Budapesti Hírlap, 1884. július (4. évfolyam, 180-210. szám)
1884-07-01 / 180. szám
í¥. évfolyam. 180. szám. Budapest, 1884. Kedd, július 1 Előfizetési árak: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 8 frt 50 kr. egy hóra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn ég ünnep után való napon is. Felelős szerkesztő: Csukászi József. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. Kalap-utcza 16. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 6 kr. A konferencia. Diplomaták szeretnek konferenciázni, mert ilyenkor fontoskodhatnak és közköltségen mulatnak és ordókat kapnak. A diplomaták igen hiú népek, szeretnek mindenféleképen csillogni s kitűnni egymás felett; nekik egy konferencia bő alkalmat nyújt az üléseken ügyeskedni, mintha kártyaasztal mellett volnának, s haza sürgönyöket és jelentéseket irni, melyekben saját érdemeiket megörökítik. Rendesen semmi dolguk s tehát kapva kapnak rajta, ha kiküldetnek a világhistóriát szabályozni s jegyzőkönyvekbe foglalni a gondviselést. Minden diplomata hivatásánál fogva igen okos embernek tartja magát, pedig tényleg igen kevés okos ember van közöttük. A londoni konferencia az egyiptomi kérdésben igen kevéssé érdekli Európát, de a diplomaták hetek óta tárgyalnak felette s még igen sokat fognak tárgyalni. Gladstone kitalálta, nem mintha szükséges volna, mert hiszen Anglia Egyiptomban a konstantinápolyi konferencia határozataival sem törődött, hanem, hogy mögéje elbújhasson. Az értekezlet csak arra való neki, hogy a parlament előtt fedezze az ő gyarló és sikertelen politikáját s az angol és francia közvélemény előtt megoltalmazza azt a mindkét részre gyönge paktumot, melyet a Gladstone kormány a Ferry kormánynyal kötött, midőn már egyik sem tudta az egyiptomi kérdésben mit tévő legyen. Most összeül hét ország chtp-kölcsön kamatait és törlesztését. Egyiptomra nézve e művelet se kár, se haszon, annak mindegy, akár ide fizet, akár oda, neki lenyúzzák a bőrét mindenesetre, sőt már le is nyúzták úgy, hogy népe egészen elnyomorodott. Angliának haszon s Franciaországnak kár. De a franciák kormánya a párisi tőzsde veszteségét és a lapok haragját nem igen bánja, csak Anglia vonuljon ki Egyiptomból s a Szuez csatorna semlegesittessék. Ez a fő és ebben Gladstone engedett, ki rég megbánta, hogy a kolerás Egyiptomot elfoglalta, hol még a mahdival is meggyűlhet a baja. A konferencia csak ezt a pénzügyi operációt volna hivatva helyben hagyni, így tervezték a nyugati hatalmak. De ez bajosan lesz kivihető, mert Olaszország, Törökország és Oroszország érdekei azt kívánják, hogy az egész egyiptomi kérdés, sőt más vele kapcsolatos kérdések is szóba hozassanak és eldöntessenek. Ezért tartottak az alkudozások oly sokáig. De immár nem kétes, hogy a konferencia összeül, hiszen a követek már kineveztettek. S ha nem lesznek a tárgyalások megzavarva, néhány ülésben el is készülhet az egyesség. Bárhogy üssön ez ki, Anglia Egyiptomban roppantul csalódott s óriás kudarcot vallott. S ennek Gladstone az oka félszeg és makacs politikájával. Ellene a bizalmatlansági indítvány ismét beadatott, de ismét le fog szavaztatni. A mamelukok mindenütt egyformák. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ tárcája. -Ti. ■■ .......... —— —■——’■■■ —igazi emberek. — A „Budapesti Hírlap“ eredeti tárcája. — XIX. Gyapay Dénes. — Györmegye pusztai járásának képviselője. — Alispán volt, főispán akar lenni. Most mérsékelt ellenzéki képviselő. Mikor az öreg Szabó Kálmánt, Györmegye volt főispánját nyugalomba küldték, elszólta magát véletlenül valaki, hogy nem Gyapay lesz-e a főispán. Ez a hang megütötte Dénesünknek a fülét s azóta mindig fülébe cseng. Mert nem is olyan különös a dolog. Volt alispán, gazdag megyei birtokos, a jó név, szép vagyon, lármás hivatalos működés határain pihenő férfiút miért ne lehetne előszólítani otthonából ? Az a hang, mint valami megnyitott villamos csengő, szakadatlanul csengett fülében. Hanem azért Szabó Kálmán után Győrmegye szerencséjére Hédervári Khuen gróf lett a főispán. A villamos csengő elhallgatott, Gyapay nagyot nyert, az új főispán meg volt olyan gavallér, hogy felajánlotta neki a megye egyik kerületének kormánypárti mandátumát. Gyapay nem lépett föl. Mikor aztán Hédervári Khuen gróf horvát bán lett, a villamos csengő újra megszólalt. Már ekkor nemcsak beszélték, újságban is írták, hogy a kormány bizonyosan Gyapayt teszi meg főispánnak. Megjegyzendő, hogy ekkor még a győrmegyei szabadelvű párt elnöke volt. Hanem Hédervári Khuen gróf után ismét Győrmegye szerencséjére a fiatal Bathyány Lajos gróf következett a főispáni széken. A csengő újra elhallgatott, s Gyapay megköszörülte a torkát. Ekközben a győri kaszinóban heves politikai tomatája, tanácskozik, ír és aláír, s midőn megtették Angliának a szívességet, hogy az az egyiptomi zsákutcából kivezették, akkor a kész munkálatot Gladstone elviszi a parlamentbe, Ferry pedig a kamarába jóváhagyás végett, de hozzátéve, hogy az már olyan nemzetközi szerződés, melyen változtatni nem lehet — csak elvetni ha tetszik — mert azt három császár, két király, egy elnök és egy török szultán elfogadták. Ily nyomásnak nem állhatván ellent a zúgolódó angolok és franciák beadják majd derekukat. Kit mást érdekelne, angolokat és franciákat kivéve, hogy az egyiptomi államadósság kamatai fél százfolival leszállíttatnak-e, vagy sem ? Egyiptom hitelezői eleget nyúztak már a szerencsétlen országon, ha csak 71/2 száztél kamatot kapnak, elég gazdagok, hogy úri módon megélhessenek. Természetesen nagyot lármáznak, de jajgatásuk Gladstone kő szívét meg nem indítja. Neki fontosabb az, hogy Anglia visszakapja egyiptomi költségeit s megfizethesse az Alexandria bombáztatásából maradt kártérítéseket a hatalmasságoknak, melyek azt nála sürgetik: erre 80 millió aranyforint kölcsönt akar szerezni Egyiptomnak, de mivelhogy ennek szegénynek nincsen pénze, Gladstone igen egyszerűn Egyiptom hitelezői által akarja azt megfizettetni akként, hogy a saját kölcsönének prioritást szerez minden korábbi kölcsön előtt és ezek kamatait leszállítja s törlesztéseit beszünteti, hogy az igy megtakarított összegből fedezze az uj viták keletkeztek azon kérdés körül, hogy a „Deákpárt“, „szabadelvűpárt“ és „kormánypárt“ egy fogalmat neveznek-e meg? A vitát Gyapay vezette s az eredmény oda lyukadt ki, hogy ő ugyan szabadelvű párti, de nem kormánypárti. Leköszönt a pártelnökségről. Nemsokára hire szállt, hogy Gyapayt felléptetik Szemennyei kormánypárti ellen a pusztai járásban. A hit való volt, fellépett és győzött. Lássuk a győzőt. Tagbaszakadt magyar ember, a megye gentryjének feje, vele is tartott ez a választásnál s tekintélye és bora erejével győzelmesen meg is küzdött a kormánypárt óriási korteskedésével, pénzével és borával. Kitűnő reprodukáló tehetség. Amit más mond s ő elfogad, az aztán, mint sajátos meggyőződése száll el ajkairól. Ismerik már e téren még alispánoskodása idejéből. Amilyen a legközelebbi környezete, olyan ő. Könnyen lehet rá hatni. Mikor fellépett, nem volt egészen tisztában azzal, hogy milyen párti is ő tulajdonképpen. Ha valami álnok félszabadelvü furakodhatott volna akkor közelébe, még baj kerekedik. Azonban eljött Pestről Apponyi Albert gróf, meglátogatta őt pusztai magányában s megmagyarázta neki, melyik párton van. Attól fogva tisztában volt elveivel. Beszélt is a következő napokban oly alaposan a politikai viszonyokról, hogy megesküdött az ember minden szavánál, hogy Apponyi a háta mögött súgja. Győzelme a kormánypártot meglehetősen boszantotta, hanem még ekkor is így szólt egyik gonosz kortes: „No, hiszen nem olyan nagy baj, majd elhitetjük vele, hogy kormánypárti.“ Öblösszájú szónok, a régibb iskola patetikus modorában beszél. Besze János második, de nem javított kiadásban. Mint az úrnapi ágyú, nagyot szól, de magja nincs. A szavak dagályán hamar felbillen nála az ész kis sajkája. Múltja van a piacon és a megye termében, a parlamentben jövője alig. És szerencsétlenségére még az a villamos csengő is, azt hiszszük, elnémult, mert akiben Trefort csizmadiát fogott, Tisza arra aligha rádupláz. XX. Sebő Imre: — Győrsziget-csilizköz képviselője. — Szegényt megválasztották a győrsziget-csilizközi járás képviselőjének, ahol a régi jó táblabíró formájú Ed bácsi (némelyek szerint Krisztinkovics Ede) képviselősködött közmegelégedésre. Senkit olyan kényelmetlen helyzetbe nem hozott még győzelem, mint a mi Sebőnkét. Mert szegény, ő nem tehet róla, hogy felléptették, esze ágában sem volt neki ez a nagy kitüntetés. Ott guggolt ő naphosszant legteljesebb megelégedéssel a járásbírói asztalnál, 20 éves irodai levegő kezdte már haját a nyugdíjaztatás ölébe dereszteni, szép vagyona is csábítólag hívogatta, s dehogy jutott volna eszébe a képviselőség ugorkafája ! Nincs ő benne aféle tüzes politikai vér, életében még senkivel nem vitatkozott, a feleket, hacsak lehetett, ki békítette, s mig más járásvagy szolgabirónak hangja vagy elvész, vagy oroszláni erőre tesz szert ennyi évi funkció kiabálásai közt, az övé a kegyes beszédektől csak lágyult s ma úgy hangzik, mint valami kisasszonyé. Eljárt szépen naponta a kaszinóba, ott nagy csöndesen elbújt az olvasó asztal mellé, az „Egyetértést“, „Függetlenség“-et s más ily vérmes lapokat az asztal végére hordott, előkereste a „Naplót“ s a két Hírlapot és olvasott. Abban a teremben naponta heves politikai viták vannak, de ő soha részt nem vett azokban, legfölebb a kibékítő bíró szerepét játszotta itt is; de hogy ahogy nem történt, egyszer mégis kiharapófogózták belőle a politikai meggyőződést s nyilatkozott, hogy ő mérsékelt ellenzéki s mélyen elpirulva bírálta a kormány hibáit. Hanem azért esze ágában sem volt a képviselőség Ám egyszer megjelenik a főispán a szintéren s kisüti, hogy Edi bácsi ellen senki Mai szálunk 12 oldalt tartalmaz.