Békésmegyei Közlöny, 1879. július-december (6. évfolyam, 64-142. szám)

1879-07-27 / 75. szám

* A zálogházban az 18r­9. évi julius hóban elzálo­gosított tárgyakat és pedig ruhanemüeket aug. 4-én, az ékszereket pedig aug. 18-án és a következő napokon fog­ják elárverezni. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY*­ 1879. 75. SZÁM. MEGYEI HÍREK. — A jullius-septem­­­ber­i évne­gyedre lapunkból még folyvást szolgálhatunk teljes számú példányokkal. Előfizetési díja háromszor­ hetenként megjelenő lapunknak : félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. A folyamatban levő „Balcsillagzat alatt" czimü elbeszélés befejezése után hozunk a tárczában ez évnegyedben néhány rövidebb érdekes elbeszélést, és tárczaczikkeket a megye társadalmi életéből Pluto és Géniusztól. Lapunk fő részeiben tárgyilagosan beszél­tetnek meg a társadalmi, kereskedelmi, gazdasági moz­galmak, a megyei közig. bizottság, a gazdasági egylet gyűléseiről, gyors és ha referádiát hozunk, a „megyei hírek" rovatát pedig a megye majdnem minden közsé­gében levő levelezőink látják el anyaggal. Hogy lapunkat a kor színvonalára emelhessük és a közügynek továbbra is legalább az eddigi mértékben szolgálhassunk , felkérjük t. munkatársainkat és levelezőinket szorgalmas munkás­ságra, a t. cz. közönséget pedig iparkodásunk méltány­lására. — Meghívó: A b.-csabai nőegylet t. vá­lasztmánya fölkéretik : a t. hó 27-én (ma) délu­tán 3 órakor a polg. leányiskola helyiségében tartandó rendkívüli választmányi gyűlésre meg­jelenni. Tárgy : Milyen összeggel lépjen a nőegy­let a helybeli nőképzőtársulat alapitói közzé? — Meghivó: A b.-csabai nőképző-társulat vasárnap, julius 27-dikén d. u. 4 órakor a polg. leányiskola épüle­tében rendes évi közgyűlést tart, melyre a társulat tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgy : elnöki jelentés a lefolyt évről, tisztviselők választása. B.-Csaba, 1879. julius 24. Az elnökség. — A gyulai puskások f. é. aug. 2-án a várkerti nyárfasor mellett galambdijlövészetet rendeznek, melyre a vidéki nimródfiak is szívesen láttatnak. Tót 5 frt, mely f. hó 29-éig Hoffm­ann Mihály gyulai ügyvéd úrhoz kül­dendő be. ÚJgy halljuk, hogy a gyulai hölgyek is szán­dékoznak egy dijat kitűzni, melyre akkor külön ver­seny lesz. * Wenckheim B. br. végrendelete. Az elhunyt báró végrendeletet f. hó 17-én hirdették ki a budapesti törvényszéken. .Némely mellékes intézkedések elhagyásával a következő meg hangzik : „Atya, fru s szentlélek nevében ! Tekintetbe véve, hogy nincs törvényes részt követelő örö­kösöm s igy törvényeink értelmében vagyonom felett kor­látlan joggal rendelkezem s mivel főkép családom férfi ága javára s tehetségem szerint annak emelése végett óhajtok élni : Békés megyében levő Fás nevű pusztámat s az ahoz tartozó Kisfás birtokot mindennemű bármi néven nevezett hozzátartozó dolgokkal, befektetésekkel, épületekkel, élő s élettelen fundus instruktussal, úgyszintén ottani házam felszerelésével s az ott létező ménesnek tulajdonomat képező harmad-részével kedves László test­vérem második fiának : Józsefnek hagyom s azon remény­ben, hogy ö cs. és apostoli királ­i Felsége legkegyelme­sebben beléegyezik, oly módon, hogy ezen birtok mint eltulajdonithatlan s oszthatlan fidei komissio utanna az ő első szülött s római kath. hitvallású fiának s ezután nem­zedékről nemzedékre mindég azon férfi utódnak tulajdona legyen, kinek jogában áll a primogenitura örökség tör­vényesen megállapított sora szerint ez­en vagyon jövedel­mének élvezése. Az itt megállapított fidei komissio felől külön az örökösödési sorrendet is megállapító okmányt állítok ki s ki fogom kérni erre vonatkozólag ő császári és apostoli királyi Felségének legkegyelmesebb megerő­sítését. A mi kedves rokonunknak, Marburg-Regényi bárónőnek hagyom a Békés megyében fekvő kondorosi pusztából engem illető részt azzal az óhajjal, hogy halála esetén két gyermeke e birtokot egyenlő részben maguk közt felos­szák. Pest-Kis-Kunság megy­ében fekvő rákos­keresztúri birtokot hagyom Regényi Terézia báróné fiának azon feltétel alatt, hogy e birtok Marburg haszon­élvezete s jövedelme feletti rend­ekezes anyját illesse halálá­g. Azonkívül emlékül hagyom neki két duplapuskát, egy pár pisztolyt, egy kardot és vad­ászostorai­m s sar­kantyúim egy-egy darabját. Nagykorúsága elérésekor, 1883. decz. á1-én az első magyar biztositótársulat az 1862. decz. 22-én 4509. sz. a. kert polizze erejénél fogva a neki biztosított 8000 forintot fogja kifizetni. Marburg Ilona báró kisasszonynak egybekelésekor, ha akkor már nem élnék, kiházasitásul a következő pontban László és Victor szeretett testvéreimnek hagyott vagyonból 20 ezer forint fizetendő ki. Egyéb birtokaimat, nevezetesen a gátsháti kereki és sárréti pusztákban engem illető részt, összes ingó­s ingatlan vagyonomat, házamat Ladányban, a berényi, ladányi s tárcsás regultákból és malmokból engem illető részt, hátrahagyandó készpénzemet, cselekvő követeléseimet, értékpapírjaimat, melyek jegyzéke szám­adó­ könyveimben található, fegyvereimet, Lászlónak Victornak , saját belátásuk és tetszésük szerint rendelkez­és zenek vele. Adósságaimat, a melyek főleg idősebe tes­vérnónóui, Kray János báró özvegye követeléseiből állanak, törles­szétek a sárréti puszta jövedelmeiből, vagy egyen­lítsétek ki, ha a birtok eladható volna, véglegesen s osztozzatok egyenlően a fenmaradó összegben. Bécsi s budapesti bútorzatomból engedjétek meg, hogy Marburg Terézia bárónő választhasson, a mennyiben azokat hasz­nálhatja vagy emlékül meg akarja tartani. Könyveim s albumaim fasi könyvtáram kiegészítésül oda vitessenek. Legfelsőbb uramnak, királyomnak kéziratai, a miniszterré kinevezésemre vonatkozó okiratok, rendjeleim, a köztevé­kenységemre vonatkozó iratok s oklevelek a körös-ladányi levéltárba helyezendők. Osztrák-magyar rendjeleim egy-egy példánya az illető rend kanczellárjához visszaküldendő. Minden egyéb apróságaimat kedves testvéreim vegyétek emlékül, osszátok el bármely néven levő kedves rokonaim, unokatestvéreim és eshetőleg még élő s általatok is ismert jó barátok közt emlékül. „A nemzeti Kasinónak" halá­lom utánra tartozom egy emlékkel. Kérlek benneteket kedves testvéreim, csináltassatok legalább 100 aranyat érő rókafejet mutató aranybillikomot, hogy a r­égi szokás sze­rint a kaszinóban tartandó lóverseny- és Hubertus-vadá­szat-lakomákon a nemes sport hivei s­portolói a billi­kommal s a mellett a lóverseny a vadászkutya falka fenállására, a lótenyésztés emelésére s a telivér fentartá­sára koczintsanak. Fejér Imre kasznáromnak Fás birtokosa, attól a percztől fogva, hogy Fejér nyugalmaztatását kí­vánná, 1000 frtot tartozik évenkint fizetni, egyúttal vegye figyelembe tanácsait, melyeket a fási puszta gondozására nézve ad. Legifjabb lányának, Etelkának, a kinek kereszt­apja vagyok, hagyok 2000 frtot kiházasitásra, s kérem László és Victor testvéreimet, hogy ez összeget ki. Hasonlókép rátok bizom öreg hü cselédeimről fizessék gondoskodást, azok megjutalmazását s nyugalmazását való különös figyelmetekbe ajánlom András lovászomat, tenyész­i lovaim­ őrzőjét Sándort, Pista kocsisomat, fási szolgáimat s öreg béreseimet. Temetésem legyen lehetőleg egyszerű. Öltöztessetek engem vörös frakkomba, kifogástalan lovas­vadász öltözékbe. Nyerges lovaim vigyenek ki engem a temetőbe. A ládányi szegények közt osszatok ki e napon 200 frtot. A végrendelet végrehajtójának kinevezem drága barátomat, Németh Antal ügyvédet. Mégegyszer ajánlom magamat drága rokonaim s jó barátaim kedves emlékébe s részvétébe. Budapest, 1877. jan. 16-án. Wenckheim Béla báró s. k. Tanukként aláírták a végrendeletet Erdödy Sándor gr. és Mesznil Victor báró. — A b.-csabai ág. h­itv. ev. algymnáziumot esztendőre igénybeveendő tisztelt szülékkel költségkimélés tekintetéből tudatom, hogy a f. h. 13. leérkezett s 1879.80-ban a lehetőségig nálunk is alkalmazandó uj tanterv következtében az első osztályban Mocnik-Szaboky mér­tana, a második osztályban Gebauer német nyelvtana, Szemák német olvasó-könyve és Zsilinszky története, a harmadik osztályban Zsilinszky története kimarad a hasz­nálatból. B.-Csabán, 1879. jul. 24. Horváth János, igazgató. * A gyulai kör (uri kaszinó) estélye, mely f. hó 22-éről 23-ára halasztatott a nagy eső daczára kitűnően sikerült. Csabáról is jött egy pár vállalkozó fiatal ember, a legnagyobb esőben, át és átázva, de a szép szemek sugarai, melyekkel az estélyen találkoztak nyomban fel­melegítették az átfázott ifjakat. Ott voltak a Czingulszky kisasszonyok, Terényiék, Bodokiék, Csabáról Keller Sze­rén, Laczay Jolán kisasszonyok. Körülbelül 16 pár tán­czolta a négyest. A mulatság reggeli 7 óráig tartott s azt mondják, hogy Gyulán rég nem volt ily kedélyes, fesztelen mulatság, melynek sikerültében a csabai vendé­geknek is jó részük volt, kik egyébiránt nem tudják eléggé dicsérni a gyulaiak vendégszeretét. Ugy hisszük megjő az idő, midőn a gyulaiak és csabaiak mint egy megye gyermekei — komoly dolgokban is oly szépen tudnak megférni egymással. * Gyulán úgy­szólván napi — jobban mondva — éjji renden vannak a betörések. Azt beszélik, hogy múlt­kor a törvényszéki elnök úr házába akart egy pár jó ma­dár vizitet tenni, és csak az erős spalettáblák gátolták meg őket ebbeli gonosz szándékukban. A rendőrség min­dent elkövet hogy a gazemberek nyomába jöjjön, de hát kevesen vannak. Legjobb volna, ha a kereskedők és bolt­tulajdonosok szövetkeznének és minden utczába fizetett felfegyverkezett őröket alkalmaznának, kik egymással sí­pok utján érintkezhetnének és jeladásra egymást segíthet­nék. Ily módon elejét lehetne venni a tolvajok vakmerő garázdálkodásának. * Orosházáról írják nekünk hogy ott kedden reg­gel szüntették meg Millhoffer György ellen a vizsgálati fogságot, magára az ügyre nézve különféle verziók ke­ringenek. A nép azt beszéli, hogy már minden rendén van, lent voltak az illetőnek két dúsgazdag rokonai és „egyengették" az utat; mások meg azt mondják, hogy példát fognak statuálni. Az igazság az lesz, hogy a gyu­lai törvényszék szokott tárgyilagosság és igazságszeretettel fogja annak idején az ügyet megvizsgálni és elbírálni, és meg vagyunk győződve hogy ha az illető bűnös, nem használand neki pénze, ha ártatlan nem lesz neki szük­sége pénzére. * Mező-Berényből írják nekünk, hogy ott f. hó 23-án egy Pollák nevű vendéglőst neje czivakodás köz­ben forró vizzel öntött le. A hitves társi kapaczitatio ezen uj neme folytán az illető életveszélyben forog. * A csabai vasúti állomás tisztjei tudatják a kö­zönséggel, hogy a Szegeddel való egyenes személy for­galom f. hó 26-dikán megnyílt miután a teherforgalom már régebben helyre volt állítva. * A b.-csabai izr. rabbinatushoz érkezett a na­pokban egy a jeruzsálemi konzultól láttamozott levél, melyben kérelmezik, hogy tekintve a már három év ótai ott volt rosz termést s ebből folyólag a nagy drágaságot, az eddigi pénzbeli könyöradományok helyett inkább élelmi czikkek juttattassanak az ottani szűkölködőknek. * A B.­Csabán felállítandó főiskola tárgyában 23-án tartottak gyűlést a város által kiküldött képviselők a tanfelügyelő Bánhegyi István úrral együtt. A város ha­tározottan kijelenti, hogy pénzhiány miatt ily iskolát je­lenleg nem állithat. A tanfelügyelő hangoztatá hogy mégis lesz. Igen szivesen venné a város ha a tanfelügyelő befolyása azzal „főzetnék" le hogy az állam állit ilyen iskolát, de ahoz nincs remény mert az illető tanfel­ügyelő ur nem „grata persona" sem fent sem alant s eddig épen semmit sem volt képes kivinni, csak izr. hit­községekkel szemben van némi szerencséje, a mennyiben ezekkel bármely hitvány, lusta és a gyermekeket bőrig nyúzó tanító kedvéért megrendszabályozni kívánná, mi neki sokszor sikerül, mennyiben az érdekelteknek kik határoznak, fogalmuk sincs a valóságos igaz tényállásról s arról mily kihivó impertinens magaviseletűek némely egypár ruczát elejteni, vizsgáltam minden siker nélkül, mert a ludvár megetti, a vámház körüli, valamint a kört­vélyes árterületeit, melyet, máskor tömérdek kacsákkal teli nádas, most tengernyi víz födi s így kénytelen voltam innen derékig érő vadvizekben térdig érő sárban keresni szerencsét. Az eredmény gyarló volt, mindössze 4 drbol bírtam lehúzni. A mint mondám kimerülve ülök egy asztal mellett s bámulom az előttem egy ölnyi távolságra a járdán sé­táló kimondhatlan számú leirhatlan szépségű hölgy sere­gek a kiknél különösen az tünt fel, hogy garde des dames nélkül sétálnak s meg nem állhattam, hogy e feletti r­su­dálkozásomat egy mellettem ülő vásárhelyinek ne fejez­zem ki. Csakhamar felvilágosított s megtudtam, hogy azok a tunikában járó magokat keztyűs kézzel legyező hölgyek többnyire földmivelők lányai s csak annyiban különböz­nek az úgynevezett haute voiée-tól, hogy czopfot viselnek. Ezek a hölgyek voltak okai, kik magokra vonták figyel­memet, hogy megfeledkeztem kutyámról s bizonyára, mert vele nem foglalkoztam, megunta az asztal alatt ma­gát s ugy elment szórakozást keresni, hogy meg se lel­tem többé s nélküle jöttem haza. Másnap volt öröm, Flórám —a mint e lapok mult számának újdonságában közölve volt, megérkezett s derült nevető arczezal megjegyzendő, hogy nevetni szokott — nyitott be hozzám. F. hó 23-án e táviratot kapom Gyuláról : „A mu­latság ma este minden esetre megtartatik." Engem most már nem tartott vissza semmi „csak egyet intettem" már is négyen vállalkoztak, d. u. fél 7 órakor útban voltunk. Ez utat mindenki ösmeri s igy felesleges volna leírni s csak annyit említek meg, hogy egész uton áztunk s a midőn leszállottunk a „Korona" vendéglő előtt, ugy néz­tünk ki, mint a vízbe mártott egerek s mind megannyi ördögök, a lovak annyira becsapdostak, hogy alig láttunk valamit az arczunkra tapadt sár miatt. Én tehát Gyulán voltam­. Csudálkoztak is a csa­baiak, hogy váljon mi bajt belém. H­a az embernek politikusnak kell lennie, itt Csabán már régiség vagyok, a bálokon megunt rendező, nem csuda, hisz ma­holnap az e téren­ működésemnek 25 éves jubileumát ülöm meg, ott újság voltam, mert fájdalom, életemben először tán­czoltam az este Gyulán. Fájdalom először, s az különös, hogy nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Soha­se fogom magamnak megbocsájtani azon mondhatni bűnt, hogy eddig nem voltam, mennyi élvezetes estétől rabol­tam meg magamat. Hogy ifjú barátaim hibába ne essenek, figyelmeztetem önöket, hogyha egy élvezetes estét akarnak maguknak szerezni, ránduljanak át Gyulára, biztosítom önöket, hogy jól mulatnak s a­mily szívélyes vendég­szeretettel fogadtak minket, olyanban részesülnek önök is. Egy tárczairónak plajbászolni kell a tánczvigalmon, hogy a többek között a hölgyek neveit leírhassa. Bocsássanak meg, nem tudtam, hogy az estélyről irni fogok s emlé­kező tehetségem sokkal gyarlóbb sem hogy abban feltét­lenül bizni tudnék s igy mellőzve a névsort annyit említek meg, hogy 13 gyulai hölgy vett részt s ezen kivül vidék­ről a szép háromság három személyben képviselve külön­külön a naivságot, szépséget és a kellemet. Tánczoltunk reggeli 5 óráig, a midőn is az ablakon besütő nap suga­rainak fénye mellett egy 5-ször újrázott örökké emléke­zetes csárdásban vettünk bucsut, s tartott volna tovább is, ha a guidedamok nem nyughatatlankodnak s a vonó ki nem fárad. Ne vegyék e sorokat báli tudósításnak — ezt leirja önöknek a ki­hajlik, de nem törik — vegyék ezt az estélyen részt vett társaim nevében azon őszinte nyilatkozatnak, hogy naplónkban nagy betűkkel írjuk fel az előttünk felejthetetlen estélyt, melyre mindenkor ked­vesen emlékszünk visssza. Ne vegyék rosz néven a csa­baiak ha mondom, hogy el voltunk ragadtatva a gyulai szépek által, kik egyszerű mosó, mégis elegáns toilettek­ben a minden rózsáknál szebben ragyogó nyájas arczczal s őszinte vendégszerető barátsággal mindnyájunkat elbá­joltak s hiszem hogy a mult mulasztásokat a jövőben helyre hozzuk ; részemről jöhet vendégem, örökre elvesz­tet Flórám, az alkalmat fel fogom használni.

Next