Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-23 / 223. szám

NÉPÚJSÁG Filatélia MAGYAR POSTA A gyomai Kner Nyomda ez évben ünnepli alapításának cen­tenáriumát, s ez alkalomból a posta ,,Évfordulók-események” sorozat keretében szeptember 23- án forgalomba bocsátja az ese­ményt köszöntő 2.— Ft névérté­kű bélyeget. A bélyeg — Kozma Lajos nyomdai és kiadói emblémájá­nak felhasználásával — Haiman György terve­­ alapján. 3 színű ofszetnyomással készült, az Ál­lami Nyomdában. A bélyeg ere­deti nagyságtól eltérő képét kö­zöljük. Klubtalálkozó, klubosképzés Megyénk területi klubta­nácsai közül vitathatatlanul a gyulai járás az, amely sok­ágú és alapos, tevékenységé­vel segíti az ifjúsági klubo­kat. Az elmúlt hét végén a Hódmezővásárhely melletti Mártélyon volt a jubileumi, tizedik járási találkozó, ame­lyet a klubtanács és a járá­si KISZ-bizottság közösen rendezett. A több mint száz résztve­vő előtt Bakos Sándor, a já­rási klubtanács elnöke és Jánki József, a KISZ járási titkára nyitotta meg szom­baton reggel a nagyszabású rendezvényt. Ez alkalomból nyújtották át a kétegyházi szakmunkástanuló intézetnek a KISZ Központi Bizottsága Dicsérő Oklevelét is több éves, kiváló munkája elis­meréséül. A kétnapos programban Többek között karatebemuta­tó, nagyszabású sportverse­nyek, diszkó, bűvészműsor, a mártélyi természetvédelmi területről készített diaporá­­maprogram szerepelt. * * * A Békés megyei Klubta­nács szeptember 21. és 26. között a békés-dánfoki ifjú­sági táborban tartja meg a megye klubvezetőinek és klubtechnikusain­ak hagyo­mányos, évi zárótanfolyamát. A klubvezetőképzés gazdag programjában többek között módszertani előadások, gaz­dasági kérdéseket elemző, valamint pszichológiai, pe­dagógiai, szociológiai, műve­lődéspolitikai tájékoztatók, sportrendezvények szerepel­nek, és kikapcsolódásképpen diszkót, politikai fórumot, táncházat, játékesteket tar­tanak. A részvevők vizsgát is tesznek a képzésen hallot­takból. (ni) Békéscsabán Városi Vöröskereszt-vezetőségi ülés A Magyar Vöröskereszt békéscsabai városi vezetősé­ge tegnap, szerdán délután tartotta ülését. Elsőként a Forgácsolószerszám-gyár bé­késcsabai gyáregységének Vöröskereszt-szer­vezete ve­zetőségi titkára számolt be munkájáról, terveikről. Ko­vács József vezetőségi tit­kár elmondta, hogy a 415 tag tíz csoportban tevékenyke­dik. Megszervezték a sürgős­ségi véradócsoportot, a dono­rok közül nyolcvanhárman rendelkeznek a Kiváló Vér­adó cím kitüntetés különbö­ző fokozataival. Évek óta tar­tanak a nőknek rákszűrést: két éve még csak ötvenhár­man mentek el a vizsgálat­ra, az elmúlt évben már csaknem kétszer ennyien. A véradómozgalomról a második napirendi pont ke­retében szólt Nádra János, a városi­­ vezetőség véradó­felelőse és Szekerczés József, a megyei véradóállomás fő­munkatársa. Elismerően be­szélt­­ a sürgősségi véradás­ban segítséget nyújtó dolgo­zókról, mert 10—15 perc alatt adtak szükség esetén vért. A korábban megtartott alap­szervezeti üléseken és kül­döttértekezleten is elhang­zott, hogy fáj a vérvétel, mert rossz a tű. Sajnos a vérvétel előtt ezt nem tud­ják a véradó munkatársai kivédeni, mert csak a szú­ráskor derül ki, hogy kicsit fájdalmas. A hazai iparnak mindenképpen fontos lenne jelezni, hiszen a véradómoz­galom sikerét és eredmé­nyességét ez is befolyásolja. Az általános és középisko­lai vöröskeresztes munkáról számolt be ezután Fodor Sán­dor, a városi vezetőség tit­kára. Szólt a nyáron meg­tartott cukor-, vesebetegek, valamint mozgássérültek si­keres táboráról, amiért na­gyon sokat tettek a szabad­­kígyósi ipari szakmunkás­­képző intézet tanárai, diák­jai, az egészségügyi szakkö­zépiskola tanulói és a kór­ház dolgozói. A jövő évi tá­borra már eddig 65 ezer fo­rint gyűlt össze társadalmi munkából, szocialista brigá­dok és munkakollektívák fel­ajánlásaként. — számadó — Színházi nap Békésen Még nem hagyomány, de alakuló jó szokás, hogy egy­­egy új színi évad előtt a Bé­kés megyei Jókai Színház társulata a megye valame­lyik városában vagy közsé­gében színházi napot rendez. Néhány évvel ezelőtt Med­­gyesegyháza volt a vendég­látó, most szeptember 27-bén Békés lesz. Az egész napos gazdag program már kora délelőtt megkezdődik. Három békési óvodában szerepelnek színé­szek, gyermekverseket adnak elő, énekelnek, mókáznak. Az óvodai műsorokat az ál­talános iskolai programok kö­vetik. Az 1. sz. általános is­kolában a színház stúdiójá­nak tagjai lépnek fel, a 2. sz. általános iskolában pe­dig Pelsőczy László és Csu­dás Csaba Petőfi-, Ady- és József Attila-verseket sza­val. A 3. sz. iskolában Szabó Zsuzsa, Dariday Róbert és Farkas Tamás vendégszere­pel. Vajda Márta színművésznő már többször bemutatott, nagy sikerű „Arany-rock” műsorát a békési gimnázi­umban, utána pedig az ipari szakmunkásképzőben adja elő. Délután gyárakban, üze­mekben szerepelnek a szín­ház művészei, majd a Dó­­zsa-ligetben Ungár Tamás: Amfitrup című komédiáját játssza a Jókai Színház „ta­nyaszínháza”. A színházi nap esti műsorában a városi könyvtárban Barbinek Péter színművész önálló estjére ke­rül sor, 19 óra 45 perckor nyitják meg a városi ta­nács folyosóján azt a kiál­lítást, melyen színházi fo­tókkal, díszlet- és jelmezter­vekkel ismerkedhet meg a közönség. A már Békéscsa­bán bemutatott „Nyílt szín" este 20 órakor kezdődik Bé­késen, a városi tanács dísz­termében. Az előadást vacso­ra és művész-közönség ta­lálkozó követi a 3. sz. álta­lános iskolában. (sun) f az én világom — megújuló sorozat Új címmel, és az ehhez tartozóan módosult tartalom­mal jelentkezik a jövőben a közkedvelt, elsősorban a ti­zenévesekhez szóló Én és a Világ könyvsorozat. A Móra Kiadó Kozmosz könyvek szerkesztőségének gondozásá­ban megjelenő könyvfüzér új témák sorával igyekszik kö­zelebb hozni napjaink törté­nelmét, eseményeinek hátte­rét olvasóihoz, ezért is lett az új cím: Az én világom. A napokban az üzletekbe jutott első könyvek is széles rétegeket érintő kérdéseket elemeznek. Pálfy József a szerzője a Fegyver minden mennyiségben című átfogó munkának, amely a világ fegyvergyártásáról és a fegy­verkereskedelemről szól. Tárgyak a társadalomban címmel járja körül válasz­tott témáját Hernádi Miklós. Filozófiai, szociológiai kuta­tások, kiváló tudósok művei alapján gondolja-írja tovább közérthetően, érdekesen, mit is jelentenek számunkra tárgyaink, miért ragaszko­dunk egy-egy szívünkhöz nőtt darabhoz, és miért­­ vá­lunk meg könnyű szívvel egy másiktól. A sorozatban az idén még három kötet lát napvilágot. Hermann István Az értele­mig és tovább! című könyvé­nek alapjául a szerzőnek azok a színes eszmefuttatásai szolgálnak, amelyek egy nép­szerű rádiósorozatban hang­zottak el. Orosházi táncosok Lipcsében, Naumburgban Háromnapos nemzetközi tár­sastáncversenyre utaznak ma, szeptember 23-án, a Német De­mokratikus Köztársaságba az orosházi Petőfi Művelődési Köz­pont táncosai. Cserven István—Hajdú Hajnal­ka és Kiss Béla—Kiss Enikő­­, valamint Csepregi János—Sipos Dóra B osztályos versenyzők Lipcsében, majd Naumburgban képviselik versenyprogramjuk­kal hazánkat. Csapatkapitányuk dr. Manek Edéné, az orosházi Alföld Szálló igazgatója. A szeptember 28-án, kedden hazaérkező társastáncküldöttsé­get Antali Zoltán táncpedagógus vezeti. Szűcs József Tegnap, szerdán délelőtt háromnegyed 10-kor Békéscsaba és Békés között történt közlekedési baleset. Szabó János (60 éves, békési lakos) Trabant személygépkocsijával szabályta­lanul előzött egy pótkocsis vontatót, s frontálisan összeütkö­zött a vele szemben szabályosan közlekedő másik Trabant gépkocsival, melyet Noszkó József (63 éves, komádi lakos) vezetett. A baleset során Noszkó Józsefné, a gépkocsi utasa, nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, nem életveszélyes, míg a két gépkocsivezető és Szabó Jánosné nyolc napon belül gyó­gyuló sérülést szenvedett. A Trabantban keletkezett kár mint­egy 30 ezer forint Fotó: Szekeres András Megyei statisztikai évkönyvek A napokban jelentek meg a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságai által összeállí­tott­, 1982. évi megyei év­­könyvsorozat első kötetei. Már elhagyta a nyomdát Bé­kés, Fejér, Győr-Sopron, He­ves, Pest, Somogy, Szabolcs- Szatmár, Tolna és Zala me­gye évkönyve; a sorozat utolsó kötete október köze­pén jelenik meg. A kiadvá­nyok az eddiginél nagyobb formátumban, megújított tar­talommal igyekeznek eleget tenni a változó igényeknek. A teljes sorozat 19 kötetében közölt adatok átfogó képet adnak az ország megyéinek társadalmi-gazdasági életé­ről, településhálózatáról. A kiadványok olvasói, felhasz­nálói az 1981. évi helyzeten túl áttekintést nyerhetnek a legfontosabb jelenségek, fo­lyamatok időbeni alakulásá­ról, a fejlődés főbb irányai­ról is. Ma beköszönt a csillagászati ősz Szeptember 23-án, ma 10 óra 46 perckor beköszönt a csillagászati ősz, s napéj­egyenlőség alakul ki boly­gónkon, vagyis az északi és a déli féltekén egyaránt 12 óra a nappal és az éjszaka. A 10 óra 46 perc azt a pil­lanatot jelenti, amikor a nap éppen az egyenlítő fölött áll. Ősszel a föld a nap körüli pá­lyán vándorolva, tengelyével úgy fordul a nap felé, hogy a déli félteke kapja a több fényt, és meleget, ott most kezdődik a tavasz. Nálunk az északi féltekén viszont egyre rövidülnek a nappalok, hosz­­szabbodnak az éjszakák, s a nap mind laposabb szögben küldi ránk sugarait. Most csütörtökön délben még 42,5 fokos szögben érkeznek a napsugarak, december 22-én, az év legrövidebb napján, pedig már 19 fokos szögben, s ekkor — látszólag — mind­össze egy araszra a horizont felett delel majd a nap. Ak­kor lesz a leghosszabb az ár­nyékunk. (Nyáron 66 fokos szögben tűznek ránk a nap­sugarak.) Ma, az első csillagászati őszi napon a nap 6 óra 31 perc­kor kel, és 18 óra 41 perc­kor nyugszik. Az időjárás az idén a csil­lagászok évszakfordulóját kö­veti, a meteorológiai előre­jelzés szerint ugyanis az el­múlt napok nyári melege csökken, több lesz az eső, gyakoribbá válnak a hajnali ködök, erősödik az éjszakai lehűlés. Ez azonban nem azt jelenti, hogy végérvényesen, kedvezőtlenebbre fordul az idő, előreláthatólag október első felében ismét több lesz a napsütés , a vénasszo­nyok nyara is szépnek, kel­lemesnek ígérkezik. 1982. szeptember 23., csütörtök Káderpolitika és gazdaságosság az utódlás gyakorlatáról a nyugdíjazás előtt álló textilgyári igazgató­nő már évekkel ez­előtt elhatározta, hogy maga neveli fel — a gyári „káder­tartalékból” kiválasztott — utódját. Az illető jelenleg igazgatóhelyettesként dol­gozik, s már az ő utódját is kiszemelték. Vélhetnénk: ez a helyes káderpolitika; ha a jelenlegi vezetőgárda mögött ott van az a bizonyos második — sőt: harmadik —­ vonal; ha egy-egy — nyugdíjazás, át­helyezés, vagy bármi más okból — megüresedett veze­tői állás betöltésekor nem kellene országos kutatómun­kába kezdeni, hogy ugyan honnan és kit lehetne „meg­szerezni”? Ám nagy kérdés: kinek a szemszögéből vizs­gálódva minősíthető az effé­le gyakorlat úgymond „he­lyes káderpolitikaként”? Mert a nyugállományba ké­szülődő igazgatónő percig sem titkolta, hogy jóval könnyebb volt a lehetséges, és mindenféleképpen meg­felelő utódot kiválasztani, mint magát a gyakorlatot el­fogadtatni mindazokkal, akik kívülről — s többnyire a szokásjog alapján — mind­untalan beleszólnak egy-egy vállalat, intézmény, vagy szövetkezet kádermunkájába, s még inkább a káderpoliti­kai döntéseibe . . . Más példa: két bútorgyár összevonása után nyilván csak egy igazgató kell. Bölcsnek tűnő döntés szüle­tett: foglalja el ezt a pozíciót az egyik gyár — közvetlenül a nyugdíjazás előtt álló — igazgatója, s a másik gyár élén álló, jóval fiatalabb kol­léga kapja a helyettesi be­osztást. Vélhetnénk: ez he­lyes káderpolitika, mert mi­közben épít az idősebb szak­ember tapasztalataira, ru­tinjára, netán személyi kap­csolataira is, nem mellőzi a humánus megfontolásokat sem: végtére is, nyugdíjazás előtt alacsonyabb beosztásba helyezni valakit... Az ügy egyetlen szépséghibája, hogy a fiatalabb, és szakmailag semmivel nem kisebb rangú igazgatót — nyilván azért, mert nem akarták elveszíte­ni — hónapokig hitegették: ő lesz az egyesített két gyár vezetője. Vélhetnénk: ez sem rossz káderpolitika, mert nem nélkülözi a személyi ügyek­ben többnyire kikerülhetet­len taktikai megfontolásokat. Más: úgy adódott, hogy a gépipari vállalatnál majd­nem egy időben kellett meg­oldani egy főosztályvezető és egy főművezető utódlását. A személyzeti főnök vélemé­nye alapján a vezérigazgató úgy döntött, hogy a kisze­melt főosztályvezetőt kineve­zik, ám a főművezető-jelölt továbbra is „kádertartalék­ba” marad, mert az illető politikailag „inaktívnak” minősíttetett. Vélhetnénk: ez is helyes káderpolitika, vég­tére is következetesen­ érvé­nyesíti a kádermunkában mellőzhetetlen „hármas el­vet”: a politikai megbízható­ság, szakmai felkészültség és vezetői készség. Ám egy po­litikailag „inaktív” káder még lehet politikailag meg­bízható, és nagy kérdés, hogy ma, 1982-ben, amikor a — ha lassú tempóban is, de azért csak-csak racionalizá­lódó — gazdaság szakmailag felkészült és vezetőképes embereket követel, megen­­gedhetjük-e magunknak az ilyesfajta túlzott szigort. Ar­ról nem is beszélve, hogy aligha van sok olyan „töké­letes” ember, aki ezzel az ideális „kádert" feltételező, már-már etalonjellegű kö­vetelményrendszerrel mér­hető. Mindezek után pedig — alighanem — a kérdések kér­dése, hogy végül is mi te­kinthető „helyes káderpoliti­kának”? Az-e, ami a belső „kádertartalékokra” épül, vagy az-e, ami a külső véle­ményekre figyel, a különbö­ző megfontolások miatti „beleszólásokat” is akceptál­ja? Az-e, ami humanitárius és taktikai megfontolásokból végül is hajlik a személy­ügyi kompromisszumokra, vagy az-e ami csakis a kímé­letlen racionalizmus diktálta célszerűséget tartja szem előtt? Az-e, ami szolgaian igyekszik eleget tenni az ér­vényes elveknek, szabályok­nak és paragrafusoknak, vagy az-e, amely ugyanezen elveket, szabályokat és pa­ragrafusokat az adott hely­zethez igazodó differenciált­sággal alkalmazza? Mi tagadás, kínos dilem­masorozat, és személyzeti fő­nök legyen a talpán, aki — ha nem is­ könnyedén, de vé­gül is csak-csak megbízható­an — eligazodik a káder­munka lényegét érintő kér­dések között. Különösen ak­kor, amikor a mindenkori személyzeti főnöknek — le­gyen a rangja akár személy­zeti és szociális igazgató — nincs döntési jogköre. Ő csak a személyi ügyekkel kapcsolatos döntések előké­szítője’„egyetlen a — ma még sajnálatosan sok — javaslat­­tevő közül. Közhelyszerű megállapí­tás: minden vállalatvezető­nek olyan a személyzetise, amilyet megérdemel. Mint minden közhelyben, ebben is van némi igazság, ám ne fe­ledjük: ma sem vagyunk ab­ban a helyzetben, hogy a személyzeti részlegek, a gaz­dálkodás „emberügyi” olda­láról döntően befolyásolhat­nák a vállalatvezetést. Ez­­esetben pedig majd’ hogy nem mindegy, kinek milyen a személyzetije.. . P­edig — és visszaka­nyarodva most már a bevezetőben említett konkrét példákhoz — a való­di — ha úgy tetszik: a „he­lyes” — káderpolitika és ká­dermunka lényege és kiin­dulópontja a káderutánpótlás szempontjából számításba jöhető személyek felkutatása és szisztematikus felkészítése a rájuk váró feladatok el­végzésére. E kutatómunka egyetlen lehetséges alapelve, hogy kerüljön mindenki a — képzettsége és képességei szerinti — legmegfelelőbb munkahelyre. És ebben rej­lik a korszerű kádermunka gazdaságossága, ám hogy ez gazdagítson is, ahhoz nem annyira a káderpolitika, mint inkább a személyzeti­­ munka gyakorlata szorul változta­tásra. Vértes Csaba Vasúti baleset Fót és Csornád között A Budapest Nyugati pá­lyaudvarról szerdán 11.45- kor induló személyvonat, amely Veresegyházán át Vá­­cig közlekedik. 12.35-kor Fót és Csornád állomások között, összeütközött egy szolgálati tehervonattal A baleset kö­vetkeztében húsz személy sé­rült meg, ezek közül öten súlyosan, 13-an könnyebben sérültek, kórházi ápolásra szorulnak. Ketten saját fele­lősségükre a helyszínen kér­tek ápolást. A húsz sérült kö­zül tíz főt a MÁV kórház­ban kezelnek. A rendőrség a MÁV-szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot, a vasút karbantartói a helyre­­állítást. A személyszállítást ez idő alatt autóbuszokkal bonyolítják le

Next