Brassói Lapok, 1924. május (30. évfolyam, 100-123. szám)

1924-05-08 / 105. szám

Egyes szám ára: 3 lei Bukarestben: 4 lei Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA ARA: 3 lE1 Vasárnap 4 l­el Az előfizetés ára helyben: Évente........... 500 lei Félévre .... 270 . Negyedévre . .. . 140 . Havonta ... 52 „ Kézbesítési díj havonta 10 „ Az előfizetés ára vidékre . Évente.................... 600 lej Félévre .... 320 . Negyedévre . . . 170 , Havonta .... 60 , Bérmentve postán küldve XXX. ÉVFOLYAM. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: BRAȘOV—BRASSÓ, Kapu-ucca 64—66. szám. Telefonszámok Szerkesztőség 177. Kiadóhivatal és nyomda 82. sz. Előfizetési árak külföldre: Évente.................... 800 lej Félévre .... 500 „ Negyedévre . . 250 „ A pertódnak emelése esetére az előfizetési dij emelésének jogát fenntartjuk magunk­ak. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBLICITÉ RADOR, BUCAREST, Strada Berthelot No. 1 vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK Közvetlenül a kiadóhivatalhoz küldendők vagy bármelyik bizo­­­morvosunk útján is feladhatók BU­KIMEd­: 4LEI Vasárnap 5 LEI 105. SZÁM Még sűrű ködben, komor bizonytalanságban Németország sorsa. Tíz évvel a háború kitörése és öt évvel a béke megkötése után ma is még egy önmagával és ellenségeivel küzdő birodalom képét mutatja. Franciaország és miatta a többi nagyhatalom is a gazdasági és politikai elnyomottság ál­lapotában tartja, benn pedig szünetle­nül veszedelmes­ pártharcok dúlnak, melyeknek előbb-utóbb forradalomra és diktatúrára vagy kommunista rendszer­re kell vezetniük. Az a jelentés, melyet a szakértők készítettek a hatalmak megbízásából, s amely iránt az egyébként közömbössé­get színlelő Amerika is érdeklődik, nem biztató arra, hogy Németország mai válságát hamarosan kiheveri és méltó helyét a nemzetek hivatalos társaságá­ban elfoglalhatja. Ennek a következése csak az a könnyebbség lehet, hogy Né­metország ezután lassúbb tempóban tör­lesztheti rengeteg adósságát és tovább élvezheti azt a jóakaratú gondoskodást, mellyel a hatalmak belső ügyeit, főkép fegyverkező próbálkozását ellenőrizni fogják. A tulajdonképeni megoldást, hogy Németország teherbíró képességé­nek megfelelően fizessen, s hogy ezt a lehetőséget maguk a hatalmak moz­dítsák elő, felszabadítván Németorszá­got minden olyan nyomástól, nyomorú­ságtól és kötelezettségtől, mely lelki szabadságát, termelő akaratát, élési al­kalmát kedvezőtlenül befolyásolja, ez a szakértői jelentés egyáltalán nem is sejteti. A rideg álláspont, mely ezt a kény­­szerállapotot nem engedi megenyhülni, az a felfogás, hogy Németország csak mímeli, hazudj­a a koldusságát, a fi­zetőképtelenségét, holott bőven van pénze, tartaléka, termelése, s ha meg akarná húzni a saját polgárait, máról­­holnapra törlesztőképes volna és ösz­­szeszedhetné­­magát. Szóval olyan gaz­dag embernek tartják, kivált a franciák, akinek a lábában igen sok pénze van, de kopott ruhában, piszkos ingben és rongyos cipőben j­ár, csak, hogy keve­sebb adót kelljen fizetnie és a jóbarátok és koldusok ne kérjenek tőle. Nehéz elhinni, hogy Németország ilyen komédiát csináljon ugyanakkor, mikor egy egész generáció és a jövő is rettenetes nyomorúságot szenved át, s mikor az egész német kultúra, német szellemi és német egység végzetes vál­ság örvényében vergődik. Egyetlen éhe­ző gyermeket, egyetlen hiányzó köny­vet, egy­etlen elpártoló német lelket nem áldozhat föl a képmutatás, s ha Németország csakugyan tehetné, inkább fizetné pontosan nagy rátákban is a jó­vátételt, semhogy népét, kultúráját, jö­vőjét, a szerencsétlen sors játéklapdá­­jává tegye. Franciaországban még változatlanul 61 az a félelem­ is, hogy Németország, erőit összeszedve, szövetségeseket biz­tosítva, a nagyantant egységét meg­lazítva, Németország revansra gondol és készül. Hogy ez lehetséges, annak a bizonysága a német nacionalisták erős agitációja, melynek példái a Hitler­­perben, a politikai merényletekben, a különböző nyilatkozatokban, s legújab­ban a választási eredményekben is nyilvánul. Jóllehet az eddigi adatok a szocia­list­ák és kommunisták, jelentős erőgya­rapodását mutatják, mellettük a német nemzetieké a többség, ami azt jelen­ti, hogy a német értelmiség körében ál­landó és intenzív akarat uralkodik a régi monarchia, nagyhatalmi állás és Imperium visszaszerzésére. Ezt tárgyi­lagos ítélettel tagadni nem szabad, sőt éppen úgy, ahogy a francia szocialisták a háború idején a gall győzelemért iz­gultak, s ahogy az orosz bolsevisták Besszarábia elcsatolása ellen küzdenek, a legszélsőbbeket kivéve, a német szo­cialisták, sőt a kommunisták sem lehet­nek egészen érzéketlenek a nacionalista eszmék iránt. A mostani választások mindenesetre tisztázottá teszik a helyzetet: mi vár­ható a mai Németországtól és mit vár­hat a mai Németország. A párisi Temps a szocialisták, kommunisták és nacio­nalisták többségétől máris vagy Tir­­pitz admirális h­arcos indulatát, vagy a moszkvai szovjet romboló szellemét várja. Az egyik ép oly veszedelmes mint a másik, de nemcsak Franciaországra, hanem az egész világra. Azért követeli a bölcsesség, hogy a két nagy nemzet végre békefenntartó szerepben találkoz­zék és együtt haladjanak a civilizáció élén. képviselet épületében az ott fogvatartott tisztviselők kiszabadítása érdekében történt. Ezt Kresztinszky nem vette tu­domásul, mire Stresemann azt válaszol­ta, hogy a rendőrségnek nincs joga a területrendkívüliséget élvező épületbe behatolni, még akkor sem, ha a képvi­selet alkalmazottai rendőrtisztviselőket tartanak is fogva. Negyedóra múlva Stresemann egy újabb rendőrségi jelen­tés alapján kö­zölte Kresztinszkyvel, hogy egy szökés­ben levő letartóztatottat üldözött, különben is a porosz belügyminisz­térium a képviselet épü­ltet nem tekinti területen kívülinek. S bár ennek ellenére a rendőrség megkapta a parancsot az épület elha­gyására, az ír­ég sem történt meg, mert senkire sem tartozik, hogy a parancsot mikor és milyen módon hajtják vég­re. A rendőrség viselkedése — az orosz jegyzék szerint — durva és kihívó volt. A képviselet vezetőjének ajtaját is erő­szakkal nyitották fel, a testület tagjaival nyersen bántak, ellenük erőszakot al­kalmaztak. Az orosz jegyzék a következő sza­vakkal fejeződik be: — Kormányom részére fenntar­tom a jogot, hogy a történtekből olyan konzekvenciát vonjon le, ami­lyeneket szükségesnek tart. Én a leghatározottabban tiltakozom a házkutatás és­­a diplomáciai érintetlen­ség megsértése ellen. Stresemann erélyesen válaszol Kresztinszkynek Kresztinszky jegyzékére Strese­mann azonnal erélyes jegyzékben vála­szolt,­ amelyben szemére veti az orosz követnek, hogy jegyzékében teljesen ha­mis és meghamisított adatokra támasz­kodik, s így nincs módjában elégtételt adni. Mindazonáltal további lépéseit a belügyi hatóságoktól beszerzendő infor­mációktól teszi függővé, s majd a vizs­gálat befejezése után­ még nyilatkozni fog. Jegyzékében kijelent, még Sterese­­mann, hogy az orosz jegyzék bizonyos célzásai felette elidegenkőleg hatnak. Azt az állítást, hogy a német hivatalno­kok személyi érdekből eltértek a való­ságtól, a legerélyesebben visszautasítja, mert ilyen személyes érdek legalább ha­sonló mértékben fennforog azoknál az orosz személyiségeknél, akik el akarják kerülni a felelősséget a hazaárulás mi­att fogságban levő kommunisták ki­szabadításáért. Fogva maradnak a letartóztatta kommunisták Berlini jelentés szerint az orosz ke­reskedelmi képviseleten letartóztatottak közül kelet ma az illetékes bírónak át­adtak. A bíró öt ellen elfogató paran­csot adott ki, a többit szabadon bocsá­totta. BRASOV-BRASSÓ, 1924. május 8. (Csütörtök) Kiélesedett a konfliktus Németország és a szovjet között Kresztinszky jegyzéket nyújtott át a német külügyminiszternek A további fejlemények a szovjet kormány állásfoglalásától függnek — A Brassói Lapok eredeti távirata. — Az orosz—német konfliktus, amely­ről a Brassói Lapok ma reggeli számá­ban röviden beszámolt, felette kiélese­dett s diplomáciai körökben már szá­molnak azzal, hogy Németország és Oroszország között talán már a legközelebbi órákban szakításra kerü­l a sor. Így Stresemann, a német külügymi­niszter, mint Kresztinszky, a szovjet berlini követe a leghatározottabb for­mában ragaszkodnak álláspontjukhoz, s nincs kizárva, hogy Kresztenszky, be­váltja fenyegetését, elhagyja Németor­szágot s visszatér Moszkvába. Miért tört ki a konfliktus? Szombaton délben történt, hogy a német rendőrség több tagja behatolt az orosz kereskedelmi képviselet helyi­ségébe. A rendőrség körülzárta az épü­letet, s onnan senkit ki s­oha senkit be nem engedett. A rendőrség eljárását a következő események idézték elő: A német hatóságok a mecklenburgi Parchimban lakó Botterhardt nevű kommunistavezér ellen néhány héttel ezelőtt hazaárulás miatt körözőlevelet bocsátottak ki. Botzenhardt elvtársai se­gítségével Délnémetországba menekült, s minden valószínüség szerint igyeke­zett a határon átjutni. Stuttgartban azonban felismerték, lefogták s vissza akarták vinni a pomerániai ügyészség­hez. Berlinben az egyik állomásról át kellett kísérni egy másik állomásra. Itt Botzenhardt azt ajánlotta az őt kísérő detektíveknek, hogy valamelyik kávé­házban frissítőt vegyenek magukhoz. A detektívek, akik délnémet létükre Ber­lint nem ismerték, nem teljesítették ezt a­ kívánságot, mire Botzenhardt látva, hogy a detektívek járatlanok a főváros­ban, azt a mesét tálalta fel nekik, hogy az út a Lindenstrassen vezet a vasúti állomás felé. S amikor a Lindenstras­sen az orosz kereskedelmi delegáció épülete elé értek, rosszullétet szimulált és könyörgött, engedjék meg neki, hogy valamelyik kávéházban frissítőt vegyen magához s a detektiveket azzal áltatva, hogy a kereskedelmi képviselet épüle­tének első emeletén kávéház van, fel­csalta őket oda. Abban a pillanatban, a­hogy az első emeletre tették lábukat, a detektíveket egy csoport kommunista vette körül s Bottenhardt eltűnt közöt­tük. A detektívek üldözni akarták, de társai lefogták őket. A berlini rendőrség azonban azon­nal "tudomást szerzett az eseményről, nyomban körülvették és megszállták a kereskedelmi képviselet épületét, ab­ban reménykedve, hogy a megszökött foglyot még ott találják. A képviselet ezt azonnal jelentette Kresztinszkynek, a berlini orosz követnek, aki tiltakozott a berlini rendőrség eljárása ellen, azt az álláspontot hangoztatva, hogy a rendőrség megsértette a területen­kívüliséget. Ezzel szemben a rendőrségnek az a felfogása, hogy a ház átkutatása jogos volt, mert tettenérés esete forog fenn. A házkutatás alkalmával a kereskedel­mi képviselet öt alkalmazottját ható­ság elleni erőszak miatt letartóztatták. Kresztinszky tiltakozik Ez szombaton délben és a délután folyamán történt s vasárnapra a hely­zet felette kiélesedett. Kresztinszky be­jelentette, hogy azonnal elhagyja Ber­lint és Moszkvába utazik, ha elégtételt nem kap.­­ Ezzel szemben német hivatalos helyen megállapítják, hogy az egész el­járást a lehető legnagyobb kímélettel és megfelelő formák között foganatosítot­ták. Valótlan az az állítás — mondja a hivatalos jelentés — hogy az orosz hi­vatalnokokat bántalmazták, csupán az egyik ellenszegülő ellen kellett erőszakot alkalmazni. Mit mond az orosz jegyzék? tegnap délután aztán az orosz kö­vet jegyzéket nyújtott át, a német kül­ügyminiszternek, amelyből a követke­ző tényállást lehetett megállapítani: Május harmadikán délelőtt az orosz kereskedelmi képviselet egyik al­kalmazottja az épület lépcsőjén talál­kozott két ismeretlen emberrel, akik előreszegzett revolverrel a lépcsőn fel­felé haladtak. A képviselet ügyvezetője felszólította őket igazolásra, s mint a német rendőrség tagjai, igazolták is magukat.­­Felszólították, hogy tegyék le a fegyvert és távozzanak el, amit azok megtettek. Az orosz nagykövetség éppen tiltakozni akart a területenkívüli­ség ilyen megsértése ellen, amikor érte­sült, hogy a képviselet épületében egy rendőrosztag jelent meg, amely az ösz­­szes alkalmazottakat letartóztatta, meg­szállta az épületet és átkutatta. Ezután a nagykövet nyomban Stre­­semannhoz fordult, aki a rendőrható­ságok információja alapján kijelentet­te, hogy a rendőrség megjelenése a A török köztársaság követe Budapesten BUDAPEST, május 6. Hussein bey, a török köztársa­ság első követe tegnap ide érkezett. A török követ tízszobás lakást berest a Hungáriában, majd nyilatkozattétel céljából fogadta az újságírókat. — A fiatal török Köztársaság testvéri üdvözletét hozom a magyaroknak, —­ mon­dotta a többi között Hussein bey. A török követ e héten mutatja be a kormányzónak kormánya megbízólevelét.

Next