Budapesti Hírlap, 1884. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. I. szám. Budapest, 1884. Kedd, január 1. Elöfzetesi árak Igész évre 14 írt, félévre 7 írt, negyedévre 8 írt 20 kr., egy hóra 1 írt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is* Felelős szerkesztő: inkául Jóxael. Egyed szám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, IV. kerület, kalap-utoza 16. szám, 1884. Rejtély előtt állunk: a föld megfordult pályáján, hová visz bennünket a nap alatt? A csillagvizsgálók csillagjósok valának, jól tudták azt, hogy az emberiség sorsát mennyei hatalmak intézik. Nem vak véletlen semmi a világon, törvény s rendeltetés uralkodnak felettünk; a nap a földön, a föld e gömbnek minden teremtményén, az emberiség a nemzeteken, a haza a polgárokon, az egyén saját elhatározásain uralkodik, senki magát e törvények alól ki nem vonhatja. A hangyának dolgoznia kell, az embernek törekednie, de ok és cél bizonytalan előttünk. Születés és halál megfejtve nincsenek s a mi a kettő között fekszik az élet, abból csak az a miénk, mit már elvesztünk, a múlt. A jövendőt Isten tudja. A fürkésző emberi ész véges voltát semmi sem bizonyítja inkább, mint a tehetetlenség a jövőbe látni, ámbár az szabályozva van, mint a világon minden. A természet és a szellemi élet egysége régen kétségtelen a tudósok előtt, Isten a természetben és Isten a világhistóriában egy Isten. Tőle jóslatot kértek a görögök, feleleteit nem értették, vagy félreértették. Kétezer esztendő múlva, bár sokat tanultunk, nem vagyunk bölcsebbek a görög bölcseknél, a jövendőt légsúlymérő és lombik nem magyarázzák meg jobban, mint Dodona papjai. S e jövőtől függ létünk boldogsága. Kíváncsian nézünk elbe s titkait babonával kutatjuk. Minden amit elibe viszünk, óhajtás, melyek teljesülését reméljük, hisszük, kombináljuk. A tapasztalás szolgál az idők tengerén mágnestű gyanánt, irányt jelez, de vész ellen nem biztosit. Új év reggelén minden ember azt kérdi mi fog történni 366 napon keresztül s mert senki rá feleletet adni nem képes, szerencse kivonatokkal pótolják a tudományt. Hozzávetőleg okoskodnak, hogy mert az őszi vetések jól állnak, gazdag termés várható, mert a tél késik a tavasz rideg lesz, minthogy minden hatalom egész erővel a béke fentartásán dolgozik, tehát a háború nem lehet messze. Ám az uj évi üdvözletek elhangzanak, minden nagyobb szerencsétlenség nélkül, s az egy napi öröm, melyről mindenki gondoskodik ez órában s mely jó jelnek vétetik az egész esztendőre, hamar kipárolog. Ritka évnek van különös karaktere, melyet az események kölcsönöznek neki, a legtöbb új év, hasonlít a többihez, melyek már elrepültek. Jó s balszerencse egymást felváltják s ellensúlyozzák. A mérlegnek nemm szabad felbillennie. Ha végig nézünk a múlt esztendőn, az új év tőle örökli: a középeurópai szövetséget, a francia pártok dulakodását, a nihilisták merényleteit Oroszországban s az írekéit Anglia ellen. Hogy ez épen mind igen megnyugtató lenne nem állíthatjuk, hátha a cár atyja nyomdokait követi a menyországba s az orosz forradalom, melytől e század retteg, mint a múlt század a francia forradalomtól, egész szociális nagyságában kitör ? Ki tagadja ennek lehetőségét ? Ki azt, hogy Ferrynek sem sikerül Franciaországot konszolidálni ? Az öreg Vilmos császár március 22-ikén 87 éves lesz s Bismarck beteg, a német politika is megfordulhat. Magyarország a német szövetségben szabását, bojtos díszét és csilingelő piperédet, a melylyel ékesítve jösz. A nagy gondot másra bizom, én itt a vonal alatt az aprajával foglalkozom csupán. Nézem először azt, hogy kerek hét hét a farsang. Hétszerhét alkalom szerető sziveknek egyesülésére. Ifjú hajadonok, Jézus öt sebére, melynek napja a február 29-ke, mert az idén szökő év lévén, annyi napja van, — tehát Jézus öt sebére kérlek benneteket, ne legyetek nagyon rátartiak. Gondoljátok meg, hogy minden múlandó a földön, még a héthetes farsang is. És gondoljátok meg, hogy aki ilyenkor csak a táncra gondol, az ugyan könnyen megjárja, de nem ám a táncot. Nem tudom, a muszka mit tervez. Építi mondjuk, határaink körül a vasutat. Ez azonban csak egy okkal több arra, hogy sikeres hadjáratot kívánjak nemzetemnek a farsangra. Mentül több kapitulációját versengő szíveknek, mentül több béke , és frigykötést a pap előtt. Higyjétek el nekem, hogy a statisztika minden aprólékos számítása felesleges vesződség. Egyen lehet népek és nemzetek emelkedését-sülyedését, gyarapodását-megfogyását biztosan megmérni. A tűzhelyalapítás számarányain. Ez maga megmondja azt, amit a többi adattömeg összevéve. És ifjú legények ! Nektek is szól a muzsika ! Ne akarjatok nagyon okosak , okosabbak és megfontoltabbak lenni mint apáitok voltak. Higyjétek el az én tapasztalt fejemnek, hogy nem észszel házasodik az ember. Nincs az a bölcseség, amely csak megközelítőleg is kitudná számítani a házasság eshetőségeit. Hiába áltatod magad azzal, hogy kitanulod a leányt, és az orosz szomszédság mellett soha sem érezheti magát biztonságban. Addig nem, míg húsz millió magyar nem lakja, ez pedig a jövő század regénye. Mi magyarok csak a következő események bekövetkezésére számíthatunk : deficit lesz, adóemelés lesz, választások lesznek és a horvát gyűlölségből nem fogunk kifogyni. Egyébként tolatunk, mert nem cselekszünk a magyar politikából, úgy látszik minden iniciativa kiveszett. A tétlenség azonban nem biztosit balesetek ellen. Saját sorsának odahaza kiki maga kovácsa. Aki nem tudja jövőjét, tudakolja kötelességét, tegye meg amit ez parancsol s ekkor boldog új évet várhat. S ha mégis szerencsétlenség éri, nem fogja magát okolhatni s könyebben megnyugszik balsorsában. A legnagyobb szerencse Magyarországra mindig egy jó termés lenne. Ennek hasznát veszi apraja, nagyja. És nagyon elkelne ennek a kiszivattyúzott országnak. Ezt kívánjuk hát elsősorban, napfényt, ha meleg kell, és esőt, ha nedvesség kell. Hozzá egészséget a népnek, hogy dolgozhasson. És bölcsességet a kormánynak, hogy ne rontsa meg az országot, s hazafiságot a polgároknak, hogy helyes országgyűlést válaszszanak, ne olyan, mint ez a mostani. Egyébként mindenkinek minden jót. Mert az egyesek boldogsága alkotja az összeséget. De ne feledjük, hogy a szerencsének fele akarat. A boldogságot nem várni, cselekedni kell. Tegyük tehát, hogy boldogok legyünk igy lesz 1884 áldás hazánkra. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. 1883. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. .— Izgalmas volt, akár egy rémdráma ! Úgy múlik le rólunk mint egy nehéz álom. Kiemelkedő csúcsai, ha nem is polgárháború, de nagyon hasonló hozzá; zendülés itt, lázadás ott, gyilkosságok, melyeknek hite lázba hozta az országot; egy óriási csodaper, miniszterhalál és felsőházi felkelés. A disszonáns szimfónia bevezetésében egy nagy költő halála. Ki mondja, hogy kis nemzet sorsában esik meg egy esztendő alatt ennyi megrázó eset ? De nem a szám teszi a nagyságot! Mert íme mink, akiknek testén át lepergett év baljós tizenkét hónapja, megannyi egyiptomi csapásként keresztül robogott akár egy vesztett csata száguldó paripáin : vígan köszöntjük ifjabb testvérét, az 1884-t, amely titokzatosan gomolygó ködökön trónolva közelít hozzánk. Egy szerencsés megyei restauráció szilaj zajából kibontakozva, lobogó zászlóinkon az öröm, a hit s a remény derült színeivel, kezünkben a csengő kortesbillikommal, ajkunkon a hagyományos erejű éljennel. Így kiáltjuk élejbe : légy üdvöz, jövevény ! Én itt nem nézem, mit rejtel a számunkra lengő ruhád sötét ráncaiban: békéz-e, háborut-e ? Egy pusztító jégeső kemény szemei csörögnek-e kantáidban, vagy egy áldásos termés acélos búzaszemei ? Mit fogsz ránk borítani, inseget-e, bőséget-e? Deficitet vagy tetézett jólétet? Én fodrát nézem a ruhádnak, kacéros ! Nem azért, mert a nóta csalfának mondja. Ha- s nem azért, mert a házasság maga egy oly változás az ő életében, amely ő neki is teljes megváltozását már magában megokolja. Koczka- és szerencsejáték a házasság. Eszetek csak épen annyi legyen hozzá, hogy el ne felejtsétek, hogy nem táncosnét, nem szeretőt, hanem feleséget választ az ember, amikor megházasodik. Sokpanaszt hallok a luxusról, a költekezések százféleségéről, a mi elrettenti legényembereinket a házasságtól vagy legalább arra viszi, hogy pénzeslányt keressenek maguknak. Nos, a pénz az mindig jó ha van. Csak egy átkozott rész természete ne volna: borzasztó mehetnéke van mindig. És a mai cifra és gyári világban „aránylag* olyan olcsó minden és olyan könnyen megszerezhető, ha máskép nem, hát kényelmes „lefizetésre“, hogy a pénz e maradhatatlan természete meg van kétszereződve. Azért is mondhatom én tinéknek, hogy a pénzes házasságok „biztossága” igen nagy részben önámitás; és ha igaz az egyszeri ember elmés mondása, hogy aki megházasodik, valószínüleg megbánja; a ki pedig meg nem házasodik, az bizonyosan megbánja, akkor a megkötött házasságok pénzes osztályában fokozott száztalékkal szerepelnek a kiábrándulások. Szerencsére, a házasságok kilencven percentje — állásra köttetik. Amint a testben és lélekben egészséges fiatal ember szert teszen olyan állásra, amelyből eltarthat egy asszonyt, megházasodik és jól teszi. Két alapja van ilyenkor exisztenciájának, mindkettő felér egy millióval. Az egyik a természetes boldogság, a ma- Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.