Budapesti Hírlap, 1884. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1884-02-01 / 32. szám
IV. évfolyam. 32. szám. Budapest, 1884. Péntek, február llléflaercesi árak Sgéts évre 14 irt, félévre 7 Irt, negyedévre 1 frt 20 fa, egy hóra 1 írt 20 fa. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon 1b* Felelés szerkeszti a Bakául Jóllét. Egyes vám ára 4 kr. — Hirdetések díjszabály szerinte Szerkesztőség és kiadóhivatal, XV. kerület, kalapatosa 16. adám. A temetés. Ma kezdte el a képviselőház szertartásosan eltemetni azt a törvényjavaslatot, melyet a főrendiház két szavazással kivégzett. Minden temetés szomorú , ha néha van is olyan halott, akinek jobb helye van a föld alatt, mégis, minden temetés szomorú, de a mai valóban a legszomorubbak közé tartozik, melyeket valaha láttunk. Sanyaruságos helyzetben van a kormány a többséggel, sanyaruságosban vannak az ellenzéki töredékek, melyek a többségnek ebben a kérdésben feleltek s most kezdenek hozzá a nagy oppozicióhoz, amidőn voltaképen azt kellene mondaniok: blamiroztuk magunkat mindnyájan, mea maxima culpa, térjünk gyorsan és zajtalanul napirendre! Mily mulatságosak ezek a nagyfejű urak mind sorban, akik egy «égető szükségnek“ a szél ellen akartak eleget tenni, s kik most ijedten fordulnak szinte kommandó-szóra hátta a szélnek. Most mind belátják, egy sincs aki ne hangoztatná, hogy a mai időben nem a legsürgősebb dolog, lehetővé tenni zsidó és keresztény között a házasságot. A hangulat e felekezetek között e pillanatban nem az öszszeházasodásnak kedvez. Ez a mondat, amely november havában kizárólag csak a „Budapesti Hírlap“ hasábjain volt olvasható, a képviselőház mai szónokai közül majd valamennyinek az ajkán megfordult. Valahára kitalálták a dolgot. Persze, előbb kétszer is nagy vitézül neki mentek fejükkel a falnak. Bölcseségük nem belátás, hanem vereség dolga. Istóczy és Hérics Antal plébános triumfálnak a házon és miniszteren. Az előbbi maró gúnynyal hirdeti, hogy az ő antiszemita programmja 9-ik pontjának teljesítése foglaltatik a miniszterelnök határozati javaslatában; a többi, teszi hozzá, következni fog. Elszomorító látvány valóban ez az agonizáló törvényhozó test. Egy miniszerelnök, egy óriási többség élén előterjeszt egy törvényjavaslatot, melynek provokatív jelleme a közhangulattal szemben nyilvánvaló. A házban alig van ember, aki elvi pártolója lenne a javaslatnak. Mégis, ki egy, ki másokért, melléje áll, és összeverődik egy oly többség mellette, amely az unanimitással egyrangú. Csak néhány pap szól és voksol ellene hitelvi okokból és néhány bevallott antiszemita a maga szempontjából. Minden más elem sorakozik a csodaszülött mellett, hogy életet adjon neki. Senki sem meri a közönség ellenkező hangulatát számba venni, mindenki a bécsi újságok ítéletére néz és nem a választókéra. Azt gondolják, és méltán, hiszen jóformán együtt szavaz az egész ház, valamennnyien benne vagyunk, hát külön súly nem esik egyreegyre. És a szép egyetértés mellett a névszerinti szavazást kért aláírások is, mint ma egy szónok beszédéből megtudtuk, eltüntethetők voltak, és senki sem volt kénytelen neve felhívására kiáltani a harsány igent; felálltak tömegesen leültek tömegesen, aztán megvolt a dolog. De már a főrendek bátrabb fellépése egyet fordított a képviselő urak sorsán. A főrendek nem fogadták el a törvényt, s most a vita újra megindult a házban. Az oppozíciók erre fölébredtek. Összeszedik, ami összeszedhető a csatatéren maradt, hogy megmentsenek valamit, ha már megverettek. Teljesen méltánylom Irányi Dániel álláspontját, aki egy higgadt beszédet mondott teli ugyan primitív közhelyekkel, de tiszteletreméltó formában és legális magatartással azok iránt, akikkel együtt ment vala harcba. Mind fölültek a kormánynak: Irányi is a maga frakciójával, Szilágyi Dezső és Pulszky Ágost is a magáéval, de Irányi vereségében is önérzetesen és méltósággal vonul vissza; míg ellenben a mérsékelt ellenzék vezérszónokai azt a visszatetsző látványt nyújtják, melyet a hadak történetében néha megtalálunk, midőn a vert hadsereg töredékei maguk közt vesznek össze, civakodást támasztanak s akik nem tudtak az ellenségen győzni, egymáson iparkodnak virtuskodni, igy iparkodván a közös szégyent áthárítani a szövetségesek egyik részére. Ez a virtuskodás ma későn van, bántó és tiszteletlen dolog. Ha a mérsékelt ellenzék novemberben nem volt rábírható, hogy opponáljon a kormány inopportunus és a szabadelvűség szempontjából csonka és idétlen javaslatának ; ha a másodszori tárgyaláskor is nem vette magát észre, hogy a kecske szerepét játsza, melynek hátán a róka a kútból kimászik: a publikum szépen megköszöni neki a mai, elkésett legénykedést. Hiszen roppant jól áll Szilágyi Dezsőnek filippikázni, hogy miért nem engedi magát a kormány a főrendek által megbuktatni egy kérdésben, amelyet Szilágyi a kormánynyal együtt szavazott meg. Ez nem csak méltatlan, hanem nevetséges helyzet is. Ha ma a javaslat törvény volna, mindenik párt részes volna benne. Iványi ildomossága abban rejlik, hogy ő a bukásért a főrendek szervezetét teszi felelőssé, s nem iparkodik magának elégtételt venni a vert hadon, melynek auksziliáriusa volt. A mérsékelt ellenzék mai föllépése ellenben méltó volna egy parlamenti párthoz, ha kezdettől fogva oppozícióban lett volna a javaslat ellen. Ezt nem tette. Osztozkodni kívánt a javaslat kétes dicsőségében a kormánypárttal, ne vonakodjék hát vele osztozkodni sorsa kétségtelen szégyenében. „Van azonban még egy kérdés, melyről ez alkalommal nyilatkoznunk kell. E kérdés a kedélyeket izgalomban tartja és megoldást követel. „Ez a zsidóság kérdése. „Tagadhatatlan, hogy ez oly kérdés, mely a történelem tanúságaként, nemcsak létezett minden korban, hanem időről-időre, az adott viszonyok szerint, el is mérgesedett. Tagadhatatlan, hogy gazdasági helyzetünk sanyarú volta, a zsidóság egyoldalú fejlődése, egy részének a kor és nemzeti szellemhez simúlni vonakodó irányzata, másrészről, hogy mindenkor alkalmazkodni igyekszik a létező hatalomhoz , alkalmasak voltak anyagot nyújtani ahhoz, hogy e kérdés nálunk is elmérgesedjék. „De hogy ez oly alakban lépett fel, mint tapasztaltuk: annak fő oka szintén azon politikai rendszerben fekszik, mely a függő és szomorú gazdasági helyzetet s a hatalom mesterkélt fentartását eredményezte s a mely elmulasztotta a hazai zsidóság rendezetlen helyzetét tisztázni s a zsidókérdésnek az emancipáció után megoldatlanul maradt részeit megoldani. Erős meggyőződésünk, hogy ezen kérdésből felmerült bajoknak is, első és főorvosszere, Magyarország állami és közgazdasági önállásának helyreállítása. Addig is azonban, míg ez bekövetkeznék, sürgősen szükségesnek tartjuk, hogy részben az 1849-ks nemzetgyűlés által e tárgyban tett kijelentések nyomán haladva, részint a környező államokban azóta beállott viszonyokat figyelembe véve, a következő intézkedések tétessenek: „1. Minthogy a zsidóságnak, mint vallásfelekezetnek helyzete, máig sincs azon színvonalon, melyen egyenlővé tehető volna a többi felekezetekkel: szólittassék fel a hazai zsidóság, hogy nyilatkoztassa ki kellő határozottsággal hitágazatait, reformálja s esetleg szüntesse meg a korunkkal s a jelen társadalommal össze nem férő szokásait és ezek eszközlése végett tartson országos zsinatot. Lépjen, most már egyenlő polgári s politikai jogok talaján, az 1846-ik évi zsidó nagygyűlés nyomdokaiba és törekedjék a magyar nemzetével egyenlő történelmi s közerkölcsi alapra helyezkedni. „2. Szervezze a zsidóság, a kor jogos kívánalmainak megfelelőleg egyházát és hitközségeit s az utóbbiakat egyszersmind tekintettel az anyakönyvek helyes vezetésének igényeire. „3. Rendezze és fejleszsze kebelében a közoktatást, a rabbi-képzéstől kezdve, az oktatás minden fokán, magyar nemzeti szellemben. „4. Akadályoztassák meg a külföldi zsidóság beözönlése, a telepedés feltételeinek szigorúbbá tétele által, sőt a beköltözésnek bizonyos időre való megtiltása által is. „Ezek szerint tehát addig is, míg a közgazdasági önállással bekövetkeznék a teljesebb és gyökeres orvoslás, határozottan követelnünk kell, hogy legalább ezen intézkedések, melyek nagy részének üdvös hatása a hazai zsidóság magatartásától is függ, haladéktalanul megtörténjenek. Ha meg nem történnek, ha elodáztatnak, azok, kiktől létesítésük függött, fogják viselni a felelősséget az ebből eredő súlyos társadalmi éspolitikai következményekért. „Polgártársak ! Megjelöltük ezzel álláspontunkat ezen kérdésben is. Fontos és mélyreható e kérdés és megoldást követel. De ne feledjétek, hogy amire mindenekfölött törekedni kell, ami a zsidóügygyel kapcsolatos bajokat is orvosolni képes s a mit semmi körülmények közt nem szabad más törekvésnek alá rendelnünk, az : hazánk önálló állami létének, önrendelkezési jogának szabad mozgásának megszerzése !“ A függetlenségi párt és a zsidókérdés. — Pártnyilatkozat. — Már mai számunkban, midőn kivonatosan ismertettük a függetlenségi párt tegnapi ülésén elfogadott nyilatkozatot, utaltunk arra, hogy e nyilatkozat legfontosabb része az, amely a zsidókérdésre vonatkozik. Most előttünk fekszik egész terjedelmében és hivatalos szövegében a nyilatkozat, szükségesnek tartjuk tehát szó szerint lenyomatni azokat a pontokat, melyek az antiszemitizmusról szólanak. * Halasimánk 14 oldalt tartalmaz.