Budapesti Hírlap, 1883. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1883-11-01 / 301. szám
ül, évfolyam. 301. szám. Budapest, 1893. Csütörtök, november 1 Előfizetési árak : Égési évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukásai József. Egyes szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. kerület, Kalap utcza 16. szám. Cirkusz égés. Emberélet nem esett áldozatul, de egy órával később gyuladjon ki a tűz s menthetlen odavész ezer ember. Rémséges rá gondolni. És ez történik két évvel a ringszinházi katasztrófa után , azóta is a hasonló égések egész sorát láttuk és Budapesten nem történt semmi intézkedés, hogy e veszély a közönségtől elháríttassék. A színházak tűzbiztonsága tárgyában minisztérium, város, közmunkatanács vizsgáltak, tárgyaltak, intézkedtek s százezernyi költséggel építtettek. Mindenik színház, ki hosszabb, ki rövidebb ideig be volt amiatt zárva, rendeltetésétől el volt vonva s az átalakítások a legnagyobb gonddal eszközöltették : a cirkuszt azonban, azt a fabódét, spekulációját egy befolyásos fakereskedőnek senki meg nem vizsgálta, át nem alakította, az előadásokat benne be nem tiltotta. Azon mulatóhely, hol széna, szalma, fészerek, istállók egy fedél alatt vannak a publikummal, mely úgy van konstruálva, hogy a játszótér a nézőtértől nincs elválasztva, s nagy kiterjedésével a középen, a nézőtért a falakhoz szorítja és torlódást idéz elő okvetlenül, hacsak megriad is a közönség : a hatóság megengedte fából építtetni egészen s a rendőrség kiadta engedélyét a játszásra benne. Nem a hatóság bölcsessége óvta tehát meg Magyarországot egy nagy szerencsétlenségtől, hanem a puszta véletlen. A hatóság ! Ki a hatóság ? A tanács ? A közgyűlés ? A belügyminisztérium ? A főkapitányság ? A tanács az egyetlen, melynek mentsége vagyon. Az a mentsége, hogy e cirkusz lebontását s egyátalán a fából épült közmulató helyek betiltását indítványozta a közgyűlésnek, de indítványával megbukott. A budaiak a budai nyáriszínházat, a terézvárosiak a városligeti arénát féltették, a lovaglósport barátai pedig a cirkuszt mentették meg, attól tartván, hogyha ez lebontatik, állandó kőcirkuszt ki tudja mikor épít valamely vállalkozó s addig nem gyönyörködhetnek karikaugrásokban lóháton, kötéltáncban, bohóctréfákban s dresszírozott disznók művészetében. A különböző érdekeltek szövetsége megbuktatta a tanács javaslatát, de a tanács a budai színkört legalább tűzbiztonságilag átalakíttatá, a cirkuszszal azonban nem gondolt senki, mert az magánvállalat volt, magán merénylet az emberek ezreinek élete ellen. Az emberek könnyelműsége felülmúlja eszüket. A közgyűlés gondatlanságát követte a belügyminisztérium gondatlansága, az sem akadt fenn a cirkusz tűzveszélyességén, ámbár az akták előtte feküdtek, s a dolog tárgyaltatott. Ott is a jóbarátok győztek az emberbarátok felett. S a rendőrség, midőn a játszásra az engedélyt megadta, mit gondolhatott egyebet: aki nem akar odaégni, ne menjen oda. És a nagy közönség, a páholyok urai és urhölgyei, valamint a karzat mesterlegényei és szakácsnői, egyaránt azt hitték, midőn a fabódéba jegyet váltottak, ma csak nem fog tán kigyulni? Szerencse, hogy kigyult. A gondviselés tiszrendőrsége intézkedett, hogy az épület lebontassák, üszköt dobott bele és hamuvá változtatta. Most már itt nem lesz emberhalál többet De másutt sem, mert ilyen fából épült cirkusz nem lesz Budapesten ezentúl soha. Vagy vas konstrukcióra épít valamely vállalkozó egyet, olyan mintára, mint a pályaudvarok, kő közfalakkal, vagy nélkülözni fogjuk e mulatságot. Minden neme e közmulatságnak jogosult egy nagy városban, melynek publikuma van s igy a cirkusznak is. De a közbiztonság határain belül. A hatóság természetesen csak a művészetekért áldozhat, a cirkuszok, bűvészek, állatseregletek stb a magán vállalkozásnak tárgyát képezik. Ha kifizeti magát a cirkusz, lesz aki felépíti, de tartozik úgy építeni, hogy aki oda megy mulatni, ne fizesse meg gyönyörűségét esetleg életével vagy hacsak egészségével is. A múltra nézve hiába kérdjük, hogy ki a felelős? Nem felel senki. Mindenki másra tolja s csak azzal menti magát, hogy nincsenek halottak. Nem az ő érdemük, hogy nincsenek. Mi azonban a felelősség alól fel nem menthetjük, sem a képviselőtestületet, sem a kormányt, sem a rendőrséget, mert kötelességüket mulaszták. Ha őrzői a nyájnak, viseljék gondját, a cirkusz lángjainál tekintve látjuk, hogy közigazgatásunk mily silány. Amit nem véd befolyásos magánérdek, csak közérdek: a művészetet agyonrendszabályozza; a cirkuszszal szemben vagy tehetetlen vagy vétkesen könnyelmű és szemhunyó vala. k „BUDAPESTI mr TABURJA. Haynald Lajos. Ornátusban és pongyolában. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Harmadik és utolsó közlemény. Soha olyan jó napok nem jártak Magyarországon a püspöki trónkeresőkre mint 1867— 68-ban. Valóságos szüret volt számukra. Két érsekség és három püspökség állott üresedésben. ,A pecsovicsok napja lejárt, most már mi következünk.“ — mondá Jelikelfalusi Vince, ki szintén egyike volt az ezen időbeli püspökjelölteknek. Mert hát az alkotmány nemcsak maga jött közénk vissza, hanem visszahozta magával a honvédeket, meg a nem honvédeket is, akiket a szabadságharc vagy rabságra vetett, vagy pedig emigrációba kergetett. Szóval a haza mártírjai kerültek most fölebb, még a papok között is. Römer Flóris, Rónay Jácint nagy emberekké lettek, de még a szerzetekből is kivétettek és jutalmul egyházi dignitáriusokká tétettek. Römernél ez a dolog simábban ment, — mert hát József főherceg nagy úr. Hanem Rónay ellen Esztergomban is meg Rómában is nagy volt a neheztelés. Botlást követett el az egyház dogmái ellen egyik könyvében. Ezt előbb vissza kelle vonnia, Rónay nem akarta, de Simor prímás nem tágított. Horváth Mihály keményen dolgozott Rónay mellett Deák által — végre mikor aztán úgy a távolból megmutatták, neki az insulát ő is meglágyult, meg Simor prímás is hajlékonyabb lett. Mert hát a szabadság vértanú-papjai ott az idegen földön bizony csak úgy éltek ahogy lehetett, úgy keresték a kenyerüket amint tudták, s miután jogi és természetes gondnokaik, az egyházi felsőbbségük hűtlenül rájuk sem gondolt a szegényekre, hát könnyen megesett, hogy az egyik úgy segített magán, hogy természettudományi könyveket irt, de nem a Pentateuchus szerint, a másik pedig a »szabad egyházat a szabad államban“ tanulmányozta és megházasodott. Hanem hát se baj, Thurzó Imre nyitrai püspök is megházasodott, azért mégis püspök volt! De térjünk tárgyunkra vissza. A három püspökség betöltése könnyű dolog volt. De nehezen ment annak a kérdésnek eldöntése, hogy ki legyen a magyar prímás? Bartakovics Béla egri érsek erősen számított rá, sőt a dolgot annyira biztosnak tartotta, hogy titokban előkészületeket is tett az új méltóság elfoglalásához. De hát nem is csoda. Egyike volt ő a legmagyarabb szellemű magyar főpapoknak, és az 50-es években nem egyszer gyűlt meg baja az osztrák kormánynyal, hazafias magatartásáért. Bartakovics a magyar prímásságra a közvélemény jelöltje is volt. A „Pesti Napló“ erősen harcolt mellette. Pedig tudvalevő dolog, mily hatalom volt akkor a Deákpárt közlönye. Ámde a Deákpárt akkor még csak a nemzeti közszellem fölött uralkodott — a prímást pedig Bécsben nevezték ki ! Bartakovics mellett Haynald volt az egyetlen számbavehető prímási jelölt. Az erdélyi unió nagy szónoka igen népszerű emberré levő, s főleg a Deákpárti arisztokráciánál. Hanem hát Bécsben nem oly könnyen felejtenek. Haynald kandidálását ott elejtették. Ekkor merült fel a hír, hogy a győri püspök Simor János vétetett kombinációba az udvarnál. Sennyey eleinte hidegen fogadta ezt a tervet, de Apponyi György a legnagyobb melegséggel exponálta magát mellette. A konzervatívok nagy reményeket kötöttek hozzá. Jó gazda volt, a liberálisok ellen úgy titokban keményen debocchált erélyt is mutatott, legalább szóval, politikai szint teljesen soha sem vallott, — nem csoda tehát, hogy Apponyiék maguk emberének tartották s mindenképen siettek Simor kineveztetésével, nehogy valami sakkhúzás által számításuk meghiusíttassék. Itt Budapesten csak egyetlen ember tudta, mi történik ez ügyben Bécsben — Török János. A „Pesti Hírnök“ szerkesztője szavának nyomatéka volt a konzervatívoknál, hisz egyetlen leghívebb publicistájuk volt nekik. Török pedig sokkal közelebb állott Simorhoz, mint akár Haynaldhoz, ki akkor a L o n k ay lapjának az »Idők tanújának“ volt hive — akár pedig az öreg Bartakovicshoz, kit Török János nagyon tisztelt ugyan, hanem azért ,amit intem“ érseknek szokott gúnyosan nevezni. (Bartakovics minden harmadik szava ez volt: és mit intem“) Török csatornáján aztán Károlyi István, Cziráky János grófok is Simor részére állottak, mire az ügy el lett döntve. Haynald nem lett prímás. A kalocsai érseki székre neveztetett ki. Ha Bartakovics lesz Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.