Pozsony vármegye és Pozsony (Magyarország vármegyéi és városai, 1904)

POZSONY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Torony - Tósnyárasd - Tótgurab - Tótújfalu

122 Pozsonyr vármegye községei: Torony, Tósnyárasd, Tótgurad, Tótújfalu, tartozéka. A pápai tizedszedők jegyzékében Turcz alakban van említve. 1399-ben Kistorchi Péter fia György részére megjárják a helység határát. Az 1553-iki összeírásba Serédy Gáspár 3 és Mérey Mihály 4 portával van bejegyezve. 1647-ben egy része a Kerekes családé, másik része az éberhardi ura­dalomé , később özv. Maholányi Tamásné báróné is birtokosa, kinek a részét 1729-ben Pálffy János gróf magához váltja. 1787-ben az illésházyaknak is van itt birtokuk. Ez időben még magyar községként szerepelt, de később már Takschen­dorf német nevével is találkozunk. Újabbkori birtokosai a Pálffyak és az Apponyiak. Egy úrilak is van a községben, mely azelőtt az Apponyiaké volt, de most Orth Jánosé. Postája Misérd, távírója Püspöki és vasúti állomása Csötörtök. Torony, magyar kisközség, 25 házzal és 154 róm. kath. vallású lakossal. 1253-ban Csandal néven IV. Béla Tepuz fiának, Miklósnak adományozza. Ettől Jánoki Jakab vette meg és a pozsonyi káptalannak hagyományozta. 1292-ben már Tornyos-Csandal néven találjuk említve, a mikor Benedek és rokonai, a pozsonyi káptalan előtt, itteni birtokuk egy része fölött intézked­nek. Az 1553-iki portális összeírásban már Thorony néven szerepel és benne csak a pozsonyi káptalan 8 portája adózik. Mindvégig a pozsonyi káptalan maradt az ura, ma azonban nincs nagyobb birtokosa. Postája Magyarbél, távírója és vasúti állomása Szempcz. Ide tartozik Lóvető puszta. Tósnyárasd, a budapest—bécsi vasútvonal mentén fekszik. Magyar kis­község, 87 házzal és 667, róm. kath. vallású lakossal. A község postája Kajal, távírója és vasúti állomása pedig Galánta. Nyárasd neve már egy 1193-iki okiratban előfordul, de nem biztos, hogy ezt a Nyárasdot kell-e értenünk. Hogy ősrégi község, azt az a körülmény bizonyítja, hogy plébániája már 1307-ben megvolt. Ma fennálló kath. templomát állítólag a XVI. században építették. Az 1553-iki összeírásban Mérey Mihálynak itt 6 portája adózik és ekkor Tót-Nyárasd néven szerepelt. 1647-ben Balássy Zsuzsanna és Baranyay Tamás bírják. 1672-ben a törökök elpusztítják és 1690-ben is lakatlan praedium. Később Eberhard tartozékaként ugyancsak e néven van említve. Idővel a Batthyányiak lettek az urai és azután az Esterházyak. 1813-ban és 1894-ben a Vág áradásai okoztak nagy kárt a községben. Tótgurab, a bazini patak, mellett fekvő tót kisközség, 148 házzal és 985 róm. kath. vallású lakossal. Ujabb morva telepítvény, mely csak Illésházy István országbírónak 1569-ből való nyilatkozatában szerepel először Tót-Ayszgrub néven. 1641-ben már­ a mai nevét viseli, 1647-ben Teörös Jánosé. Későbbi földesurai a Pálffyak voltak. A mult század elején Slavisch-Weiszgrob néven is említve találjuk. A községházán 1620-ból való birtokkönyvet őriznek. A katholikus templom 1617-ben­­épült, a Szent­ Anna kápolna 1790-ben, a Szent­ Mária kápolna meg 1759-ben, de ezt 1898-ban újjáépítették. A községnek Bazin a postája, távírója és vasúti állomása. Tótújfalu, tót kisközség, 66 házzal és 498 róm. kath. vallású lakossal. 1553-ban felerészben a nagyszombati apáczáké, felerészben meg a Földes csa­ládé. 1787-ben a Farkas családnak volt itt nagyobb birtoka. Újabbkori birtokosai a Pálffyak és a Zichyek voltak és most is a Pálffyaknak van itt nagyobb birtokuk. Ide tartoznak a Pálffy és a Zichy majorok. Azonkívül Tótújfaluhoz tartozik Körtvélyes házcsoport. Mivel pedig a Körtvélyes nevű községről a XIII. század elejétől egész a XV. század végéig sokszor esik említés, szükségesnek tartjuk itt erről a Körtvélyesről megemlékezni. Régi okiratok szerint, akkoriban három Körtvélyes volt a vármegyében egymás közelében. Ma négy Körtvélyes-pusztát és az itt említett házcsoportot ismerjük. Az egyik Körtvélyes-puszta Csö­lösztőhöz tartozik, a másik Felsőszelihez, a harmadik Nyékhez és a negyedik Tejfaluhoz, de nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az a Körtvélyes, melynek első nyomát 1243-ban IV. Béla egyik oklevelében találjuk, melyik volt. Az akkori három Körtvélyes közül az egyik nemesek kezén volt, a másik pozsonyi várföldként szerepel, míg a harmadik Kozma nevű várjobbágyot uralta. Ezutáni birtokosai egész 1477-ig, előfordulásuk sorrendjében a követ­kezők: Tiborczfy Tamás comes, Abaffy Aba comes, Devecsery Egmed­ fia Márton comes, trencséni Csák Máté, Pechfi Jakab, Csegefi Egyed, Putusfi Henci, Teenkfi Miklós, Gergelyfi Miklós, Nagy Miklós, Jendi fia Jakab, Petőfi Mihály, Zavari János, Körtvélyesi András János és Jakab, Hety Lörinczfi János és

Next