Békés Megyei Népújság, 1969. augusztus (24. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-14 / 187. szám
1969. augusztus 11 A bíróság elnöke válaszol Cs. J. aláírással érkezett levél szerkesztőségünkbe. Levélírónkat tanúként idézte be július 22-én L.-né bűnügyének tárgyalására a Szarvasi Járásbíróság. A tanúkat a hosszú várakozás és a tanúbizonyítás nagyon megviselte. Ennek következtében a lopott holmi egy részét meg sem nevezték a tárgyaláson, csak azért, hogy minél hamarabb haza indulhassanak. Levelének másik részében azt írja, hogy a bíróság a bűnösöket a kár megtérítésére kötelezte, vissza is kapták az ellopott ágyt, neműt, de azt a vádlott 18 hónapon át használta, s teljesen megrongált állapotban került vissza a tulajdonosokhoz. Azt kérdezi, hogy a kár ennek következtében hogyan térül meg? Hiszen a visszakerült holmi használhatatlan. Vági József, a békéscsabai bíróság elnöke válaszolt. A tárgyalás elsőrendű feladata, hogy a tényállást tisztázza. Ennek egyik eszköze a tanú kikérdezése. A tapasztalat az, hogy a tanúk nem szívesen tesznek tanúvallomást, főleg mikor szembesítésre kerül sor. A tanúk várakoztatásával kapcsolatban elmondotta: a bíróságnak úgy kell beidézni a tanúkat, hogy azok minél kevesebbet várakozzanak. Levélírónk másik kérdésére a következő választ kaptuk: A károsultnak joga van kárigényét érvényesíteni. A jelen esetben , ha az ágynemű elhasználódását bizonyítani tudja, perfelvételt kérhet, s a bíróság kártérítésre kötelezi a károkozót. A bíróság szombaton és szerdán panasznapot tart. Az lenne a leghelyesebb, ha levélírónk panaszával felkeresné a bíróság elnökét. A bűnös Jóbarát Aki Békéscsabán az Illésházi úton a Jóbarát vendéglő oldalán közlekedik, joggal bosszankodhat azon, hogy bűzös tócsákat kell kerülgetnie. Ugyanis nincsen olyan nap, hogy a nevezett vendéglő udvaráról ne folydogálna ki az utcára bűzös lé. Most, amikor a város idegenforgalma is számottevő, nem lehet közömbös, hogy milyen hírünket viszik el az ország más részébe vagy éppen külföldre. Nem hinnénk, hogy a vendéglő vezetője és a többi alkalmazott ilyen módon törekedne a forgalom gyarapítására, hiszen ilyen körülmények között nemhogy csalogatnák, hanem elriasztják az oda igyekvő vendégeket. Kérem önöket, szíveskedjenek kideríteni, hogy kinek „köszönhető” ez az áldatlan állapot — írja egy békéscsabai olvasónk. A panasszal felkerestük Purcsi Jánost, a megyei vendéglátóipari vállalat igazgatóját. Elmondotta, hogy tudnak a levélben foglalt panaszról és nekik is legalább anynyira sérelmes, mint a levélírónak. A vegyesipari vállalattól, amelynek a hatáskörébe tartozik a szennyvíz elhordása, már több esetben kértek szippantót. Hiába. A Jóbarát vendéglő udvarán levő derítő medence hamar megtelik, különösen az esős időben, és így fordulhat elő az, hogy az onnan kifolyó lé az utcára kerül. Éppen ennek elkerülésére a vállalat elhatározta, hogy a közeljövőben saját költségükre beszereznek egy ilyen kocsit, s ezzel, remélik, elejét vehetik az ilyen és ehhez hasonló panaszoknak. Mi lesz a fényesi húttal? A fényesi soron és a környező tanyákon több mint kétszáz család él. A békéscsabai tanács néhány éve az általános iskola udvarán egy artézi kutat fúratott. A környék lakói hamarosan „rászoktak” a jó ivóvízre. Még a távoli tanyákról sem voltak restek az iskolába kerékpározni, hiszen a fényesi tanyák gémeskútjainak vize rossz minőségű. Viszont már egy éve a kút vize alig csörgedezik. Mire megtelik a kanna, fél órát kell várni. Mi lesz hát a fényesi kút sorsa? — ezzel a kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz Miklya János fényesi olvasónk. — Vajon a tanács megvárja, mire teljesen elapad? A panasz nyomába szegődtünk. Cserei Attilától, a békéscsabai városi tanács építési és közlekedési osztályának főelőadójától megnyugtató választ kaptunk. A tanács illetékes osztálya hamarosan megvizsgálja a kút állapotát és kijavítja azt. i 5 Strázsa az étterem előtt ] A következő levelet kaptuk Farkas Károly békéscsabai olvasónktól: „Egy furcsa szokásról szeretnék önöknek írni. A megyei tanács étterme előtt a déli órákban mindig egy ember áll és nem engedi be a dolgozókat étkezni. Ilyen furcsa helyzettel csak Békéscsabán lehet találkozni. Tudniillik az étterem a vendéglátóipari vállalat kezelésében működik, csak az épület a megyei tanácsé. Azt még megértem, hogy olyankor nem engednek be, amikor az étterem már megtelt, de azt nem tudom, hogy olyankor miért nem lehet bemenni, amikor még van üres hely bőven. Ezt csak azért írtam le, mert volt velem egy pesti revizor, és az nagyon csodálkozott azon, hogy egy étterem előtt „strázsa” áll. A levél nyomán felkerestük dr. Várnai Pétert, a megyei tanács szb-titkárát, aki elmondotta, hogy a megyei tanács étterme nem nyilvános, hanem üzemi konyha, bár a vendéglátóipari vállalat kezelésében van. Hasonlóan a többi üzemi éttermekhez, természetes, hogy elsősorban az itt dolgozók vehetik igénybe. Ez annál is inkább érthető, mivel a dolgozóknak mindössze fél óra ebédidő áll rendelkezésükre. Amikor még nem voltak ilyen kötöttségek, többször előfordult az, hogy az éttermet igénybevevő idegenek miatt a tanács dolgozói nem tudták az ebédidő alatt elfogyasztani ebédjüket. Ezért voltak kénytelenek ehhez a megoldáshoz folyamodni. Kérek egy kis helyet a lapban... Inkább szerszámhoz, mint tollhoz szokott kézzel irt levelet kapott a Népújság szerkesztősége. Augusztus 7-én adták fel Nagykopáncson. A sűrűn egymás alá rótt sorok egy olyan kisközségről tudósítanak, amelyről ritkán esik szó a krónikában. Olvassuk el együtt. Reméljük, hogy a levélben felvetett kérdések nem maradnak válasz nélkül. Tisztelt Szerkesztőség! Nagykopáncsról írok, kérek egy kis helyet a lapban. A Kossuth Tsz-ben befejeződött a gabona betakarítása és tisztítása. Búzából az átlagtermés 17,5 mázsa, őszi árpából 16. Ez kiváló teljesítménynek mondható ettől a maroknyi néptől. Július 30-án befejeztünk minden aratási munkát s ez elsősorban köszönhető a kombájnosoknak, traktorosoknak, tisztítóknak, magtárosoknak, zsákosoknak, akik fáradtságot nem ismerve törekedtek arra, hogy minél inkább tető alá kerüljön az életet jelentő gabona. Mindezek mellett más dolgok nem mennek ilyen simán. Már 1967-ben kértem, hogy a 2-es számú kultúrházba vezessék be a villanyt. Azt ígérték, hogy még abban az évben bekötik. Sajnos, még most sem villanykörte világít a kultúrházban, és így televíziót sem tudunk nézni. Pedig szívesen megtekintettük volna az alkotmánynapi ünnepségek budapesti rendezvényeit. Kértem a birkahodály környékének villamosítását, meg a bekötő út megépítését, de ez is csak ígéret maradt. Még hozzá sem fogtak a munkához. Jön az ősz, a tél, s a feneketlen sár sok nehézséget okoz az ittenieknek. Egy tanácstag sokat segíthet,de csak akkor, ha jogos kérését nemcsak meghallgatják, hanem a köz érdekében teljesítik is azt. Kérem az illetékeseket, tegyék lehehetővé, hogy az út még ebben az évben elkészüljön. Id. Németh János tanácstag Áruházi társulást alakított a szeghalmi, a körösladányi és a füzesgyarmati ÁFÉSZ Megalakult megyénk első szövetkezeti bútor- és lakberendezési áruház társulása, amely a szeghalmi, a körösladányi, valamint a Füzesgyarmati Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek közös összefogásával jött létre. E három ÁFÉSZ — felismerve a jövő járható útját — anyagi lehetőségeit egyesítve Szeghalmott, a járási székhely központjában mintegy 4 millió forint költséggel többszintes bútor- és lakberendezési áruházat létesít. E nagy kereskedelmi objektum árukészletének értéke megközelíti a 2 millió forintot. Az áruházban 500 négyzetméter alapterületen helyet kap a bútor-bemutatóterem, továbbá több raktár. A tár- s sulást megalakító szövetkezetek saját anyagi erőforrásaikból 2,5 millió forinttal járulnak hozzá az áruház létesítéséhez, míg a SZÖVOSZ ezen kezdeményezés megvalósításához 3,5 millió forinttal járul. B. I. Csütörtök A menü: Pardon A Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai hűtőháza új mirelit-készítményt hozott forgalomba. A neve: Pardon. Ezt az elmúlt napokban azok az éttermek írhatták ételajánlataik közé, melyek vezetői figyelemre érdemesítették a hűtőház mirelit ajánlatait. Ezek közül ugyanis nem hiányzott a finomfőzelék, melyből jócskán akadt rendelés innen is és onnan is. Csakhogy az árukiszállításkor az átadó közölte: finomfőzelék, az nincs. A szállítás napjának delén háromszáz embernek ez lett volna a menüjében, de délelőtt 9 órakor még csak az idegességig és a telefonálásig jutottak Békéscsaba egyik éttermében, hogy valami ehhez hasonlót felkutassanak. Végül is sikerült a finomfőzeléket mirelit zöldbabbal pótolni. S amikor jöttek a 300 adag ételért a szakácsnő elmagyarázta: négy-öt nappal ezelőtt a hűtőház beígérte ugyan a finomfőzelékhez szükséges anyagot, de mint látja, mégsem azt tálalunk. Nem kaptuk meg az árut. Pardont mondott a kereskedelmi osztály vezetője és most ezt a pardont tolmácsolja a híradástechnikai vállalat valamennyi dolgozójának, akik a mai ebédre finomfőzeléket kértek. Az esetet a kellő tanulság levonása végett vetettük papírra, történetesen azért, hogy a HOV békéscsabai hűtőházának kereskedelmi osztályán igazán tudni kellene mi van a raktárban és csak azt a cikket lenne szabad írásban is ajánlaniuk, amelyikkel a fogyasztót pardon nélkül, ténylegesen ki is tudják szolgálni. Elvégre 300 embernek nem lehet a tányérjába pardont tálalni! Aki mégis így gondolja, ám egy-egy ilyen fajta tálalásnál ne sajnálja a fáradtságot, menjen el a gyárba és hallgassa meg a munkásokat, hogyan vélekednek az ilyesmiről. Talán még okulhatnak is belőle. Esik Rajzok, festmények, szobrok Vendégként érkeztem és újság-íróként távoztam Vágréti Jánostól. Még a körgáton túli családi házból hazafelé bandukoltam, színek, formák, anyagok kavarogtak gondolataimban. Képzőművészeti kritikák szakkifejezéseit próbálgattam a látottakra is,lesztem, de aztán belenyugodtam abba, amit mindig is éreztem ilyen esetekben. „Ez a kép jó — ez kellene, ezt szívesen látnám lakásomban.” A két szoba, ahol a vendégség alatt tartózkodtam, az első perc-ben megnyugtató szép képet adott. A modern bútorok békés barátságban élnek itt a régi szószokkal, a porcelán petróleumlámpával és a legújabb festmé- nyekkel. Míg ültem a heverőn, az ajtó felett egy sovány, sápadt női arc nézett rám szuggesztív szemekkel. A másik falon egy portré, Ripl- Rónai stílusában. A feleség arcmása, Vágréti János tekintete elsuhan felettük, amikor szólok róluk. Az újakra hívja fel figyelmemet a sok színű, kavargó formájú kéleyekre, grafikákra, amelyek mint mondja — az utóbbi termékeny I hónapok eredményei. Kissé ide- genül nézem őket — s úgy látom! ő maga is még birkózik velük. A képek nagy részének még címe sincs. Egy vidám rajz a kiskakasról, a lovakról, birkákról azonban felderít. Ahány munka, annyi stílus és hangvétel, mintha mindegyikkét más-más alkotta volna. Aztán itt van két fára festett arckép. A finom erezetek átütnek a festményen, mintha szándékosan belerajzolták volna. Vörösréz domborítások is díszítik a szobát, és két nagyméretű fafaragású szobor. Az anyagban rejlő lehetőségekről beszélünk. Aztán önmagáról szól. Hogy nem végzett főiskolát, a csabai képzőművészeti szakkörben kezdte és néhány művésztelepen folytatta tanulmányait, egyébként asztalosmester. Több kiállításon vett már részt, de az egészen új dolgaival még nem lépett nyilvánosság elé. Pedig a padlásműterem, ahová lánya férjhezmenetele óta szorult, több száz alkotást rejteget, amelyek megérdemelnék a nyilvánosságot. Tanít még az úttörőház képzőművészeti szakkörében, és lelkesíti ez a feladat. Ködösen vitatjuk meg iskolai rajzoktatásunk nehézségét. Hogy az óvodában milyen lelkesedéssel, örömmel rajzolnak, festenek a gyermekek — szabadon. És, hogy megy el lassan a kedvük az iskolában, ahol birkózniuk kell az előírt sablonokkal . kisplasztikával is foglalkozunk az úttörőházban. — mondja —, de égetőkemence híján nem sokra mennek. Tízezer forintba kerülne egy kemence, de anyagiak híján e pillanatban ugyanúgy nem megvalósítható, mint ahogy ő sem tud megbirkózni a saját műterem- és kemence problémájával. A belső szobában már alszik a két kisebb gyermek, de azért még megnézem a ,,Pásztorcsalád” című tavaszi könnyedségű, nagyméretű képet és magamban megállapítom, hogy ezt is szívesen látnám a szobám falán. Háromszor indulok el és ülök vissza a helyemre. Nehéz elhagyni e barátságos otthont, ahol egy lelkes ember a maga örömére alkot és él. Nem kellene másokat is részesíteni ebben az örömben? Huszamé, Sándor Magda Nyeremények: futball-labda, aktatáska, fényképezőgép és még 30 nyeremény tárgy 1. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Oktat. 4. Keresztül. 5. Kézzel magyaráz. 8. Román város. 9. Rész. Függőleges: 1. Valami ellen fordul. 2. Nagyobb kirándulás. 3. Hajó része. 6. Kopasz. 7. Női név, rejtvény VAKÁCIÓ-REJTVÉNY 1969. augusztus 14. 4.