnek, azt nem kell kiemelnem, hiszen mindegyik kereskedőtársam tudja. Ha ez az illegális behozatal nem volna, megmaradna azon vevők száma, akiknek nem áll módjukban külföldre utazni és nem terhelnék a vevők egyes kategóriás barátaikat és hozzátartozóikat ilyenféle kommissiókkal. A felbontott külföldi áruval igen sok fel nem bontott is érkezik be vámmentesen és ily módon mi kereskedők a legfizetőképesebb vevőközönséget veszítjük el. Itt kezdődik azután szakmánk teljes csődbejutása, mert eléggé el nem ítélhető hanyagságunk folytán megszülethetett egy teljesen újszerű iparág, a „parfümházaló“, akit nem kell külön bemutatnom. Ennek a mai kor torzszülöttjének kivételes privilégiumokban van része, nyugodtan behozza áruját vám- és adómentesen, nem fizet forgalmi adót, nem terheli semmiféle adónem, kofferje után nem fizet házbért és mégis vevőinek számíthatja Budapest úri osztályát, mert hiszen illatszerüzletben csak kivételes esetekben találja meg a keresett cikket a vevőközönség, azt, amit a parfümházaló házhoz tud szállítani. Ez a parfümházalás ma már annyira elfajzott, hogy nemcsak a művésznőket vallhatja vevőinek, hanem — mint fentebb írtam — a közönség egy jó részét is. Ezt eredményezte az eddigi szigorú tilalmi rendszer és amikor a Magyar Illatszer- és Háztartásicikk Kereskedők Orsz. Egyesülete végrehajtó bizottságában ezen a legális kereskedelemre nézve súlyos anomáliák ellen szót emeltem, nem csak a kereskedelem érdeke vezetett, hanem ezzel szolgálatot vélek tenni a pénzügyi kormánynak is, mely a parfümházalás folytán jelentékeny vám és egyéb bevételtől elesik. Minden szakma, legyen az selyem vagy bármi más szakma ki kontigentálva bár, de importálni tudja szükségletének egy részét és így méltánytalan, hogy éppen a mi szakmánkat adná oda csempészeknek és vámcsalóknak zsákmányul a kormány. Feltétlenül hiszem, ha a pénzügyminiszter a jelenlegi állapotokról felvilágosítást fog kapni, úgy a mi cikkeinket is a legális kereskedelem útján be fogja engedni annál is inkább, mert ebből legalább meg lesz a rendes haszna, vám, luxus adó stb. címén és fennmarad a lehetősége annak, hogy a szakmánk nem fog elpusztulni, a vevőközönség pedig a neki tetsző magyar árut ezután is meg fogja venni, a külföldi áruhoz szokott vevőket pedig visszahódítjuk Bécstől és így üzletünket továbbra is fenn tudjuk tartani. A gyárosok lapjának meg ne fájjon a feje, bízza csak a hazafias közönséget önönmagára és ne adjon hazafiasságból leckét, mert ez nem tartozik egy szaklap hatáskörébe. Idézetei szintén nagy tájékozatlanságra vallanak, azt állítja ugyanis, hogy még a „győztes“ Balkán-államokban sem találkozunk ilyen behozatali törekvésekkel. Az összes utódállamokban van behozatal külföldi áruból. Tessék csak átmenni a csehekhez, hol találhat francia illatszerekkel roskadásig telt kirakatokat, vagy ha a Balkánról van szó, úgy :Houbigant“, „Dr. Pierre“ stb. francia gyárak készítményeit mindenütt megkaphatja. A szegény Ausztria ugyan a háborút . Humínlminoni* számunk f. évi június 3-án fog megjelenni. Ez a számunk a szokottnál bővebb rriiliífil Íg¥g-5í1í tartalmú és nagyobb terjedelmű lesz. Hirdetéseket az Árumintavásár-SMiren ——— — — részére május 28-ig veszünk fel. -