Békés, 1924 (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-05-10 / 38. szám

LVI. évfolyam 38. szám. Előfizetési árak: Negyedévre helyben 14000 K Vidékre .... 20000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KnzfiAZPÁSZATI HETILAP Szombat Gyula, 1934. május 10 .Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám­ára 1000 korona­felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton- Külpolitikai nevelés: megvédeni békéjüket a legyőzőttek­kel, de talán elsősorban önmagukkal szemben. A gazdasági nyugalom, amelyet a leszerelésnek meg kellett volna hozni — nincs sehol. Nagy virágzó, önmagukat eltartani képes gazdasági egységeket széttéptek és helyükbe állítottak földrajzi határ­nélküli, szegény, csaknem életképte­len állam­ocskákat. Az európai civi­lizációt akarták megszilárdítani év­századokra s magas kultúrájú népe­ket, nemes történelmi múltú városo­kat dobtak oda a kulturálatlanságnak. Meg akarták teremteni az európai kontinensen azt a „hatalmi egyen­súlyt“, amelyet különösen Anglia tartott évszázadok óta a szem előtt s amelynek legfőbb veszélyeztetőjét a központi hatalmakban látták s ez a „hatalmi egyensúly“ — nincs sehol. Ma az egész kontinensen Francia­­ország, a tetőtől-talpig fegyverben álló Franciaország uralkodik s egy sokkal militarisztikusabb, nagyobb hatalom áll ma a csatorna túlsó ol­dalán szembe Angliával, mint volt, valaha is Németország. De Angliát nem csak ez ny­ugtalanítja, de gond­jait fokozza munkanélkülieinek nagy száma, mert a lerongyolódott, tönkre­ment Európa nem tudja megvenni a nagy britt birodalom piacra vitt áruit. De nemcsak Anglia számára nem jelent nyugvópontot a párisi béke. Az a latin testvériség, amelyet a győzelem első mámorában Francia­­ország és Itália nagyban ünnepeltek kezd szétinálni. Olaszország aggódva nézi Franciaország nagy katonai és tengeri hatalmát, folyton növekvő imperializmusát, amely veszélyezteti Olaszország érdekeit a földközi ten­geren és az afrikai gyarmatokon. Hosszú idő óta nem­ volt oly rossz a viszony Olasz- és Franciaország között, mint a­milyen ma és ezt még fokozza Olaszország se­m­­mi kép sem­ titkolt közeledése Oroszország felé. Senki sem tudja ma megmondani mi lesz Oroszországgal a bolseviz­­mus teljes lebontása után, amely munka kétségtelenül megkezdődött már a ma még látszólag mindig kom­munista Oroszországban. Nagy megrázkódtatásokra lehe­tünk még elkészülve, amely megráz­kódtatások elsősorban azokat kisebb-nagyobb államokat érik, a a­melyeket főleg Franciaország terem­tett, illetve nagyobbított meg Orosz­ország rovására és természetes ter­jeszkedése elé. Ha a bolsevista Orosz­ország a most lezajlott bécsi tanács­kozáson kijelentette, hogy Besszarábia elcsatolásába soha bele, a nacionalista sem nyugszik Oroszország, amely a forradalmak öröknek látszó törvényei szerint utána következik, még kevésbbé nyugszik bele és ha az olasz királyság kezét nyújtja a vörös Oroszországnak, ezt a jobbot a konszolidált Oroszországtól még kevésbbé tagadja meg. Mindenütt tehát vihar­felhők — sehol nyugalom. A letiport, koldussá tett Németországot magának a győz­teseknek kell segítenie talpraállítani, mert végre kezdik belátni, amire Amerika már régóta figyelmeztet, hogy Európa gazdasági testében egy ekkora seb nem tátonghat, mert így elpusztul az egész O-világ, az egész európai s a kétségtelenül rajta fel­épülő amerikai kultúra is. De nem nyugodt a minket körülvevő kis­antant külpolitikai helyzete sem.­­ Rossz és igazságtalan nemzetiségi és gazdasági berendezkedésük nyugta­lanná teszi belpolitikájukat is, de ennél sokkal nagyobb az izgalom, amit a külpolitikai felhők okoznak nekik. Csehország bizonytalan létét csak egy erős orosz támogatás tart­hatja fenn és ezért a jövőbeli támo­gatásért nem állhat a beszarábiai kér­désben Románia mellé, de nem áll­hat Szerbia sem, amely végtére mai egész hatalmát annak köszönheti, hogy a világháború kezdetén Orosz­ország mellé állt s igy recseg-ropog a kis-antánt. A békén tehát meglátszik, hogy akik megalkották, hallgattak egy erősen magyarellenes publicistájukra E. Denis-re, aki a mi összeomlásunk után könyörtelen békét kívánt: „Ne faison un de la théologie, ui de la mathematique“. Nem is csináltak az isteni igazság szellemétől áthatott békét, nem is vezette őket a termé­szettudományok pontossága és nem az etnográfia, föld- és néprajzi elvek szemmeltartásával rajzolták le az új határokat , hanem megteremtették az európai c­aost. Európának, ha élni akar ebből a zűrzavarból mielőbb ki kell kerülnie. Hogy mi módon, mily utakon történik ez, mi kép vál­hat hasznunkra, arra kell fordítanunk minden figyelmünket. Ezt pedig csak az okos, jó külpolitika révén tehet­jük meg. Nemcsak a hivatásos diploma­táknak kell ennek tudatától áthatva lenniük, hanem az egész nemzet tu­datába kell ennek belehatolnia. Tiszta búzából külpolitikai érdeklődésre, külpolitikai A dupla nullás gr­ízes és kenyérliszt­es a legolcsóbb napi áron kapható íldleti ő­rlőit és Kovácsnál lapunk mai sxima­ti oldal. Hinnünk és remélnünk kell, hogy a külföldi kölcsön mielőbbi folyósí­tásával országunk gazdasági élete megjavul. Azok a belső megrázkód­tatások, amelyek a zilált gazdasági helyzettel függtek össze , elmúlnak s lassan-lassan feltisztul a belpolitikai horizont. A szenvedélyek, amelyeket a mindennapi élet mai nagy gondjai a forrpontig hevítettek, lecsillapod­nak s eljön a nyugodt munka ideje. Ha azonban a belpolitikában, amint reméljük csendesebb idők is követ­keznek, ennek nem szabad azt jelen­tenie, hogy most már élhetjük a békebeli gondtalan napokat. Nekünk minden tekintetünket arra a nagy célra kell fordítanunk, amelyet a régi Magyarország helyreállítása je­lent. Mindent meg kell figyelnünk, ami Európában és a nagy­világon történik s mindent ki kell használ­nunk, ami közelebb vezet nagy fel­adatunkhoz. Mert egy pillanatig sem szabad pesszimistáknak lennünk és egy pillanatig sem szabad azt hin­nünk, hogy az a helyzet, amelyet a párisi békével megteremtettek vég­leges, abba egész Európa bele­nyu­godott, csak mi nem s mert mi törpe kisebbségek vagyunk — tűrnünk kell. Szerencsére, azoknak oktalan­ságából és kapzsiságából, akik a Paris körüli külömböző helyekről elnevezett békéket csinálták, ez nincs így. Amit báró Thugut, osztrák mi­niszter, a campoformiói béke­szer­ződés után, tehát több mint egy és egynegyedszázad előtt mondott:„Béke hol vagy, ebben a szerződésben nem látom tartós voltodat* — sokkal in­kább elmondhatjuk arra a békének nevezett parancsra, amit a világhá­ború győztesei egész Európára reá­diktáltak. A helyzet amit teremtettek sokkal rosszabb, mint volt azelőtt a háború előtt, amelyről azt hitték és hirdették, hogy vérzivatarának el­múlása megteremti a nyugodt, ka­tonai felkészüléstől, tehát óriási gazdasági tehertől mentes Európát. Ez az Európa, amit a győzők azzal az iskolás módszerükkel alkottak meg, hogy akiket ők tartottak jók­nak azoknak jutalmakat adtak, azo­kat pedig, akikre reáfogták,­­ hogy bűnösek — megbüntettek keményen, igazságtalanul — ez az Európa nem nyugodt. Ha a legyőzőitek fegyver­telenül is néznek a jövő elé , a győzők állig fegyverben készülnek

Next