Kárpáti Hiradó, 1943. december (20. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-19 / 287. szám

Vasárnap, 1943. XII/19.. .. A K­PÁTI HÍRADÓ. ­ TÖRÖKORSZÁGON VAN A VILÁG SZEME Egy flis világtörténelmi emlékeztető Törökország hadászati fontosságáról . Hogyan omlott össze a múlt világháborúban a Dardanellák elleni orosz-angol támadás Nosza, gyorsan kapjuk fel . . . Még ennél gyorsabban is pénz­hez juthat! Vigye vissza a keres­kedőhöz elhasznált TUNGSRAM KRYPTON lámpáit. A szovjet korm­ány meglehetősen nyíltan fejezte ki óhaját, hogy Tö­rökországot szívesen látná harcolni a szövetségesek oldalán. Ezen túl­menően Oroszországnak jégmentes kikötőre van szüksége. Természe­tes, hogy a Szovjet szeme meg­akadt Isztanbulon és a Dardanellá­kon, ez a tengeri kijáró ugyanis Sztálin szemében éppen olyan jelentőségű, mint Nagy Péter szemében volt. Belekényszerítheti-e akár a Szov­jet, akár az angolszász politika Tö­rökországot a háborúba, kényszerít­­heti-e arra, hogy a Dardanellákon az történjék, ami számukra kedve­ző? Nem érdektelen visszapillantani a múltba, hiszen a történelem gya­korta megismétli magát. Nézzük meg, hogyan volt a múlt világhábo­rúban s hogyan hiúsult meg 1915- ben a támadás a Dardanellák és a Giallipoli-félsziget ellen? Törökországot az 1914-es világ­háborúban érdekei a központi hatal­makhoz fűzték. Konstantinápolyban a­ttól tartottak, hogy az antant győ­zelme után Kis-Ázsia és a Darda­nellák angol—francia kézbe kerül­nek és fellángol a Konstantinápolyra irányuló régi orosz törekvés is. A háború kitörései — akárcsak mostan — nehéz helyzetben érte a törököket, hiszen az ország a balká­ni háborúban nemcsak teljesen ki­merült, hanem európai területének csaknem kilenctized részét is elvesz­tette. A ha­dianyagveszteségeket az­után a központi hatalmak igyekez­tek 1914 őszén pótolni, már ameny­­nyire ez az adott viszonyok között lehetséges volt. így kezdődött a háború Október végén Oroszország fel­szólította a török kormá­nyt: enged­je meg az áthaladást a Dardanellá­kon. A szultán nem válaszolt, ellen­ben hadihajókat küldött a Fekete­tengerre és bombázni kezdte Sze­­basztopolt. Így tört ki a háború Tö­rökország és az antant között. Ugyanekkor megindultak a török csapatok a Kaukázusba, az oroszok, valamint a Szuezi-csatorna felé az angolok ellen. A harc nem ígérkezett könnyű­nek, hiszen legalább is három front­ról volt szó, fennforgott azonban ez­zel szemben az a lehetőség, hogy a­ félhold „szent háborúja“ a központi hatalmak mellett mozgósítja az egész mohamedán világot. A törökök vállalkozása tulaj­donképpen abban a pillanatban hiúsult meg, amikor kiderült, hogy általános mohamedán fel­kelésről nem lehet szó. Az angol kormány 1915 elején ul­timátumot adott át Konstantinápoly­ban. Követelte az egyiptomi török előnyomulás befejezését, elleneset­ben kilátásba helyezte a hadüzene­tet és a fegyveres támadást. Az el­utasító török válaszra az egyesült angol—francia hajóhad hamarosan meg is kezdte a támadást a Darda­nellák ellen, mert tisztában volt az­zal, hogy akié a tengerszoros, azé Konstantinápoly ... Hatvannál több egység vonult fel az ostromra, meg­kezdődött a tüzelés szinte szakadat­lanul éjjel és nappal — és egyhetes harc után a két záróerőd: Szeddil- Bahré és Kum-Kaleh ágyúi elhalt- A dardanellai kaland Az antant főparancsnoksága ek­kor elérkezettnek látta az időt a partraszállás kierőszakolására. Ezt a kísérletet azonban a törökök meg­hiúsították, sőt a német segítséggel rendbehozott záróerődök is újra ak­cióba léptek a­ túlságosan közel me­részkedett angol-francia hadihajók ellen. Az ágyúk tüzelése a támadó flotta négy nagy egységét elsül­lyesztette, mire a többi hajót sürgő­sen visszavonták. A szövetségesek haditanácsa ek­kor elhatározta, hogy a Dardanellák tengeri ostromát abbahagyja és a szárazföldön intéz támadást. Galli­poli ellen, hogy így kényszerítse ki az u­tat Konstantinápoly felé. Azon­ban ez a terv sem sikerült. Egy-két helyen partra szálltak ugyan Gallipoli félszigetén, a szövetséges csapatok előnyo­mulása azonban erős ellenál­lásba ütközött. Időközben a központi hatalmak egész Szerbiát megszállták, Bulgá­ria is hozzájuk csatlakozott, Török­országgal tehát közvetlen összeköt­tetésbe kerültek. Ha tehát már ad­dig is bőségesen érkezett német ha­dianyag török földre, erre ettől kezdve még nagyobb kilátás volt. Ilyen körülmények között és a folytonos súlyos veszteségek hatása alatt a szövetségesek elhatározták, hogy végleg likvidálják a dardanel­lai expedíciót. , 1915 decemberében és 1916 janu­árjában visszavonták az angol— francia csapatokat. A kiürítés főré­sze igen nagy ködben ment végbe, úgyhogy a törökök alig tudták za­varni az ellenséges hadmozdulato­kat. Asquith lángol miniszterelnök nagy önérzettel beszélt az alsóház­ban a „nagyszerűen sikerült vissza­vonulásról“ — a tényt azonban ez az elismerés nem befolyásolhatta: a dardanellai kaland összeomlott. És a helyzetet még csak súlyosbítot­ta, hogy ugyanebben az időben ve­reség érte az angol hadsereget. Ázsiában is­ meglehetősen súlyos áldozatok közepette összeomlott a Bagdad elleni offenzíva. Most, amikor a háború állandóan közeleb jut a török határokhoz, a Szovjet Dél-Ukrajna irányában tör előre s a német elszakadási mozdu­latok következtében ott áll a Krím­­félszigetnél, melynek következtében Az ungvári törvényszéken most tárgyalták először nőrablási ügyeit. A különös bűnper fővádlot­tja egy szobránckörnyéki cigánylegény: Baj­­g­e­r-F­e­d­á­k Mihály 19 éves török­­ruszkóci napszámos, aki a vádirat sze­rint négy névrokona segítségével októ­ber 6-áról 7-ére virradó éjjel Prikopa községben elrabolta Bili Ilona 16 éves ci­gánylányt és napokig fogságban tartotta. A nyomozás és vizsgálat adatai szerint a cigánytábor legszebb lányá­nak, Bili Ilonának ketten udvaroltak- Sugár János 19 éves cigányzenész és Bajger Mihály 19 éves napszá­mos. Bili Ilona szülei szívesebben lát­ták volna a Bajger Mihállyal való há­zasságkötést, erről beszélgettek is Bajger Mihállyal anélkül azonban, hogy megállapodást kötöttek volna a házasságra vonatkozólag. Időközben Sugár János megszök­tette a lányt és néhány napig együtt is élt vele. a szovjet flotta nagyobb mozgási le-­­­hetőséghez jut a Fekete-tengeren — időszerűnek láttuk feleleveníteni azt a csúfos kudarcot, ahogyan az egyesült angol és orosz hatal­mak már egyszer megbuktak a Dardanellák körül. Különösen időszerű ez az emléke­zés azért is, mert s a felelős török ál­lamférfiak már régen elrendelték a részleges mozgósítást és több ízben hangsúlyozták a szembenálló felek előtt, hogy Törökország kitart sem­legessége mellett és minden táma­dóval szemben, bárki legyen is az, felveszi a harcot. A lányt azonban szülei hazavit­ték, Bajger Mihály amikor megtudta, hogy ideálja, mást szeret, elhatározta, hogy elrabolja Ilonáját. A vádbeli éjjelen Bajger Mihály négy névrokonával: Bajger János 35 éves, Bajger György 30 éves, Bajger József 24 éves Bajger Ignác 19 éves törökruszkóci cigányok kíséretében szekérrel megjelentek a lány szülei lakásán, a lány azonban az éjjel nem szülei, hanem a szom­széd Bili Antal lakásán aludt. A szü­lők el akarták tagadni lányuk hollé­tét, azt mondották, a lány Ungvárott várt. Közben azonban mégis megtud­ták a lány tartózkodási helyét, beha­toltak a lakásba és a síró lányt szülei házába vitték. Bili Ilona szülei előtt is kijelentette, nem akar együtt élni Bajger Mihállyal, mire­­a szerelmes fiatalember elővette a magával vitt élesre fent borotvát, azzal fenyegetőd­­zött, hogy a borotvával elvágja a lány torkát és aztán öngyilkos lesz, ha a lány ellenkezik. A szülök ijedtükben rábeszélték lányukat, menjen el Bajger Mih I­hályhoz, aki aztán társai és egy cigányasszony kíséretében a sze­kerén el is szállította meny­asz­­szonyjelöltjét és 3 napig magánál tartotta. Tekintettel arra, hogy a leány apja annak idején Bajger Mihály és társai megbüntetését követeli tte, a csendőr­­ség letartóztatna a nőrablással vádolt egyéneket és az ungvári kir. ügyész­ség fogházába kísérte őket. A főtár­gyalásig csupán Bajger Mihály és egyik társa maradt fogságban, a­­töb­bieket szabadlábra hevezték. Az öt cigány fölött most kérkezet­t Korláty István elnökletével a büntetőtanács. A főtárgyaláson a tanúk visszavon­ták terhelő vallomásukat, azt hangoz­tatták, nem történt erőszak, a lány ön­ként távozott Barger Mihállyal. Nem igaz, hogy a Miska megöléssel fenyegette a lányt, szüleit pedig az­zal, hogy rájuk gyújtja a házat, fia nem engedik Ilonát hozzá, az igaz, hogy az udvarló a lánynak azt mond­­­­ta meghal, ha nem lesz az övé, ez a hősi póz hatott a lányra és késznek nyilatkozott,­ hogy hozzámegy. A főtárgyaláson úgy a lány, mint apja kijelentették, nem kívánják a vádlottak megbüntetését. Ilona csak a Miskáit szereti és csak őhozzá akar fe­leségül menni. A védő arra is hivatkozott, hogy ezen a környéken faluhelyen az eskü­vői szertartás hasonló „primitív“ mó­don játszódik le, mint ez a história, tehát nem lehet ezt az esetet nőrab­lásnak minősíteni. A bíróság a nőtagadás vádja alól fölm­entete a vádlottakat és csu­pán a vőlegényként szereplő fő­vádlott Baiger Mihályt ítélte egy­heti elzárásra közcsend elleni ki­hágás miatt. Dr. Karácsonyi István kir. ügyész fel­­­­lebbezett, így a törökruszkóci „nő­­i tagadás“ ügye a debreceni ítélőtáblát­­ is foglalkoztatni fogja. Baiger Mihályt , és még fogságban volt egyik társát­­ szabadlábra helyezték. A prikopai cigánytábor legszebb lányának regénye Az egyik udvarló megszöktette, a másik elrabolta, végül is csendháborításért ítélték el a győztes legényt

Next