Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-19 / 41. szám

193. február 19. Előadói csoportokat szervez az üzemekben, intézményekben a gyulai és az orosházi járás TIT elnöksége A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat járási elnökségei, szer­vezetei az elmúlt esztendőben is betöltötték feladataikat, és a népművelés egészében eredmé­nyes munkát végeztek. Helyesnek bizonyult az a megyei elnökségi határozat, mely az 1962-es évben az előadások számszerű növelése helyett a színvonal, a tartalom­­ feltételeinek biztosítására össz­pontosította az erőket A gyulai járásban 1962. decem­ber 31-ig 168 előadás megtartá­sát tervezték, ezekből — külön­böző okok miatt — 76 maradt el. A járási elnökség most azon munkálkodik, hogy ezeket az el­maradt előadásokat új időpontok­ban mindenütt pótolják. A meg­tartott előadások hallgatóságának átlaga 95, ez viszont kimagasló eredmény. Különösképpen Gyu­lán sikerültek jól az ismeretter­jesztő előadások, az Erkel Műve­lődési Házban az ifjúsági akadé­mia és a szülők akadémiája ál­landó, nagy érdeklődést váltott ki. A gyulai járási TIT-szervezet­­ben az elmúlt évben bontakozott ki a szakcsoportok rendszeres élete, közülük a­ földrajzi, a csil­lagászati és a művészeti szakcso­port már önálló összejöveteleket is rendezett, melyeken szakmai, módszertani kérdéseket vitattak meg. Jól működik a harisnnyagyár műszaki előadói csoportja is, melynek tagjai tartják meg az üzem munkásakadémiájának elő­adásait. Az orosházi járási TIT-szerve­­zet és az elnökség elmúlt évi munkájára is jellemző az új mód­szerek kutatása, a hiba itt ezzel szemben az, hogy az elnökség tagjai rendszertelenül jelennek meg az elnökségi üléseken. Jel­lemző például, hogy az első el­nökségi ülést csak második ösz­­szehívás után tudták megtartani. Az 1962. december 31-ig tervezett előadások közül az orosházi já­rásban is jó néhány elmaradt, különösen ott, ahol a szervezés nehézségekkel küzdött vagy pedig fordítva; keveset tettek azért, hogy minél több embert meg­nyerjenek a műveltség-gyarapító előadássorozatok látogatására. A járási művelődési osztály és a TIT járási szervezete a közel­múltban határozta el, hogy a leg­jobb TIT-csoportvezetők és köz­ségi művelődési otthon igazgatók között versenyt hirdet, és munká­jukat értékelve meghatározott időszakonként jutalmakat oszta­nak. Tervezik még, hogy a város két üzemében, a Barneválban és a Magtisztító Vállalatnál is meg­szervezik a rendszeres ismeretter­jesztést. Ezekkel az üzemekkel eddig nem kötöttek szerződéseket különböző előadássorozatokra, és emiatt az ismertterjesztés e két helyen eddig igen gyenge ered­ményeket mutat. Mindkét járásban az elnöksé­gek most az ismeretterjesztő munka társadalmasításán fára­doznak, és minden nagyobb üzemben, intézményben előadói csoportokat igyekeznek létrehoz­ni. Ha ezt megoldják, máris biz­tosítottnak látszik az eddigi hi­bák megszüntetésének egyik le­hetősége, és az ismeretterjesztés színvonalának, tartalmának lé­nyeges megjavulása. Nemzetiségi bálokat rendeztek Gyulán szülői értekezletet tartott szombaton délután a ro­mán nemzetiségű tannyelvű ál­talános iskola és gimnázium a félévi bizonyítványosztást kö­vetően a Békés és Hajdú-Bi­­har megyékbeli községekből összegyűlt szülők részvételével. Ebből az alkalomból a gyulai román nemzetiségi iskolák a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetségével kö­­zösen műsoros román farsangi bált rendeztek a Ion C.­ Frimu nemzetiségi diákotthonban. Hagyományos sváb­ bált ren­deztek Elek nemzetiségi falu­ban is. A községi művelődési házban tartott farsangi esten felelevenítették régi népvisele­tüket, zenéjüket, dalaikat, tán­caikat és hagyományos szoká­saikat is a határmenti község német származású lakói. 5 köszönnöd, hát tessék. Minden lépésedet kísérje szerencse és az se fájjon soha, hogy nem vagy a fiam. De ha mégis az vagy, akkor hallgass rám. A szegénységet utálom, a kommu­nistákat még jobban utálom. Hát akkor a kettőt együtt hogy szívlelhetném? Fogadd meg a tanácsom: hozdd át ide a lányt, tagadja meg az apját. El kell mennetek a templomba. Ennyi­be kerül az áldásom. Ha sokal­­lod az árát, akkor még azt is fe­lejtsd el, hogy melyik kapu nyí­lik ehhez a házhoz. Úgy mondta végig, hogy rá se nézett a fiára. A pipa kihűlt a kezében, szeme élesen meredt az ablakra, tekintete átszúrta az üveget, mint a holdfény. Dani nyugodtabb lett. Meg­érintette a végzet, amely egyút­tal nyugtató, akármekkora döb­benetet hoz. —­ Mindent azért nem felejtek el — mondta csendesen, mint­egy szoktatva magát a végső be­letörődéshez. Megfordult és csodálkozott, hogy milyen könnyű a lába. In­dult ki a házból. A küszöbön szembe találta magát anyjával, aki rémületbe fagyottan, néma könyörgéssel állta útját. A faluban híre szaladt, hogy az öreg Rustán megbolondult. Vasárnap estére bizonyosságot nyert a kóválygó mende-monda. Az ötablakos, fehér falú ház, amely hetek óta a harag bizal­matlan csendjébe burkolózott, egyszerre a lomlott ricsaj ta­nyája lett. Meghökkentő fények ragyogtak az udvaron, a karbid­lámpák hideg tüze úgy vakított, ahogy a boszorkányok és ördö­gök tivornyái szoktak megjelen­ni a babonás vének képzeleté­ben. Idős Kustán Dániel az ezüst­lakodalmát tartotta. Mogorva, hallgatag bánata hirtelen po­gány duhajságba csapott, mi­helyt eltávozott Dani a faluból. Sokat járt az utcán, hangosan beszélt és minden semmiségre nagyokat nevetett. Harsány le­génykedéssel hívta barátait a lakodalomra, mondván, hogy kötelessége megtartani, hiszen úgyis kiszaladtak az időből, mivel negyvenhatban, a valódi évfordulón egyéb gondjai voltak minden becsületes magyar em­bernek. A varázsló sem intézkedhetett volna gyorsabban. Tegnap még semmi, ma meg patkóvá sora­koztak az asztalok a tisztaszo­bában, a hófényű damaszt ab­roszokon a boros üvegek arany körtéi sorakoztak, sütemény­kazlak magasodtak az oszlopos tálakon, fodros kötényű lányok hordták be mennyegzői ünne­pélyességgel a csigalevest. Ki­­borotválkozott, pödrött bajuszú parasztok ülték végig az aszta­lok hosszát, talpig feketében. Középütt a házigazda feszített vállas alakjával, bozontos fejé­vel. Jobbján a felesége kupor­gott sötétkék talota ruhában. A ropogós kelmén úgy derengtek a szövött minták, mint a halotti koszorúk selymén az elmosódott felirat ezüstje. Maga is halottra hasonlított, arca fakósárga volt, akárcsak az árpaszalma színe, dermedt vonásai a koporsóban sem lehettek volna közönyöseb­bek. Mellette annál vidorabban nézelődött Karcagi úr, a jegyző. Bordó csokornyakkendője, kö­zépütt elválasztott haja bohé­­mes külsővel ruházta fel, úgy festett, mintha réges-régi ván­dorkomédiások felejtették volna itt. Szomszédságában a plébá­nos ünnepélyeskedett, hatalmas orrán pirosan fénylettek a bor­virágok. Kustán Dániel balján a ke­nyerespajtás, a jóban-rosszban osztozó barát, Kulcsár Bertalan foglalt helyet. Ünneplő ruháját kihízta, gyolcs inge gömbbé for­málódva feszült pocakjára. Ké­kes-piros arca elégedettségről tanúskodott. Sanda tekintetével végig-végigpásztázta a vendég­sereget és barátját dicsérő gon­dolatokkal illette, hogy az öreg Rustán nem hívott meg akárkit, egytől egyig az elsorvasztott kis­gazdapárt hívei vannak jelen! (Folytatjuk) Kedd » » ■ vovrmrv Vörös levelek A Vörös levelek című szovjet film mindvégig izgalmas, feszült cselekménye egy kedves szerelemről és egy kommunista fiatal­ember bátor helytállásáról szól. (1963. február 19-től 20-ig az új­kígyóst Nemzeti mozi tűzte műsorára.) J­njo és&dl­o­­l a az Idei élet című fihm­ől Hírt adtunk már arról, hogy megalakult Orosházán a fimbará­­tok köre. Az összejövetelek célja, hogy egy-egy kimagasló filmalko­tás levetítése után művészeti vitát rendezzenek. A vita segíti a mozi­­látogatókat a filmek mondani­valójának megértésében, a tuda­tos művészi élvezet gyakorlásá­ban. Az első vitaestre keresve sem lehetett volna jobb filmet találni, mint Fellini: Édes élet című alko­tását, melyet több mint ötezer orosházi lakos nézett meg a Par­tizán moziban. A film igen vegyes hangulatot váltott ki a nézőkből. Volt, aki magasra értékelte, volt, aki unta a háromórás vetítést, volt, aki sietett jegyet váltani, volt, aki lemondta félre tett jegyét. Mindezt csütörtökön este hallot­tuk a Petőfi Művelődési Házban rendezett, jól sikerült vitaesten. — A hatalmas olasz—francia filmalkotás megismerteti a ma­gyar mozilátogatókat is a „szent” városnak, Rómának szennyes, er­kölcsi mélységeivel — mondotta Gyulai András. Már a film ele­jén érzékelteti ezt a rendező a helikopteren szállított Krisztus­­szobor képeivel. — De Rómában sem könnyű már fenntartani a misztikumot — vette át a szót Szabó Éva. — Csak a tanulatlan embereket lehet fél­revezetni „Szűzanya”-mesékkel. Marcello menyasszonyát még ha­talmába kerítette a tömeghiszté­ria, de Marcello már csak szenzá­ciót vadászott az ultramodern vá­rosrész középkori eseményeiben. — Ne csak nézzük, de lássuk is a filmet — mondotta Pataki Jó­zsef. — Vajon melyik szereplő aj­kára adta a film írója az eszmei mondanivalót? A A vita résztvevői sorra nyilat­koztak és megállapították, hogy az öngyilkosságot elkövetett író­­barát, Steiner mondta ki a leg­főbb tanulságot: a boldog és tiszta élet mér az ő lakásában is a gyer­mekszoba függönye mögé szorult. Nem volt hát számára más vá­lasztás: öngyilkos lett. — De mégiscsak felháborító, hogy a gyermekeit is elpusztította. Volt ehhez erkölcsi joga? Hogyan lehet ezt magyarázni? — Gyermekeire is ez az élet várt volna. Nem volt más kiút — szólt az egyik résztvevő. — De hiszen Olaszországban is van kiút — mondta a másik. — Ott is van munkásmozgalom, ott is meg vannak számlálva az „édes élet” napjai. — Ez igaz, de hol van ez az ön­magát is túlélt réteg által megfer­tőzött beteg, a tiszta törekvésű munkásmozgalomtól... És pergett az okos, művészi vita Nagy Erzsébet, Keresztes Ist­vánná, Szabó Lászlóné, Varga Já­­nosné, Csicsely Pál, Ács Júlia szavai nyomán. Hatalmas filmal­kotás az „Édes élet” és nagy mű­vész Fellini, a rendező. Világnéze­te, művészi állásfoglalása viszont nem talált kiutat. Hőse Marcello, a tiszta kis Paulette hangját sem hallotta már a hajnalig orgiázó­ társaságban. — A burzsoázia gúlájának tete­jén élősködők haláltánca, a már­ványparketten vomagló testek té­bolya sok emberben csömört éb­resztett — mondotta Zana János vitavezető. — Édes életnek neve­zik ezt Rómában, pedig nincs an­nál keserűbb, mint elevenen a szemétdombra kerülni. Feldmann József Megjelent a gyulai Erkel Múzeum kiadványainak sorozatában két újabb füzet Dr. Dankó Imrének, a gyulai Erkel Múzeum igazgatójának a szerkesztésében rendszeresen megjelenő Múzeumi Kiadványok sorozat legfrissebb kiadványai­ként napvilágot látott a 41, 42 és 43. számú füzet. A 41-ben Czeglé­­di Imre, a gyulai gimnázium ta­nára: Munkácsy, Gyulán címmel, ötven oldalon teljesen új adato­kat közöl a nagy magyar festő életéről, munkásságáról, különö­sen helyi vonatkozásában. A 42—43. összevont füzetben Bertalan Ágnes, a biharugrai pa-a­­­rasztlány: Asszonyok, lányok Bi- I harugrán című néprajzi munkája­­ került a nyilvánosság elé. Ez iránt a terület iránti érdeklődése nem mai keletű. Tevékenységéről szakkörökben is tudnak és orszá­gos pályázaton már díjat is nyert. Fent említett műve a néprajztu­domány számára értékes adalé­kul szolgál. FEBRUÁR 19. Békési Bástya: Éva aludni akar. Békéscsabai Brigád: A gerolsteini ka­land. Békéscsabai Szabadság: Egy po­hár víz. Békéscsabai Terv: A nagy Olympia. Gyomai Szabadság: Münchha­usen báró. Gyulai Erkel: Feltámadás I., II. rész. Gyulai Petőfi: Halál a cu­­korszigeten. Mezőkovácsházi Vörös Október: Elmentem a nap után. Oros­házi Béke: Vörös tinta. Orosházi Par­tizán: A gyáva. Sarkadi Petőfi: Visz­­szavárlak. Szarvasi Táncsics: A két ,,Ny­úr. Szeghalmi Ady: Az éjjeli vendég.

Next