Borsodi Szemle, 1974 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1974 / 4. szám - JEGYZET - Nyitray Péter: Pusztuló műkincseink Miskolcon
bért, lelkes irodalombarátot, aki tősgyökeres magyarsággal és szent hozzáértéssel vezetett bennünket tanártársaival együtt — a művelődés és önképzés útján . . (A Kereskedelmi Iskola 1911. évi Értesítőjéből, 87—88. lap.) Lengyel Menyhért római otthonából 1971-ban megkereste a volt iskoláját, a miskolci „Berzeviczy Gergely” Kereskedelmi Szakközépiskolát, fényképet küldött az iskolának és az önképzőkör akkori elnökének, melyben megköszönte a 90 éves születésnapi üdvözletét. Ezt írta:... „Mindez felidézte bennem kora ifjúságom miskolci emlékeit. Pusztuló műkincsekolcon Miskolc egyik legrövidebb utcájában, a Batthyány utcán keresztül lehet eljutni a város legnevezetesebb templomához, a műkincsekkel teli ortodox templomhoz, mely görög-keleti templomként ismert. Mivel a hívők már régen magyarok, s egyházuk sem keleti, így csak az alapítókra emlékezve emlegethetjük görög-keletinek. — Ha nem Miskolcon állna — mondta róla egy elkeseredett lokálpatrióta — akkor már Európa-hírű idegenforgalmi nevezetesség volna ... A GYÖKEREK BONYODALMA Körülbelül nyolcvan görög család élt Miskolcon, amikor II. József türelmi rendelete után (a nem katolikus vallások előretörhettek), 1785-ben építeni kezdték a templomot, melyet aztán 1806-ban szenteltek fel. A gazdag görög kereskedők származását sok homály fedi, ugyanis olyan görögül beszélő török állampolgárok voltak, akik makedón vlahoknak vallották magukat. Így aztán nemzetiségileg szinte meghatározhatatlan hovatartozásuk: görögök? románok? délszlávok? Mindenesetre sokáig megtartott kettős nevük is ezt a bonyodalmat tükrözi. Az iskolaalapító családot például Jennakisz Janovicsnak hívták. A régi görög kolónia a Tárkányi és Jókai utca, valamint a Deák tér kebizony szép idők voltak, amikor a miskolci önképzőkörben ébredtem az írás varázsára. Arra gondoltam, hogy elküldöm Maguknak a most készülő Memoárjaim egy erről szóló részletét.” — Az iskola igazgatójának pedig azt írta, ha még egyszer Magyarországon lesz, felkeresi „az öreg iskolát”. — Erre már nem kerülhetett sor, mert ereje nem bírta már hazajövetelekor. Most az iskola és régi város, Miskolc, küldi Neki kegyelettel és megbecsüléssel utolsó üdvözletét! DR. DEÁK GÁBOR tött élt. Nem véletlen, hogy erre a területre épült a templomuk, körötte a parkkal, délre iskolájukkal (ennek földszintjén van ma az ortodox parókia), északra az ispotállyal. Ez utóbbiban laknak, ám — állítólag — lebontásra ítélték. A templom és az egykori iskolaépület együttese szinte kínálja annak lehetőségét, hogy Miskolc megvalósítsa az ortodox múzeumot, melynek létesítésére végrehajtó bizottsági határozatot hozott Miskolc megyei város Tanácsa. Ha létrejönne az említett múzeum, olyan hírességeket „verne” sportkifejezéssel, mint a szentendrei szerb egyháztörténeti kiállítás. Ugyanis a miskolci anyag sokkal nagyobb és gazdagabb, ráadásul nemcsak kultúr-, hanem várostörténeti jelentősége is van. Mindezt megkoronázná, hogy a magyar ortodox templomok legszebb ikonjai ide kerülhetnének. Egyetlen lépés választja el mindezt a jól megérdemelt európai szenzációtól : az, hogy egyelőre nincs ortodox múzeum Miskolcon, csak terv és enyészet. MÍTOSZFOSZTÁS Mi van hát tulajdonképpen a miskolci ortodox templomban, melynek híre mégis csak bejárta az országot és külföld érdeklődését is egyre inkább felkelti az idegenforgalmi propaganda hiánya ellenére is. A legegyszerűbb, ha a „leltárt” ezzel kezdjük, ami nincs. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata: sokan látogatják meg a templomot olyasmiket keresve, mely csak a legendákban él. Elterjedt a templom egyik régi rest