Borsszem Jankó, 1896 (29. évfolyam, 1-52. (1465-1516.) szám)
1896-01-05 / 1. (1465.) szám
2 Béke a békének! — Uj jelszó. *) — háborúnak háború ! « Az égre, Mikor szűntök meg így kiáltani? Mondjátok inkább: »a békének, béke!«. Oh, béke buzgó, bölcs barátai. Jó lesz a békét békén hagyni végre, A béke néki nem fog ártani. A háborúval háborúzni rosszabb, S a béke békén jobb, ha minél — hosszabb. A háborúnak kár üzenni harczot; Míg szunnyadoz, kár felrikoltni őt. Kár, kiabálva, felzavarni Marsot, Ha Morfeus fátyolt szemére szőtt. Csitt!... jobb, ha ilyen harczi zaj se harsog, Mert még megérjük gyorsan az időt, Hogy hirtelen elhagyja majd az ágyat A háború — és a világra támad. Hagyják a békét békén!... Csak ne bántsák Harczátkozó nagyhangú jelszavak. Az is elég, hogy még romlásba rántsák, Ha értte szüntelen túlbuzganak, Javítni mindig: oktalan kivánság. Hisz nem lehet kényelmes az alak, Amelyet egyre tataroznak, tóidnak — Bizony, a béke belé un maholnap! Sokallom azt is, hogy a védelmére Fegyverben állnak szörnyű seregek. Az állam, a szomszéd erőit mérve, Fegyverkezik rogyásig, mert remeg. Hatalmak! Hogy a békét baj ne érje, Hagyjátok békén — csak ez menti meg. Különben egy nap fölkong az ének Egész világon: »harczot a békének!« *) A hires berlini humorista, Stettenheim Gyula ur, ezt a verset a: »Borsszem Jankót-nak küldte be, persze németül. A szerte. Ezer év előtt. — Apponyi A. gr. karácsonyi eziteke nyomán. — A legszomorubb viszonyok között megyünk a millenium elé . . . Mennyivel szebb idők voltak ezer év előtt! Ha csak magát Budapestet vesszük, mi egészen más viszonyokat találunk! Budapestet nem tartotta megszállva a lelketlen kormány. Nem dühöngött itt az önkény és fejetlenség. Nem tiporták lábbal az igazságot. Nyitra — Stomfa — Girált nem volt még sötét betűkkel felróva a magyarok történetében. Rendőri brutalitás nem nyomta el a népet. A csendőrök Kropacseke nem némította el a polgárokat. A kormánynak nem volt bérencz sajtója. A levegő nem volt miazmáktól megfertőztetve. Nem volt difteritisz, kolera. A levegőt nem tette dögleletessé a kőszén füstje. A villamos kocsi nem gázolta el az utczán az embereket. Nem volt Bánffy-kormány és tehetetlenség. Nem volt liberális párt és szolgaelvűség. Nem volt filloxera és szocziális kérdés. Nem volt egyházreform és zsidó recepczió. Nem volt börze-krach és nemzetiségi kérdés. Ezer év előtt való Budapest — hová sülyedtél! Most mindez a rossz megvan. Te Bánffy-kormány, hová juttattad az országot! ? Hazám szépséges fővárosa, viruló Budapest, mivé lettél az utolsó ezer év alatt! Az ezredik évforduló bizony gyászünnep a jobbérzésüeknek. Kevés számú megmaradt magyarok! Jertek, hintsünk hamut a fejünkre, úgy gyászoljuk hazánk elpusztulását ! Furcsa, ha a bútorkereskedőnek nincs széke, ha a komornyik derült, ha a német tótágast áll, ha a hölgy bíráskodik, ha Herman Ottónak nincsenek bogarai BORSSZE M JANKÓ. Január 5. 1896. Reb Monákem Cziczeszbeiszor szörnyű átkozódásai. — Szórjonok szolmát , te obiokod alá! — Oz új fakopetángynak te sináljál a legelsű ödjeségi reklámt! — Ledjél te az ödjészségnél szoba-ór! — О Holló Lajos oreságtul kérdezűsküdjél te perczenként, hányat üti az üvé poszos ? — О szegényyek kanyürgése találjon te nálad söket fölekre ! — О professzor Ojtoi látogoso tigedet mek ! — О te szeretű saládod hírelmire monjon le a rendőrség о tied fülbanczolásadrul!