Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Hollós László: Vendégfogó

gazdag kulturális programot. Megérné. — Utasainknak kb. 30 száza­léka nyugati. Tavaly nagyon sok lengyel turistát fogadtunk. Sajnos, lengyel partnereink az idén kisebb kontingenseket kö­töttek le. De azért más orszá­gokból jövő vendégekkel elér­hetjük a 10—15 százalékos for­galomnövekedést. A turizmus­nak politikai jelentősége is van. Minél többen látogatnak Buda­pestre, annál többen meg­győződhetnek arról, hogy ná­lunk is kellemesen el lehet tölte­ni az időt. Általában nehéz idecsalogatni a külföldieket. De ha már itt vannak, jól érzik magukat, s máskor is szívesen visszajönnek. — Milyen a kapcsolat a ma­gyar utazási irodák között? — Nem mindig zökkenő­mentes. De erről talán nem is az irodák tehetnek. A szállo­dák árai ugyanis nem stabilak, így mindenki alá vagy fölé ajánl a másiknak. A szállodák más árat mondanak a külföl­dieknek, mást az utazási iro­dáknak. Pedig ebben nem len­ne szabad konkurrálni. Legye­nek fix, mindenkire kötelező szállodaárak, s a szolgáltatások színvonala, a gyorsabb és ru­galmasabb ügyintézés döntse el, melyik irodát választja az utas. Sajnos, a szállodák érde­keltségi rendszere ezt pillanat­nyilag nem teszi lehetővé. Jakosa Zoltán, az Express budapesti igazgatóságának ve­zetője:­­ Tavaly 275 ezer éj­szakát töltött Budapesten a 83 ezer külföldről és a 49 ezer vidékről érkezett fiatal. Az el­múlt két évben egyébként a vám- és devizarendelkezések, a nemzetközi feszültség és főként az áremelkedések következté­ben csökkent külföldi vendég­eink száma. Forgalmunkat az is jelentősen befolyásolja, hogy jelenleg a fővárosi szálláslehetőségek éppen az if­júsági turizmusnak nem ked­veznek. Alig akad egycsillagos vagy úgynevezett turistakate­góriájú, olcsó szálló. Kevés a kemping. Az egyetemek, főis­kolák és középiskolák kollégiu­mai csak nyáron, s akkor is mindössze ötven napon át áll­nak rendelkezésünkre. Ha egy­általán a rendelkezésünkre áll­nak. A fiatalok megérkeznek a pályaudvarra, és nincs hová menniük. Szükségünk lenne legalább egy olyan kollégiumra, ahol naponta öt-hatszáz ágyat tarthatnánk fönn a váratlan vendégeknek. A közelmúltban kinéztünk erre a célra hat-nyolc kollégiumot a nagyobb pálya­udvarok környékén. Egyiket sem sikerült megszereznünk. A Vág utcai szakmunkásképző kollégiuma már-már a „ke­zünkben" volt, ám aztán kide­rült, hogy ott a margitszigeti úttörőstadion építőtábora kap szállást. Az utolsó pillanatban aztán kapkodunk. Nem vagyok pesszimista, de hát rosszak a tapasztalataim... — Marad tehát a hálózsák és a pályaudvar? — Szállásgondjainkon újabb vállalati üdülők bevonásával, az Építőipari Szolgáltató Vállalat színvonalasabb munkásszállá­saival, s ha a tanács és a KÖ­JÁL is úgy akarja, középisko­lai tömegszálláshelyek kialakí­tásával szeretnénk enyhíteni. S talán a következő ötéves terv­időszakban Budapesten még egy Express-szállót építhetünk. Addig azzal gazdálkodunk, amink van. Pedig az ifjúsági turizmusnak komoly szerepe van. A fiatalok megismerik, megértik egymást, barátságok szövődhetnek. S ez, különösen napjainkban, nagyon fontos. Irodánk ezért is igyekszik is elősegíteni, megszervezni ilyen találkozókat. Sajnos, az a há­rom nap, amit a külföldiek ál­talában Budapesten töltenek, elég kevés. Minden szempont­ból előnyös lenne, ha növelhet­nénk az itt-tartózkodásuk időtartamát. Bár nem tudok arról, hogy a pályaudvaron al­vókkal probléma lett volna, a mi szempontunkból a turiz­musnak talán éppen az olcsó szállás hiánya az egyetlen árny­oldala. S nem hiszem, hogy ez egyik évről a másikra megol­dódna. Dr. Hopp Győző, a Coop­tourist marketingosztályának vezetője: — Külföldről érkező vendégeink 70—80 százaléka bizonyos, hogy megfordul Bu­dapesten. Az elmúlt évek szál­lodaprogramja már felkészült ugyan erre, ám ez mégis nagy teher a városnak. Egészsége­sebb lenne, ha a rengeteg turis­ta jobban megoszlana a vidéki városok között. A szocialista országokból érkezők többsége az elő- és utószezonban jön. A főszezonban is inkább a fizetővendég-szolgálaton ke­resztül vagy egyes vállalati üdülőkben és jó minőségű munkásszállókon tudjuk elhe­lyezni őket. A dollár utáni do­táció megszűnésével egyébként jelentősen csökkentek a szocia­lista és a tőkés vendégek „megkülönböztetéséből" ere­dő problémák. Sok szakmai utat, hobbiprogramot szerve­zünk, és falusi üdültetéssel kísérletezünk. Sajnos, kevés a színvonalas folklórműsor és nyári zenei rendezvény. A ven­déglátóipar szolgáltatásai gyakran nem arányosak az árakkal. Ezen még a szerződéses rendszer bevezetése sem segített, hiszen ezeknek az éttermeknek nagy részében, amint „odaszoktatták" a kül­földi csoportokat, azonnal visszaesett a színvonal.­­ A fővárosunk iránti nagy érdeklődés biztos, hogy kedve­zően hat a város fejlődésére. A zsúfoltságnak lehetnek ugyan hátrányai, de emiatt szerintem nem szabad korlátozni a for­galmat. Az utazási irodáknak inkább arra kellene törekedni­ük, hogy vidékre is elvigyék csoportjaikat. Budapesten kí­vül van azért nekünk más szép városunk is, amelyet érdemes megnézni. Szervezés és üz­letpolitika kérdése az egész. MALÉV AIR TOURS Rodé Judit, a MALÉV Air Tours vezetője: — Vendégeink szinte kivétel nélkül nyugati országokból érkeznek. Tavaly kétmillió dollár volt a bevéte­lünk, 36 százalékkal több, mint 1982-ben. Utasainknak, mivel többnyire csak egy hétvégét töltenek itt, szeretnénk rövid idő alatt minél több értékes programot biztosítani. Mindig megpróbálunk valami újdon­sággal szolgálni. Most éppen arról tárgyalunk egy osztrák irodával, hogy a Macskákra színházi túrákat hirdetnénk. Szeretnénk a közeljövőben konferenciákat és kongresszu­sokat is szervezni. Óriási lehe­tőség van ebben, főleg, ha a NOVOTEL mellett megépül a Congress Centrum (Nem lehet­ne kongresszus-központ? — A szerk.) Budapestnek minden adottsága megvan, hogy kong­resszusi város legyen. Ezt ki kell használni! — A turizmusnak szerintem csak pozitív hatásai vannak. Fejlesztik a várost, szebbek lesznek a portálok, kirakatok, nagyobb az üzletekben a vá­laszték, színvonalasabbak a színházi programok. Inkább az a gondunk, hogy ha a turista kilép a szállodából, talál-e nyit­va tartó üzleteket, ajándékbol­tokat. A turistát nemcsak ide kell hozni, az érdeklődését is fel kell kelteni. Meg kell találni azt az árualapot, amire költhet. Túl nagy a zsúfoltság? Ebben nem hiszek. Bár volna ilyen problémánk! — Budapest keresett, szim­patikus, jó közbiztonságú vá­ros, és még az olcsóbbak közé tartozik. Ezt a jellegét kellene jobban kihasználnunk. A turiz­must tekintve Közép-Kelet-Eu­rópában abszolút első helyen áll, nincs konkurrense. Olvas­tam egy beszámolót arról, hogy milyennek ítélik Magyaror­szágot a nyugatnémet turisták. Ebben az utánunk következő második szocialista ország kb. 15 hellyel volt lemaradva. Hogy minek köszönhetjük ezt? Talán jobb propagandánknak, kedvező adottságainknak, az ellátás színvonalának, nem tu­dom... Mi talán már korábban elkezdtük a turizmust, s eszkö­zeink is dinamikusabbak. Ma­gyarország az egyetlen szocia­lista ország, ahol a várakozó tranzitutasoknak a MALÉV Air Tours­­rövid turistaprogra­mot szervez. A turisták vízum nélkül várost nézhetnek, mege­bédelhetnek, elmehetnek mú­zeumba. Ez olyan szép gesztus, amelynek hatására hamar híre megy a világban: a magyarok rugalmasak, szolgálatkészek. HOLLÓS LÁSZLÓ

Next