Borsszem Jankó, 1880 (13. évfolyam, 1-52. (626-677.) szám)

1880-01-04 / 1. (626.) szám

Január 4. 1880. Ro­sszEM Jankó: Fagy és árvíz! Ismét ki vagyok­­játszva! Tán tromf­i vagyok az ádáz végzet körmei között, melye­ket szivembe vág ? .. Ellenem van in­tézve az a kifent Gre­­guss-döfés, az a mér­ges Gyulay-fog ?.. Toldy Pista helye tehát kitöltetlen ma­rad s igy mit ér min­den erőlködésem.For­­tunát bőség szarvai­­nál fognám meg, ha még csak malaczban sem lehetek, disznóról hallgatván. Pontban szerdán elolvasom a »Főv. Lapokat« s ott látom bekk­ózva Hreb hírét. Bomban elmentem az Újépület nagy udvarára, hogy kikeressem a legnagyobb golyót az én nagy szi­vem számára. De hasztalan andalogtam a tüzér­park fasoraiban: nem leltem bánatom súlyához, szivem nagysá­gához méltó golyót, hogy bele röpítsem. Más hasát fogná a keserű zokogástól — de én rendületlen álltam s lassan tovább mentem. Végre is: chi va piano, va forte. A vasúthoz értem. A gőzmén már harmadikat csöngetett. Kerekei alá vessem magam ? . . . Nem! . . . Verslábaimat ám morzsoljátok szét, ádáz kisfaludiak, de a magaméi mégis fölvisznek még a kasztáli forrás csúcsaira. Ha mind a fiatal tehetséget serpenyőre hányjátok is — bennem casust egy bellire nem nem fogtok kapni. Pedig bejutni közétek, oda nem is kell ezermester­nek leni. Ötszáz mester is elég. Sőt még ennél kevesebb, sőt . . . Ah, ne tagadd a Titán! Keserű könnyek fojtják el tolladat. De apránként megtaláltam a szükséges ten­­tát, fájdalmam kiontására­ írtam, míg rám szürkült a nap. Egy nagy elhatározás érett meg bennem. Ha nem hasz­nál az erőszak, majd megkérlellek! A megengesztelt are­­opág végre is gomblyukamba akasztja a halhatatlanságot. A század, nagy rákfene előtt állasz ! A lángelme farkcsóválva szomjúhozza csöppjeit ama dicsőségnek, melyben mások lábfürdőt vesznek! A túllakottság az édességgel szemközt. Összefoly a böffenet a sóhajjal, csuklás a korgással. Egymásba keverednek a vonások. Mintha egyszerre látnám előadni Bánk bánt, Tell Vilmost és Otellót. Petur bán a a cyprusi erdőben Macbeth fejé­ről lelövi az almát s a három Oféliával viszonyt kezd a mór s a Rüth­ magasan öszeesküszik dán Fülöp, Jago és Biberach. Hagymáz, diphtongeritis, phylloxerxes ante portas! Pauli, lére csibuk, klájie svarcz, zeksz hausbrod! Családi csoport. — Legújabb fényképi formátum. — *

Next