Budapesti Hírlap, 1854. február (334-356. szám)
1854-02-28 / 356. szám
a milánói központi jótékonysági egylet, rábírván a takarékpénztárintézetet két kölcsönnek, úgymint először 500,000, később 100,000 lírának 3% pót jutányos kamatra az ínséget szenvedő nép érdekébeni kölcsönadására. A fennebbi közlésekhez hozzácsatolhatjuk, hogy legutóbbi időben minden izgatottsági aggodalmak és körjelek a szűkölködő lakosság közt megszűntek, s hogy a gaboaárakban is jótékony csökkenés következett be. E közben e fontos ügyre folyvást a legrészletesb figyelem fordíttatik, a foglalkozás, kereset és jótékonyság minden segélyforrásai s eszközeinek előmozdítása által, s különösen a nagyobb városok községhatóságainál sikerült valódi versenyt idézni elő a szűkölködő néposztályok gyámolításában. E dicséretreméltó törekvések élén legesül maga Milano városa áll. Az e községnek rendelkezésére álló gazdag eszközök a tett előgondoskodásnak rendkívüli kiterjesztését és emelését engedték meg. Ott jelenleg valóban óriási kiterjedésben oldatik meg azon nehéz feladat, hogy a vagyontalan népesség olcsó kenyérhez juttattassék, úgy, hogy naponkint 68.000 embernél több kap kenyérutalványt. Ez utalványok száma némely héten többre megy 850,000-nél és az árkülönbözet kiegyenlítésére 45,000 lira kívántatik. Az e czélra eddig fordított összeg már 200,020 lira 12 centre megy. A partvidéki ínség enyhítésére tett előintézkedésekről közlött korábbi adatainkhoz utólag hozzáteszszük, mikép febr. 20-ig e czélra a görzi kerületben az illető ministérium különféle kincstári út- és gátépítésekre, melyek már folyamatban vannak, 57,000 portot utalványozott. Istria számára felsőbb helyen előlegképenn gabnavásárlásra 70,000 pft, s némely út- és kikötőgátépítések tüsténti megkezdésére 47,000 pft utalványoztatott. Ezenkívül az istriaiak számára Triestben rendezett gyűjtések útján eddig 40,000 pftnyi jelentékeny öszveg gyűlt össze.“ A birodalmi rész aratásból keletkezett állapotoknak és az ínség elhárítására tett intézkedéseknek a fennebbiekben s az említett korábbi czikkben foglalt előterjesztéséből kitűnik, mikép a magas kormány ha mindjárt nem volt is képes azt, mit a természet mostohasága az idén kárt tett, elhárítani vagy egészen jóvá tenni, de egy méltányosan gondolkodó sem fogja tagadni, hogy mindaz, mi hivatását és erejét e tekintetben fölül nem múlta, szorgalmasan és lelkismeretes előgondoskodással megtétetett. Nem mellőzhetjük végül, Milano szép példájára városaink hatóságait figyelmeztetni, hogy vajha azt szükség esetében utánozni, az ínség és szegénység elfordítására oly nemes buzgalommal közremunkálni, és e részben annyi jót tenni, amint csak lehet, szent kötelességüknek ismernék! Bécs, febr. 25. „D. C.“ Görögországi újabb tudósítások semmi kétséget nem hagynak fenn az iránt, hogy az azon ország határánál keletkezett mozgalom nagyobb kiterjedést nyert. Mi e kitörést több tekintetben csak sajnosnak nevezhetjük. Mert senki, ki a békés viszonyoknak világrészünkön mielőbbi helyreállítását őszintén óhajtja, nem veheti közönynyel, ha a keleti bonyodalom eddigi veszélyeihez még egy ut járul, s ha egy viszály, mely két államot meghasonlásba hoz, felkelő néptömegeknek egyszerre nyers erőszakkal érvényesített igényei által élesbittetik és növeltetik. De a görög felkelésnek, e külön oldalán kívül, még általános oldala is van; mint minden ily mozgalom eleinte határozatlan és mindennemű túlhajtásokra hajlandó, úgy ez is, ha idejekorán el nem fojtatnék, oly jelleget ölthetne föl, mely e világrész nagy conservatív érdekeivel megoldhatlan ellenmondásba jutna. Ha tehát a franczia kormány hivatalos lapja általában a felkelési kísérletek, különösen pedig e mozgalom ellen is nyilatkozik, az ily felfogástól tökéletes tetszésünket megtagadnunk nem lehet, és ez alkalommal még csak azon szilárd meggyőződésünket fejezzük ki, mikép az azon nyilatkozatnak alapjául szolgáló igazság változhatlan érvényét minden esetekben, bármily phasisokon menjen is még át a végzetteljes keleti kérdés, minden kétségen fölül megtartandja. Könyvek. Degré Alajos novellái. 3 kötet Pest, Müller Gyula sajátja, 1854. Ezen három csinos kiállitású kötetben 29 novella van, melyek a szerzőnek több éven át, különböző folyóiratokban kijött műveit képezik." — így alig van a közönségben oly olvasó, ki ezen par excellence novellistánk nevével ne találkozott volna, s igen sokan vannak, kik művei nagyobb részét már ismerik is. Mi mindemellett épen nem roszaljuk azon eljárást, mely szerint íróink elszórt műveiket öszvegyűjtvén, egyfelől azok csupán ephemer életét állandósítják, másfelől az irodalomkedvelőknek érdekes tanulmányt nyújtanak. Ez oly eljárás, melynek hasznáról a természettudósok győznek meg, kik a természetben elszórva levő tárgyakat egymásmellé helyezvén, kézzelfogható tanulmányra adnak alkalmat. Az egybegyűjtött művek főként akkor nyújtanak érdekes tanulmányt, midőn azok keletkeztük ideje szerint soroztatnak egymásután. Az előttünk fekvő kötetekben a keletkezés ideje sehol sincs följegyezve. S azon körülmény, mikép az utolsó kötet novellái — hogy sokat ne találjunk mondani — nem jobbak az első kötetben foglaltaknál, azt hiteti el velünk, mikép azok elrendezésében szerződem annyira irodalmi szempontból indult ki, mint csupán a mulatni vágyó közönséget tartó szem előtt. Ha erre szerzőt a — véleményünk szerint nem helyeselhető — szerénység vezető, e gyűjteménynek némileg maga ártott eljárásával. A keletkezési idő szerint sorozott művekben a zsengéknek is, melyek a kezdő tollából folytak, meg van saját becsük, mennyiben érdekes öszvehasonlításra adnak alkalmat, míg a csupán változatosság szempontjából elvegyített zsengék a keveset gondolkozó olvasóra is észrevehető rész hatással vannak. Sőt nem árt vala, minden beszélyre nézve legalább a „Tartalom“ban megemlítni, minő folyóiratban jelent meg. Valamint a színműírók rendesen kiteszik kiadott drámájuk elé, mikor adatának a színpadon először, úgy másnemű műveknél sem kellene sajnálni, e különben is csekély fáradságot. Mi mindenben szeretjük az adatokhoz, hű ragaszkodást. Egyébiránt ezt nem rójuk föl hibául, csak magánvéleményt akarunk kimondani. Mivel szerző maga nem rendező gyűjteményét, magunk vettük magunknak e fáradságot, s ügyekezünk az egyes műveket nem időrendben egymásután, hanem irányuk szerint egymás mellé rendezni. "E rendezés elkerülhetlen szükségessége szembeötlő. Hogyan adhatnák mi rendre mind a huszonkilencz cselekvényt — s azok kivitelét? — Az néhány ívnyi tért fogna igénybe venni. Nekünk, hogy ha fogalmat alakíthassunk s adhassunk, természetesen külön-külön kell megtennünk az elemzéseket; — de ismertetésünkben czélravezetőbbnek találjuk a megfordított rendet, s először általánosságokon kezdjük-E beszélyek színhelye egy kettőnek kivételével Pest," — s itt is főként a tánczvigalmak, estélyek; gyakran a színház, szóval az u. n. elegáns körök, továbbá kávéház, utcza, sétány, gőzkocsi, gőzhajó, vendéglő, kártya-asztal, szóval, hol egy pesti uracs, arszlán, vagy a jurátus magát otthonosnak érzi. * Mindez ellen nem lehet mi kifogásunk is — s épen nem megrovásképen hoztuk föl, hanem mint tényt. — A felnevezett beszélyek csak igen kevés kivétellel mind az említett körökben történnek, és ha azokat meg nem említjük, jellegükből egy igenlényeges vonást hagytunk volna ki. A családi élet nagyon kevés helyen van, s ott is csak futólag fölmutatva. Maguk az alapul szolgáló cselekvények nagyobb részint merész kalandok. Mi ezek szerint így osztályozhatjuk e beszélyeket: Hol arszlánok és iparlovagok merész kalandjai beszéltetnek el. Ide tartozik a „Kalandhős“, ki egy sohasem látott szép leányért, először Bécsbe indul, mivel azonban az ismeretlent gőzösön nem találja, Vácznál kiszáll, visszajő Pestre, s már a gőzösön megtudván, hogy merre utazott az, kit hajhász,rögtön szekeret fogad és siet utána — Zágrábba. Útközben tévedésből befogják, midőn mármár utólérte a zágrábi úri hölgyeket. Megszabadulván, nem csügged, hanem azonnal az említett városba utazik, hol egy jó barátja lakott, ki a szép leányról neki ira. Itt tudja meg, miképp jó barát már eljegyzé Rózát.) Arszlán-életből vett beszélyek: „Egy arszlán gazda“, némileg a , jó "öreg“, „Egy bukott szerelmes naplója“. Számos iparlovaggal találkozunk, kik hölgyeket, vagy tapasztalatlan ifjakat szednek rá: *) van titkos egybekelés; 2) leányrablás; 8) nőcsábítás. 4) Ellenben több beszélyt találunk, hol a kaczér hölgyek játszák a főszerepet. 6) *) Ily kalandos a „csakugyan nem színész“ czímű novella is. ? Több beszélyben találkozunk oly csalókkal, kik pénzérdekből kerítik hálójukba a gazdag vidéki uracsokat. Ily beszélyek: „A kitagadás“, „Három jóbarát,“ „Két estély“. || „Átkozott sötétség“, „Nászéj.“ 3) „Leküzdött szenvedés.“ 4) „Nászajándék,“ „Delejezés.“ 6) „Egy ászott tréfája.“ „Egy heti kaczérság,mi KÜLFÖLD. Anglia, London, febr. 21. A felsőház tegnapi ülésében Beaumont lord jövő péntekre egy oly tartalmú indítványt jelentett be, mikép a ház ama törekvések kellő elismerésével, miket a kormány a béke fenntartása végett tett, most kénytelen, Oroszország elleni erélyes harczi eljárást sürgetni. ” Az alsóházban a Layard-féle indítvány tárgyalása folytattatván, Cobdean így nyilatkozott: „Azért emelek szót, mivel még a nemes Russell lord harcziasan hangzó beszéde után sem tudom, hogy sajátkép miként állunk. Annyira felingereltek bennünket Oroszország ellen, mikép ezen harczot úgy tekintjük, mint egy rajtunk elkövetett személyes sértés következményét , s egészen megfeledkezünk ezen nyomorú viszály eredetéről. Elfeledik, mikép 1851-ben bizonyos Lavalette megjelent Konstantinápolyban, s kellemetlen hatást tett ránk amaz erélyes modor által, melyben a szent helyek viszszaadatását majdnem szintoly durván kívánta, mint ezt később Mencsikoff herczeg tévé. Ezen Lavelette a franczia köztársaságot képviselte, s ő háborita meg először a statusquo-t. Az mondák nekünk, mikép Francziaország nemesséküleg elállott követeléseitől. De ezért mégis igaz marad, hogy Francziaország háborita meg először Európa nyugalmát. Csak fájdalom s undorral láthatom, mikép a kereszténységnek 7—800 évi uralma után, nem a kereszténység, hanem a mahomedanismusért akarunk harczot kezdeni, s a világra vér-patakokat árasztani.“ — Erre szónok hosszasan beszélt a törökök rész kormányzásáról, mely a portának mind görög, mind mahomedán alattvalóit porba tiporja; a törökök haladásáról a beszédet értelem nélkülinek tartja, a mennyiben maga a korán minden haladást gátol, kimutatá, mikép a porta roskadozik, s közel van az összedőléshez, s mikép Angolország, s midőn a minoritásnak a nép nagy tömege fölötti uralma mellett harczol, oly népszerűséget játszik az oroszok kezére, mit saját számára biztosíthatott volna. Ezután az érdekek kérdésére térvén, ott azt állítá, mikép az Oroszországgal kereskedésnek háromszorta nagyobb fontossága van az országra nézve, mint a Törökországgali kereskedésnek. Végre nem fogható meg, hogy miként akarják Oroszországot megtámadni, ha Európának legnagyobb része semleges marad. Ha Russell lord állítása szerint, valóban az egész világ jóléte forogna veszélyben, s szerinte, bizonyosan a veszélyhez legközelebb állók tennék az első csapást. Szóval, szónok sohasem barátkozhatik meg az Oroszország elleni háború eszméjével, s azt hiszi, hogy a kormány legjobban tenné, ha a bécsi jegyzékhez folyamodnék. (Gúnyos nevetés.) Szerinte, e jegyzék megőrzi a szultán becsületét, mivel ez nem Mencsikoff, hanem a négy hatalmasság jegyzéke, s Angolország méltán mondhatja. Ha Törökország nem fogadja el e jegyzéket, visszavonjuk anyagi segélynyújtás iránti ígéretünket. Ám nevezzék ezt következetlenségnek, de egygyel több következetlenség semmit sem ártand a diplomatiának, ha ez által a világot a háborútól megmentené. Ő ezen eljárásnak egész felelősségét örömest magára venné; ellenben azok népszerűségének, kik e harczot sürgetik, hathónapi időt sem ad. — Manners lord előbb Cobden okoskodása, s aztán a kormány türelmes vaksága ellen kelt ki; s végül azt kérdé, hogy minő politikát akar most Angolország követni, s minő czélokat akar elérni a háborúval, nehogy a diplomaták tolla meghiúsítsa azt, mit a fegyver vívott ki. Drummond azt kívánta, hogy Oroszország kényszeríttessék a hadiköltségek megfizetésére. Szerinte, a háborúnak csak akkor lenne értelme , ha a kormány Oroszország megalázását tűzné ki czélul. — S. Herbert, a hadügyi titkár megjegyzi, mikép a kormány két tűz, egy harczias s egy békés ellenzék közé szorult, azonban egyik párt sem merészelt a háznak a kabinet elleni közvetlen bizalmatlansági szavazatot javasolni. Beszéde folytában azt igyekezett bebizonyítni, mikép a kormány által követett politika igen üdvös eredményeket idézett elő, s ama lelkesülést dicsőite, melylyel a nép minden osztályai folyvást megfelelnek a kormány felhívásának. — Disraeli először is azon nézetét fejezé ki, mikép Angolországnak legutóbbi (Napóleon elleni) nagy háborúja azért volt népszerűtlen, mivel a népet tudatlanságban tartották annak eredete s czélja iránt. Az előbbi háborúknak ezen rejtélyes jelleme téve azokat gyakran oly tartósakká s hevesekké, ezért ő egy világháború megkezdése előtt, semmit sem tart múlhatlanabbul szükségesnek annál, mikép a kormány egy ily fontos kezdemény iránti felelősségénél fogva, a közönségnek nyiltan számot adjon eljárásáról. Ezért ő kötelességnek tartja, a blue-book segélyével, a viszály eredetét kinyomozni, s azon kérdésre válaszolni először, hogy vájjon a tárgy megérdemli-e a háború kockájának elvetését? s másodszor, hogy vájjon a harczra tett előkészületek megfelelnek-e a harcz nagyságának? Az első kérdésre világos a válasz. A második kérdést illetőleg, a kormány eddig élő hihetetlen ügyetlenséget tanúsított. Szerinte, az orosz politika mindig glynémai melveszélyes egyéneknek a legnagyobb óvatosságot ajánlja. Nem annyira Oroszország kétszínűsége, mint az angol kormány ügyetlensége volt az, mi ez utóbbit tudatlanságban tartó, a czárnak tökéletesen világos politikája iránt. Csak a török fegyverek sikere, s a szinopei esemény által előidézett fájdalmas hatás öntött a kormányba más szellemet. Szónok végül kijelente, mikép az ellenzék, bármiként vélekedjék is a kabinet eddigi politikájáról, ezen krísisben az elé semmi akadályt sem gördítene.— Palmerston lord sajnálattal kénytelen megvallani, hogy Angolország háború küszöbén áll Azon kérdésre, hogy mit tett eddig elő a kormány, a „kékkönyvek“-nek kell válaszolniok. Azonban szónok megvallja, mikép nem várt oly kifejezéseket, minőket egy érdemes tag (Disraeli) épen most használt, mivel ha a kormány e fontos kérdésben valóban könnyelműség vagy egyközrejátszás vétkébe esett, ekkor nem marad más út, mint attól elvenni a ház bizalmát. És mégis maguk az ellenzéki urak ugyanezen kormányra akarják bízni a háború folytatását. Szerinte, a ministériumnak egészen ellenkező nemű szemrehányásokat lehetne tenni. Minden esetre legsúlyosabb vád lenne az, mikép nagyon korán vonta ki a kardot De ily vádat még senki sem hozott fel. A második vád az lenne, mikép a kormány eleinte nem lépett föl elég határozottsággal. Ő azonban azt véli, miképpen a tanúsított mérséklés emelte a kormányt az ország véleményében , mivel a béke fenntartása végetti számú meghiúsult fáradozások az országban mindenkit eléggé meggyőztek arról, mikép a kormány azért határozá el magát a háborúra, mivel ez kikerülhetlen volt, s mikép ezért az egész országnak késznek kell lennie közös áldozatokra, ezen háború végett. Ami a könnyelműség vádját illeti, szónok a „kék könyvek“-re, Oroszország ismételt biztosításai s erősítéseire utal, s kérdi, ha várjon ezen biztosításoknak lehetett-e bizalmatlanságra adni alkalmat?Ha Nesselrode gróf később azt álltjá, mikép az angol kabinet eleitől fogva ismerte az orosz követeléseket, Ő kötelességének tartja kimondani, hogy ezen állítás ellenkezik a tényekkel. Szerinte, az elvesztett idő Angolországra nézve megnyert idő; amennyiben ezen idő alatt, a kormány nem csak elkészült a harczra, hanem Austria-s Poroszországgall jobb egyetértésre is utat készített. Ezen két államot a keleti kérdés még inkább érdekli, mint Angol-s Francziaországot, mivel Oroszország minden földterületi terjeszkedésének, s Törökország minden oly gyöngülésének, mely azt Oroszországtól függővé tenné, Austria- s Poroszországra nézve végzetteljesnek kellene lennie. Egyikük sem szakíthatott Oroszországgal csekély okokból. Poroszországnak legjobb barátjai nem óhajthaták azt, hogy ezen állam egyedül tolassák előre. Másrészről Austriának természetesen békés megoldás létesítésén kelle igyekeznie, s a ministérium nem lett volna feljogosítva arra, hogy tőle a háborúban tettleges részvételt várjon, ha Angol-s Francziaország nagyon sietve határozzák el magukat a Háborúra. Ezért szerinte nagy fontosságú volt, ama befolyást, melylyel Austria Sz. Pétervárott birt, annak bebizonyítására használni fel, mikép Angolország kész minden kiegyenlítésre. S szónok most meg van róla győződve, mikép ha végletekre kerül a dolog, mint ettől félni lehet, Austria s Poroszország egészen máskép fognak eljárni, mint ezt különben tették volna. Minden párt, még maga Oroszország is megvallja, hogy Törökország függetlensége lényegesen szükséges Európa jóllétére nézve. Némelyek ugyan azt mondják, mikép Oroszország semmi terjeszkedést sem akar. Erre azonban a török miniszer helyesen jegyzé meg, mikép a portára nézve jobb lenne, ha egyik tagját vágnák el, mint ha azt lassú halállal •Hagynák kimúlni Oroszország lábainál. Cobden azt kérdé, ha vájjon szónok még mindig ragaszkodik-e azon állításához, mikép Törökország a legutóbbi években, bármely más államnál nagyobb haladást tett? Szónok valóban most is azt állítja. S az, hogy a törökök nem keresztények, szerinte, semmit sem változtat a kérdésnek politikai fontosságán. Ugyanekkor megjegyzi, mikép Angolország mindig hatályosan pártolta, s most is pártolja Törökország keresztény alattvalóinak jogait. Ami Oroszország katonai erejét illeti, szónok azt hiszi, hogy Angol- vagy Francziaország egyedül is győzelmesen végezhetné be a harczot. Libthorp ezredes sem az angol, sem a franczia kormányban nem bízik, hanem a nemzet segélyforrásaiban ; egyébiránt késznek nyilatkozik, minden lehető pénzeket megajánlani, iflussell lord jelenté, mikép a hadseregi budget tárgyalása pénteken fog folytattatni, s erre a hajóhad számára a kivont összegek részben megszavaztattak. Már a hadszer-hivatal budget-terve is közzététetett. E szerint a hadszer-hivatal, s minden ide tartozó ágak tisztjei s legénysége 19,266 főből állanának (1678 fővel többől, mint a múlt évben.) A kormány összesen 3,875,878 ft. st.-et igényel a hadszer-hivatali srak számára. Ekkér a hadsereg, hajóhad, s hadszer-hivatal budgetei összesen 17,621,312 ft. st.-re, s az öszszes kiadási többletek 2,257,236 ft. st.-re mennek föl. 1986 franczisoraság, Páris, febr. 21. Ma a „Moniteur“ következő czikket közöl : „A kormány a keleti kérdésre vonatkozó okiratok közzététele által újabb bizonyítványát adó szándékai lejalitásának. ■ Ama főhatalom, melynek alapját a nemzeti akarat s egyedüli indokait Francziaország becsületes érdeke képezik, nem követheti ama tekervényes politikát, melynek hatalma egyedül a cselszövény- s a titkolódzásban áll. Az ő fegyverei: az őszinteség s a nyíltság. A világosság neki sohasem árthat, ezért sohasem is mulaszthatja el az alkalmat arra nézve, hogy a kétértelműségeket megelőzze, s mindenkit figyelmeztessen arra, hogy mit kell valóban remélnie, s mitől kell félnie. — A keleten kiütött harczban, az Angolországgal szorosan szövetkezett Francziaország a jog s egy oly ügy részére nyilatkozott, mely egész Európa ügye. Valóban az államok függetlensége veszélyeztetve lenne, ha Európa Oroszország uralma vagy befolyásának megengedné, hogy határtalanul terjeszkedhessék. Ezen igazság mindenkinek szemébe tűnik; Austria ama benső barátsági kötelékek daczára, melyek azt az orosz udvarhoz kapcsolák, naponkint mindinkább az általunk "védelmezett politika mellett nyilatkozik, s Poroszország — ez iránt nem kételkedünk — saját politikáját egész Németország óhajtása s érdekéhez illesztendő — E szerint ezen összeütközés, melyben — mondhatjuk — minden szárazföldi hatalmasság nyíltan vagy hallgatólag Oroszország ellen vesz részt, semmi veszélylyel sem járna, ha e mellett bonyodalmaktól nem lehetne tartani a forradalmi szellem részéről, mely ezen alkalmat talán arra használandja fel, hogy némely pontokon mutatkozzék. Ennélfogva a kormánynak múlhatlan kötelessége, azoknak, kik a jelen viszonyokat talán akár Görög-, akár Olaszországban